Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-30 / 100. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 30. Vélemény És háttér 5 Több évtizedes semmittevés, totojkázás, és rasszista felhangú legyintgetés után ott tartunk, ahol René a 9. A-ból Az osztály állítólag második legjobb tanulója, pici kora óta azért dolgozik, hogy ne legyen más. Társai között nem más. Egy közülük, mindenben, órán, azon kívül, haveri hülyéskedésben. Ha együtt vannak és nagyokat nevetnek, boldog. Legalábbis ezt mondja. Hitelesen, kamerába. LOVÁSZ ATTILA René kilencedikes, a köztelevízió 9. A című, sokak által hibásan iskolai valóságshow- nak nevezett produkciójának egyik diákja. A produkció tévés célja megmutatni, mi van a 15 éves diákok fejében, lelkében és osztályában. Az otthont adó iskola nem titkolt szándéka, hogy a helytelenül Monitornak nevezett felmérésen a nevezett osztály az ország legjobbjai közé kerüljön. És most még egy fontos tény. René roma. Tudja, mert kicsi korától éreztették vele. Tudják az osztálytársai is, mert ismerik a történetét, azt, milyen módon „tanulta ki” magát a szegregált osztályból. És tisztelik. Legalábbis tisztelettel beszélnek róla. Nem mint romáról,, hanem mint arról a fiúról, aki az osztályban egyike a kevés céltudatos tanulónak, aki pontosan tudja, mit akar elérni, és ezért dolgozni is hajlandó. René a nagy országos romagondolkodásban kicsi csillag a sötét égen. Mindezt csak magának és egyszerű, de láthatóan nagyon is okos szüleinek köszönheti. Sikerét nem alapozta meg semmilyen projekt, állami és kormányprogram, civil szerveződési aktivitás, közösségi támogatás. René önmagának bizonyít, és még mindig sokszor a környezet ellenében. Ha sikeres lesz, akkor az az egyén sikere. René nevelési tanácsadójával aznap egyeztettünk egy roma műsorban való szereplésről, amikor Kotleba megvásárolta a krasznahorkaváraljai roma telep alatti egyik telket. A vásárlás tényét Kotleba fanklubja a közösségi portálon pezsgőbontással ünnepelte, nagyjából a huszadik bejegyzéstől kezdve olyan kiirtási, ldlakoltatási, sőt, gázbaküldési javaslatokkal, amelyekre Heydrich (most van az ellene elkövetett merénylet évfordulója) is büszke lehetne. Kotleba jogi úton akarja elérni, hogy saját telkével szabadon rendelkezhessen (nagyon helyes, a tulajdon alkotmányos érték), eltávolítva onnét a telepi romákat. Tevékenységét megoldásként mutatja be, miközben mindent látni, csak a megoldást nem. Ő ugyanis nem abKotleba ugyanis nem abban a helyzetben vanF mint a helyi János bácsi, akinek van telke, csak minek. ban a helyzetben van, mint a helyi János bácsi, akinek van telke, csak minek, mert illegális telep működik rajta. Kotlebának van lakása, tulajdona, munkája, ezt a telket AZÉRT vette, hogy az ő telkén LEGYEN a romatelep, ahol majd megmutatja. A megoldás helyett Kraszna- horka vára alá beköltözik még egy gond. Borítékolható az első erőszakos megmozdulás, a folytatást nem tudom elképzelni. Mindig bájos, ha egy euro- szkeptikus náci európai normákkal, egy jogállamot lenéző ember jogállami eszközökkel érvel, de majd meglátjuk. Mindenesetre az, hogy Kotleba az Andrássy-kastély tövében megoldásnak látszik, vagy legalábbis annak állíthatja be magát, az állam, a társadalom hatalmas és nagyon nehezen helyrehozható kudarca. Több évtizedes semmittevés, totojkázás, és (valljuk be) rasszista felhangú legyintgetés után ott tartunk, ahol. Ha az állam ennyire eszköz- telen és ennyire inkompetens, akkor legalább azt a fáradságot vehetné, hogy a korántsem fehér holló René történetében megnézze a támpontokat, megtalálja a kitöréshez szükséges motivációkat és ellesse a módszeket. Majd akár egyesével alkalmazza. A szlovák irodalom kötelező olvasmánya Jozef Ignác Bajza műve, Az ifjú René kalandjai s tapasztalásai (René mládenca príhody a skúsenosti), ennek 21. századi változatát nem is kell szépirodalmi formába önteni. Éppen elég megtanulni. Mert az egyén sikere elsősorban az övé, de nekünk is jó. Az állam kudarca viszont mindannyiunké, és senkinek sem jó.- Most mondjam azt, jóember, hogy a kormányprogram ismertetése nagyobb izgalmat okozott?! (Peter Gossónyi rajza) „Tőkés László pártjával" nem közösködne a kormányalakítással megbízott román politikus Ponta fontosnak tartja az RMDSZ jelenlétét MTl-HÁTTÉR Ellenzi a verespataki bányaberuházást, és fontosnak tartja a magyarság parlamenti jelenlétét, de csakis a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) tárgyalna a romániai kormányalakítással megbízott Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. Ponta még március elején, külföldi újságíróknak mondta el, ha az Ungureanu-kormány kedvező döntést hozna az erdélyi Verespatakon tervezett ciántechnológiás aranybánya megnyitásáról, azt a miniszter- elnöki székbe kerülve azonnal érvénytelenítené. A bányaberuházás engedélyezését Traian Basescu államfő sürgette számtalan nyilvános megszólalása alkalmával. A magyar kisebbséghez való viszonyáról egy február 12-i sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón nyilatkozott a kormányalakítással megbízott román politikus. Kijelentette, nagyon szeretné, ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a következő romániai parlamentben is ott lenne. Ponta hozzátette, rossz lenne, ha egy olyan fontos kisebbség, amilyen a magyar, parlamenti képviselet nélkül maradna. Ez ugyanis a helyi szinteken tartaná a feszültséget, ez pedig Ponta szerint nem lenne kívánatos. A PSD elnöke azt is megjegyezte, az RMDSZ képviselőit látná szívesen a bukaresti törvényhozásban, és nem „Tőkés László pártjának képviselőid’. Szerinte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „szélsőséges, majdnem fasiszta módon politizál”. Victor Ponta azt is hozzátette: „Számunkra Tőkés úr nem is volt, és soha nem is lesz tárgyalópartner”. Ponta sepsiszentgyörgyi nyilatkozatát éles hangon utasította el az EMNP. KOMMENTÁR Alibista maszlag MOLNÁR NORBERT A polgári biztonságról szóló maszlag kormánya hangzatosnak tűnő, ám annál üresebb, kevés konkrétumot tartalmazó kormányprogramot dobott össze. Vagyis az egyszerűbb utat választotta, a számonkérhetőség minimális. Minden konkrétumot előre tudni lehetett, ezek egyszerű döntéseket igényelnek. A bonyolultabb lépéssorozatok hiányoznak a programból, a kockázatnak nyoma sincs. A nemzeti kisebbségi status quo megtartása is inkább a kényelmesség kérdése, amiért ezúttal mi, magyarok némiképp hálásak lehetünk. Bár az is tény, hogy a gyakorlat mutatja meg a polgári biztonság maszlagának igazi arcát, nem a papír. Bár az a papír is tesz néhány sanda célzást az államnyelv fontosságára. A legszembetűnőbb a vízió hiánya. Azokkal a problematikus területekkel, amelyek megoldása komoly gondolkodást, víziót, határozott elképzelést igényelne, vagy nem foglalkozik, vagy csak felületesen érinti, esetleg részleges megoldásokat kínál, de összességében csak alibizik. Az egészségügy és a szociális kérdések megoldására tett javaslatok csak tovább mélyítik a pénzhiányt, magyarán a kormány csapdát állít önmagának, ha nem csak négy évre tervezi a kormányzást. S noha rengeteg probléma van ebben az országban, két terület kiemelt figyelmet érdemelne. Azért a feltételes mód, mert az egyiket csak érinti a kormányprogram, a másikat ugyan kiemelten kezeli, de csak részproblémákkal foglalkozik, koncepció nélkül. Ez utóbbi az oktatás. Lehet arról vitatkozni, hogy kellenek-e a nyolcéves gimnáziumok, kapjanak-e pénzt a magániskolák, mely intézmény maradjon egyetem és melyik nem. Ez mind-mind fontos kérdés, s még fontosabb, hogy mit kíván a piac, de ahhoz, hogy a piacig eljusson az ember, piacorientált tananyagot kellene elsajátítania. És ebben van a legfőbb probléma. Az iskolarendszer úgy van beállítva, hogy a lehető legkényelmesebb legyen a pedagógusoknak, a diákoknak, a pedagógiai intézeteknek, magyarul majdnem minden szereplőjének. Amíg nem az lesz a cél, hogy modern, a 21. századnak megfelelő tananyaghozjussanak a diákok, hogy a pedagógusok képesek legyenek ilyen tananyag átadására, s hogy a felsőoktatás ilyen pedagógusok képzésére sza- kosodjon, addig beszélhetünk pénzelosztásról meg magániskolákról, de teljesen fölösleges. Ennél is rosszabb, hogy az ország legnagyobb problémájáról, vagyis a romakérdésről a kormány dokumentuma csak az európai pénzek és néhány közhely szintjén emlékezik meg. Márpedig, amíg nem akadnak politikai erők, amelyek kiemelten kezelik ezt a kérdést, az ország szociális rendszere, oktatása, egészségügye és egyéb intézményei a romaproblémát fogják nyögni. A mostani kormányprogram csak a következményeket oldja, nem az alapproblémát. Vízió és bátorság nélkül nehéz. FIGYELŐ Gyurcsány a sógorából diplomázhatott Négy évvel Gyurcsány Ferenc előtt majdani sógora, Rozs Szabolcs a volt magyar miniszterelnökével megegyező címen adott le szakdolgozatot a pécsi tanárképző főiskolán - hangzott el a HírTv Célpont című műsorában. Ezt Rozs Szabolcs is megerősítette, azt állítva, nem tudott arról, hogy a politikus később ugyanezt a témát választotta. A korábbi kormányfő, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke azt nyilatkozta: valószínű, hogy olvasta a dolgozatot és merített is belőle. Gyurcsány Ferenc 1983- ban házasodott össze első feleségével, Rozs Beatrixszal, és egy évvel később diplomázott. A nő bátyja, Rozs Szabolcs 1980-ban szintén A Ba- laton-felvidék szőlészete és borászata címmel adott be szakdolgozatot a pécsi tanárképző főiskola földrajz szakán, csakúgy, mint 1984-ben a biológia-technika szakos Gyurcsány. A balatonfüredi Rozs Szabolcs elmondta, a dolgozat saját kutatásaira épült, meglepte és nem tudja mire vélni, hogy Gyurcsány Ferenc is ezt a témát választotta, noha szavai szerint érdeklődési körük nem egyezett. Megjegyezte, mivel akkoriban rokonok voltak, a politikus a házukban akár olvashatta is a dolgozatot, de neki erről nem volttudomása. A Pécsi Újság korábban Ge- resdi Istvánra, a PTE Természettudományi Karának dékánjára hivatkozva arról írt, hogy nem találják Gyurcsány 1984-ben írt szakdolgozatát. A volt kormányfő 1990-ben a közgázon is diplomázott, A gazdasági társaságok és a tőzsde működése című munkája nem hozzáférhető, állítólagleselejtezték. (MTI)
