Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-19 / 115. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 19. www.ujszo.com Először rendeztek fesztivált a pécsi Zsolnay Negyedben, Közép-Európa legnagyobb kulturális terében Pécsi Exodus (Mester Zoltán felvételei) „Világszenzáció” - ígyjel- lemezte a 2011 decemberében átadott Zsolnay Kulturális Negyedet Páva Zsolt, Pécs polgármestere. S valóban, a Zsolnay-gyár Magyarország legnagyobb ipari-műemlék rekonstrukciójának köszönhetően éledt újjá. Ez az újjáélesztés több mint 11 milliárd forintba került, az eredménye impozáns, a negyed kapcsán nem vé- ledenül hangzik el szinte mindig, hogy ez Közép- Európa legnagyobb kulturális tere. KISS TIBOR NOÉ A nagy teret azonban be kell lakni. Ezt a célt szolgálta az április 27. és május 1. között megrendezett I. Zsolnay Fesztivál. ♦ ♦ ♦ A fesztivál szervezői eklektikus programot hirdettek. Elég, ha csak a zenei kínálatot vesz- szük alapul. A fesztiválon fellépett a historikus zenét játszó Mandel Quartet (melynek egyik tagja a Zsolnay Negyed igazgatója, Márta István), Palya Bea énekelt, David Yengibarjan tan- góharmonikázott, Lajkó Félix citerázott. Ezen kívül volt dzsessz, dj, beatbox és tömény zaj is - a PTE művészeti kara által szervezett zenei performan- szok ismét a zene határait feszegették. Az egyik legsikeresebb koncertet is egy underground gyökerű társaság, a Les Tambours du Bronx adta. A 25 éve létező, 17 tagú együttes elképesztő hangulatú koncertet adott a Pirogránit udvaron. Hogy hogyan? A csoportosulás tagjai kilencven percig csépelték a maguk által hozott - s a koncert végére eldeformálódott - vashordókat. Fémes fények, fémes hangzás, tömény energia, eksztázis. A közönség lelkesen csápolt, beleértve a gyerekeket és a szofisztikáltabb kulturális élményekhez szokott pécsi polgárokat is. ♦ ♦ ♦ Persze, ki lehetne emelni más programokat is a felhozatalból, elvégre az öt nap alatt hatvan produkció került színpadra - vagy legalábbis az egykori Zsolnay-gyár falai közé. A látogatók számára nyitva álltak a Negyed állandó kiállításai és egyéb terei (a Gyugyi-gyűjteménytől a Zsolnay-mauzóleumig), mint ahogy kortárs képzőművészeti megmozdulásokra is sor került, a PTE Kommunikációs Tanszékén például underground plakátkiállítás megnyitójára került sor. Erős volt a színházi kínálat is. Az ámyjáték és a bábszínház mellett a fesztiválon debütált (sőt, kimondottan a Zsolnay Negyed egyik nagytermére készült el) Tasnádi István Tranzit című darabja, amely egy repülőtér várótermében játszódott. A színházrajongók az utolsó napon dörzsölhették csak a tenyerüket, ekkor következett a Katona Maratón. Budapest egyik legszínvonalasabb színháza egy napra Pécsre települt, s hat előadással nyújtotta maratonivá jelenlétét. Az értékelés szubjektív, de a legnagyobb hatást talán Torsten Buchsteiner darabja, a Nordost váltotta ki. A darab a 2002-es moszkvai túszdrámát dolgozza fel, amelynek során csecsen fegyveresek elfoglalták a Dubrovka színház épületét a Nordost című darab közben. Az orosz hatóságok négy nap után altató- és kábítógázokat vetettek be, csakhogy emiatt 40 terrorista mellett legalább 130 túsz is meghalt. A Katona előadásában még sincsenek tömegjelenetek, vér nem folyik. A színpadon elhelyezett széksorok között három nő (Bodnár Erika, Fullajtár Andrea, Pálmai Anna) három különböző perspektívából meséli el a történetet, a monológok időnként összeérnek, majd szétválnak, csak a katarzis biztos. ♦ ♦ ♦ Egy fesztivált azonban nemcsak az általa felsorakoztatott programokkal lehet jellemezni, és ez különösen igaz a Zsolnay Fesztiválra. Egy fesztivál maga a hangulat, a Zsolnay Fesztivál hangulata pedig ugyanolyan színes volt, mint amilyen a programja. Marketingnyelven: kicsik és nagyok egyaránt jól szórakozhattak a helyszíneken. A délutáni szabadtéri programok jelentős része a kicsiket célozta meg, a játszótér melletti színpadon a Kaláka vagy a Kolompos együttes gyermekbarát előadásaira került sor - aki mégis megunta, mehetett csúszdázni vagy körhintázni. Időnként a programok is összecsúsztak, előfordult, hogy a tereket még műanyag kismotoros huligánok és fáradt apukák uralták, miközben a háttérben a dj már tekergette a potmétereket. Ugyanilyen kulturális találkozásokra kerülhetett sor a pécsi Művészeti Kar egyik projektje során. Az egyik lépcsőforduló alján a tanszék által meghívott kortárs zenészek tartottak délutánonként koncerteket, sok laikus talán életében először találkozott ehhez hasonló, és kommersznek semmiképpen sem nevezhető zenei produkciókkal. Az összművészeti jelleg ilyen érte- lembensikeresnekbizonyult. ♦ ♦ ♦ A Zsolnay Fesztivál ugyanakkor nagyrészt a reprezentációról is szólt. Egy hely identitás- kereséséről, tágabb környezetében, a városban. Az egész eseménysorozat valójában nem is a helyszínen kezdődött, a rendezvény nyitánya egy „zenés fel- és kivonulás volt”, amelyen a közönség a Fanfara Complexa nevű moldáv zenekar vezetésével indult meg Pécs főteréről, a Széchenyi térről a negyedbe. A „kivonulás” szimbolikus, a Zsolnay negyeddel szembeni legfontosabb kritika, hogy ez a megakomplexum „kiüríti” Pécs belvárosát, ami városszociológiai szempontból lényeges kérdés, ugyanis immár az EKF program során létrehozott új városközpont (Kodály Központ, Tudásközpont, Zsolnay Negyed) ad otthont olyan intézményeknek (könyvtárak, Bóbita Bábszínház), amelyek nemrég még a belvárost színesítették, az exodus óta azonban egykori épületeik többnyire üresen állnak Pécs szívében. A reprezentációról szólt a Gyárturisták elnevezésű akció, melynek során ismert pécsi színészek kalauzolták végig - játékos műsorral egybekötve - a negyedben a látogatókat. Érdekes egybecsengés, hogy a fesztivál utáni hétvégén rendezett irodalmi rendezvényen, a JAK-na- pokon is történt ehhez hasonló „bejárás”, akkor Sztanics Gábor építész, az EKF egykori projektmenedzsere mutatta be a helyet az érdeklődőknek. Ez egyrészt jó hír, van mit bemutatni a pécsieknek. Másrészt mutatja azt is, hogy a Zsolnay Negyed (egyelőre) fehér folt Pécs térképén. ♦ ♦ ♦ Egy hely elsősorban a közönséggel való kapcsolatától lesz az, ami. A Zsolnay Fesztivál az öt nap során 15 ezer vendéget fogadott, ami a szervezők szerint igen jó eredménynek számít. Az abszolút szám azonban nem minden, a látogatók mintha nem vonzották volna igazán a fiatalabb városi értelmiséget (az egyetemistákról nem is beszélve, a kulturális programszervezők mindenhonnan őket hiányolják, s lassan le is mondhatnak róluk). Mindez összefüggésben áll a Zsolnay által sugárzott képpel, a Negyed (és a fesztivál) minden körítésével együtt inkább mintha valamiféle elitet kívánt volna megszólítani. Az egyelőre túlméretezettnek, sok esetben sterilnek tűnő tér sokakban idegenséget keltett, az épületekben kialakított kávézók például leginkább a budapesti Liszt Ferenc tér puccos- yuppie hangulatára hajaznak, kilencvenes évekbeli feelinggel. Mindez pedig távol áll a klasszikus értelmiségi-művész közegtől. Félreértés ne essék, a nyilvánvalóan nívós programról, a szervezők hozzáállásáról és a produkciók minőségéről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. A Zsolnay Kulturális Negyedre nagy szüksége van Pécsnek, az elkövetkező években pedig bizonyára lesz elég idő arra, hogy a Negyed és a város egymásra találjon. A Zsolnay porcelángyártól a Zsolnay Kulturális Negyedig A Zsolnay porcelángyár hamar európai hírnévre tett szert, az 1853-ban alapított manufaktúra a 19. század végén sorra begyűjtötte az európai és tengerentúli világkiállítások okleveleit és nagydíjait. 1878-ban például, a párizsi vüágkiálhtá- son a cég kerámiái megkapták a rendezvény aranyérmét, Zsolnay Vilmos pedig- a jellegzetes porcelán máztechnika kifejlesztéséért- a francia Becsület- rendet. A vállalat számtalan külföldi megrendelést teljesített Szentpétervártól Londonig, Magyarországon pedig olyan ismert épületeket díszítenek Zsolnay-munkák, mint a kecskeméti Czifra Palota, a budapesti Iparművészeti Múzeumvagya fővárosi állatkert Elefántháza. A gyár saját találmánya az - elsősorban szecessziós stílusú kerámáiák bevonataként használt - eozinmázas technika, valamint a tartóssá- gárólhírespirogránitkerámia. A gyár az első világháború után folyamatosan veszített a jelentőségéből, 2005-ben pedig ingyenes vagyonátadással Pécs önkormányzatához került. A város az EKF-projekt egyik meghatározó elemévé tette a gyámegyed felélesztését, kulturális, művészeti és oktatási központot álmodva a helyére. 2011 decemberében adták át a 2010-es EKF-év legjelentősebb pécsi nagyberuházását, a Zsolnay Kulturális Negyedet. Az egykori Zsolnay porcelángyár területén létrehozott öthektáros terület Közép-Európa egyik legnagyobb gyárrehabilitációja során jött létre. A Negyed így komplex kulturális térként funckionál, ápolja a Zsolnayak emlékét (család- és gyártörténeti kiállítás, mauzóleum, látványmanufaktúra), otthont ad a művészeteknek (Bóbita Bábszínház, Janus Egyetemi Színház, Pécsi Nagygaléria) és beengedte falai közé a tudományt is (itt működik a PTE Kommunikáció- és Szociológia Tanszéke, valamint az egyetem művészeti kara is). S persze, a termelés is tovább folytatódik a területen, a Zsolnay Porcelán- manufaktúra Rt. jóvoltából. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
