Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-26 / 121. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 26. Szalon 23 Érdemes figyelembe venni, hogy a teljes szlovákiai magyar választói kör 15%-át kitevő réteg minden esetben szlovák pártokra szavaz... Szlovákiai magyar választói viselkedés a számok tükrében A márciusi parlamenti választások után azon­nal beindult a szokásos találgatás azzal kapcso­latban, hogyan szavaz­hattak ezúttal a magya­rok. Bár teljes bizonyos­sággal nem állapítható­ak meg a tendenciák, a felmérések adatai és a korábbi választási ered­mények segítenek az el­igazodásban. RAVASZ ÁBEL Jelen tanulmány arra vál­lalkozik, hogy a Focus ügynök­ségnek a választások előtt a magyarok között elvégzett és most számomra elérhetővé tett reprezentatív kutatási eredményei alapján megpró­bálja rekonstruálni a magyar választók márciusi döntését. A Focus több alkalommal is lemérte a magyar közvéle­mény alakulását a Radičová- kormány bukása után, minden esetben dél-szlovákiai, a ma­gyar lakosság szempontjából reprezentatív mintán. Az alap­vető pártpreferenciák alakulá­sát az első táblázat szemlélteti. Az adatok tanulsága során tehát ez idő alatt a Híd a ma­gyar választók körében kb. két­szeres szimpátiatámogatással rendelkezett az MKP-hoz ké­pest. Bár ez az adat némileg el­túlzottnak tűnik - egyebek kö­zött azért is, mert a válaszadók egy része mindig az esélye­sebbnek tűnő) felet jelöli meg kedvenceként, ezzel reprezen­tálva saját magát a kérdezőbiz­tos előtt -, az kijelenthető, hogy a Híd jelentős előnnyel fogott bele a 2012-es választási kampányba, és ezt az előnyt legalább februárig meg is tudta tartani. Sem a Híd, sem az MKP támogatottsága nem változott szignifikánsan ez időszak alatt, csupán a bizonytalanok aránya növekedett jelentősebben. En­nek oka a kampány alakulásá­ban meg a különféle ügyek és botrányok napvilágra kerülé­sében kereshető. A két párt magyar szavazó­tábora között ugyan volt moz­gás a 2010-es választások után, ennek volumene azonban vi­szonylag alacsony maradt. A februári mérés szerint akkor a magyar Híd-tábor 11,2%-át al­kották a korábbi MKP-szava- zók, az MKP támogatói közül pedig 13,6% volt az ex-hidas. Abszolút számokban ez a Híd nagyobb mért támogatottsága miatt azt jelenti, hogy a Hídhoz egy árnyalattal több MKP-s pártolt át, mint fordítva. A bi­zonytalanok és a szavazni nem tervezők körében viszont mar­kánsan nagyobb volt a Híd ko­rábbi támogatóinak aránya, mint az ex-MKP-soké. Itt is igaz azonban, hogy a Híd egy na­gyobb táborból „adta le” ezeket a szavazókat, mint az MKP. A két párt támogatói között akadtak fontos demográfiai különbségek is. A januári ada­tok szerint az MKP táborában jelentősen nagyobb a férfiak és a faluban élők aránya, mint a hidasok között, miközben a Híd-választók fiatalabbak, va­lamivel jobban szituáltak és jobban képzettek, mint az MKP szavazói. E mérések eredményeit egyébként ké­sőbb az exit poll (a választások napján készült mérés) is meg­erősítette. A két párt táborában jelen­tős különbség van a legfonto­sabb problémák percepciójá­ban is. Mindkét csoport a gaz­dasági-szociális témákat tar­totta a legfontosabb problé­máknak, az MKP szavazóinak körében azonban nagyobb volt az elégedetlenség általános szintje. Szintén fontos különb­ség, hogy míg a két tábort gya­korlatilag azonos módon ér­dekelték a kisebbségi lét gya­korlati oldalát érintő ügyek (oktatás, kultúra, nyelvtudás, jogok, önkormányzatiság), ad­dig a nacionalizmus kérdését (magyarellenes közhangulat, Slota, kettős állampolgárság, intolerancia, magyar -szlovák kapcsolatok) az MKP szavazói ennél is fontosabbnak ítélték meg, miközben a Híd-tábor tagjai számára ezen problé­mák súlya kisebbnek tűnt. A 2012. március 10-én meg­rendezett választások ered­ményei ismertek - a Híd 6,9%-ot szerezve a parla­mentbe került, az MKP viszont 4,3%-kal a vonal alatt maradt. Abszolút számokban ez a Híd esetében 29 ezer fős csökke­nést, az MKP-nál pedig teljes stagnálást jelentett. A „nagy kérdést” (szokás szerint) az alkotja, vajon hogyan szavaz­hattak pontosan a magyarok. Erre azonban csak nagyon durva becslések adhatóak. Az MKP esetében csupán maxi­mum 1-2 százalékra tehető a szlovák szavazók aránya, ép­pen ezért nem tévedünk na­gyot, ha az MKP-ra leadott szavazatokat magyar szava­zatként vesszük számításba. A Híd esetében viszont trükkö­sebb a helyzet, ráadásul az exit poll eredményei (miszerint a párt táborának 44%-a szlovák) nincsenek összhangban a tele­püléssoros adatokkal és az egyéb mérésekkel sem. Ezzel ellentétes módon egy közvet­len a választások után készí­tett mérés szerint a magyar vá­laszadók 3:2 arányban szavaz­tak a Hídra - ez úgyszintén tarthatatlan eredmény, hiszen ebben az esetben a Hídnak csak kb. 6%-nyi szlovák szava­zója volna. Azok a próbálkozá­sok, amelyek a zömében ma­gyarok lakta települések ten­denciáin keresztül szeretnék visszavezetni az általános eredményeket, torz eredmé­nyeket hoznak létre, mivel az MKP támogatottsága a magya­rok körében magasabb a szín­magyar területeken, mint a peremvidéken. Több sikerrel kecsegtet a Híd szlovák szavazói számá­nak meghatározására tett kí­sérlet. Ha a pártra északon le­adott 24 ezer szavazatot nagy­vonalú kerekítéssel egyönte­tűen nem magyarok által le­adott szavazatoknak tekintjük, akkor a Híd északon kb. 1,5%-os támogatottsággal ren­delkezett. Emellett a preferen­ciakarikák eloszlása, valamint a közvélemény-kutatási méré­sek azt valószínűsítik, hogy a Híd dél-szlovákiai szavazat­mennyiségének nagyságrendi­leg 12-16%-a származhat szlovák szavazóktól; máskép­pen fogalmazva, a szlovákok délen kb. 2,3-3,1%-ban vá­laszthatták a pártot. Ez az át­lag egyenlőtlen: a délen élő szlovákok kb. 60%-a tisztán szlovák településeken él, az ő viselkedésük az északi lakoso­kéhoz lehet hasonló. Ezzel szemben a magyar közösség­gel együtt élők szimpátiája a Híd irányban magasabb lehet. Öszszességében tehát délen további 18-24 ezer szlovák szavazattal számolhatunk. En­nek megfelelően a Hídra le­adott voksok közül megközelí­tőleg 42^18 ezer származha­tott szlovák választóktól, a fennmaradó 128-134 ezer pe­dig magyaroktól. A szlovákok aránya a Híd szavazói bázisá­nak 24-27 százalékát, azaz nagyságrendileg a negyedét tette ki. Az MKP és a Híd által meg­szerzett magyar szavazatok száma így mintegy 237-243 ezer főt tesz ki. Ez egyébként mintegy 30 ezer fővel marad el a „nagy” MKP utolsó, 2006-os eredményétől. Kockázatos vál­lalkozás a „magyar szava­zatot” a régi MKP szavazóbázi­sával egyenlővé tenni: a Híd szavazóinak egy része koráb­ban nem a koalíciós pártot vá­lasztotta, hanem otthon ma­radt vagy szlovák pártra sza­vazott. Ezzel szemben a régi MKP 270 ezer fős bázisában je­lentős számmal akadtak szlo­vákok is - ez a két hatás tehát ellentétes irányú, erejüket azonban pontosan nem tudjuk felmérni. A fenti hibák ellené­re ez a 270 ezer fő jelentheti azt az egyetlen megfogható plafont, amelyet a magyar pár­tokra szavazó magyarok szá­mára adhatunk. Másfelől érdemes figyelem­be venni, hogy a szlovákiai magyarság körében van egy olyan, mintegy a teljes magyar választói kör 15%-át kitevő ré­teg, amely minden esetben szlovák pártokra szavaz. Ez a réteg egyénileg mutat fluktuá­ciót, tömege azonban viszony­lag állandónak tűnik - idén azonban a szavazóknak a kampány során történő elbi­zonytalanodása miatt némileg növekedni látszott. Érdemes még tekintetbe venni azt is, hogy a magyarlakta járások választási részvétele jelentő­sen esett 2010-hez képest. A pontos arányt ezúttal is csak becsülni lehet: a járási adatok alapján az otthonmaradók aránya a potenciális magyar pártra szavazók mintegy 8 százalékát tehette ki. Ezeken a kereteken belül felépíthető a magyar választók 2012-es viselkedésének be­csült modellje. A magyar sza­vazók 75,7%-a döntött a Híd és az MKP mellett, 17,4% pe­dig szlovák pártot választha­tott. A két párt közül a Híd 55:45 arányú többséget érhe­tett el az MKP-val szemben a magyarok körében, amely je­lentősen kisebb a kampány so­rán mért különbségnél. Mi volt a két párt közötti kü­lönbség szűkülésének az oka? Elsősorban a taktikai szavazás jelensége. A mérések szerint a kampány idején a Híd-tábor 9%-a tervezett az MKP-ra sza­vazni azért, hogy „ők is be­jussanak”, további több mint 20% pedig fontolgatta ezt a lépést. Erre a gondolatra szá­mos kampányanyag is ráerősí­tett. A friss mérések szerint végül az MKP szavazóinak kb. 10%-át (11 ezer főt) tették ki a taktikai szavazók, ami 4 tized­nyi különbséget jelentett or­szágos szinten. A Hídhoz 5%-nyi (9 ezer) ilyen választó pártolt át, ők azonban többsé­gükben a párt egykori koalíci­ós partnereitől érkeztek, ezzel büntetve őket a botrányokért. A másik fontos tényező pe­dig a Híd-tábor egy részének otthonmaradása volt. Az ada­tok szerint a párt korábbi szimpatizánsainak akár 10%-a is kihagyhatta ezt a választást. Jelentős részük kiábrándulttá vált (27%), bizalmatlan volt a korrupt politikusokkal szem­ben (27%), 9%-uk pedig úgy érezte, „nincs kit választania”. A mérések szerint a Gorilla­ügy viszont nem hatott döntő­en a hidas tábor kohéziójára és Bugár Béla megítélésére. A fenti folyamatból az MKP csak kis mértékben tudott profitál­ni: a bizalomvesztés nem párt­váltásra, hanem elsősorban otthon maradásra ösztökélte a szavazókat. Riasztó tény, hogy a potenciális magyar első sza­vazók csaknem 70%-a nem ment el választani. Összességében elmondható, hogy a magyarokat képviselő két párt mintegy 240 ezer ma­gyart volt képes megszólítani, miközben valamivel több mint 20 ezer korábbi rendszeres szavazó az otthonmaradás mellett döntött, és enyhén nö­vekedett a szlovák pártok von­zereje is. A Híd erősebb pozí­cióból fogott bele a kampányo­lásba, és előnyét részben meg tudta tartani a választásokon is. Az MKP eredményét jelen­tősen segítették azok a taktikai szavazók, akik mindkét ma­gyar pártot bent szerették vol­na látni a parlamentben; a Hi­dat rajtuk kívül a különböző „ügyek” miatt otthon maradók kiesése is gyengítette. A Híd a szlovák szavazók nélkül csak szűkösen jutott volna be a par­lamentbe, az MKP pedig való­ban kint is maradt - ez a szlo­vákiai magyarok zöme által még a 2010-esnél is piszko­sabbnak látott, botrányok által meghatározott kampány vég­eredménye. A választani tervező szlovákiai magyar népesség pártpreferenciája a kampányidőszakban Párt November Január j Február Most-Híd 43,0 45,1 43,0 MKP 22,8 22,9 20,1 Szlovák pártok 16,9 14,9 16,0 Bizonytalanok 17,4 16,6 21,3 Híd/MKP paritás 1.9x 2.0x 2.1x A magyar szavazói bázisok összetétele 2010-es voksuk alapján, 2012. február Párt 2010-es szavazat Híd MKP Szlovák pártok Nem szavazott Most-Híd 78,0 11,2 5,6 5,2 MKP 13,6 81,9 2,7 1,8 Szlovák pártok 24,4 3,6 61,0 10,9 Bizonytalanok 45,5 22,8 6,8 25,0 Szavazni nem tervezők 37,0 21,0 20,0 22,0 A két párt szavazóbázisának demográfiai alapadatai, 2012. január Most-Híd Férfiak Átlag­Átlagosnál Érettségivel ] Városiak % életkor jobban rendelkezők j % szituáltak % % 44,1 43,1 26,0 42,1 49,9 MKP 53,5 49,1 17,9 30,2 41,1 A két párt szavazóbázisai által megjelölt legfőbb problémák, 2012. január Párt Gazdasági problémák Nemzetiségi lét ügyei Naciona­lizmus Politikai témák „Nincs probléma" Most-Híd 49,6 34,3 18,1 7,5 15,1 MKP 58,9 31,8 36,4 14 6,2 A szlovákiai magyar választói viselkedés becsült modellje Párt Szavazat Arány Választók között Magyar pártot választók között Most-Híd 131 000 41,3% 44,4% 54,6% MKP 109 000 34,4% 36,9% 45,4% Szlovák pártok 55 000 17,4% 18,6% „Új" otthon maradók 22 000 6,1% Összesen 317 000 100,0% Forrás: Focus Francis Bacon: Tükröződő író alak (1976). A képet most május­ban 44,8 millió dollárért árverezték el (TASR/AP Photo/Sotheby's)

Next

/
Thumbnails
Contents