Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-21 / 93. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 21. Szombati vendég 9 Hajdú Szabolcs: „Itt élni és most, nagyon fárasztó. Kiszippantja az energiámat. Nem biztos, hogy jót teszek azzal, hogy itt gyengítem magamat..." Las Vegasban forgatja új filmjét, A játékost Született művész. Élet­művész. („Ha nem jó itt, majd jó lesz másutt.”) Eltűnőművész. (Ha alkot, elvonul, és érleli a mű­vet.) Filmművész. (Mace- rás ügyek, Tamara, Fehér tenyér, Off Hollywood, Bibliothéque Pascal.) Hajdú Szabolcs. Las Ve­gas után ismét Budapes­ten, negyvenévesen. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tornásznak készült. Edzet­ték, formálták, idomították. Végigszenvedett nem egy dresz- szúrát. Keserű mosollyal meséli: amikor hosszas gyakorlás után halál fáradtan leült a szőnyeg­re, edzője ráripakodott, hogy képzeli. Majd felkapott egy szi­vacsot és a szájába tömte. Nem hogy haragot, még gyűlöletet sem érez. Rég volt, távoli tör­ténet. De miután kitépte szá­jából a szivacsot, bement az öltözőbe, fogta a cuccait, és szó nélkül távozott. Örökre. Más­nap már egy színjátszó csoport tagja volt. Sokra vitte: filmekbe is bekerült. Debrecenből! De a zene is érdekelte. Zongorázott. Zenekarokban játszott. Aztán jött a rendezői szak. Vizsga­filmjeit a szakma nagy öregei dicsérték. Irónia, finom humor, szerénység és magas fokú in­telligencia. Ez ő. Nemzedéke egyik legjelesebb rendezője. Felesége, Török-Illyés Orsolya erdélyi színésznő több filmjé­ben is játszott. „Nálunk nincs olyan, hogy most a felesége vagyok, aztán meg a színésznője - mondja.- - Bajtársak vagyunk, össze­tartozunk. A gyerekeinkben is tisztán látom őt. A kíméletlen őszinteségével, a kíváncsiságá­val, a világra való rácsodálko- zásával. Mindenre figyel. Azt szereti, ha tiszta, egyértelmű viszonyok veszik körül. Folya­matosan keres. Könyveket búj, zenét hallgat. Ötletei. Ha meg­van a téma, minden oldalról körüljárja. A legfelkészültebb rendező, akit ismerek. Mód­szereit nem vési kőbe. Vannak helyzetek, amelyeket hajszál­pontosan beállít, máskor meg teljesen szabad kezet kapok tőle. Rám bízza a legnehezebb monológot.” Új filmjét, A játékost Doszto­jevszkij ldsregénye alapján for­gatja. Nem Budapesten és nem is Európában. Amerikában. A Bibliothéque Pascal ha­zai és nyugat-európai sikere után nem sokkal csomagol­tak és elutaztak. Családostul, mindenestül. Mi volt ennek az elsődleges oka? Minden­képpen olyan filmet akart forgatni, amely Amerikában játszódik, vagy egyszerűen megelégelte az itthoni viszo­nyokat, és azt mondta: „El innen!” Régóta érett már bennem a gondolat, hogy elmegyünk Magyarországról. Többször tervbe vettük már az elmúlt tíz év alatt. Tulajdonképpen a mai napig turistaként tartjuk szá­mon magunkat Magyarorszá­gon, vagy legalábbis átmeneti az időszak, amíg itt vágjunk. A játékos már akkor jött, amikor kimentünk Amerikába. Tehát nem konkrét, határozott terv­vel utaztunk ki, hanem levegőt akartunk vermi, kicsit eltávo­lodni Magyarországtól, az itte­ni dolgoktól, az eddig leélt éle­temtől. Felfrissülni akartunk. A játékos ötlete kint született meg, s viszonylag gyorsan ösz- sze is raktuk, előkészítettük és elkezdtük forgatni. Tulajdon­képpen egy évvel ezelőtt. „Aki diktatúrában szoci­alizálódott, akinek egész életében folyamatosan meg­mondták, hogy mit és hogyan csináljon, az elképzelhető, hogy nem tudja használni a pénzt - nyüatkozta a film­mel kapcsolatosan. - Azon­nal elszórja, vagy gyermeteg vágyai kiélésére használja. Nem tud élni azzal a szabad­sággal, amit a pénz megad­hat. A filmben kevés a törté­nés azon kívül, hogy nyernek és veszítenek a szereplőink, de a végpontra jutásuknak nem közvetlenül a játék az oka.” Mi motiválta abban, hogy Dosztojevszkij regényét választotta filmje témájául? Vagy közrejátszott a választá­sában az is, hogy Las Vegas­ban, a kaszinók városában telepedtek le? Azért mentünk Las Vegasba, mert az öcsém, Uldi, aki a Fe­hér tenyér főszerepét játszotta, ott él a családjával. Ó minden­ben segített nekünk. Az éle­tünket berendezni. Ami pedig a filmet illeti: olyan történetet kerestem, ami nincs távol at­tól, ami itt történik nálunk. Te­hát egy olyan metaforát, ami modellezi a Kelet-Európábán kialakult állapotokat. És olyan négy-öt karakterrel, akik a sor­sukban hordozzák e kis térsé­get, ahonnan elindultunk Las Vegasba. S persze elkezdtem olvasgatni, ott volt a kaszinók világa, és ez a sztori nagyon szépen beilleszkedett abba a koncepcióba, amit erről a do­logról gondoltam. Összefoglalva a tényeket: Dosztojevszkij regénye kije­lölt egy irányt, adott egy gon­dolatot, s az alapján írta meg a forgatókönyvet. így van pontosan. Bár eltá­volodtunk az alaptörténettől, a lényegi történések nagyjából ugyanazok, mint Dosztojevsz­kijnél. Adott egy komoly összeg­gel rendelkező házaspár... innen viszik a pénzt, vagy kint, a kaszinóban nyerik? Ez egy gazdag román há­zaspár, amelyre rámaradt egy vízüzem. Már a második világ­háború előtt a család birtoká­ban volt, a kommunizmus alatt elvették tőlük, a rendszerváltás után pedig visszaadták nekik. Erdélyben nagyon sok borvíz- forrás van, én hallottam is egy konkrét esetről, hogy valald visszakapott egy ilyet. Aztán van, aki tudott élni a lehető­séggel, más meg jól elkótyave­tyélte, vagy odaadta egy nagy- vállalatnak, s az viszi tovább. A háttér természetesen csak érintőlegesen szerepel a for­gatókönyvben. Hozzáteszem: vannak, akik váratlanul meg­gazdagodva már odáig jutot­tak, hogy karitatív adományok­kal is segítik a rászorulókat, azokat az embereket, akiknek segíteni akarnak, vagy akiket arraméltónak találnak. Romániában. Igen. Las Vegasban pedig, az ott élő romániai ortodox közös­ségnek templomot építenek. Ez a filmbeli alaphelyzet. Egyéb­ként tényleg van Las Vegas­ban ortodox román templom. A sivatag szélén. Szürreális a dolog. Ugyanis nincs teljesen befejezve a templom. De akire ez az egész úgy rá van bízva a család által, eljátssza a pénzt. Ebből erednek aztán a filmbeli konfliktusok. Hol tart a forgatás? A film fele készen van. Las Vegasban vettük fel. Most pró­báljuk meg összerakni a másik felét. Könnyebb Amerikában for­gatni, mint itthon? Egyszerűbb. Amerika na­gyon filmbarát. Kinti stábbal dolgozott? Vittem a saját stábomat, a legközelebbi munkatársaimat, plusz a román színészeket, de a világosítók, a hangmérnök, meg sokan mások, amerikaiak voltak. Sok belső, eredeti hely­színen forgattunk, javarészt hí­res kaszinókban. Román színészekkel. Nagyjából ugyanazokkal, akik a Bibliothéque Pascalban is szerepeltek. Szerettem őket. Akkor az a színész is meg­jelenik a filmben, aki a Bib- liothéque-ben a tengerparti homokszőnyeg alól jön elő? Ó a főszereplő. Szerelmi vi­szonya lesz Orsival, a felesé­gemmel, aki a másik főszerepet játssza. Öccse, Uldi azért nem ju­tott színészi feladathoz, mert a produceri munkát vállalta magára? Lehet, hogy kap majd egy epizódszerepet. Abban még feltűnhet. Sőt lehet, hogy én is feltűnök. Majd ahogy a sors hozza. A film hátralevő részét is kint forgatja? Vissza kell mennünk, igen. S mennyire sikerült közben friss levegőhöz jutnia? Nagyon pozitív élményekkel jöttem vissza. Szerencsés az átültetés? Amerikában sokkal egysze­rűbb gyökeret ereszteni, és el­indítani az életet, mint vissza­térve, itthon, ahol döbbenetes a hétköznapi bürokrácia. Semmi összehasonlítási alapom nem volt a kintivel, de tudtam, hogy az itthoni annyi energiát visz el, hogy nincs értelme maradni. Ha visszamennek, akkor most átutazók Budapesten? Nem tudjuk még pontosan, meddig maradunk, de biztos, hogy visszamegyünk. Furcsa lehetett visszaköl­tözni az itthoni életükbe. Nem abba költöztünk vissza, hanem egy másikba. De mon­dom: ideiglenesen. És kint ugyanott folytatják, ugyanazon a helyen? Nem. De már sokkal köny- nyebb lesz. Azon a nagy lépé­sen, amit sokan nem mernek megtenni, mert ott a gyerek, a bizonytalanság, mi már túl vagyunk, innentől kezdve pe­dig bármikor meg tudjuk tenni újra. Ez a nagy előnye a dolog­nak. Még akkor is, ha máshova megyünk vissza, nem Las Ve­gasba. Oda csak forgatni van értelme visszamenni. Nyitott előttünk az út, hiszen már tud­juk, mit hogyan kell csinálni. Nem is visznek magukkal, gondolom, mást, csak amit a két kezükben el tudnak vinni. Pontosan. Megnyugtató ér­zés, hogy bárhova mehetünk. Amerikába vagy Európába. Maradni nem szeretnénk, csak egy rövidebb időre. Las Vegas ugyanolyan nemzetközi vá­ros, mint New York. A nyugati parton nagyon sok a mexikói, ázsiai, a keleti parton pedig sokkal több az európai. Engem ez nagyon inspirál, hogy külön­böző kultúrák vesznek körül. És nagyon jót tesz a gyerekek­nek is a szocializálódásban. Lujza lányunk, aki játszott a Bibliothéque Pascalban, hét­éves, Zsigmond másfél. Lujza már járt egy évet iskolába Ame­rikában, elkezdte felszippanta­ni a nyelvet. Nyilván most felejt belőle, de majd gyorsan vissza- rázódik. Amerika vonzásában kétségtelenül ez is benne van. A gyerekek távlatait, lehetősé­geit szem előtt kell tartani. Az angollal, gondolom, az édesapjuknak sincs gondja. Talán mert volt mire alapoznia. Nekem ez sosem jelentett problémát. Bárhova mentem. Ha nem beszélem a nyelvet, kommunikálni akkor is tudok valahogy. Az angollal is úgy va­gyok, hogy még nem tanultam meg rendesen. De nem zavar különösebben. Átmeneti álla­pot. Ez is változni fog. S ha elkészül A játékossal? Hazajön? Megvan már a következő ter­vem is, ami magyar film lesz, de nem feltétlenül kell itt élni a várakozás időszakában. Fő­leg, hogy ismerem a közeget, amiről filmet akarok forgatni. Viszont itt élni és most, nagyon fárasztó. Kiszippantja az ener­giámat. Nem biztos, hogy jót teszek azzal, hogy itt gyengí­tem magamat.

Next

/
Thumbnails
Contents