Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-23 / 145. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 23. Vélemény És háttér 7 A Gorilla-akta elég világosan mutat rá arra a rendszerre, amely hosszú évek óta uralja Szlovákiát Bugár Béla hídja Nem tudom, hogyan re­agáltak az Új Szó olvasói a Gorilla-ügyre. Mint ahogy azt sem, milyen je­lentőséget tulajdoníta­nak neki a társadalmi fej­lődés szempontjából, és mit gondolnak, befolyá- solja-e az életüket vagy sem. Ha nem szenteltek figyelmet a Gorilla-ügy­nek, vagy nem tulajdoní­tanak neki jelentőséget, ne is olvassák el az alábbi sorokat. JURA) HRABKO Én ugyanis az ellenkezőjét gondolom, vagyis, hogy a Go­rilla-akta elég világosan mutat rá arra a rendszerre, amely hosszú évek óta uralja Szlová­kiát. Nem állítom, hogy amit tartalmaz, az szóról szóra igaz, nem értékelek annak alapján, ki járt a főváros Vazov utcai la­kásába, és ott kivel mit művelt, de bizonyos értelemben a poli­tikai praktikák és módszerek igazolásának tartom. Ahhoz hasonló, ahogy Robert Fico szerezte a pénzt, amit aztán műanyag szatyorban hoztak- vittek, vagy hogy egy rokkant- nyugdíjas ajándékozott egy táskányi pénzt. Nem szólva a pártközpontok épületeiről és a külföldi, garázsba bejelentett fantomcégekről. Amikor a Híd úgy döntött, hogy együttműködik a Smer- rel, Bugár Béla pedig Robert Ficóval, még azt mondhat­tuk, ez az ő dolguk, idővel kiderül, mennyire lesz gyü­mölcsöző a kapcsolatuk a nemzeti kisebbségről való közös gondoskodás terén. Mindenkinek szíve joga azt gondolni, hogy Fico megvál­tozott, jobb lett, tanult a hi­báiból, és már nem politikai szélhámos és nem populista. Amikor azonban Bugár Bé­la a Nemzeti Vagyonalap fel­ügyelő bizottságának elnöki székébe ültette Végh Dánielt, miután nyüvánosságra hozták a Gorilla aktát, amelyben Véghet eszközként vagy rab­szolgaként említik, olyan ha­tárt hágott át, amelyet még Robert Fico sem mert. Holott ő sokkal népszerűbb, ami azt is jelenti, hogy azt tesz, amit akar, s a választóit ez nem igazán zavarja. Robert Ficó- ból senki sem csikart ki vá­laszt arra a kérdésre, járt-e az említett házban az aktában feltüntetett időben, vagy sem. Azért sem, mert tudja, mit je­lenthetne akár pozitív, akár negatív válasza. Ezért inkább úgy döntött, eljátssza a parti­zán szerepét - hallgatott, hallgat és hallgatni fog. Nem hiszem, hogy Bugár Bé­la nem tudatosítja, müyen hi­dat épített azzal, hogy Végh Dánielt visszajuttatta a Nemze­ti Vagyonalapba. Nem fogok nyomozni, ő döntött-e ebben a kérdésben vagy valaki más, mert a felelősség az egész Híd pártot terheli. A Smer és a Híd közti híd kiépítése pártügy, a „Gorilla előtt és után” közt épí­tett híddal Bugár összekötötte a múltat a jövővel. Az elítélen­dőt a normálissal. Mert a gya­korlatban ennek az üzenete így szól: miféle Gorilla, miféle kor­rupciós praktikák, miféle em­berek, akik „távoztak” a mun­kahelyükről? Gorilla nem léte­zik, felejtsék el. Csakhogy ez nem így van, és az üyen híd az országot megint visszaveti. A nemzeti kisebbségeivel együtt. JEGYZET Sztrájkra fel! GRENDEL ÁGOTA Embertársaim az országban, azt hiszem, akkor járunk a legjobban, ha minden szinten szakszervezetet alakítunk, s elmegyünk egészen odáig, hogy még a munkanélküliek­nek is lesz olyan szerve, amely kiáll mellettük, értük. Amely ha gondol egyet, kö­rülnéz Európában, annak is legalább azon országaiban, amelyek unióként egyesül­tek, s fölméri, hol mennyi pénzzel támogatják azokat, akik elvesztették munkáju­kat, ezzel együtt jövedelmü­ket (jó esetben kaptak lelé- pőt, végkielégítést, rosszabb esetben azt mondta a cég ve­zetése, sajnáljuk, csődbe mentünk, itt a vég, kielégítés nuku). Lehetne az autószere­lőknek is óvó szerve, különö­sen a régi generációhoz tar­tozók képviseletére lenne szükség, akik még motort szedtek szét, raktak össze, nem számítógéphez kapcsol­ták a jármű egyes részeit, hogy az mutassa meg, hol a bibi jó, a gyújtógyertyákig ne forgassuk vissza az idő kere­két, arra már csak a nyugdíja­sok emlékezhetnek. Mi lesz a nyomdászokkal, akik még több kategóriára oszlottak, voltak a szedők, a mettőrök, a korrektorok? És a postások­kal - akiknek a táskája egyre soványabb, munkája egyre kevesebb, nincs képeslap, le­vél, minden interneten áram­lik? Atakarítónőkkel, a peda­gógusokkal, az írókkal, a fes­tőkkel, a szobrászokkal? Sen­kivel sem történik semmi kü­lönös. Azaz, mégis. Az autó­szerelő, ha kevesli a bérét vagy ha kirúgják, elbocsátják, feke­tén bütykölhet valamit a szomszédok, barátok, ismerő­sök kocsiján, aztán ha fölkopik az álluk, körülnéznek nyuga­tabbra, ahol kevesebb pén­zért, mint az otthoniak, de többért, mint az itteniek, be­állnak minimum autómosó­nak. A nyomdászok elmennek újságkihordónak - ugyancsak tőlünk nyugatra, mert való­színűleg keresnek annyit, mint itt nyomdászként. A férfiak legrosszabb esetben segéd­munkát vállalnak- fő, hogy el tudják tartani a családjukat. A nők átmennek a szomszédba mosni, vasalni, háztartást ve­zetni, társalkodni kéthetes vál­tásban, s még mindigjobban j árnak - legalább anyagilag -, mint ha itt gyakorolnák a szakmájukat/hivatásukat, vagy legalább azt a munkát végeznék, amelyet szerettek, amelyért tizenkét óráztak, s amely miatt alig látták a csa- ládjukat. így állnak itt és most azok, akiket nem érdemes szak- szervezetbe tömöríteni, mert a hiányuk miatt nem dől össze nem Buda, hanem még Pozsony vára sem. Az orvo­sok szervezkedése már ke­ményebb dió. Ha ők egyszer leteszik a fonendoszkópot, nem biztos, hogy mindnyá­jan megnézhetjük még ma­gunkat. Nem azt állítom, hogy az orvosok túl vannak fizetve (bár akad köztük, aki a létminimumot sem érde­melné meg, különösen, ha fi­gyelembe vesszük a hippok- ratészi esküt), de ott túl az egykori vasfüggönyön egy­szerűbb munkával is többet keresnek a bennszülöttek, mint kelet felé azok, akik egyetemet végeztek vagy, jó” szakmájuk van. Talán lendí­tene a dolgon, ha az autósze­relő hetekig rá se nézne a fő­orvos kocsijára, mert egy más márka szervizelését tanulta, egyébként sincs megfizetve, ha az óvó néni a sarokban térdeltetné az orvoscsemetét, mert a többi gyerekkel fog­lalkozik, és ő sincs megfizet­ve, ha, ha, ha. Ha egyszer csak az egész ország bejelen­tené: Szlovákia nem működik, letettük a munkát, sztrájkra fel! KOMMENTAR A szabadságharc csak átmenetileg szünetel LAKN ER ZOLTÁN Hét hónap telt el azóta, hogy a „forradalmi” ma­gyar kormány szűkszavú közleményben tudat­ta: mégiscsak hitelmegállapodásra törekszik a Nemzetközi Valutaalappal. Ennyi idő alatt nemhogy a megállapodás nem jött létre, de még a hivatalos tárgyalások sem kezdődtek el. Az egyet előre-egyet hátra „stratégiában” két változás történt a közelmúltban. Az egyik, hogy az eszkalá­lódó euróválságtól tartó Európai Bizottság tavasszal elvá­lasztotta a kötelezettségszegési eljárások és a hitelmegálla­podás ügyét. Fontos ez, mert uniós ország addig nem kap hi­telt az IMF-től, amíg erre Brüsszelből nem érkezik jóváha­gyás. A másik változás Budapesten történt. Az új IMF-mi- niszter, Varga Mihály, valamint Rogán Antal, a szintén új Fi- desz-frakcióvezető megakadályozta, hogy a washingtoni és brüsszeli idegeket tovább borzoló jegybanktörvény-javaslat kerüljön a parlament elé. így például a jegybank elnöke to­vábbra is kulcspozícióban marad a kormány által nagyon vá­gyott devizatartalékkal kapcsolatos döntések során. Emellett, meglehetősen szokatlan módon, Orbán Viktor becsszóra megígérte Barroso európai bizottsági elnöknek, hogy bár megtehetné, mégse nevez ki új alelnököt a Magyar Nemzeti Bankba és új tagot a Monetáris Tanácsba ajelenlegi MNB-elnök mandátumának lejártáig. S ez egyben a legfontosabb momentum a történetben. Simor András elnöki mandátuma ugyanis nyolc hónap múlva lejár. A kormány újdonsült visszafogottsága kevesebb mint há­romnegyed évre szól. Természetesen senki sem tudja, mi kö­vetkezik utána, de a Fidesz eddigi kormányzását, a megsze­rezhető pozíciók megszerzésében és a tágítható határok tényleges kitágításában mutatott következetesség nagy eséllyel folytatódhat. 2013 márciusától az Orbán Viktor által javasolt és Áder János által kinevezett személy vezeti a Ma­gyar Nemzeti Bankot. Mindazok az intézkedések, amelyek a jegybankelnököt erősítik, jövőre már a miniszterelnököt és emberét segítik. Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnöknekjoga van élni a jelölé­si joggal, az új jegybankelnöknek pedig meglesz a legitimitá­sa ahhoz, hogy használja jogköreit. Az a kérdés inkább, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon háromnegyedének elszó- rása után vajon a magyar választók érdekében áll-e, hogy az Orbán-kormány immár a devizatartalékból finanszírozza to­vább gazdaságpolitikai kísérletét? Eldöntendő kérdés, hogy a történet Simor Andrásról szól, vagy általában a felelős mo­netáris és fiskális politikáról. A kormánypárt a maga szempont)ából okosan taktikázik: ki­húzza a még hátralevő időt Simorral, esetleg még a hitel-meg­állapodást is tető alá hozza. Aztán bevonul ajegybank-erődbe, ahol a Simoniak szánt védfalak 2019-ig Orbán jelöltjét őrzik. A szerző magyarországi politológus TALLÓZÓ LENGYEL SAJTÓ Lengyel médiajelentések szerint több magáncég is anyagi hasznot húzott abból, hogy két tenorizmussal gya­núsított foglyot egy titkos lengyelországi CIA-börtönbe szállítottak. A lengyel köz- szolgálati rádió és a TVN24 hírtelevízió honlapján ismer­tette a fogolyszállítás részle­teit az elítéltek jogait védő, londoni székhelyű Reprieve nemzetközi szervezet jelen­tése alapján. Eszerint több magáncég is profitált az ame­rikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) feltételezett lengyelországi titkos börtö­nébe utaztatás megszervezé­séből. A jogvédők szerint a Pakisztánban 2002 márciu­sában elfogott, palesztin származású Abu Zubajdát először Thaiföldre szállítot­ták, ahol „kísérleti nyálként” bántak vele, mert a CIA rajta tesztelte „emelt szintű kihall­gatási módszereit”. Zubajdát és fogolytársát, a szaúdi illetőségű Abd al-Rahim al- Nasirit december 5-én az észak-lengyelországi Stare Kiejkuty melletti titkos bör­tönbe szállították, amelyet a CIA a lengyel hírszerzés ki­képző központjának villájá­ban alakított ki. A szállítást az amerikai kormánnyal együtt­működő DynCorp Systems and Solutions katonai magán­cég szervezte, amely 2006-ig foglalkozott titkos fogolyszál- lításokkal, és ezért összesen több mint 330 ezer dollárt ka­pott - olvasható a lengyel rá­dió honlapján. Az akcióhoz egy Gulfstream IV típusú re­pülőgépet használtak, amely közel 52 órát töltött a levegő­ben. A légi szállításért a First Flight/Airborne cég, míg a művelet logisztikai részletei­ért a Universal Weather and Aviation felelt. (MTI) Szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents