Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-12 / 135. szám, kedd

14 HIRDETÉS

Szent a béke. Iker Casillas és Gigi Buffon,

Addig jár a korsó a kútra,

amíg... Kassai Viktor előbb

csak figyelmeztette Balotellit,

majd ezért a rossz ütemű

belépőért

felmutatta

az olasz

csatárnak

a sárga '

lapot. \ V

FOCITIPP ■ 2012, JUNIUS 12

A meccs képe:

Sergio Rarnos ollózó mozdulata látványos, de sok veszélyt nem ■jelentett az olasz kapura, Christian Äégio ugyanis idejében bevetődött Rarnos elé.

k VIP-szektor a gdanski stadionban.

Felül: Michel Piatini, az UEFA elnöke; mellette Fülöp span; trónörökös és felesége, Letizia hercegnő (a leendő spanyt királyné). Az alsó sorban jobbra: František Laurinec, a Szlovák Labdarúgó-szövetség egykori elnöke.

Elviheti huszonötért - fordult felém, majd titokzatos mosollyal hozzátette: - Ne féljen, ez nem olyan hamisítvány, mint amilyeneket a gdanski meg a sopoti piacon árulnak. Ez, kérem, eredeti példány.”

A spanyol-olasz napja

Vasárnap a gdanski belvárossal nyitunk: az egykori piactéren (amely az arisztokrata halálraítéltek nyilvános kivégzőhelye volt) pezseg az élet: dobpergés és dalolászás fogad bennünket. Festett arcú, életvidám szurkolók;

énekelnek, táncot lejtenek. Ők a spanyolok. A taljánok csendesebbek, visszafogottabbak, talán a bundabotrány miatt, amely rájuk sütötte a billogot. Úgyhogy míg a spanyolok a tér közepén mulatnak, az olaszok a napernyők árnyékába húzódva kevergetik kávéjukat, mélabús tekintettel, gyűrött arccal, borostásan.

A stadionnál a sajtóbeléptetés minden elképzelést alulmúl, 150 újságíró toporog a bejáratánál, de a sor alig halad: hiába az akkredi- táció, hiába az összes nyakban fityegő, fényképes igazolvány, az újságírók csak alapos detektoros

ellenőrzés után juthatnak be. Éppen úgy, mint a reptereken: övét lecsatolni, zsebeket kipakolni, aprópénzt, tollat, telefont a kosárkába tenni, a félhteres flakonokat kidobni. Mellettem egy olasz újságírónő hangosan (és meglehetősen szaftosán) káromkodik. Való igaz: egy állig felfegyverzett, maga előtt talicskában kézigránát- és dinamithegyet toló terroristának könnyebb bejutnia a washingtoni Fehér Házba, mint az újságírónak a gdanski stadion médiaszektorába. A szervezés mottója ugyanaz, mint Wroclawban: „Éljen a káosz!” A kék pólós önkéntes

stewardok ott állnak minden ajtó mellett, csak éppen nem beszélnek angolul, vagy ha igen, akkor minden kérdésünkre roppant kedvesen megvonják a vállukat: sajnos nem tudják a választ. Van konnektor a tribünön? Nem tudják. Kinyomtatta már valaki a csapat-összeállításokat? Nem tudják. Holnap nyitva lesz a press- központ? Nem tudják. Szerepük nagyjából annyi, mint a hatalmas virágtartóké a kerítések tövében: a stadion dekorációi csupán. Illetve mégsem: azt azért közlik, hogy a liftet csak az UEÉA alkalmazottai használhatják.

»,95 f

A kiárusítás az újdonságokra, akciós termékekre nem vonatkozik,

A futball örömei

A tribünön magyar kollégákkal találkozom: ifjabb Knézy Jenő 2-0-s spanyol győzelmet, Hegyi Iván (Népszabadság) gól nélküli döntedent vár. Aztán ahogy a foci átveszi a főszerepet, minden malőrt megbocsátunk a szervezőknek, mert amilyen pocsék a körítés, olyan kifogástalan maga a meccs. A lüktető, pulzáló spanyol-olaszban minden benne volt, amiért szeretjük ezt a játékot. Zseniális egyéni teljesítmények mindkét oldalon (Casillas, Iniesta, Buffon, De Rossi), óriási taktikai

sakkparti (az 1-1-es végeredmény ellenére Prandelli nyert), szám táján apró sztori (Balotelli, Torres), s persze: nagyszerű játékvezetés (külön üdvözlet Erős Gabinak, a világ egyik legjobb partjelzőjének, aki két súlyos műtét után is visszatért a topfútballba).

S ahogy este a kivilágított kikötőt nézem Gdyniában, arra gondolok, egy ilyen meccs alighanem a legtöbb, amit a foci adhat nekünk, tribünök szélén ácsorgó, mastercard nélkül utazó futball- fuggőknek.

Gazdag József, Gdansk

Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak; Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.