Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-15 / 111. szám, kedd
10 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 15. www.ujszo.com A vetésforgó betartásával is gyérithetok A repce becőinek legjelentősebb kártevői ÖSSZEÁLLÍTÁS A repce termesztése során a növényvédelem szempontjából ebben az időszakban az egyik legfontosabb feladatnak elsősorban a repcebecőket károsító bogarak elleni védekezés számít. A repcefénybogár nem közvetlenül a becőket károsítja, de a rosszul telelt gyenge állományokban, mivel virágporevő, a bimbós repcét támadja, a bibét rágva jut el a virágporhoz. Zöldes fényű fekete 2-3 mm-es bogár. Lárvája halványszürke, sárgásszürke, sötét szemölcssorral. Lárvája a virágban fejlődik, virágporral táplálkozik, néha a bibét is megrágja. Ennek következtében a becő nem, vagy csak torzan fejlődik. A repcebecő-ormányos az ormányos bogarak családjába tartozó 3 mm nagyságú hajlított ormányú bogár. A repcén élő bogarak közül a legjelentősebb kártevő. A bogár, de különösen a lárvája túlszaporodva igen érzékeny termésveszteséget és minőségromlást okoz. A kártétele következtében keletkezett rágásnyomok további fertőzéseknek nyújtanak bemeneti lehetőséget. A repcebecő-gubacsszúnyog például a rágás okozta sebek által nyitott becőkbe rakja a tojásait, így fertőz. A repcebecő-ormányos áprilisban-májusban a szárat, a kocsányt, a bimbókat és a leveleket rágja, furkálja. Tojásait májusban egyesével a fiatal, előzőleg megfúrt becőkbe helyezi. A kikelt lárva a becőben egyedül él, és a fiatal magvakat rágja meg. A károsított becő idő előtt fony- nyad és az aratás előtt elhullatja a magjait A repcebecő-gubacsszúnyog vörösbama potrohú 1,5 mm-es kártevő. Károsítása a csapadékosabb években jelentősebb. Kártétele következtében a becők idő előtt elfonnyadnak, az aratás nehezebb lesz, a mag- és olajhozam csökken. A kártevő a tojásait a becő sérülésem helyezi el. Ezek a sérülések elsősorban a repcebecő-ormányos okozta rágásnyomok. A kikelt lárvák a becő belsejében csoportosan élnek, ahol a megsérült magkezdemények és a becőfalak nedvével táplálkoznak. A fertőzött becők kissé duzzadtak, eltorzulnak, majd idő előtt megfakulnak és felnyílnak. A csapadékosabb években akár több nemzedéke is lehet. A repcebecő károsítói elleni védekezés biológiai és vegyszeres módszerekkel is megoldható. A repcebecő-gubacsszúnyognak például számtalan természetes ellensége van, amelyek főleg a tojásokat és a lárvákat pusztítják. A parazitálás során akár a kártevő állományának 70 százalékát is elpusztíthatja. Hasonlóan sikeres lehet a repcebecő-oimányos elleni parazitálás is. A becő károsítóinak legismertebb parazitáló ellensége a Tricholamus perfectus, amellyel a lárvák 50-80 százaléka parazitálható és elpusztítható. A hatékony megelőzés érdekében érdemes kihasználni azt, hogy a repcebecő-gubacsszúnyog gyengén repül, tehát a megfelelő vetésforgó betartásával a repceállomány átgondolt területi elhelyezésével is jelentősen gyé- ríthető a károsítok száma. Az ormányosok ellen hatékony lehet a károsító által kedvelt ún. csalogató növények telepítése. Ez arra a felismerésre épül, hogy az ormányosok először a repcetábla szélén koncentrálódnak és a korábban virágzó növényekre összpontosítanak. Ha a parcella szélére például valamilyen korábban nyíló keresztesvirágú növényt telepítünk, a vegyszeres kezelést sokszor elegendő elvégezni ezen a keskeny növénysávon, mivel a károsítok jelentős része ide koncentrálódik. Ezzel megvédhetők az ormányosok repceállományban levő parazitáló természetes ellenségei is. A vegyszeres védekezést a repcebecő-ormányos ellen a szignalizáció alapján kell elvégezni. A bevetési küszöb néhány károsító jelenléte egy-egy növényen. A repcebecő-gubacsszúnyog elleni védekezést növényenként két károsító jelenléte esetén lehet elkezdeni, veszélyeztetett területeken egy imágó jelenléte is kiválthatja a védekezést. A virágzás és a becőképződés idején végzett vegyszeres kezeléseket piretroid készítményekkel kell elvégezni. Mivel a repcebecő-ormányos elleni védekezés alapvetően a gubacsszúnyogok létszámát is szabályozza, a kifejezetten repcebecő-gubacsszúnyog elleni védekezés többnyire szükségtelen, (mezőlex.) (Szilvóssy Tímea illusztrációs felvétele) Azok járnak jól, akik nem szántották ki, hanem megtartották a gyengébb állományokat is Új repcefajták bemutatója ISMERTETŐ A hazai repcetermesztők számára 34 repcefajta termesztési kísérletének eddigi eredményeit prezentálták Hűl község határában a helyi Agrocoop mező- gazdasági termelőszövetkezet parcelláin létesített szabadföldi bemutatón a Prefert-Osivá vetőmag-forgalmazó cég és a lévai ACHP részvénytársaság által szervezett szakmai napon. Ján Vašák professzor, a hazai repcetermesztés fejlesztésének egyik elismert szakembere bevezetőjében a termény piád helyzetét elemezve elmondta, hogy a nálunk 190 ezer hektáron elvetett repcének a tavalyi és az idei aszályos időszak okozta károk miatt mintegy felét ki kellett szántani. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy azok járnak jól, akik még a gyengébb állományokat is megtartották, hiszen a repce jelenlegi értékesítési ára alapján a növény 1,5-2 tonna körüli hektárhozamok esetén is megfelelő jövedelmet biztosít A piád informádók szerint a szakember 480-550 eurós árat jósolt az idei terménynek. A környező országok közül a lengyelországi termelők a miénknél is nehezebb helyzetben vannak, hiszen az ottani kiesések miatt a lengyelek várhatóan kénytelenek lesznek repcét vásárolni a saját szükségleteik fedezésére. Csehországban valamivel kedvezőbb a helyzet, itt az állományok meglehetősen jól átteleltek, és csupán mintegy 30 ezer hektárnyi területet kellett kiszántani, ami a vetésterület 5-7 százaléka. Az informádók szerint a nyugati országokban, főleg Németországban és Frandaországban is szokásosnál nagyobb területeken kellett kiszántani az állományokat, így várhatóan itt is kereslet- növekedéssel kell majd számolni. A szántóföldi bemutatón a 34 repcefajtát az összehasonlítási alapként szolgáló Ontario fajtához viszonyítva értékelték a szakértők, ennek alapján állapították meg a jelenlegi fejlettségi szintjük szerint várható termés- potenciáljukat és koraiságukat. A fajtákat és hibrideket előállító, illetve forgalmazó cégek kínálatában egyre komolyabb szerepet kapnak a hibridek, amelyek jól alkalmazkodnak az itteni szárazföldi feltételekhez, a szárazsághoz, és a megfelelő termesztési feltételek valamint tápanyagellátás esetén magas szintű hozamokat és ez által nagyon jó jövedelmezőséget is biztosítanak a termelőiknek. Ugyanakkor a hagyományos fajták nemesítői sem tétlenkednek, így az újonnan kinemesített vonalas fajták termesztési tulajdonságai és hozamképessége is képes felvenni a versenyt a hibridekkel. A bemutatón felvonultatott új hibridek és fajták közül a Limagrain (Ontario, Dobrava, Artoga, Ladoga), a Pioneer (PR 46 W 20, PR 44 D 06, PR 46 W14), a Sempol (ES Alonso, Sensation), a Monsanto (DK Expower, DK Exquisite), a Syngenta (NK Morse, NK Diamond, NK Lynus), a Saatbau Linz (Bonanza, Goya, Jimmy), a KWS (Traviata, Sherlock), a Prefert-Osivá (Codifert, Xenon, Siska, Codisur), A Candor Trading (ES Alegria, ES Danube, ES Neptun) valamint a Rapool (Visby, Rohan, Rumba) kínálata joggal számíthat a termesztők érdeklődésére, (sz) A hibridek mellett a hagyományos vonalas fajták is állják a versenyt (A szerző felvétele) Az ilyen vetőmag árában lényegében a prevenciót, a lehetséges kártétel elleni védekezést adják el A genetikailag módosított kukorica lehetőségei KÁSA SZILÁRD A kukorica szemtermésének növekedése főleg a modem genetikával rendelkező új hibrideknek, a megfelelő tápanyag- és csapadékellátottságnak, a hatékony gyomirtásnak, a kártevők és kórokozók elleni sikeres védekezésnek köszönhető. Manapság szinte mindegyik elismert kukoricafajta képes a 20-24 tonnás hektárhozamra. A reális feltételek között azonban a környezeti tényezők hatására ez az érték a felére, harmadára csökken. Az új kukoricafajták genetikai terméspotenciáljában rejlő különbségek a minimumra csökkentek. Az utóbbi évek tendenciája, hogy a vetőmagárak, a műtrágyák és szervestrágyák ára, az energiaköltségek, a földművelési, gépi és egyéb szervizköltségek bizony nem csökkennek, hanem nőnek. De ha nincs termésnövekedés, egyre nehezebb finanszírozni a fennmaradást és az új drága technológiákat. Érdekes módon a transzge- nikus, genetikailag módosított fajták vetőmagjainak ára a duplája, közel háromszorosa a nem transzgenikus fajtákénak. A transzgenikus fajták nemesítése megnöveli a nemesítés során felmerülő költségeket, amit aztán a gazdákkal fizettetnek meg. A genetikailag módosított fajták nemesítése során egyre több a génmanipuláció-esemény, a mesterséges kromoszómán. Ennek tükrében egyre nehezebb bevinni azt az új fajtákba. Az így nyert fajták genetikailag labili- sabbak és könnyebben szétesnek. Arról nem is beszélve, hogy nem mindegyik fajta egyformán alkalmas és adaptált a genetikailag módosított átalakításra. Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik bevált fajtát lehet átalakítani. A transzgenikus nemesítés többletkiadással jár a nemesítőcégeknek. Megfelelő indokok nélkül egyre nehezebb elismertetni termesztőkkel a vetőmag árában megjelenő többletköltséget. Ezért lényeges kérdés, hogy milyen megtérüléssel lehet számolni a transzgenikus fajták termesztésével. Csakhogy a terméstöbblet megállapítása nehezen ellenőrizhető. Ismeretes, hogy egyes transzgenikus fajták totális gyomirtószer használatát teszik lehetővé, mások pedig bizonyos kórokozók ellen nyújtanak védelmet, mint például a kukoricamoly vagy a kukoricabogár. A kukoricamoly- és a totális gyom- irtószer-toleráns transzgenikus kukoricafajták már megjelentek az európai piacon, azonban a kukoricabogár-toleranciával bíró fajták még nincsenek engedélyezve. A kukoricamoly második-harmadik generációja a mediterrán és trópusi országokban valóban komoly veszélyt jelenthet. A károkozó lárváinak kártétele sokszor fuzáriumos gombafertőzéssel, csőpenésszel és szárkorhadással párosulhat. Közép-Európában, így Szlovákiában és Magyarországon is, viszont csak egy - ritkábban másfél - generáció fejlődik ki évente, és jelentőségük csupán lokális. Az ilyen vetőmag árában lényegében a prevenciót, a lehetséges kártétel elleni védekezést adják el. A lehetséges kártételből adódó lehetséges veszteség mérséklését azonban nem kompenzálja a genetikailag módosított vetőmag nagyon is valós többletára. A kukoricabogár még kisebb veszélyt jelent, mivel a vetésváltás hatékony védettséget biztosít. A kukorica monokultúrás termesztése nélkül ugyanis nem kell számolni számottevő kártétellel, ezért a pénzért kifejezetten indokolatlan megelőzést sem kell vásárolnia a termelőnek. Hozzá kell tenni, hogy a kukoricabogárral szembeni rezisztens fajták nincsenek engedélyezve Európában. A totális gyomirtószer használatát tűrő genetikailag módosított kukoricafajták alkalmazása szintén szükségtelen, mivel más hatóanyagú gyomirtó szerek széles skálájából válogathatnak a termesztők. Környezetvédelmi szempontból a herbicíd toleráns kukoricafajták megjelenése nem szűkítette az egy hektárra kijuttatott gyomirtó szerek mennyiségét, inkább kiterjesztette azokra a mezőgazdaságilag művelt területekre, ahol eddig nem voltak használhatók. A transzgenikus kukoricafajták termesztésével a termelők számára új költségek és kötelezettségek jelennek meg, mint például az elkülönített raktár- kapacitások bővítése, a monitorhálózat kialakítása, továbbá a fogyasztói averzióval is számolni kell. A transzgenikus kukorica egyéb, például a gyógyszeriparban történő felhasználása fontos szerephez juthat a jövőben. Azt azonban a biotechnológiával foglalkozó cégek is tudják, hogy a legfeljebb néhány tízezer hektáron termelt gyógyszeralapanyagot szintetizáló kukorica jóval kevesebb profittal kecsegtet, mint például a több millió hektáron termesztett rovar-rezisztens kukoricafajták. A bioetanol és biogáz egyre népszerűbb térhódítása azért nem alternatíva, mert ez ugyan megemelheti a kukorica árát, de ezzel párhuzamosan az állati eredetű termékek előállítási költségeit is magasba viszi. Véleményem szerint gazdasági okokból nem indokolt a transzgenikus kukoricafajták köztermesztésbe való bevezetése. Hazánk agráriuma érdemben semmit nem veszt verseny- képességéből a környező országok termesztőihez viszonyítva, amiatt, hogy nem termel genetikailag módosított kukoricát. A köztermesztésben lévő hazai modem hibridek ugyanolyan terméshozamra képesek, mint a transzgenikus változatok. Ennek alapján magától adódik a kérdés, ha a multinacionális nemesítőcégek vezetői patrióták, akkor a hazai gazdák miért ne lehetnének azok? A szerző kukoricanemesítő
