Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-05 / 104. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 5. Vélemény és háttér 7 lvan Gašparovič szlovák köztársasági elnök azt kívánta magyar kollégájának, ami belőle hiányzik Államfők Áder János köztársasági elnökké választása azt sem lepte meg, aki nem foglalkozik alaposabban Magyarországgal. A par­lamenti matematika ugyanis nem enged - sem Szlovákiában, sem Magyarországon, sem a világ többi országában, ahol parlamentarizmus van. JURAJ HRABKO Szlovákiában pedig min­denkinek észre kellett vennie az új államfő megválasztását, aki egy kicsit figyel a köz­ügyekre. Ivan Gašparovič ál­lamfő ugyanis, ahogy illik, gratulált a megválasztásá­hoz: .Jelentős alkotmányos mandátuma gyakorlásához sok sikert, államférfihoz mél­tó megfontoltságot és rá­látást”. Ez rendkívül szép tő­le, ugyanis azt kívánja part­nerének, ami belőle hiányzik. Ezt a minősítést igazolja elsősorban a közép-európai államfők évente megszerve­zett jaltai konferenciáján va­ló (nem) részvétel, amelyet a jövő héten tartanak. Német­ország, Ausztria, Csehország, Olaszország, Szlovénia, Hor­vátország, Bulgária és Lettor­szág köztársasági elnöke már elutasította vagy nem fogad­ta el a meghívást, Észtország és Románia államfője fontol­gatja, részt vegyen-e. Az ok világos - antidemokratikus megnyilvánulások Ukrajná­ban, elsősorban a volt mi­niszterelnökkel, Julija Ti- mosenkóval szemben. Kiváló, hogy Áder János is csatlakozott hozzájuk. A szlovák államfő viszont részt vesz a csúcstalálkozón. Poli­tikai megfigyelők azt mond­ják, azért megy el, mert örül, hogy egyáltalán meghívják valahova. Ő mást állít: „Nem a kommunikáció elutasítása, hanem a nyílt és őszinte pár­beszéd Ukrajnával a legjobb Valóban kíváncsi va­gyok, milyen kifogáso­kat hoz fel a szlovák ál­lamfő kollégájának, Viktor Janukovicsnak. formája annak, hogy kinyil­vánítsuk véleményünket és elmondjuk kifogásainkat ke­leti szomszédaink fejlődésé­nek irányáról”. Ha nem Ivan Gašparovič mondta volna, akár el is hi­hetnénk. Azonban elég csak a három évvel ezelőtti rendőri manőverre gondolni, amikor a kínai köztársasági elnök Szlovákiában járt. S az is ki­derült, hogy az elnöki palota előtti teret, amelyet megtöl­töttek a kínaiak, nem az ő szervezetük foglalta le, ha­nem egyenesen a szlovák ál­lamfő hivatala. És arra, hogy az államfők találkozóján egyetlen szó sem esett az em­beri jogok megsértéséről - a kínai elnök hűvösen megje­gyezte, Szlovákiával való kapcsolatai a belügyekbe való be hem avatkozás elvén fog­nak alakulni. Tehát az emberi jogokról egy szót sem, ez Szlovákia államérdeke. Valóban kíváncsi vagyok, milyen kifogásokat hoz fel a szlovák államfő kollégájának, Viktor Janukovicsnak és mi­lyen hangosan. JEGYZET Meglovasítás JUHÁSZ KATALIN Történetünk főszereplője egy lovat ábrá­zoló szobor. Igazi unikum ez, mivel a kö­zép-európai régióban - Kincsem szobrát leszámítva - nincs még egy szobor, amely lovas nélküli lovat ábrázol. Az ilyen művek hőse mindig a lovas (király, hadvezér, államférfi, szent), aki büszkén feszít egy csődö- rön, kezében dárdával, kard­dal vagy zászlóval. A ló csak tartozék, ha úgy tetszik, köz­lekedési eszköz, amely, bár legtöbbször kellően kimun­kált, nem igazán fontos, még neve sincs szegénynek. Nem így a híres kassai lónak, amely egészen mostanáig a Harangöntő és a Sas utca ke­reszteződésében pompázott. Ez az életnagyságú bronz- csődör Ardo névre hallgat, és hű másolata annak az állat­nak, melyen Szent Vencel fe­szít a prágai vár udvarán. Ugyanaz a Josef Václav Mysl- bek szoborta, pontosabban két darabot öntöttek ki belőle anno, és csak az egyikre ke­rült lovas. Önök hol állítaná­nak fel egy lószobrot, ha dön­teniük kellene? Naná, hogy az állatorvosi egyetem park­jában! Hiszen az állatorvosi ló szimbóluma ama temérdek tanulnivalónak, melyet a hallgatóknak magukba kell szívniuk. A kassai állatorvosi egyetem messzi földön híres, az egész világról érkeznek ide diákok, méghozzá önköltsé­ges képzésre, vagyis azon ke­vés egyetemek egyike, * amelynek nincsenek anyagi gondjai. Szóval Ardo évtizedekig ott állt a parkban. Rudolf Schus­ter egykori államfő még kas­sai főpolgármesterként hatá­rozta el, hogy központibb helyre viteti, ahol többen lát­hatják. A város meg akarta venni a szobrot, az egyetem vezetése azonban kijelentet­te, nem eladó, mivel a hallga­tók szeretik, számos diákba­bona fűződik hozzá. (Vizsgák előtt ajánlatos volt például megsimogatni Ardo legne­mesebb testrészét, szép fé­nyes is lett az a fallosz.) A Schustert követő főpolgár­mester más taktikához fo­lyamodott: tíz évre kölcsön­kérte Ardót, azzal, hogy alka­lomadtán úgyis meghosszab­bítják a szerződést. Az egyetem új vezetése azon­ban visszakérte tulajdonát, mondván, nagyon hiányzik nekik (tán még a vizsgaered­mények is romlottak). A te- recskét viszont a talapzat biz­tonságos elhelyezése végett alaposan átépítették, tud­tommal nem is volt olcsó ez a móka. Tegnapelőtt mégis szé­pen teherautóra rakták Ardót és „hazavitték”. A méteres gránittalapzat most ott szo- morkodik üresen. A közvéle­mény megnyugtatására a vá­rosi illetékesek azt bírták kita­lálni, hogy majd az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 projekt során készülő alkotások váltják egymást raj­ta. Kíváncsian váijuk, beválik- e a terv, mert hiszen egy ha­talmas gránittömbön nem mutat jól akármi. Oda csak biztonságosan rögzített, ha­talmas szobrok passzolnak, amelyek a városképet sem dúlják fel túlzottan. Ráadásul a járókelők és a turisták tíz év alatt megkedvelték Ardót, csak azért nem simogatták ama bizonyos testrészét, mert nem értékel. Szóval dilemma ez a javából. Szurkolunk ezer­rel az illetékeseknek... KOMMENTAR Vélt vagy valós fordulat előtt Szerbia VÍGl ZOLTÁN A vasárnap esedékes szerbiai választások előtt már egy dolog világossá vált az ország politikai életében: lassan mérséklődik a Koszovói teli szájjal védő, annak függetlenségét tagadó re­torika, az európai uniós tagság elnyerése ke­rült előtérbe, és ha csak szóban is, de inkább a gazdasági kérdésekre összpontosítanak az el­választásokon induló pártok, koalíciók. Országos szinten két nagy politikai erő, irányzat van. Az egyik az eddigi hatalom gerincét képező Demokrata Párt és annak elnöke, az április elején leköszönt köztársasági elnök, Borisz Tadics. A másik a háborús bujtogatása miatt a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt levő Vojiszlav Sesely pártjá­ból kivált, Európa-pártivá átvedlett Tomiszlav Nikolics ve­zette Szerb Haladó Párt. Erre a két irányzatra oszlik a szerbi­ai politikai élet. Annak egyéb szereplői vagy egyértelműen kiállnak valamelyikük mellett, vagy a választások utánra hagyják a döntést, bizonyos feltételekkel támogatnák vala­melyiküket, ha egyáltalán. A választások végkimenetelét nehéz megjósolni. A fogadó­irodákban sincs lehetőségünk nagyobb összeget nyerni egyi­kük győzelmével, fej-fej mellett halad a két „nagy”. Az el­nökválasztás első fordulójában lehet, hogy Nikoiics több szavazatot kap, mint Tadics, de a második körben már Ta- dicsnak jobbak az esélyei, ugyanis még mindig az ő koalíciós potenciálja a nagyobb, ráadásul a nemzetközi megítélése jó­val előnyösebb Nikolicsénál. Nikolics elsősorban a választók amnéziájára számíthat. Ha elfeledik, ki volt ő, jó eredményt is elérhet. Egy huszárvágás­sal lett az egykori radikális másodvezérből egy kvázi europé­er politikus. Néhány éve még arról beszélt, hogy Szerbiának fehér foltnak kell maradnia Európa térképén, meg hogy so­ha, de soha nem közelítene az EU felé, ma pedig ennek a tel­jes ellentettjéről regél. Ha hinni lehet a felméréseknek, a részleges amnézia működik, a statisztikai hibahatáron belül van a kettejük támogatottsága közötti különbség. A kérdés az, valóban tudott-e valami újat nyújtani ebben a kampány­ban vagy a támogatottságát annak köszönheti, hogy az em­berek egy része megelégelte Tadicsot és a DP koalícióját - mindegy kit, csak mást akarnak. * Vasárnap az ország elnökéről, a szerbiai parlamenti helyek­ről, a vajdasági parlamenti helyekről és önkormányzati szin­ten is voksol az ország. Az egyik oldal szerint ez lehetőség a nagy politikai váltásra, az eddig uralkodók pedig azzal rio­gatnak, ha megszakad a kontinuitás, akkor megreked az or­szág fejlődése. A végeredmény két héttel később, a 20-i második kör után válik ismertté, és akkor derül ki az is, milyen szerephez jut­hatnak a nemzeti kisebbségek tagjai mind a szerbiai, mind a vajdasági parlamentben, és nem mellékesen az, milyen gaz­dasági helyzetben van pontosan az ország, mert a kampány­ban minden sokkal szebb és ígéretesebb, mint valójában. A zárszámadás a választások utánra maradt. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa nökjelöltek, a FIGYELŐ Halasszák el a kárpótlást A nehéz gazdasági helyzet­re való tekintettel a csehorszá­gi egyházak felajánlhatnák az államnak, halasszák későbbre az egykor államosított egyházi vagyon visszaadását - javasol­ja Miloslav Vlk volt prágai ér­sek a honlapján. A cseh katoli­kusok egykori vezetője, aki idős kora miatt távozott tiszt­ségéből, úgy véli, az egyházak ezzel a gesztussal hozzájárul­hatnának az ügy elfogadható megoldásához, és csökkente­nék azt a feszültséget, amely a társadalomban alakult ki az egyházi kárpótlás miatt. A Petr Nečas vezette cseh kormány januárban hagyta jóvá az egy­házak kárpótlását, de azóta a kormánykoalíció szétesett és nem biztos, hogy a parlament megszavazza a kormány dön­tését. Ugyanakkor a cseh tár­sadalomban nagyon erős az el­lenállás az egyházi kárpótlás­sal szemben, megfigyelők nem zárják ki, hogy az ügyön a kor­mány is megbukhat. Vlk utód­ja, Dominik Duka érsek április­ban nyíltan ellenezte, hogy el­halasszák az egyházi kárpót­lást. Dukának meggyőződése, hogy a válság nem egy válasz­tási időszak kérdése, s Európá­nak még hosszú évekig prob­lémái lesznek. A volt prágai érsek weboldalán bírálja a ko­rábbi cseh kormányokat, hogy az egyház kárpótlását nem oldották meg, s állandó­an maguk előtt görgették a témát, amely a legrosszabb- korkerültfelszínre. (kés)- Ha nem nyertek érmet magas prémiummal, vége a szerelemnek!

Next

/
Thumbnails
Contents