Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-02 / 127. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS- 2. Szalon 19 KÖNYV A SZALONBAN 1 FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ A vita természetrajza KESERŰ JÓZSEF A Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága nemrégiben könyvsoro­zatot indított Opus-könyvek címmel. Ennek első darabja az itt recenzeált - és a kívülállók számára talán nehezen értel­mezhető címet viselő - Ha- gyománytör(tén)és című kötet. A különös cím utalást tartalmaz egy másik könyvre, az ahhoz fűződő kommentárokra, vala­mint egy olyan rendezvénysoro­zatra, amely - sajnos vagy sze­rencsére (ez nézőpont kérdése) - lassan, de biztosan történelmi ténnyé válik. A szóban forgó rendezvénysorozat, amely So- moijai disputa (illetve disputák, hiszen több is volt belőlük) né­ven írta be magát a szlovákiai magyar irodalom- és intézmény- történetbe, s amelynek történe­tesen e sorok írója is részese le­hetett, vitathatatlan érdeme, hogy szinte egyedülálló módon biztosított teret a magas színvo­nalú szakmai párbeszédnek. E disputák egyikén, 2006 ok­tóberében Dusík Anikó és H. Nagy Péter tartottak előadást a kortárs szlovákiai magyar pró­záról, illetve líráról. Az elhang­zott előadásokat korreferátu­mok követték. Utóbb főként H. Nagy Péter tanulmánya (amely nem sokkal később könyv alak­ban is megjelent, Hagyomány­történés. A „szlovákiai magyar” líra paradigmái 1989-2006 cím­mel) váltott ki komoly szakmai visszhangot, sőt egy rendkívül tanulságos vita kirobbanásához vezetett. A vitát Németh Zoltán korreferátuma indította el, amely Sánta Szilárd hozzászólá­sától eltérően meglehetősen kri­tikus hangvételű volt. Németh Zoltán írását követően a Szőrös Kő hasábjain egyre többen (sor­rendben: Ardamica Zorán, L. Varga Péter, Polgár Anikó, Tő­zsér Árpád, Rácz I. Péter, Bárczi Zsófia és Vida Gergely) szóltak hozzá a „szlovákiai magyar” líra kérdéséhez, illetve tettek fel maguk is újabb kérdéseket, el­mélyítve a szakmai önreflexiót. A Hagyománytör(tén)és címet viselő kötet ennek a vitának a tel­jes anyagát tartalmazza. Az olvasóban talán felmerül a kérdés: mi indokolja a vitaanyag kötetben történő megjelenteté­sét? Én úgy látom, hogy az ösz- szegyűjtött anyag megjelenteté­sének nagyon is van jelentősége, mégpedig nem csak történeti je­lentősége. Ha elolvassuk a kötet írásait, arról győződhetünk meg, hogy a bennük felvetett kérdések szemernyit sem veszítettek aktu­alitásukból. A gondolatmenetek nyomon követése, az eltérő vé­lemények és hangvételek ütköz­tetése ma is fontos tanulságok levonását teszi lehetővé; nem utolsósorban pedig akaratlanul is árulkodik a vita természetraj­záról és kultúrájáról. Miért van szükség egyáltalán vitára? Mire jó a vita? Úgy gon­dolom - és ezzel talán nem va­gyok egyedül -, hogy egy szak­mai közösség felkészültségét és érettségét bizonyítja, ha képes az építőjellegű vitára. Aki bele­bocsátkozik egy vitába, az óha­tatlanul saját előfeltevéseit (és előítéleteit) hozza nyilvános­ságra s teszi kockára. Kockára tenni ebben az esetben azt jelen­ti, hogy lehetőséget adunk má­soknak arra, hogy meggyőzze­nek bennünket a maguk igazá­ról, és hozzájáruljanak előfelte­véseink tudatosításához vagy akár módosításához. Ma már jól látható, hogy a Ha­gyománytör (tén) és című kötet anyagát képező vita segített ab­ban, hogy újragondoljunk né­hány régi fogalmat (hagyo­mány, hagyománytörténés), és hogy figyelembe vegyünk ko­Vita a „szlovákiai magyar” líra értelmezhetőségéről rábban elhanyagolt szemponto­kat (mint amüyen az irodalom intézményes háttere). Emellett újra figyelmeztetett arra, hogy kellő nyitottság és kellő szakmai felkészültség hiányában nem bontakozhat ki érdemi vita. (Itt kell megjegyeznem, hogy a hoz­zászólások nem mindegyike épí­tő jellegű; egyesek például azért nem, mert nem kellően nyitottak a másik igazságának elfogadásá­ra, mások pedig egyszerűen mel- lőzika szakmai szempontokat.) Figyelmet érdemlő, ahogyan a szövegek egymásra is reagál­nak, nem csupán H. Nagy Péter tanulmányára. Ugyanakkor a fi­gyelmes olvasó azt is észrevehe­ti, hogy ki hol tér le a szakmaiság szűk ösvényéről, illetve ki hol ér­ti félre a másikat (vagy éppen sa­ját magát). Aki figyelmesen ol­vas, ahhoz a felismeréshez is el­juthat, hogy-mint a vitákban ál­talában - ezúttal sem igazán az a fontos, hogy valakinek a pártjá­ra álljunk (hiszen itt szerencsére nincsenek pártok), hanem hogy kialakítsuk saját álláspontun­kat. A Somorjai dispután meg­kezdett vitának talán ez a leg­főbb hozadéka: hozzájárulhat ahhoz, hogy ne csak mások igaz­sága felé gyakoroljunk nyitott­ságot, hanem saját magunkat is értsük meg a lehető legjobban. Ez ugyanis mindenfajta tudás­nak elengedhetetlen feltétele. (Csanda Gábor-H. Nagy Péter [szerk.]: Hagyománytör(tén)és. Vita a „szlovákiai magyar” líra értelmezhetőségéről. Szlovákiai Magyar írók Társasága, Po­zsony, 2011, Opus-könyvek 1.) A Palócföld új számáról TALLÓS ISTVÁN A lírarovatban: Győri László (a Vadaskert ciklusból), Hartay Csaba, Ádám Tamás, Lászlóffy Csaba, Mezősi Miklós, Kábái Csaba, Lázár Bence András, Su- hai Pál, Szabó Tünde és Vécsei Rita Andrea versei - a „kávéházi szegleten” című rovatot Szávai Attila tárcanovella-sorozatának új része (Mintaki) zárja. A Próza és vidéke rovatban Novák Valantin regényrészlete (Pátemoszter), valamint Gom­bár Endre kisprózája (Északon). A Kutatóterületben Madácsy Piroska tanulmánya: „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941). Hubay Miklós üzenetei; ugyanitt Németh Ványi Klári dolgozata: Dobos lovag, a Má- ramarosi Robin Hood. Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyszál című regényének folklorisztikus elemejkapcsán. A Találkozási pontok rovat­ban Időívek címmel Kovács Bo­dor Sándor beszélget Varga Má­tyás költő, tanár, szerkesztő szerzetessel az Arcus Tempo­rum fesztiválról. „Hihetetlenül jó viszonyba kerültünk a szlovák muzsikusokkal - mondja a fesz­tivál szervezője -, különösen Jo­zef Lupták csellistával - miköz­ben a két ország között a feszült­ségek kiéleződtek, a fesztivál ke­retei között ennek nyoma sincs.” A Kép-tér a lap belíveit illuszt- ráló képzőművészeti anyaghoz kapcsolódik: a szám képei a 31. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat és a 4. RÓNÁRTNógrádsipeken kiál­lítás anyagából származnak. A rovatban Debreceni Boglárka és Matits Ferenc a Salgótarjáni Ta­vaszi Tárlat eddigi évtizedeit ér­tékeli. A kritikai rovatban Tarján Tamás elemzi Fűzfa Balázs gim­náziumi irodalomtankönyv-so- rozatát; Jenei Gyula Az időben rend van című verseskötetét Fűzfa Balázs ismerteti; a Pannon tanulmányik 1. című (Géczi Já­nos és Horváth Géza szerkesz­tette) kötetet Boros Oszkár; Barna Dávid Egy magyar regény című regényéről Vass Norbert írt kritikát („A szövegtestnek jó­formán a nyolcvan százalékát a kidolgozatlan, elnagyolt Mó- ricz-történet teszi ki.”); Berka Attila lfida Béla nem hal meg re­gényéről Szekeres Szabolcs mondja el benyomását („Ez a keserű regény nem akar sokat mondani, de mégis könnyen érezhetjük úgy, hogy rólunk szól. Szüléink nemzedéke leg­alább megpróbálta megváltoz­tatni a vüágot, és törekedni arra, hogy jobb emberek legyünk.”); Simor András Vicsorgunk, hű farkasok című verseskönyvét Bereti Gábor; L. Damta Áron is­mertetőjének tárgya egy antoló­gia, a Zonda Tamás összeállítot­ta Nagyok árnyékában (alcíme szerint: Kismesterek és fűzfa­poéták a XIX. századi Nógrád- ban); Madár János az Idő és mér­ték című Mirtse Zsuzsa-verses- kötetet méltatja, végül Orbán György János a Zene, zene, zene című (Kocsis Zoltánnal beszél­get Simon Erika) kötetet. CD-AJÁNLÓ Belmondo: Mikor PUHA JÓZSEF Már az elején leszögezem, hogy egy kérdésre nem tudok vá­laszt adni. Arra: Czutor Zoltán miért nincs Magyarország tíz legnépszerűbb zenekari front­embere között? Elvileg ott a he­lye . Volt, hogy minden vállalható kompromisszumra rábólintott a cél érdekében, de készített olyan nagylemezeket is, amelyek halla­tán az volt az érzésem, beletörő­dött a sorsába, hogy neki csak a másodvonalban van hely. Aszép- fiús, imázs is adott a nagyobb népszerűséghez, ami manapság (sajnos) fontos szempont. Czutor előző együttese, az 1989-ben alakult Nyers - a leír­takból kifolyólag - különös he­lyet foglal el a magyar zenetör­ténetben. A zenében csak icipicit járatosak is hallottak róla, vi­szont száz emberből kilencven­kilenc egyetlen dalát sem tudná felidézni. Merthogy egy sem maradt fenn. Pedig a szegedi ze­nekar a rockból fokozatosan kö­zönségbarát pop-rockra váltott, de a rádió, amely segítségével bekerülhetett volna az élvonal­ba, alig biztosított teret neki. A népszerű koncertegyüttes kate­góriából nem tudott továbblép­ni. A Nyers 2005 augusztusában tartotta búcsúfellépését, amely után az énekes-gitáros új fába vágta a fejszéjét. Budapestre tette át székhe­lyét. Különböző zenekarokból és előadók mellől ismert zenészek­kel: Pulius Tamással (billentyűs hangszerek, vokál), Szabó Lász­lóval (gitár), Temesi Bertalan­nal (basszusgitár) és Kottler Ákossal (dob) alapította meg a Nyerssel összehasonlítva még slágeresebb pop-rockot játszó Belmondót. Zoli az együttes el­ső, 2006-os Él ilyen * Alien című albumán vállalta be a legtöbb kompromisszumot, nyilván ak­kortájt akart legjobban menőbb előadó lenni. (Vagy mások akar­ták, hogy az legyen?) Amikor meghallottam a kissé hooligan- ses, ám Csipáék zeneszámaitól jobb Lesz, volt, van című dalt, biztos voltam abban, ez sikerül is. Nem sikerült. A klipesített szerzemény ugyan sláger lett, de korántsem hatalmas. Az azóta kiadott három nagylemezen a megfelelni akarásból adódó görcsösség már nincs jelen. Kottler helyére Szakadáti Má­tyás érkezett, őt 2008 elején Reggel Ferenc váltotta. A máso­dik CD, a férfi-nő kapcsolatot boncolgató, 2008-as Hogy nézel rám? című rockosabb az elsőnél, de poposabb a Nyersnél. A 2010-es Szájba rágót című al­bumon javarészt beates dalok csendülnek fel - Czutor nagy kedvence, a The Beatles hatása ezúttal is leszűrhető belőlük. A negyedik, Mikor című nagyle­mez felvételeit tagcserék árnyé­kolták be: Puliust Koltay Kur­szán billentyűs, Temesit Dóm­ján Gábor basszusgitáros váltot­ta. Három zeneszámot még a két alapítóval rögzítettek, a többi­ben az új tagok zenélnek. A Nőj már fel videoklipjét nyári feszti­válfelvételekből vágták össze - a zenészek ezzel búcsúztak a tá­vozóktól. A tizenhárom szerzeményt felvonultató Mikor a Belmondo legerősebb médiabeli hátszelet kapó hanghordozója. A zenekar időközben a Petőfi rádió ked­vence lett, bizonyára ezzel ma­gyarázható, hogy ez az album gyorsabban érkezett, mint az előző kettő. Ismét slágeresebb nagylemez készült, Czutort valószínűleg újra az vezérelte, hogy van esélye betörni az él­mezőnybe. A megjelenéskor a rádióból három zeneszámot ismerhetett már a közönség: a Végre süt rám a nap, a Mikor és a Nőj már fel címűeket. Az induló dal, a játékos billentyűfutamokkal felturbó­zott Végre süt rám a nap megad­ja az alaphangulatot. A hang­zásvilág gazdagabb: a Libidó diszkós, a Nőj már fel reggae-s, a Végre itt a várva várt rockos, az Egy köszönömöt sem tudsz beates, a Gyereknek maradni grúvos, rappes felvétel - de mindegyik czutoros, magán vi­seli az együttes jellegzetes stílu­sát. A két fülbemászó lírai szer­zemény, a Mikor és az Angyal­kák már (petőfis) slágerré vált. Az albumra felkerült a Nyers Egyedül című dalának átdolgo­zása. A frontember elmondása szerint a korábbi változattal elégedetlenek voltak. Czutor Zoltánt napjaink egyik legjobb magyar szöveg­írójának tartom. Aki szereti a szójátékokat, szóvicceket, biz­tos osztja a véleményemet. Zoli előszeretettel alapoz a két­értelmű szövegekre és az ön­iróniára. Aki nem ismeri a mun­kásságát, az említett Él ilyen * Alien és a Szájba rágót nagyle­mezek címéből már leszűrhette ezt. Mondanivalója ízig-vérig mai. A Nőj már fel című zene­számban elhangzik az „Adnak lét, az a Világbank” mondat, ami telitalálat. Aki 2012-ben úgy akar trendi zenét hallgatni, hogy közben a minőséget sem adja alább, az mindenképpen szerezze be a Belmondo negyedik CD-jét!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents