Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-26 / 121. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 26. www.ujszo.com Az ikonikus filmzeneszerző hozzánk is eltalál Michael Nyman világa AJANLO Pozsony. Június 27-én, különleges helyszínen, a régi vásárcsarnokban lép fel zenekarával Michael Nyman, a legnépszerűbb kortárs komponisták egyike. A nagyközönség elsősorban a Zongoralecke (The Piano) című film zeneszerzője- ként ismeri, ám már jóval Jane Campion filmdrámája előtt világsztárnak számított bizonyos körökben. Nyman zenéibe belehallgathatnak az ujszo.ccsm-on. Hosszú évekig volt Peter Greenaway filmjeinek állandó zeneszerzője, majd saját kamarazenekarával kezdte járni a világot. E zenekarban ő maga ült a zongorához. A minimalista stíluson belül írt már operákat, szimfonikus műveket és vonósnégyesre szabott zenedarabot is, szabad idejében pedig fotózik és filmeket készít. A zenei szakmából sokan máris korunk egyik legbefolyásosabb brit kulturális ikonjának tartják. A Michael Nyman Band vélhetően egyfajta „besztof” válogatással készül első pozsonyi koncertjére, amely a Viva Musical fesztivál keretében valósul meg. Jegyek már kaphatók az ismert internetes portálokon. Az amerikai Steve Reich tanítványaként Michael Nymant kezdetben szinte megfertőzte a repetitív zene. Doktori disszertációja témájául nem meglepő módon a folytonosan ismétlődő motívumokat választotta, melyek a barokk kor angol zenéjét, kiváltképp Henry Purcell muzsikáját jellemezték. Rövi- debb zenedarabjainak egyik jellegzetessége a lüktető, sokszor kifejezetten zaklatott ritmika, amit az elektromos basszusgitár hangverseny- színpadra emelésével ért el. A szólamok sokszor egymáshoz képest duplázott, négyszerezett tempóban szólalnak meg, a motívumok pedig kis változtatásokkal és elcsúsztatásokkal kétszer, háromszor ismétlődnek, így teremtve meg a nyma- ni művek karakteres feszültségét. A lezárások szinte mindig befejezetlenséget sugallnak, mintha a nyugvópont előtt hirtelen elvágták volna a hangszalagot. (juk) Michael Nyman, a kulturális ikon (Képarchívum RÖVIDEN Találkozó Méry Margittal Pozsony. A Szlovák Nemzeti Múzeum - Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Múzeumi Szalon rendezvénysorozatának következő találkozója május 28-án lesz a Brámer-kú- riában. A17 órakor kezdődő Múzeumi Szalon vendége Méry Margit néprajzkutató lesz, akivel Miklósi Péter beszélget, (t) Elhunyt Sándor János helytörténész Kolon. Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Sándor János néprajzgyűjtő, helytörténész, a zoboraljai művelődési élet fáradhatatlan szervezője. Fő művei: Kolon - Egy falu a Zoboralján (2004), Falusi huncutságok Zoboraljáról (2006). Temetése holnap 16 órakor lesz a koloni temetőben, (ú) Warhol-kiállítás Klagenfurtban Klagenfurt. Andy Warholnak, a pop-art irányzat központi alakjának alkotásait mutatja be tegnaptól az ausztriai Klagenfurt városi galériája. A szeptember 9-ig látható tárlaton a 25 éve elhunyt művész kilencven képe, mellettük pedig Frad McDarran, a hatvanas években alkotó fotós harminc feketefehér fotója látható. A kiállítóterekben a látogató már jól ismert motívumokkal találkozik. (MTI) Gyerekkorban kell elkezdeni a közönségnevelést - előadások A padlástól a Ferrit-szigetig Bácsi, mi is az a színház? Horváth Illés és Kubik Anna a Rumini a Ferrit-szigeten című zenés játékban (Fotó: Magyar Színház) Amikor a minap Budapestre indultam, rövid levelezést folytattam az egyik közösségi oldalon a szomszédom 12 éves fiával. Értelmes, a világ iránt érdeklődő falusi kamasz, de amikor a kérdésére, hogy minek megyek Budapestre, azt válaszoltam, hogy színházba, értetlenül visszakérdezett: az mi? JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Gondolom, ha közvéleménykutatást végeznénk a kortársai között, nem ő lenne az egyetlen, aki nem tudná megmondani, mi is a színház. A színház ugyanis nem hull csak úgy, elemi jogon az ölünkbe. Ezért is rendkívül fontos a közönségnevelés, amelyről a színházak zöme hajlandó megfeledkezni. Természetesen vannak ellenpéldák is. Budapestnek vannak speciális gyerek- színházai is, de több meghatározó társulat is következetesen készíti elő az utánpótlást. Azon a budapesti utamon két gyerekelőadást néztem meg. Az egyiket kifejezetten nosztalgiából, hiszen A padlás 24 éve le- vehetetlen a Vígszínház műsoráról, s magam is jó párszor láttam. Az idő megtette a magáét, hiszen nemcsak a szereplők cserélődtek ki, hanem maga az előadás is megfáradtnak tűnik; az óvodás- és kisiskolás korú gyerekek mégis együtt szurkolnak a Rádióssal és földi társaival, hogy az elfelejtett mesehősök eltalálnak-e álmaik csillagára. Mellettem egy nagymama ült, akinek már a lánya is ezen az előadáson nőtt fel, s az unoka legalább hasonló élményekkel távozik a színház nézőteréről. Tizenhat éve megy telt házakkal A dzsungel könyve, évek óta aratja a tapsokat Varró Dani szintén Presser által musi- calesített Túl a Maszat-hegyen- je, s ki tudná összeszámolni, mennyi nézője volt Halász Judit különböző gyerekkoncertjeinek. Ahhoz már másik számítás kellene, hogy ezek az előadások mennyi későbbi, felnőtt nézőt jelentenek a legnagyobb budapesti társulatnak. Ősztől családi színházzá alakul az Őze Áron vezette Pesti Magyar Színház is. Itt látható a Rumini a Ferrit-szigeten című zenés játék. Berg Judit meseregénye 2007-ben Az Év Gyermekkönyve díjban részesült, s legalább akkora karriert futott be, mint Böszörményi Gyula Gergő-történetei, amelyből a kassai Thália Színház vadonatúj musicalje született. Mivel nincs előttem a színlap, sokáig azt hiszem, hogy nyugati meseregény színpadi változatát látom. Profi, izgalmakkal és titkokkal teli történet, nagyvonalú, játékos rendezés, egészen hihetetlen színészi teljesítményekkel. Akár Mark Twain is írhatta volna a Ruminit, amelynek címadó főhőse matrózként keresi a kalandokat. Horváth Illés telitalálat a címszerepre, van karizmája. De a többi matrózszerepben is lubickolnak a Magyar Színház társulatának tagjai. Gúla Péter Negrója még a viszonylag negatív szerepben is imádnivaló, ahogy évek óta nem láttam ilyen jónak Kubik Annát sem, aki a gonosz Molyra szerepében keveri a szálakat. Nem musicalről lévén szó, Pejt- sik Péter zenéje szervesen vegyül az előadásba, Kovács Yvette Alida díszletei és jelmezei ingerkeltők, akad közöttük egykét lélegzetelállító. A színház a napokban Mark Twaint is bemutatott, a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai musicalváltozatban megy Tóth Péter zenéjével, Miklós Tibor dalszövegeivel és rendezésében. Nyolc éve van repertoáron Balázs Ágnes Andersen életéről írott zenés darabja is. Ősztől szeretnék megszólítani az iskolákat is, ezt a célt szolgálja a Nagy kerítésfestés projekt, de a Hungarofest által szervezett Csokikoncerteknek is helyet ad a színház. Ősszel mutatják be Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok című meséjét, valódi cirkuszi számokkal, ahogy színre kerül Janikovszky Éva Égig érő fű című története is. S van Budapesten egy igazi gyerekszínház is, a Novák János vezette Kolibri Családi Színház, amely korcsoportonként kínálja előadásait. Már a három év alattiakat is várják, de megszólítják a többi korosztályt is, külön figyelmet fordítva a kamaszokra. A drogfogyasztás és a világháló veszélyei mellett szólnak a kamaszkori szexualitásról, a különböző neofasiszta mozgalmak terjeszkedéséről, s teszik mindezt kortárs magyar (Németh Ákos, Tasnádi István, Háy János, Horváth Péter) és külföldi (Robert Jelinek, Kai Hansel, Lutz Hübner) szerzők bevonásával. Tájainkra is eljutott már több foglalkozásával a Kaposi László által húsz esztendeje alapított Kerekasztal Színházi Nevelési Központ. Ók a kamaszkorú nézőkkel közösen alakítják előadásaikat. S ha már hazajutottunk, annak idején Kolár Péter szorgalmazott egy profi gyerekszínház létrehozását közép-szlovákiai központtal. Sikertelenül. A két magyar színház azóta is csak alkalmilag játszik gyerekeknek. Többnyire úgy tűnik, hogy ezeknek elsősorban nem közönségnevelés, hanem kizárólag közönség- és pénzszerzés a feladatuk. Éz alól tűnik számomra üde kivételnek a Gergő és az álomfogók, valamint a Csavar Színház előadásai, mely előadások a nézőkkel együttműködve születnek meg. A Gál Tamás vezette társulat előadásai (Az asszony, Az embeeerl, A nagyidai cigányok) hároméves kortól 99 éves korig képesek megszólítani a nézőket. Van-e ennél jobb és sikeresebb közönségnevelés? Mindehhez lelkes szervezők (népművelők)' is szükségeltetnek. Pozitív példa arra is akad. Ajnácskőn, egy kis gömöri faluban jó tíz éve még lasszóval fogták az első nézőket, ma már telt ház van minden előadásukon. S nemcsak a faluból, hanem a környékről is fogadják a nézőket, akik egyre többen vannak. Mert csak így lehet. Az olimpiai játékok után ez a rendezvény számít a világ legjelentősebb médiaeseményének Túlnőtte magát a cannes-i filmfesztivál MTl-TUDÓSÍTÁS Cannes. A cannes-i filmfesztivál elnöke szerint nem lenne szabad tovább nőnie a rendezvénynek, ugyanakkor megoldhatatlannak látja a helyzetet, miután évről évre egyre nagyobb a filmek és a sztárok iránti médiaérdeklődés. „Nem kéne tovább növekednie... Cannes a leggyönyörűbb város egy filmfesztiválhoz, amelynek továbbra is élvezet- ’nek és nem stresszhelyzetnek kellene lennie” - mondta Gilles Jacob a Nice Matin című regionális napilapnak adott interjúban. Hozzátette: „Ugyanakkor egyre több média szeretne jelen lenni és nem tilthatjuk meg nekik a részvételt. Ez szinte megoldhatatlan helyzet.” A 65. cannes-i filmfesztiválról több mint négyezer újságíró tudósít-tudósított. Az olimpiai játékok után ez a rendezvény számít a világ legjelentősebb médiaeseményének. „Régen Kirk Douglas focizott az újságírókkal, a sztárok pedig gyalog jártak le a Croisette-n a tengerpartra... A közönség számára a varázs továbbra is megvan, de manapság hatalmas a felhajtás a menedzserekkel, ügynökökkel, impresszáriókkal, a színészek pedig csak sötétített ablakú limuzinokkal hajlandók közlekedni” - emlékeztetett a fesztivál elnöke. Jacobnak az sem tetszik, hogy egyes sztárok még a vörös szőnyeges felvonuláskor sem szólnak az emberekhez. „Sokan csak a kötelező minimumot nyújtják, egy rövid napot szánnak a sajtóra, aztán elmennek. Tiszta nagyüzem. Már nem emberi” - fogalmazott Jacob, aki 1977-től áll a fesztivál élén. A szervezőknek külön gondot jelent, hogy a vetítésekre nem fér be minden újságíró, ezért az őket akkreditáló média szerint rangsorolják a tudósítókat. Az írott sajtó és a hírügynökségek tudósítóinak rózsaszínű belépő jár. Ez utóbbiak közül néhány kivételezett egy kis sárga pöttyöt is kapott a kártyájára, amellyel mindenhova soron kívül beléphet, és ha talál helyet, le is ülhet. A világlapok kritikusai fehér színű belépővel közlekedhetnek a fesztiválpalotában és mindenkivel szemben előnyt élveznek.
