Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-15 / 111. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 15. _________________________________________________Agrárkörkép 19 A kártevő ellen máig a legmegbízhatóbb védekezési módszer a vetésváltás, nagyobb veszély esetén a talaj fertőtlenítése is indokolt A kukoricabogár ellen megelőzéssel védekezünk A kukoricabogár a bibeszálak megrágásával is komoly károkat okoz (Illusztrációs felvétel) Az amerikai kukoricabogár európai megjelenése óta eltelt csaknem két évtizedben a termelők megismerték a kártevő legfontosabb tulajdonságait, és ezek alapján kezdték el alkalmazni az ellene való védekezés módszereit. ÖSSZEÁLLÍTÁS A kártevő ellen máig is a legfontosabb ajánlott védekezési módszer a vetésváltás. Gyakorlatilag nem jelent külön költséget, a hatékonyságát tekintve pedig minden eddig ismert védekezési módszernél eredményesebb. Ott, ahol a termelők hosszabb távon tudatosan alkalmazzák a védekezés különböző formáit, ott lecsökken a populáció nagysága. A vetésváltással ugyanis eldönthetjük a földben lévő tojások és a belőlük később kifejlődő lárvák és imágók sorsát. Ä lárvával fertőzött területen a következő évben tilos kukoricát termelni. Sokszor felmerülő kérdés, hogy a lárvák tudnak-e a talajban vándorolni. Gyakorlati megfigyelések alapján egyértelműen beigazolódott, hogy egy távolabbi tábla kukoricáit már nem képesek megkeresni. Maximum 1-2 sorköznyi távolságot tudnak megtenni, de ha nem találnak kukoricagyökeret, akkor a talajban elpusztulnak. A kisebb kártételt jelentő helyzetben vagy megelőzésképpen a lárvák elleni védekezésre elégséges lehet a csávázott vetőmag használata. Nagyobb veszély, ill. fertőzés esetén a talajfertőtlenítő szerek használata indokolt. Erős rajzás, többéves monokultúrás termesztés igen komoly kockázati tényezőnek számít, ezért ebben az esetben mindenképpen a vetésváltás alkalmazása javasolható. Az imágók elleni nyári védekezésekkel megakadályozható a tömeges tojásrakás, így megelőzhető a kártétel. A megelőző védekezés egyik eszköze, ha a nyár folyamán a peték lerakása előtt végezzük el az imágók elleni védekezést, megakadályozva ezzel a talaj tojásokkal való elfertőződését. A kártevők ellen kontakt hatású piretroid hatóanyagcsoportba tartozó készítményekkel is igen jó eredményeket lehet elérni. Légi kijuttatás esetén az eredményes védekezéshez minimum 801/ha permetlémeny- nyiség szükséges. A preventív védekezés szükségességének megállapításához az imágók számát kell megfigyelni. Az egyik módszer szerint például 25 növényen az imágókat megszámoljuk és egy növényre eső átlagot számolunk. Ha a kiszámított átlagos egyedszám meghaladja a 1 imágó/növény értéket, abban az esetben már indokolt a védekezés. Másik módszer a Pherocon AM sárga ragadós lapcsapda használata. Ha a csapdában 30-40 imágó gyűlik össze 7 nap alatt, már szükséges a védekezés. Ha a következő évben is kukorica vetését tervezzük ugyanabba a táblába, akkor minden esetben szükséges az ilyen felmérés elvégzése a nyár során. Ha szükséges és történik is kezelés az imágók ellen, és az eredményes, akkor a jövő évi termesztés biztonsága nagymértékben növekszik. Permetezés hiányában viszont a lárvák elleni különböző védekezési módszerek alkalmazása szükséges a következő év tavaszán. A rovarölőszeres csávázási ott célszerű alkalmazni, ahol gyengébb a fertőzés, illetve a kártevő felszaporodása még a kezdeti szakaszban van. Lényeges, hogy a területen az előző évben ne legyen gyökérkártétel, és ne legyen tömeges az imágórajzás sem. A csávázott vetőmag azonban nem ad tökéletes hatékonyságot, és csak egy adott, alacsonyabb fertőzöttségi szint mellett képes a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. Az eddigi vizsgálatok alapján az erősebben fertőzött területeken a folyékony vagy granulátum típusú talajfertőtlenítő szerek használatával lehet a leghatékonyabban védekezni. Bár a vetéssel egymenetben való kijuttatás a lárvakelés négy-hat héttel későbbi kezdete miatt szintén nem ad tökéletes hatékonyságot, de egy nagyobb arányú fertőzöttség mellett is képes a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. Legpontosabb az a módszer, amikor egy ismert vagy lemért mennyiségű talajfertőtlenítő szerrel feltöltött géppel egy adott területet elvetünk, és megfigyeljük az anyag fogyását, vagy a maradék szert visszamérjük. Ha időben vetjük el a kukoricát, és a fajta erős kezdeti gyökérnövekedésű, akkor ezzel nagymértékben lehet csökkenteni a károsítás következményeit. A lárvák vetés után 4-6 héttel későbbi megjelenésének idején már erős gyökérzettel rendelkező állomány jobban viseli a kártételt. Száraz időjárás esetén csökken a gyökerek regenerációs képessége, csapadékos viszonyok mellett komolyabb rágást is képes elviselni a kukorica megdőlés nélkül. Ha a vetéssel együtt nem történik meg a védekezés, az utolsó lehetőség a lárvák ellen a 6-8 leveles állományban elvégzett kezelés. Ennek egyik módszere a kultivátorra szerelt granulátumszóró adapterrel vagy perisztaltikus pumpával a sor mellé a talajba juttatott talajfertőtlenítő szeres kezelés. Mivel a tő mellé kerül a hatóanyag, ezért csak korlátozott a hatása. Másik módszer a permetező szórófejjel a tőre permetezett és töltögető kultivátorral azonnal bedolgozott folyékony készítmény kijuttatása. Lényeges, hogy itt a sorok közé belógó és a tövekre irányított szórófejeket használjunk, melyek a menetiránnyal párhuzamosan vannak beállítva, valamint, hogy legalább 400 1/ha lémennyiséggel dolgozzunk. Ha sikerül a lárvakelés időpontjában, precízen elvégezni a kezelést, akkor igen jó eredményre lehet számítani. Ha sikerült megvédeni az állományt a dőléssel járó kártételtől, akkor a legveszélyesebb időszakon már túl vagyunk. A gyökérkárosítás július közepéig befejeződik, tehát a legutolsó lárvák még eddig jelen lehetnek. Kb. június végétől már megjelenhetnek az első imágók, melyek további károsítást okozhatnak a kukoricán. Kezdetben levélhámozás jelentkezik, a virágzás megkezdésekor először a címeren, később a bibeszálakon károsít. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb veszélyt, mert magas egyed- számok esetén olyan mértékű lehet a bajusz lerágása, mely komoly termékenyülési problémákhoz vezethet. Ez a hibrid- és csemegekukorica esetén 0,5-1 imágó/növény, a takarmánykukorica esetében pedig 3-5 imágó/növény egyedsűrűség mellett várható. Ha ezt eléri vagy meghaladja a bogarak száma, akkor a termés védelmében az állomány- kezelés indokolttá válik. A nőstények a petéiket zömmel a kukoricaföld talajába helyezik, de ha elvirágzott már a kukorica és megkezdődik a bogarak egy részének az elvándorlása, akkor más kultúrákban is megtörténhet a tojásrakás, (agrár) A megfelelő kezelések érdekében szükséges a betegség tüneteinek pontos felismerése majd a kellő időben elvégzett vegyszeres permetezés A kezeletlen állományban nagyon nagy károkat okozhatnak ISMERTETŐ A növényvédelmi szakemberek szerint a lisztharmat a búza egyik legjelentősebb betegsége, amely a leveleken először apró vattaszerű csomókban, vagy sárgásbarna foltokban jelentkezik, később ezekből szürkésbama felületű képződmények alakulnak, amelyek a további fertőzés forrásai. Az erősen fertőzött levelek fokozatosan sárgulnak, majd idő előtt elhalnak. A lisztharmat komoly károkat okozhat az állományban, főleg ha az túlságosan sűrű, tápanyaghiányos, esetenként túl korán lett elvetve, és a fajta is hajlamos a fertőzésre. Megelőzésre a rezisztens fajták termesztése, az optimális vetéssűrűség betartása és optimális tápanyagellátás ajánlott, nagyobb mértékű eltelj edése- kor gombaölószeres kezelést alkalmaznak. A búza másik veszélyes betegsége a fuzáriumos fertőzés, amely elsősorban a gabona minőségének romlásával okoz jóvátehetetlen károkat. A fuzáriummal fertőzött gabona ugyanis élelmiszer-ipari felhasználásra egyáltalán nem engedélyezett, s a takarmányozásban is komoly problémákat okozhat. A betegség elleni védekezés összetett feladat, amelyben éppúgy szerepe van a helyes vetésforgó alkalmazásának, a tarlómaradványok rendszeres leszántásának, mint a megfelelő időben elvégzett gombaölőszeres kezelésnek. Ha a virágzáskori kezelés során a bevált tebukonazol hatóanyagú készítményekkel el tudjuk érni a kalászok megfelelő lefedettségét, akkor joggal számíthatunk arra, hogy sikerül megvédeni az állományt és a termést a fertőző gombabetegség ellen. A levél száradását okozó kórokozók közül a búza helminthospóriumos levélfoltossága és a szeptóriás levélfoltosság a legjelentősebb. A helminthospóriumos levélfoltosság elsődleges fertőzésének hatására áprilisban az alsó leveleken barna színű foltok jelennek meg. Később, a másodlagos fertőzés során kialakult tünetek jellegzetesek: a levélen sötétbarna folt, amely körül a gomba mérgező anyagai miatt sárga gyűrű látható. A betegség végső stádiumában a levelek a csúcstól kiindulva elszáradnak. A kalászon a tünetek ritkán jelennek meg. Hasonló tünetek láthatók a szeptóriás betegség esetén is, de a két kórokozó megfelelő eszközök segítségével jól elkülöníthető. Nedves, 20 C° feletti hőmérséklet esetén a kórokozók járványt okozhatnak, ami komoly termésveszteséggel jár. A kórokozók ellen két védekezéssel lehet jó védőhatást elérni. Az első kezelést a szárbaindulás és a kétnóduszos állapot között, de legkésőbb a zászlós levél megjelenéséig, a másodikat kalászhányás végén, a virágzás kezdetén végezzük el. A rozsdabetegségek közül a szárrozsda, a vörösrozsda és a sárgarozsda jelentős. A leveleken különböző színű gombatelepek láthatók. A rozsdagombák terjedése rendkívül gyors. A zászlós levelet (a legfelső levél) már korán, a tejes érés kezdetén teljesen leszáríthatják, jelentős termésveszteséget okozva. A kezeletlen állományban nagyon nagy károkat okozhat. A megfelelő kezelések érdekében szükséges a betegség tüneteinek pontos felismerése. Az őszi árpát úgyszintén veszélyezteti a lisztharmat és a bamafoltosság, a fertőzések további terjedésének megakadályozása érdekében főleg a vetőmagnak termesztett állományok kezelését kell időben és hatékonyan elvégezni, (mh) (Archív felvétel)
