Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-21 / 93. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 21. www.ujszo.com Gerlóczy Márton müve rekordidő alatt készült Itt a plágiumregény AJANLO 2021-et írunk. Magyarországot három éve szélsőjobbos kormány vezeti. Államformája: Magyar Királyság. Az ország kilépett az Európai Unióból, a NÁTO-ból, határait lezárta, az internetet és a mobilhálózatokat lekapcsolta. Felszámolta a demokráciát és a kapitalizmust. Az államcsőd, a szankciók és embargók következtében középkori körülmények közé zuhant vissza. A vidéket csendőrségek, betyárseregek irányítják és tartják rettegésben. Bár a nyugati hatalmak már tervezik az ország felszabadítását, egyelőre kivárnak. Egy kisváros lakói azonban úgy döntenek, kezükbe veszik sorsuk irányítását. Gerlóczy Márton író tizennyolc napon át dolgozott legújabb regényén, amelyre az interneten talált rá. Miután megrendelte és beszkennelte Ivan Väzov Rabigában című művét, hozzálátott, hogy megszerkessze az első bolgár-magyar plágiumregényt. „Magyar szerző soha nem plagizált még ilyen rövid idő alatt bolgár regényt. Ennek az emberfeletti teljesítménynek a bizonyítékát tartja kezében most az olvasó” - áll a Rabigában2. című regény ismertetőjében. A kötet papír alapú és elektronikus formában is megrendelhető a következő címen: www.fapados.hu. „Gerlóczy Márton új regénye nem csupán a szerző tehetségéről tesz bizonyságot újra, de sokoldalúságáról is; a mű stílusa, nyelvezete teljesen elüt az eddig megszokott Gerlóczy- szövegek szövetétől, hangulatától. Rusztikusabb lett, férfiasabb, érdesebb, balkánibb. És plasztikusabb mindenekelőtt” - véli Bácher Iván író. Hajdú Szabolcs filmrendező így nyilatkozott a regényről: „Egy új, napjainkban még csak szárnyát bontogató műfaj, a tisztességtelen, mások szellemi tulajdonát semmibe vevő művészi attitűd csúcsteljesítménye! Ott a helye a rosszul vizsgázott, elbukott, becsődölt korok és államkísérletek szemtanúinak könyvespolcain.” (juk) A hétvégén a főváros nyitott ajtókkal várja látogatóit a Pozsony mindenkinek 2012 elnevezésű program keretében. Az érdeklődők ingyen látogathatják a Prímás palotát, de várja a közönséget egyebek közt a Pozsonyi Városi Galéria (GMB), a Városi Múzeum, a Hviezdoslav Színház és az állatkert is. A GMB Pálffy-palo- tabeli kiállítótermeiben érdemes megnézni a Tisztelgés Picasso előtt című kiállítást, mely olyan művészek munkáit mutatja be, akik Picasso vonzásában, illetve a kubizmus bűvöletében alkottak. Mint Oscar Dominguez, akinek Spanyolország felszabadítása című, 7947-es festménye is látható a tárlaton. (Fotó: GMB) A komáromi Caligula helytartója több ponton túlnő a hétköznapi életszerűségen A muszájtól a lehetetlenig A színház tartalmi és formai provokáció. Vagy legalábbis annak kellene lennie, ha nem akar múzeum lenni. Ez főleg a klasszikusokra érvényes, márpedig Székely János darabja huszadik századi klasszikusnak mondható, annyit játszották és játsszák szerte a „birodalomban”. JUHÁSZ KATALIN A népszerűség jogos: remekműről van szó. Tiszta, világos szöveg, okos és szigorú logikájú érvelés az emberi lét morális értelméről és a hatalom deformáló hatásáról. Jeruzsálemben vagyunk Krisztus után 37-ben. A zsidók királya I. Agrippa, a kereszténység még nem vert gyökeret. Petronius, Caligula császár helytartója a zsidók szent templomában akarja elhelyezni a császár szobrát. Ez azonban a zsidó nép hitének meggyalázása volna. Azaz lehetetlen. Pedig muszáj, hiszen a császár nem szokott viccelni, vele nem lehet egyezkedni. A Komáromi Jókai Színházban a „csupa nő” Whisky esővízzel után nem sokkal egy csupa férfi darabot választottak, rendezőnek meghívták Béres Attilát, aki jelenleg Miskolcon készül csodát tenni. Béres nem a könnyebh utat választotta, vagyis nem hagyta meg az ábrázolt kor külsőségeit és ezzel együtt a tipizálás kézenfekvő sablonjait (az elvonatkoztatás lehetőségét maximálisan a nézőre bízva), hanem kiemelte a korból a cselekményt - inkább időtlenné stilizálva, mintsem a mába transzponálva azt. Felváltva alkalmaz elidegentí- tő és rávezető elemeket, hogy jelezze, milyen aktuális ma ez a darab. Ami kétségtelenül igaz. Az előadás elején hosszú perceken át várunk. Még nem tudjuk, kire, de velünk együtt. várnak a magas rangú zsidó küldöttek is. Egyre kínosabb a dolog, csak a neoncsövek sercegését, és valami vízcsepegést Papp Zoltán és Tóth Tibor egy „harci jelenetben" hallani a trendi, kissé futurista irodában, ahová cseppentünk. A rendező eléri a célját: fellé- legzünk, amikor végre betoppan Petronius .(a friss Jászai-dí- jas Tóth Tibor), katonai terepegyenruhában, bakancsban. Lehuppan egy fitballra (tudják, olyan hatalmas gumilabda, javítja a testtartást...), és kezdődhet a szavak háborúja. Mert az összecsapások itt a retorika szintjén zajlanak, az író játéklehetőséget nem, csak szavakat adott a színészek szájába, amelyeket ráadásul átírni sem szabad, hiszen ez egy filozófiai dráma. Székelynél filozófiku- sabb írót nehezen találnánk, gondolatmenetei azonban nélkülöznek minden ideológiát. Érdemes megjegyezni, hogy a darab 1972-ben, a legkeményebb Ceaucescu-érában született, mégis le merte írni, amit a világról, erről a mi kis világunkról gondol, és megtalálta a hozzá illő drámai formát, illetve a történelmi példázatot. Petronius kérlelhetetlen zsarnokként jelenik meg, fel sem merülhet, hogy a szobor nem kerül be a templomba. Hiszen ő a császár katonája, aki parancsot teljesít, pragmatista eltökéltséggel közli, mi lesz. Eleinte nem is érti a problémát, ő problémamentességre van beprogramozva. Nem érti, mit jelent a templom, mit a hatalom és a hit, az állam és a vallás közötti különbség. Bara- kiás rabbi azonban szépen megmagyarázza neki. És ettől kezdve helyzete börtönébe van zárva, cselekvésképtelen. A rabbi szerepére Papp Zoltánt importálta Budapestről a színház, és ez jó választás volt. Papp Zoltán ugyanis az a fajta színész, aki már a puszta jelenlétével atmoszférát teremt. Meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy vibráljon körülötte a levegő. Ha pedig megszólal, az bizony zene füleinknek. Kiemelkedik még Mokos Attila, a római követ szerepében. Laza világfi, meggyőződés nélküli meggyőzőerő árad belőle, és semmiképp sem akar magának bajt, ezért feltétel nélkül engedelmeskedik, akár a legvadabb császári szeszélyeket is képes tolerálni. És érkezésével mindig képes felborítani a törékenyegyensúlyt. Mindhárman élesen rajzolt figurák, de a legkisebb teátrális gesztus nélkül. Nem klasszikust látunk, hanem valamit, amihez közünk van. A színészeknek köszönhetően a karak(Kiss Gábor felvétele) terek kiesnek az időből, amit mondanak, örökérvényű. Petronius két segédtisztjét színművészetisek játsszák, Szabó Viktor és Tóth Károly, ez utóbbi rappel is egyet a hazugságról, a középiskolás közönség legnagyobb örömére. Közben a kivetítőn fotók sorjáznak európai politikusokról. Hogy még jobban értsük: ez a dráma nagyon mai. A jelenetnek ezenkívül nincs különösebb funkciója, vagy ha van, nem sikerült felfedeznem. Az viszont nagyon tetszett, hogy a segédtisztek szabad idejükben Prodigy-szá- mokat hallgatnak, South Parkepizódokat néznek és vereke- dős computer-játékot játszanak. A színpadkép profizmusra vall (Horosnyi Balázs munkáját dicséri), ráadásul minden működik is: a távvezérelhető redőnyök, alaptop, a projektor, a nagyzoló menedzserirodában nélkülözhetetlen asztali mikor- fonok... szóval kalap le a műszak előtt is. Ez az előadás több ponton túlnő a hétköznapi életszerűségen. A végére univerzálissá válik. Talán éppen azért, mert nem realista lélektani drámaként kezelték Komáromban. A Pénzcsináló amerikai sikersztori, melyben az előtérbe helyezett kulisszák töredezettségük ellenére is előnyösen hatnak a színészi teljesítményekre Óriások nyomdokain KASZÁS DÁVID Billy Beane (Brad Pitt) a kis csapat ügyvezetője és pajzshordozója (Képarchívum) Rávilágítanék a lényegre, „az Oakland A’s alapjaiban nem egy stabil csapat”. Lehet, „hibás volt a szakmai igazgató és a tanácsadók elképzelése. A baseballt nem lehet csak statisztikákon, számokon keresztül megközelíteni, a pályán mutatott játék hozza a győzelmet. Bázist kell lopni, pöcizni, ütőt feláldozni. Oda kell juttatni az embereket, azután behozni őket. Nem egy rakás statisztikai trükközéssel. Ezt a játékot nem lehet újra feltalálni!” S megújítani? Ezen fáradozik Billy Beane (Brad Pitt), egy kis csapat ügyvezetője és pajzshordozója, Peter Brand (Jonah Hill). Kristálygömbjükben, az irodák, folyosók mélyén a csodajáték jövőjét firtatják, míg odakünn lerobban, kilő a labda a puffogó ütőről. Megkövült, évszázados szabályrendszereket rombolnának új üzleti gyakorlattal, hogy újjáépíthessék a romokat. Még több jegyet, hotdogot, mezt adhatnának el. Azonban az, „aki először töri át a falat, mindig megsérül...” Mindeddig rontás ült a filmre alkalmazott jogdíjakon. Michael Lewis kezéről már A Pénzcsináló című filnvelőzetesét megnéz- hetik az ujszo.com-on. 2004-ben lecsapta azokat a Columbia Pictures, megvalósításáig viszont egymásnak adták a sportszert írók és direktorok. Utolsóként Aaron Sorkin (Social Network - A közösségi háló) és Bennett Miller (The Cruise, Capote) ismerkedett a matériával, s formálta azt tálalha- tóvá. Ha eljutottak volna a február 26-i bázisra, nyernek! Nem így történt, veszítettek, s Brad Pitt utál vereséget szenvedni. Oscar-kaliberű alakításával sem ért bázisra... Pártját kevesen fogják, szerepe szerint a team trénere (Philip Seymour Hoffman) sem, kinek eiső rendezését (Jack csónakázni megy) a Cinemaxon már vetítették, jóval azelőtt, hogy nálunk a moziban kopogtathatott volna. Nem egy nyerő üzletpolitika. Mellékes, ami fontosabb: a nyomokban igaz történet alapján vésett Pénzcsináló (Moneyball) eredeti amerikai sikersztori, melyben az előtérbe helyezett kulisszák töredezettségük ellenére is előnyösen hatnak a színészi teljesítményekre! Az (elmúlt) év sportfiímje mégis a Warrior.
