Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-15 / 111. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 15. www.ujszo.com A magyar állattenyésztők tavaszi seregszemléje Szakmai értékelések, állatbemutatók A fiatal állatok különösen sok fehérjét kívánnak, hiszen főleg ebből építik fel a szervezetüket A mangalicák sikeres tartása (Archív felvétel) ISMERTETŐ Hódmezővásárhelyen idén május elején immár 19. alkalommal rendezték meg az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok elnevezésű kiállítást, mely már évtizedek óta az egyik legnagyobb tavaszi állattenyésztési seregszemlének számít Magyar- országon. A dél-alföldi városban tipikus mezőgazdasági vásár zajlott, ahol főleg az állatok domináltak. A bemutatókon gyakorlatilag felvonultatták az ágazat szinte teljes vertikumát. A kellemes hangulatú, nádfedeles, faszerkezetű boxokban és a szabadtéri területeken a magyar állattenyésztési ágazat széleskörű kínálatával találkozhattak a látogatók. A háromnapos rendezvénysorozat programjában megtekinthették a fejőstehenek, húsmarhák, sertések, lovak, juhok, kecskék és a baromfi legjobb tenyészállatainak nyilvános szakmai bírálatát, képet kaptak az ágazatban alkalmazott tartástechnológiai elemekről, az állategészségügy és a genetika újdonságairól, a nemesítő tenyészetekben érvényesülő trendekről, irányzatokról. A seregszemlén főleg a húsmarha ágazatból felvonultatott állatok fajtakínálata volt széles, az utóbbi évek egyik legnagyobb létszámú állományát vonultatták fel a tenyésztők. Ellenben a válságban levő sertéságazat képviselete idén szerényre sikeredett. A szakmai látogatóknak számtalan lehetőségük nyűt a közveden tapasztalat- és információszerzésre valamint a kapcsolatteremtésre is. A kiállításon természetesen az állattenyésztéshez szorosan kapcsolódó növénytermesztés és mezőgazda- sági gépek széles kínálatával is találkozhattak a látogatók, emellett az ágazatokhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek gazdag választékát felvonultató termék- kínálattal is megismerkedhettek. Ezek közül ki kell emelni a takarmányokat pódó, és -kiegészítő készítményeket, amelyek nélkül ma már a hatékony és gazdaságos állattenyésztés szinte elkép- zelheteden. (szil) Újabban már nálunk is többen foglalkoznak a mangalicák tenyésztésével. A sikeres tartás egyik alapvető feltétele a megfelelő tenyészalap kiválasztása és a született malacok sikeres felnevelése. ÖSSZEFOGLALÓ Az őshonos magyar sertésfajta tenyésztési tapasztalatait Csőd István, magyarországi agrár-környezetgazdálkodási szakértő írása alapján foglaljuk össze. Malacok olcsó felnevelésének titka a kocák bő tejtermelő képességében van. Meg kell szoknunk azt, hogy a szoptató kocát úgy tekintsük és kezeljük, mint a tejelő állatot. A vemhes és szoptatós kocával bánjunk úgy, mint egy tejelő tehénnel. Ha a kocákat a tehenekéhez hasonló előetetés- ben és ráetetésben részesítjük, egyes kocáknál már az első alkalommal nagyon szép eredményeket értünk el. Vemhes kocákat, melyek a vemhesség első felében egy és fél kilogramm abrakkeveréken, és fél kilogramm lucemaszénán éltek, a várható ellés előtt egy hónappal fokozatosan egyre bőségesebb takarmányozásban részesítjük. A 180 kg ádagsúlyú kocáink napi abrakadagját 4 kg- ra emeljük fel, s azt csak az ellés előtt egy héttel kezdjük fél kg-ra leszállítani, hogy a kocák üresen kerüljenek ellés alá. Az abrakkeverék 25 % zab-, 25% árpa-, 25 % korpa-, 15 % tengeri-, 5-5 % szója illetve takarmányborsó-darából álljon. A takarmányozásnál mindig a kocák kondícióját vegyük figyelembe. Erőteljes, fehérjével jól telített, de nem kövér kocák előállítására törekedjünk. A kocák mészszükségletét a takarmányba kevert 2,5 % mennyiségű, szénsavas takarmánymész révén biztosítjuk. A kocák minden baj nélkül ellenek le. A malacok születési súlya majdnem eléri a 2 kg-ot. Ellés után a kocákat két-három napig ivós eleségen tartjuk, majd a malacok fejlődésével párhuzamosan 4 kilogrammra emeljük a napi adagot gondosan ügyelve arra, hogy a kocák a szoptatás alatt súlyveszteséget ne szenvedjenek. Nyolcheti szoptatás után fokozatosan lecsökkent] ük az abrak mennyiséget és a malacokat óvatosan leválasztjuk. Leválasztás után óvatosan újból fel emeljük az abrakadagot napi 4 kg-ra. Az ebben az időben adagolt bőséges fehérje segítségével valószínűleg a peték leválasztását is kedvezően befolyásoljuk, nem lehetetien az, hogy ezzel az eljárással emelhetjük a kocák szaporaságát is. A fiatal állatok különösen sok fehérjét kívánnak, hiszen főleg ebből építik fel szervezetüket. A mészforgalom biztosítására különös gondot kell fordítanunk, mert a mangalica malacok hajlamosak az angolkórra. A takarmányhoz kevert 2-2,5 %-nyi szénsavas takarmánymészen kívül ajánlatos, különösen a téli fialások alkalmával, mesterséges D-vitamin készítményeket etetni a szoptatós kocákkal, illetve a választás alá kerülő malacokkal. A száraz, tiszta, világos, mérsékelten meleg ól, a szabadban, a napfényben való minél több mozgás, friss, tiszta ivóvíz a malacnevelés elemi feltétele. Választás után a malacokat gondosan átvizsgáljuk. Azokat a malacokat, amelyek fejlődésükben visszaestek, vagy küllemileg nem megfelelőek, irgalmadanul kiselejtezzük, mert ezek tartása ráfizetéssel szokott végződni. Ha járványos betegségek, fellépésétől kell tartanunk, úgy szükség estén 3-4 hónapos korban orbánc, illetve sertéspestis ellen oltatunk. Ha állományunkat egyszer beoltottuk tanácsos a leválasztott malacokat minden egyes alkalommal beoltatni. A malacok takarmányozásánál arra törekedjünk, hogy elegendő táplálóanyagot adjunk ahhoz, hogy a malacok fejlődési képességüket szabadon kihasználhassák. Durván számítva, minden 25-35 kg malac élősúlyra adjunk egy kg olyan árpadarát, amelyhez 6-7% szójadarát, és 13-14 % takarmányborsót kevertünk. Az abraktakarmányhoz feltétienül keverjünk 2,5 % takarmánymeszet. A szóját, illetve borsót lefölözött tejjel és lucernával is pótolhatjuk. De az ismertetett takarmányozás segítségével lefölözött tej adagolása nélkül is el tudjuk érni, hogy mangalica malacaink havonta átíagosan 8-10 kg súlyt vegyenek magukra. A mangalicák sokoldalúságára jellemző, hogy a jól fejlett, erős, szilárd szervezetű, 6-7 hónapos 60-70 kg súlyú süldőket már hízóba foghatjuk, mert egy kis szak- avatottsággal könnyen fel lehet őket 14-15 hónapos korra 180- 200 kg súlyra hizlalni. (A szerző Illusztrációs felvétele) A szilázs fermentációja túlnyomóan a tejsav képződésén alapul, melyet a tejsavtermelő baktériumok állítanak elő életműködésük során A tömegtakarmányok tartósítása biológiai készítményekkel TÁJÉKOZTATÓ A tartósított takarmányok fontos szerepet töltenek be egyes gazdasági állatok, főleg a szarvasmarhák fehérje- és energia- ellátásában. A silókukorica például a szarvasmarha-állomány energiaszükségletének 61 %- át fedezi, a pillangós zöldtakarmányok, illetve a belőlük készült széna, valamint szilázs pedig a szarvasmarhák fehérjeigényének 66 %- át elégíti ki. Az előállításuk során alkalmazott készítmények hatásmechanizmusa különböző. A szilázs fermentációja túlnyomóan a tejsav képződésén alapul, melyet a tejsavtermelő baktériumok állítanak elő életműködésük során. Ezek a baktériumok a cukrot fermentálják, és ezáltal különböző mennyiségű tejsav, ecetsav, etanol, mannitol és széndioxid keletkezik. Ideális esetben a tejsav dominál, mint a legerősebb sav, mely a szilázs- ban keletkezik, és amely különösen ízletes a kérődzők számára. Ha a szüázsban nem elegendő a cukor mennyisége, vagy ha a szárazanyag-tartalma alacsony, előfordulhat, hogy a savanyo- dás mértéke nem lesz megfelelő, és nem fogja meggátolni a nemkívánatos baktériumok pl. a clostridiumok szaporodását. A clostridiumok a tejsavat és a cukrot vajsavvá fermentálják és később a fehérjéket is fermentálják, miáltal felszaporodik az ammónia. Mindez ellentétes hatású a tejsavbaktériumok hasznos munkájával. Törekedni kell arra, hogy a pH minél hamarabb elég alacsony legyen a szilázsban, hogy megelőzze a clostridiumok elszaporodását. Szerencsére a természetben úgy alakult, hogy a tejsavbaktériumok jobban tolerálják az alacsony pH-t, mint a clostridiumok, a savas pH akadályozza a clostridiumok élettevékenységét. Javítható a szilázs, ill. a szenázs természetes erjedő képessége valamilyen silózási segédanyag alkalmazásával is. Napjainkban ezek közül a biológiai tartósítószerek térhódítása figyelhető meg. Ennek az az oka, hogy a mikrobákra szelektíven ható kémiai anyagok (szerves és szervetlen savak, illetve azok sói, nitrát-, valamint nitrit-tar- talmú szerek, formaldehid) részben munka-egészségügyi okok, másrészt egyéb egészség- ügyi hatások (szermaradvány- veszély) miatt visszaszorultak. A biológiai tartósítószerek egyik lényeges komponense a tej- savbaktérium-kultúra, amely liofilezett formában található meg a készítményekben. A bak- tériumkultúra felhasználásával az a célunk, hogy segítsük a tejsavbaktériumok mielőbbi gyors elszaporodását (uralomra jutását) a silóban. A tejsavtermelő baktériumkultúrával végzett oltás akkor eredményes, ha az oltási csíraszám legalább egy nagyságrenddel meghaladja az epifita flórában található tejsavtermelő baktériumok számát. Napjainkban Európában már több mint száz biológiai tartósítószer van forgalomban. Ezek döntő többségében a tejsavbak- térium-kultúra nem egy, hanem több tejsavbaktérium-törzsből áll. A törzseket tulajdonságaik alapján céltudatosan választják ki. A legtöbb tartósítószerben megtalálható a Lactobacillus plantarum, amely ennek a baktériumnak a homofermentatív voltával, jó pH-tűrőképességével, kis proteolitikus aktivitásával van összefüggésben. A starterkultúra eredményes működéséhez az szükséges, hogy a takarmányban legyen elegendő szénhidrát. A nehezen erjeszthető pillangós zöldtakarmányokban nincs elegendő eijeszthető szénhidrát, ezért ezekből a takarmányokból csak fonnyasztással lehet stabil szüázst előállítani. Amennyiben fonnyasztott zöldlucemát silózunk, a tejsavbaktérium-kul- túrával végzett oltás növeli az erjesztés biztonságát. Az oltás hatékonyságát befolyásolja a silózásra kerülő növény szárazanyag-tartalma is. A tejsavtermelő baktériumok számára a 30-35% közötti szárazanyag-tartomány tekinthető optimálisnak. A starterkultúrával végzett oltás hatása az erjesztés első napjaiban a legszembetűnőbb. Az oltás eredményeként több tejsav termelődik az erjesztés első napjaiban, s ennek következtében gyorsabb ütemben csökken a szilázs pH-ja. Mindez azt eredményezi, hogy hamarabb szorulnak ki az erjesztésből a káros baktériumok, kedvezőbb lesz a szüázsban a tejsav: ecetsav arány, illetve javul az erjesztés során a szénhidrát-felhasználás gazdaságossága. A végeredmény kisebb erjedési veszteség és jobb minőségű szüázs, amelyből többet hajlandók az állatok elfogyasztani. Az utóbbi évtizedben nemcsak a tartósítószerek, hanem a technikai feltételek is fejlődtek. Bevezették a fóliahengeres silózási technológiát, melynél jó megoldásnak találták a fonnyasztást és a süózási segédanyagok kombinálását. Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján megállapították, hogy 32-34% szárazanyag-tartalom esetén a baktériumkultúrák használata javítja a szüázs minőségét (kedvezőbb tejsav:ecetsav arány, kisebb ammónia tartalom) és stabilitását. A fogyasztó és környezetbarát anyagok felhasználása a mindennapi élet során vezetett ahhoz a leginkább ésszerű megoldáshoz, hogy a szüázs fermentációját homofermentatív tejsavtermelő baktériumokkal célszerű támogatni. Több típusa létezik a fermentációt segítő baktériumoknak, a homofermentatív tejsavtermelő baktériumok minden, kereskedelemben kapható szilázstartósító készítményben megtalálhatók Fontos, hogy a süózandó anyag minden grammjára 100 -150 ezer élő baktérium jusson. A szüázs fermentációjának szabályozása baktériumkultúrákkal kedvező hatásokkal jár. Többek között a takarmány erjedésének gyors beindítását eredményezi, a tejsavtermelő baktériumok és a tejsav dominanciája révén gyorsabban csökken a pH, rövid lesz az eije- dési főszakasz, a nemkívánatos baktériumpopulációkra, penészekre gátló hatást fejt ki. Javítja a hízómarha-áUományok esetében a tömeggyarapodást, a tejelő marhák esetében pedig a tejzsír és a tejfehéije mennyiségét növeli. (medipharma) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
