Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-21 / 143. szám, csütörtök

10 Iskola utca ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 21. www.ujszo.com Pólónyomtatás, akciófestészet, székfestés a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola háromnapos workshopján Művészkedni a szabadban Júniusi Kabóca A nyárra várva Új külsőt kaptak a park padjai... ... és a talicskák (Fotók: GMSz) A közelmúltban lezárult a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola háromnapos workshopja. A visszajelzések egyelőre pozitívak, de sajnos akad­tak olyanok is, akik nem díjazták ezt a fajta művé­szeti megmozdulást (konkrétan egy ember). EGYHÁZI DÓRA A workshop első momentu­ma Gutához kötődik. Az első napon a szakközépiskola mű­vészeti tagozatos osztályai kü­lön dolgoztak. Egy-egy népme­sét kaptak, amelyet képregény formájában kellett kidolgozni­uk nagy kartonlapokra. E mellé a narrációt is nekik kellett meg­komponálni. A munka a gútai kultúrház Rotunda termében folyt. Az épület előtti téren az alapiskolások dolgoztak, akik a Corvin Mátyás Alapiskolából és a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolá­ból érkeztek. A diákok pólót nyomtattak, akciófestészetet és székfestést gyakoroltak.. Délután a közép- és alapisko­lások és minden csapat előadta a népmesét. Rövid szórakozta­tó műsorral zárult a nap, mely­nek végén szavazással eldőlt, hogy az I. C munkája és előadá­sa sikerült a legjobban. A III. C­ből csupán hat diák képvisel­tette magát, így az ő munkájuk külön dicséretet érdemel. Másnap Komáromban gyűl­tek össze a művészeti szakos diákok és tanárok. Egyesek ecsetet, mások hengert, megint mások pedig fényképezőgépet vagy vágókést ragadtak, hogy hozzáfogjanak az aznapi mun­kájukhoz. A fotósorozatot készítő diá­kok két-két témát kaptak, ame­lyekből 30 képből álló sorozatot kellett készíteniük. A fotózás si­kerét Kékesi Anita és Torna Csil­la tanárnők biztosították. A Ko­lumbusz játék Novák Ágnes ta­nárnő kitalációja. A diákok 10 darab előre kinyomtatott fotót kaptak, melyek Komárom bel­városának utcáit ábrázolták. Ám a fotók csupán az épületek egyes részleteit mutatták meg, például egy ereszcsatornát vagy egy házszámot. Ezek alapján kellett megkeresniük az épüle­tet, és ugyanolyan szögből meg kellett örökíteni a részletfotót. A pólófestésnél Ölveczky Gábor tanár úr segédkezett. Fó­liából kivágott minták, ún. stencilek alapján dolgoztak. A gyerekpark előtti parkban folyt a „piszkos munka”. Itt a diákok Fekete Zoltán tanár úr vezeté­sével Jackson Pollock kép­zőművész technikáját próbál­hatták ki. Az akciófestészet lé­nyege, hogy a nagyméretű ké­pek festőhenger, fröcskölés és csurgatás segítségével készül­nek. A diákok ezt is nagyon él­vezték, hiszen teljes szabad­sággal alkothattak. A park szé­lén új designt kaptak a régi, kopott székek, illetve talicskák. A padokat a Munka utcai, az Eötvös utcai és Jókai Mór Alap­iskola tanulók is segítettek ki­csinosítani. Külön meg kell em­líteni Pócs Hajni III. C-s diá­kunkat, hiszen az odalátogató városlakók egyöntetűen az ő tájképes és pávás padját nevez­ték meg legjobb munkaként. Voltak olyan alkotások is-, amelyek sajnos csak pár pillana­tig léteztek. Szerdán Ferdics Bé­la tanár úr, csütörtökön pedig Verók Szapu Tünde tanárnő se­gédletével készültek a csoma­golt művek. Beburkolták példá­ul a gyerekpark hintáit, szemét­kukákat, illetve egymást is. Csütörtökön 11-kor az alap­iskolásokkal kiegészülve 81 di­ák állt össze, hogy megformál­ják John Lennon képét, ame­lyet eredetileg Andy Warhol készített. Az óriásképet a vá­rosháza tornyából kaptuk len­csevégre. A harmadik nap végeztével rengeteg dicséretet és bátorító szót kaptunk a helyiektől, akik sorra kérdezték, lesz-e a ren­dezvénynek folytatása. A re­cept a következő: végy egy jó nagy adag támogatást a Gútai Magán Szakközépiskolától, sózd meg egy kreatív szerve­zőbrigáddal (Novák Ágnes, Vas Andrea, Egyházi Dóra), cukrozd meg tevékeny peda­gógusokkal, vegyél hozzá kö­retként egy 'csapat alkotásra kész diákot, és terítékként vá­lassz megfelelő helyszínt és támogató várost a workshop elkészítéséhez. Bár a követke­ző workshop időpontja még nem tisztázott, azt határozot­tan állíthatjuk, hogy lesz, mert látjuk, hogy igény van rá, és, hogy hollywoodi szavakkal él­jek: to be continued... A mesék, versek ezúttal a nyárról és a vakációról szólnak. Kulcsár Ferenc lüktető ritmusú verssorai az évszak sokféle szí­nét, ízét és hangulatát megidé­zik. Tóth Elemér mesesorozatá­ban hőseinek egy kedves nyári kalandját beszéli el. A Lapozó olyan könyvre hívja fel a figyel­met, amelyik főszereplőjének vakációja korántsem vidám hangulatú. Mikó Csaba Mász Kálmán, a faljáró című kötete egy kisfiúról szól, aki a családjá­val városi panelházba költözik, és nem tud beletörődni a régi házuk, a kert, az erdő és nagyi elhagyásába. A Mi sulink rovat­ban a buzitai iskolások mutat­koznak be. Az országjárók a Csallóközben barangolnak, melynek központjában, Duna- szerdahelyen éppen a lap megje­lenése idején zajlik a bábosok és színjátszók országos fesztiválja, a Duna Menti Tavasz, (ka) mm Nagy Szilárd örül, ha másoknak is tetszik a játéka A kilencéves bacsfai Nagy Szilárd első látásra átla­gos kisfiúnak tűnik, olyan, mint sok más kor­társa. Ám ez csak az első benyomás. Ugyanis amint ez a helyes, rokonszenves kissrác odaül a zongorá­hoz, és játszani kezd, máris kiderül, hogy szó sincs átlagos gyerekről. PORTRÉ Zsenge kora ellenére szép eredményekkel dicsekedhet: Budapesten nemzetközi zongo­raversenyen vett részt, itthon 2010-ben az Ifjú Zongoristák verseny országos döntőjében az első helyen végzett, 2011-ben a Kadosa Pál zongoraverseny­nek ő lett az abszolút győztese, idén pedig a besztercebányai Ján Cikker Fesztiválon, amelyet gyerekek számára rendeznek, kategóriájában szintén első he­lyezett lett. Nagy Szilárdot a Közép-euró­pai Alapítvány és a Slovnaft Új Európa Tehetségei közös programja támogatja. Szülei akkor figyeltek fel a tehetségére, amikor pötyög- tetni kezdett a nagybácsija zongoráján. ,Akkor fedeztük fel a zenei hallását, amikor öt­évesen magától kezdte el egy ujjal az általa ismert gyermek­Mesterkurzuson 2011-ben dalocskákat játszani - mondta el édesanyja, Mónika. - Elha­tároztuk hát, hogy veszünk egy pianínót, és mivel magam is tanultam zongorázni, elkezd­tem vele foglalkozni. Meglepő módon rögtön képes volt mind a két kezét használni. Bach-da­rabokkal kezdtünk, s mivel a kottát akkor még nem ismerte, előjátszottam neki a zenedara­bot, ő hallás után utánam ját­szotta. Amikor első osztályba ment, egyúttal a somorjai ze­neiskolába is beírattuk. Remek tanító nénije van, aki nagyon (Képarchívum) odaadó, és sokat foglalkozik vele. Persze azért otthon én is besegítek, figyelek rá, hogy rendesen gyakoroljon. Közös munkával fejlődtünk idáig.” Az eredmények, a sikerek természetesen senkinek nem pottyannak az ölébe, minde­A pódiumon ciu«pran unton ot »UStG oítnpefíöons ta youth TALENTY NŐVE J ■ EURÓPY nért keményen meg kell dol­gozni. Szilárd naponta odaül a zongorához, és körülbelül egy órát gyakorol. „Már megszokta a mindennapi gyakorlást, úgy veszi, hogy ez van, ezt csinálni kell. Megbirkózik vele. Amikor letudjuk a kötelező darabo­kat, az órára való felkészülést, ő még a maga kedvtelésére is játszik, például a saját kis da­rabjait. Improvizál, kitalálgat” - avat be a részletekbe Szilárd anyukája. S bár a kis bacsfai tehetség ideje jó részét a zongora mel­lett tölti, nyitott gyerek, és számos egyéb dolog is érdekli. Sokat rajzol, néha ír, számító- gépezni is szeret, ez utóbbira azonban általában csak hét­végeken nyílik lehetősége, hét közben ugyanis nagyon elfog­lalt. Nem hiányoznak az életé­ből a barátok sem, és van egy jó barátnője, akivel együtt járnak iskolába, és ugyanaz a tanító néni oktatja őket a zeneiskolá­ban. Együtt szoktak négykezest játszani, általában közösen szerepelnek, szóval nagyon jól megértik egymást. Szilárd megfontolt kisfiú, nem fecseg feleslegesen, né­hány dolgot azonban elárult ne­künk. Például, hogy azért szeret zongorázni, mert úgy érzi, na­gyon könnyű rajta játszani. Az a véleménye továbbá, hogy a hangszerek közül a zongorának van a legszebb hangja. A reper­toárján lévő művek közül jelen­leg Bartók Béla Rapszódiája a kedvence, s örül annak, ha játé­ka másoknak is tetszik. Amikor arról faggatom, hogy az általa kitalált kis darabokat megjegy- zi-e, határozott igen a válasz, mint mondta, máskor is el tudja őket játszani. Nagy Szilárd még csupán kilencéves. Az elkövetkező esz­tendőkben bizonyára még sokat hallunk róla. (me) STRED0EUR0PSKA NADACIA Cff CENTRAL EUROPEAN FOUNDATION SlOVIiaf t RE120056 ÜT

Next

/
Thumbnails
Contents