Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-18 / 114. szám, péntek
Kultúra 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 18. James McTeigue bűnügyi történetfolyamában John Cusack alakítja a detektívregények „atyját" Nincsen holló Poe nélkül Az ingóbárd lesújt... milliméterről milliméterre hatol az áldozatba (Fotó: Forum Film) Ez a „holló” nem az a „holló”, még csak nem is annak az újkori változata, amelyet Lew Landers 1935-ben filmre álmodott, és klasszikus stílusban meg is valósított rejtelmes fekete-fehér képekben. Még ahhoz a klasszikushoz sincs köze, amelyet Roger Cor- man rendező ültetett celluloidszalagra 1963-ban. TALLÓSI BÉLA És nem azért nincs köze a legújabb hollóprodukciónak az elődökhöz, mivel azok a horror műfajának legendás darabjaivá váltak, ami az újabb opusszal nem igazán fog megtörténni, hanem mert James McTeigue rendező A holló című amerikai- magyar-spanyol thrillere nem Edgar Allan Poe irodalmi alapjából nőtt ki. Az ihletettség ott van, és ott van Poe is, hiszen bűnügyi írásaival ő a történet mozgatója. Róla szól ez a sztori elmaradhatatlan hollóival együtt, hiszen nincsen Poe holló nélkül. Neve ugyanis még az irodalomban kevésbé jártasak tudatában is összeforrt a hollóval. (Miként újabb időkben Brandon Lee neve is köthető a hollóhoz - ám az tudvalévőén más vonal.) Szóval ennek a hollónak a detektívregények „feltalálója”, Edgar Allan Poe a főszereplője, ő ül egy városi park fája alatt egy pádon, s ugyanitt szemünk láttára ki is leheli a lelkét, amely - hogyan másként! - vészjósló holló alakjában fel is rebben az ég felé. így kezdődik és így végződik a film, ám a nyitó és a záró kép között Poe feléled, és egy izgalmas thriller részese lesz. A történet a 19. századi Baltimore-ban játszódik, s azzal indul, hogy egy anyát és lányát véres thriller- hez méltó, elborzasztó brutalitással lemészárolnak. Emmett Fields nyomozó rájön, hogy a bűntény ugyanúgy esett meg, mint egy fiktív történetben, amely Edgar Allan Poe tollából jelent meg a helyi újságban. Poe gyanúba kerül. Ezt követően újabb bűnesetek történnek az ő írói fantáziája alapján született eseteket másolva. Nagyvonalakban nyugodtan elmesélhetném az egész sztorit, nem rontana az élményen, hiszen a látvány és a színészi játék amúgy is sokat emel a krimi fonalát szövő sztorizáson. Csak egy jelenetet emelnék ki ennek illusztrálására: a pazar kivitelű arisztokrata bált. Abban a jelenetsorban a zene, a tánc, a kosztümök, a környezet, a színészi jelenlét, a maszkok és a bál rendezői levezetése ámulatba ejtő élmény a szemnek. S az agyat is megtomáztatja az események sodra az erősödő fokozással, az izgalmak növelésével, a rejtélyek bonyolításával s a túlfokozott véggel. Ezzel együtt a néző ne várjon Poe-hoz méltó hangulatot - szorongást, melankóliát, mélységet. A kezdő képsorokból ítélve inkább rettegést ígér a film a hatáskeltés szintjén - a gyomorfordító undor, amikor az első kivégzés során a magasból lesújtó ingabárd apránként metszi ketté az áldozatot, szerencsére később inkább emészthető klasszikus krimivé szelídül, melyben hangulatos látvánnyal tálalva kapjuk a bűntényfelderítést. A film ezzel együtt se ír történelmet, ám aki szereti a lassúbb, klasz- szikus-kosztümös krimisztori-á- radatot (még úgy is, hogy egy idő után - mai intemetfüggő agyunkkal - előrelátunk dolgokat), bele tud feledkezni ebbe az új hollóba. Még ha összehasonlíthatatlanul laposabb is a fent említett klasszikusoknál. Mai thriller ez Poe-val fűszerezve, de nemazőtollából.- , A holló című film Q.i'“’** előzetesét megnézhetik "Jj ' az ujszo.com-on. Elhunyt Várady Béla, a kassai Thália Színház nyugalmazott színművésze és alapító tagja Több mint fél évszázad a színpadon Várady Béla (1933 - 2012) (Képarchívum) Várady Béla fontosabb szerepei MATESZ: Wilhelm (Kisfaludy: A kérők), Katona (Remarque: Az utolsó felvonás), Tranio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Curley (Steinbeck: Egerek és emberek), Atyus (Móricz: Kismadár), Ködmön (Móricz: Úri muri), Bandagazda (Illyés: Bolhabál) Kassai Thália Színpad és Színház: Trufaldino (Goldoni: Két úr szolgája), Postás (Örkény: Tóték), Kalamona (Gágyor: Szélkötő Kalamona), Kuruzs (Csokonai V. M.: Karnyóné), Szellemű (Szigligeti: Liliomfi), Candy (Nash: Az esőcsináló), Paál (Csurka: Döglött aknák), Seress (Müller-Seress: Szomorú vasárnap), Ruckly (Wassermann: Kakukkfészek), Bittó halászmester (Dékány-Baróti-Moravecz: Dankó Pista), Miska (Dobos-Beke: Földönfutók), Sírásó (Shakespeare: Hamlet), Mihály (Kálmán: Marica grófnő), Csipcsala bácsi (Zerkovitz-Szilágyi: Csókos asszony) AAARSOVSZKY MIKLÓS Tegnap, 79 éves korában elhunyt Várady Béla, a kassai Thália Színház nyugalmazott színművésze. „A felvidéki magyar színjátszás nagy vesztesége, hogy távozott közülünk. Szakmai alázata és színészi képességei nem csak példaértékűek voltak, hanem meghatározták a hazai magyar színjátszást is. Emlékét örökké megőrizzük” - mondta lapunknak Czajlik József, a Thália Színház igazgatója. Várady Béla 1951 és 1959 között az Állami Faluszínház, majd 1959-től 1969-ig, az 1952-ben létrehozott komáromi Magyar Területi Színház (MATESZ) színművésze volt. Az 1969-ben- akkor még a MATESZ kassai Thália Színpadaként - létrejött kassai Thália Színház alapító tagja, 1971 és 1981 között művészeti vezetője. A MATESZ kassai Thália Színpadának első bemutatójára 1969. november 29-én került sor Gömörhorkán. Carlo Goldoni Két úr szolgája című darabjában a főszereplő, Truffaldino szerepétjátszotta el. 1993-banvonult nyugdíjba. „Szinte emblematikus figura volt a Thália Színház életében, hiszen az első bemutatón a főszerepet játszotta. Akkor ismerték meg igazán a kelet- és középszlovákiai emberek. Tíz éven keresztül művészeti vezetőként tevékenykedett. Akkor még nem volt igazgató, tehát a művészeti vezető egyben az intézmény vezetője is volt. Nyugdíjba vonulása után is rengeteg szerepet játszott” - nyilatkozta lapunknak Kolár Péter, a kassai Thália Színház korábbi igazgatója. Az 1933. szeptember 16-án, Szilicén született művész színpadi alakításai mellett rengeteg hangjátékban, több szlovák és magyar filmben is szerepelt. Művészi tevékenységéért öt alkalommal jutalmazták nívódíjjal. 1998-ban Kisvárdán a Határon Túli Színházak Fesztiválján Életműdíjat kapott. 2003-ban megkapta a Szlovák Köztársaság ezüstplakettjét. 2006-ban a Magyar Játékszíni Társaság „Hűség” díjával jutalmazták. 2009-ben megkapta a „Kisebbségekért” díjat. Tavaly az Irodalmi Alap életműdíjjal jutalmazta. Utolsó filmszerepét Prüder Mátyás Köszönöm, jól című alkotásában játszotta el, amelyben egy „feleslegessé vált” apát alakít megrázó erővel, akit családja idősotthonban helyez el. Várady Béla temetésének helyéről és időpontjáról később tájékoztatnak. Egyetlen ének Május 16-án, déli tizenkettőkor hozta a nehéz hírt a „szélkiáltó madár”: Bárczi István itthagyott bennünket. Egy szemvillanás alatt átsuhant emlékeimen az elmúlt csaknem fél évszázad, abból is elsősorban a fájdalommal összemosódó boldog ifjúkor, melynek néhány évét - ahogyan Pista nevezte egyik versében, a „férfikor hajnalát” - együtt vívódtuk át Pozsonyban, az ólomnehéz években, miután a testvéri tankok ziháló vastüdővel belegázoltak az „emberarcú szocializmusba”, lelopva még a szegénység jelképeit is a szélben lengő zászlókról, hogy legyen belőle - Szegénység című verse szerint - „kádercsináló okmány”. Aztán ösztönösen emeltem le a polcról Bárczi István egyetlen verseskötetét. Címe: Tükör előtt. Könyvének csak azért adta e címet, hogy hangsúlyossá tegye: a tükör csupán egy „összezúzandó üveg”, melynek gyalázatától elfordulva juthatunk el valamennyien a másik ember vérző, vigaszt és oltalmat váró otthonába. A Tükör előtt 1968-ban jelent meg, s a tulajdonomban lévő megtépázott példánya Varga Imre ceruzajegyzeteivel van tele: ő írt róla kritikát, megállapítva, hogy Bárczi két nemzedék: a „nyolcak” és az „egyszemű- sök” közé ékelődött költő, voltaképpen fiatal irodalmunk Don Quijotéja, akinek költészetében harcot vív egymással az új és a régi. S e megállapítást Tőzsér Árpád azzal egészítette ki, hogy Pista verseiben „nyers szavak, képek, tárgyak félbetörő indulata munkál tragédiaterhesen”, nem nélkülüzve a folytonos metamorfózist és a magasabb rendű megismerést sem. Mindenesetre a rongyossá olvasott könyv általában jó ómen: azt sugallja, valaki, valakik többször is olvasták. Egy szuszra újraolvastam magam is, és a Semmi se volt elég, Különcök, Az udvar négyszöge, Memento és bánat, Beteg fecskék, Szegénység, Különválva, Téboly című versek képei, metaforái úgy csülantak fel bennem, mintha tegnap olvastam volna őket, mi több, mintha kívülről tudnám, kívülről tudtam volna - legalábbis tudat alatt - valamennyit az elmúlt fél évszázad során. Bárczi István 1943-ban született Gömörpanyiton, amikor az újszülötteknek „ágyúszó rögtönzött dajkadalt”, s „Temetés volt az udvaron és korom. / Az ember kérte-szidta istenét. / Hullahegy. Rom romon. / S nyakába hullt egy világszemét”. Ugyanakkor Pista áprüis 11-én született, a költészet napján! Talán ezért fogalmazta meg Egyetlen ének című versében, hogy „mindig valami többre készül, aki a létre rátalál”, s „úgy éltünkj ól, ha önmagunkból nőtt / magunknál különb csoda”. Egyetlen kötetének versei azt mutatják, ő e felé tört, de mintha ő is „gyorsan összeveszett volna önmagával, kitörölve az őzszelídet a szeméből”, akár ifjúkori eszményei, József Attila ésVan Gogh. Bárczi István áprilisban született és májusban hagyott itt bennünket, amikor versei tanúsága szerint belénk ros- kad a színözönvilág s a kertek orgonától lilák. Varga Imre Don Quijoténak nevezte Pistát. Ha így esett, akkor mondjuk el Cervantes hősével együtt, amit lovagunk élete alkonyán mondott, megérkezve La Manchéba, abban a hitben, hogy ezt a bölcsőhelyére végleg megérkező Bárczi István is elmondhatta volna: „Isten irgalmából értelmem immár tiszta és világos, s holtomban sem vehet rajtam győzedelmet a halál.” Pista Csendesen című versében ezt írta: „Ha meghalok, mindegy, mikor, / szeretnék még egy percig élni, / különbül, mint egy vasdarab (...) / egy könyörgő, néma percre.” Nyilván azért, hogy minden: emberek, fák, állatok, ég és föld, égi és földi imádkozzon érte és megbocsásson neki. Higgyük, hogy így történt. Isten nyugosztaljon, Pista. Kulcsár Ferenc Egy új műfajt szeretnének meghonosítani Cirkuszfesztivál a kertben AJÁNLÓ Pozsony. Mától vasárnap estig 18 ország artistái, bohócai, bűvészei és utcaművészei lépnek fel a Medikus-kertben. A Cirkulart Fesztivált másodszor rendezik meg, a tavalyi nagy sikerre való tekintettel sem az időpont, sem a helyszín nem változott. A szervezők célja a nálunk kevésbé ismert „új cirkusz” meghonosítása. Ez a műfaj leginkább a mozgásszínházzal rokonítható. Az akrobaták a várakozásoknak megfelelően az emberi test teljesítőképességének határait feszegetik, ám a mozgás sokszor az előadás fő témájaként jelenik meg. A hagyományos cirkuszból ismert mutatványok állandó elemei az új cirkusznak, az előadások viszont nem egymástól független számokból állnak, ahogy azt a porondon megszoktuk. Itt szinte mindig egy teljes történetnek lehetünk szemtanúi, amely gyakran elgondolkodtató, már-már filozófiai kérdéseket tesz fel, vagy éppen a humor, a helyzetkomikum eszközeivel teremt atmoszférát, színházi elemeket építve a produkcióba. Az atmoszférateremtés és a gondolat legalább olyan fontos, mint a látvány. A fesztivál ünnepélyes megnyitója 17.30-kor lesz, a szabadtéri programok ingyenesek, a sátorba a helyszínen lehet jegyet váltani. A teljes műsort a Cirkulart honlapján találják: www.cirkulart.sk (juk)
