Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-21 / 143. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 21. Kultúra 9 Az Oskar Cepan-díjas Tomás Rafa kiállítása július 26-ig látható a Szlovák Nemzeti Galériában Videókba zárt agresszió Pozsony. Tomás Rafa évek óta már-már monomán következetességgel egy nagy horderejű, folyamatosan bővíthető projekten dolgozik. Tüntetéseket, utcai összecsapásokat, blokádokat és felvonulásokat filmez, a helyszínről tudósít, közben sokszor csak saját kézikamerájára hagyatkozik. A színekben, tömegekben, jelszavakban kirajzolódó szélsőségek ér- deklik, anyagait saját maga szűri, vágja és terjeszti. CSANDAMÁTÉ A Szlovák Nemzeti Galériában zürichi, berlini, varsói, New York-i, brünni és pozsonyi helyszínek fogadnak - telis-tele filmes fogásokkal, rafinált svenkekkel és beszédes kameraállásokkal. Pozsony utcáin grasszáló Gorilla-maszkokat látunk, transzparensként a magasba emelt akasztófát, feltartott középső ujjakat, kamerával felszerelt rohamrendőröket: csupa-csupa problematikusán szép képsor. Rafa témája az agresszió és a harcok kortárs formái, amelyek elválaszthatatlanul tapadnak a képekre éhes kameralencsékhez. Előbb- utóbb mindegyik eseményben felsejlenek a spontán véletlenek és a tudatos megrendezett- ség közti alig észrevehető, finoman elvarrt határok. Narrá- tori hang, zenei aláfestés nincs, Rafa csupán egy tartósított nyilvánosságot teremt. Mint újraelosztó dokumentátor, látó és láttató, dramaturg és rendszergazda van jelen, arca, személye kimarad a játszmából. Amit a politikáról tudni vélünk, azt is elsősorban videóhí- erkből tudjuk (önjelölt blogge- rek, kommunikáció szakot végzett újságírók, véleményvezérek és okostelefonokkal felfegyverzett forradalmárok tálalásában). A média az információközlésen túl automatikusan is hasonlóságokat és ellentéteket generál. Az emberállát működésének egyik fiziológiai alapja, életben tartója, hogy az ellentétekre fókuszálva többet tanulhat, mint akkor, ha észlelése a hasonlóságokra irányul. Eszembe jut Carl von Clause- witz legendás mondata: a háború csupán a politika folytatása más eszközökkel. A táblagépek korában pedig mindenki egy kicsit politikus és forradalmár (azon túl, hogy kommentátor és lájkoló is, tehát kihasíthat magának egy-egy szeletet a nyilvánosságteréből). Bármennyire is a képek által hat, nem retinális művészet ez, hiszen magában cipel egy csomó félelmetesen aktuális problémát. Sokszor egészen gyönyörűen siklik a kamera, mintha egy reklámfilm felvezetése lenne vagy valami röpke Hollywood-parafrázis. Aztán hirtelen olyan közelről zúdul rám minden, olyan szorosan pörögnek az események, hogy szinte magamat féltem, testközelből látom a sisakos-pajzsos rendőrsvadronokat, a sűrű könnygáz is mintha rögtön körülöttem gomolyogna, mellettem felgyújtott szemétkukák, üvegszilánkok és görögtüzek, vadállati arcok, tarkók, homlokok vagy éppen csak reményvesztett kisnyugdíjas ellentüntetők. Rafa egy képes olvasókönyvet kínál vizuális kommunikáció témára: egy kísérletet a mediális köztér alternatív újrafelosztására, egy picit másképp (más ritmusban és dramaturgiában), mint ahogy a nagypolitika hivatalos fórumai vagy a bejáratott sablonokkal operáló kereskedelmi csatornák kínálnák. Rafa azt láttatja, hogy milyen szorosan képes politikum és esztétikum egymásba fonódni. Hogy egy dokumentumfilmben is mennyi apró machináció, veszélyesen produktív lehetőség, áthajlás adódik, hogy sejtem, akár még én is lá- zítható, uszítható, sorba állítható ember-nyersanyag lehetnék. Munkájának az internet az igazi táptalaja, ebben a globális, demokratikusnak mondott médiumban tud igazán kiteljesedni, de itt most, ha lehet, még lehengerlőbb módon, epizódokra bontva vetül a falra (az installációnak köszönhetően mint megelevenedett modern kori freskók, a csataképekkel díszített reneszánsz városháza-nagytermek huszonegyedik századi mutációi). És noha már többször volt szerencsém belefeledkezni a www.newnationalism.eu oldalon futó látvány-masinériába, a pozsonyi kiállításmegnyitón ismét olyan libabőrös lett a hátam, mintha először találkoztam volna Tomás Rafa művészetével. Tomás Rafa: Respect exis- tance or expect resistance! Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria Jubiláns írókat köszöntöttek a Pozsonyi Magyar Intézetben Egymásra figyelés NAGY ERIKA Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) minden évben felköszönti a közelmúltban vagy a közeljövőben jubiláló hatvanöt éves, vagy azon felüli kerek évfordulót ünneplő tagjait. „Fontosnak tartjuk, hogy az írótársaságon belül ez a rendezvény évről évre megvalósuljon, hiszen ez egyfajta egymásra való figyelés” - nyitotta meg a köszöntő ünnepséget Ho- dossy Gyula, az SZMÍT elnöke. A csoportos ünneplésen nem minden ünnepelt tudott részt venni, de ők sem maradtak köszöntő nélkül. Mácza Mihályt, aki márciusban ünnepelte 70. születésnapját, Lacza Tihamér köszöntötte: „Miska barátomat nehezen tudnám elképzelni remeteként a négy fal között, hiszen világéletében közéleti és szervező ember volt, akit a felvidéki magyarság sorsa mindennél jobban érdekelt, és gondolom, hogy így lesz ez még nagyon sokáig”. Aich Pétert, aki novemberben tölti a hetvenet, Balázs F. Attila köszöntötte: „Hetven év. Sok? Kevés? Mint szinte minden kisebbségi író, Aich Péter is sokrétű, szerteágazó életművel ajándékozta meg nemzeti közösségét. Kissé zavarba estem leírva ezt a mondatot, hisz Aich Péter tipikus pressburgernek született, három kultúra hatott rá, három nyelvet tanult meg gyermekként magától értetődően, és megtanulta azt a toleranciát is, amely minden többnemzetiségű városban fellelhető Temesvártól Kassáig”. A Buzitán élő Gál Sándort, aki nem tudott eljönni az ünnepségre, Zirig Árpád köszöntötte: „Közel fél évszázada vagyok a tanúja (?), inkább figyelője (olvasója) Gál Sándor té- pelődéseinek, így kimondhatom róla, hogy tisztelem és becsülöm állhatatosságát, tűnődéseit, harcát, szelíd puritánságát és azt a hatalmas értéket, amelyet alkotó munkássága révén megteremtett. írói pályája a kezdetektől fogva mentes a Ünnepségre készülődve (A szerző felvétele hivalkodástól, kísérője és meghatározója az őszinteség”. Vércse Miklós, aki szintén novemberben ünnepli születésnapját, nyolcvan éve ellenére fiatalos lendülettel érkezett a kávéházba. Őt Duba Gyula köszöntötte: „Az ideológia diktálta, kemény feltételek mellett, fejletlen alapokon kellett a kultúra eszményeit képviselni. S bár mintegy foglalkozásként tették az arra hivatottak, több volt ez annál: szolgálat volt!” Kopaszné Cséfalvay Eszter betegség miatt maradt távol, de volt kolléganője, Póda Erzsébet elküldte köszöntő sorait:,Akkor ismerkedtem meg vele, mikor az Új Nőnél dolgoztam. Kellemes munkatársam volt, aki élő lexikonként segítette kollégái munkáját. Ha valamit nem tudtunk, őt kérdeztük, és a választ nyomban meg is kaptuk. Segítőkészsége minden helyzetben vele volt, és vele van ma is”. Az ünnepeiteket Nagy Csilla, a Fiatal írók Körének tagja is köszöntötte gitárjátékkal és énekkel, majd kötetlen, baráti beszélgetésvette kezdetét. 21 Jump Street - A kopasz osztag Magatartásból elégtelen KASZÁS DÁVID „Mostanában minden régi szart feldolgoznak, és úgy kell tennünk, mintha nem vennénk észre” - gyalázkodik a parancsnok, majd szokatlan megbízatást varr újoncai, Schmidt és Jenko nyakába. A babaarcú bringás zsaruk revolvertáskájukat hátizsákra cserélik, álcában nyomják tovább. Iskolások lesznek újra, hogy leleplezzenek egy terjesztőt. Be-, majd leépülnek. „Ilyen idióták kellenek ehhez.” Irány a Jump Street 37! Nem, ez nem stimmel... Előbb a Krisztus Illata Egyház, ahol Ice Cube (egy közhelygyűjtemény) már várja őket. Mint valami béna tévésorozatban. Akció-vígjáték. Bizarr, de ötletes. Ugyanakkor egyenetlen is. Johnny Depp-pel öt évadot (1987-1991) élt sorozatból merített lazább, tempósabb haverfilm (buddy movie), mely akár a Bad Boys és a John Hughes-féle mozik fúziója is lehetne. A Chris Miller és Phil Lord (Derült égből fasírt) laboréban kikísérletezett korhatáros, elfuserált, zakkant, túlkorosoknak szánt iskolahumort Michael Bacall és Jonah Hill hozta tető alá. Utóbbinak annyi mondanivalója van! Általában fákat szokott játszani. Jogosan veti fel a kérdést: „én színészkedjek?!” Próbálkozott azzal Channing Tatum is, akit győzködni kellett, vállalja a küldetést, miután kétszer visszadobta azt. Beépülnek hát a komisz kamaszok, s baromi jól adják el(ő) magukat. Hol robbantanak, hol nem, de leleplezik még Donnie Brascót is! A posztpubertás állatok csak azzal nem számolnak, mennyire megváltoztak a középsulis állapotok... Lesz második ugrás. Királyság. Irány az egyetem! A zenecsatornákon (MTV Mowie Awards) jó lehet pár jelölésre. Górcső alatt Grendel új regénye Pozsony. Holnap délután a Pozsonyi Magyar Intézetben (Palisády 54.) Grendel Lajos néhány héttel ezelőtt megjelent regénye, a Távol a szerelem kerül górcső alá Szegedy-Ma- szák Mihály, Görözdi Judit, Mészáros András és Szalay Zoltán jóvoltából. A szervezők, a Szlovákiai Magyar írók Társasága havi rendszerességgel zajló irodalmi kerekasztalbe- szélgetés-sorozatának különlegessége, hogy a tárgyalt szerző is jelen van, sőt eszmecserét folytat a kötetét elemző irodalomtörténészekkel. A holnapi Opus-kerekasztal kezdési időpontja 17 óra, a műsorvezető Csanda Gábor, (juk) A héten nyílik meg a Kulturális nyár Pozsony. 37. alkalommal rendezik meg a fővárosban a Kulturális nyár eseménysorozatot, melynek tegnap tartották az első rendezvényét. Ä Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál nyári programjaként a Hviezdoslav Városi Színház előtti Hírességek sétányán elhelyezték Jozef Adamovic emléktábláját. Adamovicot legtöbben Benyovszky Móricként ismerik a Vivát Benyovszky! című 1975-ös magyar-csehszlovák tévéfilmsorozatból. Á másik nyitóheti rendezvényt ma tartják az Úri utcán (Panská). Az Sznf híd közelében a holokausztnak emléket állítva megalkotják az egykori zsinagóga 15 méter magas makettjét. E projekt a Staré mesto Bratislava - Pozsony - Pressburg elnevezést kapta. A 16.30-kor kezdődő rendezvényen, mely egyben kapunyitás a régi Pozsonyba, közreműködik a Pressburger Klezmer Band, (tb) Szabályozott utcazene Becs. Júliustól új szabályok lépnek életbe az utcai művészekkel kapcsolatban. A maximális hangerő utcán 65 decibel, a parkokban pedig 45 decibel lehet. A művész- csoportok, akár zenei, akár egyéb tevékenységet folytatnak, legfeljebb 6 főből állhatnak. A legnépszerűbb, helyfoglalást, regisztrációt igénylő helyeken 16-20 óra között dolgozhatnak a művészek, kivéve a képzőművészeket, akik 14-22 óra között alkothatnak az utcán. A bécsiek Párizst tekintették példának a szabályozás megalkotásakor, és céljuk, hogy a helyi lakosok érdeksérelme nélkül, ugyanakkor hangulati elemként a város hírnevét öregbítsék az utcai művészek, (pái) Tomás Rafa: MayDay-Berlin-Antifa
