Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-19 / 115. szám, szombat

Szalon 19 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 19. Ötvenöt évvel ezelőtt alakult meg a prágai Ady Endre Diákkör - helyszíni beszámoló az ünnepi nagytalálkozóról A magyarok száztornyú városa Elnökök találkozója. Balról jobbra: Varga Levente, Duka Zólyomi Arpád, Lacza Tihamér, Szaló Béla, Molnár Imre, Salamon Lívia, Ba­lázs Ferenc, Cséfalvay Gusztáv, Őszi Károly LACZA TIHAMÉR OZOGÁNY ERNŐ Amióta IV. Károly cseh király és későbbi német-római csá­szár 1348-ban megalapította a róla elnevezett híres egyete­met, a tanulni vágyók is özön- leni kezdtek e csodálatos vá­rosba, amit meghatványozott a tizennyolcadik század elején a világ második műszaki felsőfo­kú intézményén, a mai Cseh Műegyetem jogelődjén az ok­tatás beindítása. Felesleges hangsúlyozni, hogy a magyar diákok is gyorsan felfedezték maguknak Prága varázsát, amit az is bizonyít, hogy nö­vekvő létszámban folytatták itt tanulmányaikat; a legjeleseb­bek közülük történelmünk és a tudomány meghatározó alak­jai: II. Rákóczi Ferenc, a nagy­ságos fejedelem, Görgey Artúr, a magyar szabadságharc főve­zére és Selye János, a komáro­mi magyar egyetem névadója. Rajtuk kívül több ezer ma­gyar, akik jelentős szerepet ját­szottak és játszanak nemze­tünk életében. Saját szervezeti egységet viszont csak kisebb­ségbe kerülésükkel, a múlt szá­zad húszas éveiben alakítottak, ezek közül a legismertebbek a Magyar Akadémikusok Katoli­kus Köre (MAKK) és a Szent György Kör voltak, amelyeket a cseh főiskolák bezárása 1939- ben, a háború vihara, majd a hontalanság évei, a magyarül­dözések nyomtalanul elsodor­tak. Olyannyira, hogy az öt­venöt évvel ezelőtt megalakuló Ady Endre Diákkör (AED) ala­pítói szinte semmit nem tudtak elődeikről. Viszont a három prágai egyetemi tanár, Blasko- vics József turkológus, Rákos Látkép a Károly hídról Péter és Bredár Gyula hungaro- lógusok segítségének köszön­hetően olyan alapokat raktak le, amelyeken - minden há­nyattatás ellenére - szilárdan áll az AED épülete. Azé a diák- szervezeté, amelynek tagjai ezúttal még Luxemburgból és Brüsszelből is siettek egykori egyetemi városukba megünne­pelni e jeles évfordulót. A háromnapos ünnepség résztvevői a várost járva jól el­különültek a turistáktól: örö­mükben szertelen diákká visz- szaváltozva rótták az ódon ut­cákat, vették számba életük legszebb szakának, ifjúságuk­nak helyszíneit. Elzarándokol­tak egykori campusukba; a Hradzsinba, a világ legnagyobb váregyüttesébe; a tudomány­szeretők megnézték Tycho de Brahe, a jeles csillagász sírem­lékét, Johannes Kepler és Faus- tus doktor házát, az Egyszar­vúhoz címzett palotát, amely­ben egykor Albert Einstein gyönyörködtette el hegedűjá­tékával Bertha Fanta szalonjá­nak vendégeit; a művészetked­SZIGET A SZÁRAZFÖLDÖN A prágai Ady Endre Diákkör története 1957-2011 (Forró László felvételei) ződésben. Nem véletlen, hogy a rendszerváltást megelőzően az „adysok” teremtették meg a fiatal magyarországi és cseh ér­telmiség között a kapcsolatot, az egykori tagok pedig a hazai változások élére álltak. Bátran állítható, hogy a legutóbbi ha­todfél évtized magyar szellemi áramlatai iránt érdeklődők és a jövő kutatói számára forrás­Az eretedi Nyitnikék... és a mai velők megnézték a világhírű Kisjézust a karmeliták temp­lomában; az ódon kiskocsmá­kat benépesítette a vidám ma­gyar szó. A péntek és a szombat este már a nagy közös „adys” programok jegyében telt. Az első napon a Prágai Ma­gyar Kulturális Intézetben Őszi Károly AED elnök és a rendez­vényt megtisztelő Szőke Lász­ló, Magyarország nagykövete, a nagytalálkozó fővédnökének üdvözlő szavait követően ko­moly, a jövő számára is fontos könyvbemutatóra került sor: Lacza Tihamér Sziget a száraz­földön című, csaknem hatszáz oldalas nagymonográfiája do­kumentumokkal és visszaem­lékezésekkel tarkítva mutatta be a diákkör küzdelmekkel tar­kított, olykor zaklatott ötvenöt éves múltját és jelenét. A Kalli- gram Kiadó által megjelente­tett, szép kivitelezésű mű név­jegyzéke kétezer-ötszáznál is több nevet tartalmaz, ami pon­tosan jelzi, milyen széles ala­pokon nyugvó, komoly munka folyt az elmúlt évtizedekben ebben az alulról építkező, kez­detektől demokratikus szerve­Prága, Európa ékszerdo­boza, a feledhetetlen száztornyú és százarcú város minden korban egyaránt vonzotta a bol­dogulni vágyókat, a ka­landorokat, a művé­szetek és a tudományok kedvelőit. munka ez a nagyszerűen ösz- szeállított kötet. Az est hivatalos részét az Ady Endre Diákkör elnökeinek a beszámolója zárta. A har­minchárom eddigi elnök döntő többsége megjelent, így - ör­vendetes módon - csak két, egymást követő csoportra oszt­va fértek el a színpadon. Vala­mennyi résztvevő és a közön­ség számára is izgalmas, tanul­ságos szellemi kalandot jelen­tett megismerni azt a bő fél év­századot, amikor még vagy már nem voltak Prágában, te­kintve, hogy mindenki csak a saját, öt-hatévnyi „korszakát” ismerte közelebbről. A Vodičkova utcai Jedová chýše étteremben megrende­zett szombati nagytalálkozó csúcspontja az Ady Endre Diák­kör Nyitnikék népi táncegyütte­se és a Tekergők zenekar fellé­pése volt. A diákkör tagjai szá­mára a múlt század hetvenes éveitől kezdve a táncegyüttes nemcsak a tartalmas szórako­zás, hanem a diktatúra egy sza­kában az AED létének legfőbb letéteményese volt: a Kozsár Miklós által alapított Nyitnikék legalizálta - háttérintézmé­nyén, a Cseh Műegyetem Gépé­szeti Karán keresztül - a norma- lizáció éveiben a rendszeres ha­vi nagytalálkozókat. Nélkülük nemcsak akkor, ma sincs igazi ünnepi műsor: deresedő fejjel is az egykori lelkesedéssel és kifi­nomult technikával ropták a táncot a Tekergők zenéjének pattogó ritmusára. A megérde­melt tapsvihart követően - mi­vel pódium az étteremben nem volt - napjaink Nyitnikéke lé­pett a képzeletbeli színpadra. A fiúk szilaj, feszes tánca, a lányok érzelmekkel tarkított fiatalos hajlékonysága, az együttes ma­gas színvonalon előadott, mély profizmusról árulkodó betét­számai egyértelműen igazolták: a maiak az alapítók méltó utó­dai. Az egykori adysok dagadó kebellel, lelkesen tapsolták meg őket, látva, hogy tökéletesen ér­vényesítik napjainkban is az öt­venöt évvel ezelőtt megfogal­mazódott tanulni és művelődni jelmondatát. Az est hátralevő részében ki­alakult beszélgetések, viták, disputák, személyes tapaszta­latcserék újonnan igazolták, hogy „adysnak” lenni nemcsak rangot, kötelességet is jelent, önmagunkkal és nemzetünkkel szemben egyaránt. Erről ta­núskodik az a tény is, hogy a diákkör egykori tagjai jelen vannak a hazai politikai, társa­dalmi, kulturális, tudományos és közéletben egyaránt, de so­kan az európai intézmények, vállalatok, szervezetek életé­ben is fontos szerepet játsza­nak. Az ötvenöt éves jubileum nemcsak számvetésre volt al­kalmas: ismét bebizonyoso­dott, hogy a nemes hagyomány nem szakadt meg, napjaink prágai magyar diákjai gondol­kodásukban, elhatározásuk­ban, tudásszomjukban, tenni akarásukban elődeik példáját követik. Ez pedig fontos jelzés fogyatkozó magyarságunk szá­mára. Fontos üzenet: van még remény. Van jövő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents