Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-24 / 119. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 24. Vélemény és háttér 7 A máktermesztés évtizedek óta a parasztok egyetlen megélhetési forrása Dicstelen vég kezdete „Ha egy földműves fia a kormánynak dolgozik és meg akarja semmisíteni apja mákföldjét, az apa örülni fog, ha fiát megölik a tálibok.” MAL1NÁK ISTVÁN A fentieket, egy kereskedő nyilatkozatát az MTI idézte. Helmand tartományban, a világ legfőbb máktermesztő központjában a tálibok védelmet ígértek a parasztoknak, s az utóbbi hetek több merénylete is ezzel függött össze. Olyan rendőrőrsöket, kormányhivatalokat támadtak meg, amelyek a mákföldek elpusztítására adtak utasítást. Mindez a parasztok és a felkelők közötti fokozott együttműködés jele, a parasztok szövetségeseiknek tekintik a tálibokat. Az USA Afganisztánban drogháborút is kezdett - hasonlóan néhány latin-amerikai országhoz - a terrorellenes harc mellett, de valójában nem tudja mivel kiváltani a máktermesztést. Az ezzel kapcsolatos, nyugati fővárosokban kiagyalt programok és segélyek a korrupt rendszer miatt nem jutnak el a címzettekhez. A máktermesztés évtizedek óta a parasztok egyetlen megélhetési forrása, Afganisztán nemigen alkalmas a mező- gazdasági termelésre, de az igénytelen mák jól bírja a körülményeket. Az is dühíti az afgán parasztokat, hogy az ő földjeiket elpusztítják, de az ópiumüzletből igazán nagy hasznot húzó hadurakat és drogbárókat még az USA is jól megfizette azért, hogy támogassák a Karzai-kormányzatot. Nos, mindez csak az egyik és nem is a legnagyobb probléma, amelyre a NATO vasárnapi és hétfői csúcsértekezlete nem tudott választ adni. Chicagóban Afganisztán volt az egyik vezető téma, a legnagyobb eredmény pedig a kivonulás stratégiájának elfogadása. Ennek lényege, hogy a jövő év folyamán már az afgán erőknek kell átvenniük a biztonsági feladatok irányítását, 2014 végéig pedig a szövetségesek kivonják a harcoló alakulatokat. És az afgán fegyveres erőket - több mint 300 ezresre akaiják felduzzasztani őket - a jövőben is a szövetségesek fogják fizetni, ami évente több mint 4 milliárd dollárba kerül. Ez a mi zsebünkre is megy, bár nem túl nagy mértékben. A lényeg az, hogy az afgán háborúval már mindenkinek tele van a hócipője, különösen az amerikai közvéleménynek. A NATO és az USA legalább azt szeretné elérni, hogy a kivonulása ne legyen nagyon dicstelen. Nem biztos, hogy ez sikerül. A politikusok azt állították, többek között Barack Obama, hogy az afgán erők képesek lesznek a feladat ellátására. Ezt az amerikai elnök semmivel sem tudta alátámasztani. A Pentagon egy hónappal ezelőtti jelentése szerint a tálibok egyes területeken rendkívül erősek, az utóbbi hetekben végrehajtott támadásaik pedig nagyon sikeresek. Katonai szakértők szerint az afgán biztonsági erők - hadsereg, rendőrség - képzetlenek, felkészületlenek a hatalom átvételére. Becslések szerint az állomány 30-40 százaléka a tálibok beépített embere. Sok NATO-katonát öltek meg eddig is afgán egyenruhások. Nemcsak a tálibok, a lakosság jelentős része is megszállónak tekinti a szövetségeseket a civilek legyilkolása, a koránégetések, a holttestek levizelése és hasonló ügyek miatt. Hamid Karzai rezsimje a NATO nélkül rég megbukott volna, a környezete velejéig korrupt, csak csalásokkal tudott elnök- és ún. parlamenti választást nyerni. A NATO- csúcs, amelynek arra kellett választ adnia, milyen lesz Afganisztán 2014 után, nem tudott garanciát adni arra, hogy a nyugati segélyeket azután nem Karzai és emberei fogják lenyúlni. Apropó: Karzairól az embernek Mohammad Na- dzsibullah, Afganisztán negyedik, utolsó kommunista elnöke jut eszébe. A szovjetek 1989-es kivonulása után Moszkva anyagi támogatásával a Szovjetunió széteséséig sikerrel harcolt a mudzsahidek ellen, aztán az ő kormánya is összeomlott. Később a tálibok kiherélték és nyilvánosan felakasztották.- Milyen nosztalgikus ennyi év után viszontlátnom kedvenc professzoromat a közgazdasági egyetemről... (PeterGossányi rajza) KOMMENTAR Közbeszerzési táncok KOCUR LÁSZLÓ Miként Arany János hazatérő parasztgazdája nyújt a vacsoránál „egy-egy szárnyat, combot” a kicsinyeknek, úgy kínált fel a parlamenti kultúra szerint járón felül néhány tisztséget az atomjaira hulló (és tartunk tőle, ez ahullás mégkorántsem fejeződött be) szlovák ellenzéknekRobertFico, a nagyspüer.Sha akadtak is olyan naiv szemlélők a lelátón, akik hittek a sima szájra hangolt, új smeres kommunikációs háttérrel erősített ficói foci őszinteségében, a foglal- koztatóiszeryezetekésaSzlovákiaiVárosokésFalvakTársulá- sa (ZMOS) részéről érkező vétókutánőkis rájöhettek, csak az ultrák füstgyertyái vakították el őket, s valój ában egészpályás letámadás folyik. Fico érdekes focitjátszik. A pályán ő a kapus, a hátvéd, a csatár, de nemcsak a passzokat osztja, hanem bíróként felügyeli is a szabályokbetartását. A saját szabályaiét. AKözbeszerzési Hivatal (ÚVO) fontos intézmény, főként egy olyan kormány számára, mely megalakulása óta a közkiadások konszolidációjáról beszél, e posztról ugyanis remek lehetőség nyílna ezek kordában tartására. Robert Fico azonban nem Arany János parasztgazdája, aki úgy véli, hogy, jobb ízű a falat, ha mindnyáj an esznek”, de legalábbis egyenlő távolságra kerülhetnek az asztaltól, netán vályútól .Éppen ezért fontos (neki), hogy az ÚVO elnökeként ezt ki fogja szabályozni. Robert Fico, előbb, ahogy illik, odakínálta a tisztséget az ellenzéknek, titkon tán’ abban bízva, hogy az úgysem fog tudni meg- egyezni a funkciók elosztásában, amin, valljuk be, azértnem lettünk volna teljesen meglepve. Amikor körvonalazódni látszott az egyezség, új abb szabályokat iktatott be, a tőle távol ál- lónaknem nevezhető ZMOS és a gazdasági miniszteri posztra tett javaslatok terén is jeleskedő foglalkoztatói szervezetek hozzájárulásához kötve a kinevezést, példátlan módon. Mert a mečiarin túli honi politikai kultúra alapján ez a tisztség az el- lenzéknekjár. Nem ilyen vagy olyan szabályokmellett, hanem jár, oszt’jónapot. Az említett szervezetekpedig-mily meglepő - megvétózták a jelölést. S mielőtt még a Kereszténydemokrata Mozgalmon belül vita indulhatott volna akár csak arról is, hogy érdemes-e újabb jelöltet állítani, a kormányzati masinéria rövidre zárta a kérdést, és kinevezte a saját jelöltjét, így a naiv szemlélők is képet kaphattak arról, müyen formában is képzeli el valójában Robert Fico az ellenzékkel való együttműködést. TALLÓZÓ DIE PRESSE Magyarországnak lenne elég tennivalója a jelennel - vélekedik az osztrák konzervatív napilap. Aki viszont nem akar szembenézni a jelennel, az „visszaidézi a múltat, és szépnek álmodja”. A cikk szerint Orbán Viktor kormánya „a két háború közötti időszakra való emlékezésbe ringatja magát”. A Horthy alatti Magyarország volt az első ország Európában, ahol korlátozták a zsidók bekerülését az egyetemre, majd 1939-ben, a nürnbergi faji törvényekkel egy időben kizárták a magyar zsidókat a közéletből, írja a lap, hozzátéve: ma hetente tereket neveznek el Horthyról, felállítanak egy új Horthy-szobrot vagy -emléktáblát. „Vannak, akik tiltakoznak a történelem ilyen átértelmezése, átnevezése, kisajátítása ellen, de nekik azzal kell számolniuk, hogy zsidó hazaárulóknak minősítik őket” - áll a cikkben. (MTI) JEGYZET Aranyérem nélkül LAMPL ZSUZSANNA Meghívtak egy versenyre, ahol öt alapiskolás csapat mérte össze a tudását. Ki írta a Rómeó és Júliát, ki volt az az ember, aki egy másiknak a feje búbjáról lőtte le az almát, és milyen fegyvert használt, hány tagja van az Európai Uniónak, mi a kloáka és hasonlók. A győztes csapat tagjai könyveket kaptak. A nem győztes csapatok tagjai úgyszintén könyveket kaptak. Mindenki örült. Egy ideig. Aztán valaki észrevette, hogy mindegyik csapat ugyanazokat a könyveket kapta. A győztesek arcára kiült a csalódottság. Valamelyik nem győztes kárörvendően odaszólt nekik: kellett nektek hajtani! Mire mentetek a tudásotokkal?! Én is értetlenül álltam. Aztán a szervező elmagyarázta, hogy kaptak öt egyforma könyvcsomagot, hát kiosztották. Ez rendben van, mondom én, de akkor a győztesek miért nem kaptak még valami mást is? Például érmet. Aranyszínűt. Nem elég a könyv? Nézett rám kicsit megütközve. De hát a győztesnek mindig jár valami, ami a többieknek nem, érvelek. Ah, mindig ez a teljesítményorientáltság, ez teszi tönkre a világot, mondja ő. De hát ez egy verseny volt, és a győztes csapat többet tudott, mint a másik négy együttvéve, küszködök. Ez igaz, de nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos! Az olimpiának is ez a jelszava! Mindenkinek lehetőséget kell adni! Ha a társadalomban sem lennének győztesek, akkor nem lennének szegények meg gazdagok, és akkor mindenki boldog lenne! Hát... Valahol olvastam, hogy egy tanárnak azt mondták a diákok, sokkal igazságosabb lenne a társadalom, ha minden ember egyformán részesülne a társadalmi javakból. Ekkor a tanár felajánlotta, hogy az elkövetkező teszteken ne azt a jegyet kapják, amit a teljesítményük alapján megérdemelnek, hanem egy átlagjegyet. A diákok beleegyeztek. Az első tesztért mindenki kettest kapott. A szorgalmas diákok dühöngtek, viszont akik nem készültek, nagyon örültek. A következő teszt előtt a lustábbak még kevesebbet tanultak, de már a szorgalmasak sem készültek annyira, mint először. Mindenki négyest kapott, és senki sem örült. Az utolsó teszten mindenki megbukott, ráadásul jól összevesztek, mert mindenki a másikat okolta a rossz eredményért. Ekkor a tanár a következőket mondta. Abban a társadalomban, ahol nem lesz motiváció, senki sem fog akarni teljesíteni. Ahhoz, hogy valaki hozzájusson valamihez anélkül, hogy megdolgozna érte, valaki másnak ingyen kell dolgoznia. Egyetlen kormány sem adhat valakinek valamit anélkül, hogy valaki mástól el ne vegye. A társadalmijavak úgy nem szaporíthatok, hogy a meglévőket elosztjuk. Ha a társadalom egyik része rájön, hogy nem kell dolgoznia, mert a többiek gondoskodnak róla, az utóbbiak pedig rájönnek, hogy nem érdemes dolgozniuk, mert hiába gürcölnek, a munkájuk gyümölcsét más aratja le, akkor mindenkinekelmegy a kedve a munkától. És ez a társadalom végének a kezdete. Vagyis az út a kloákába. Vagy a kloáka maga?
