Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-21 / 93. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 21. Vélemény És háttér 7 Nem lehet olyan törvényt hozni, amely valakinek megenged valamit, s ugyanazt másnak megtiltja Robert Fico ott folytatja, ahol abbahagyta Az a közel kétéves nyugalom, amely Szlovákia és Magyarország kapcsolatát jellemezte, véget ért. Robert Fico kormánya azt jelzi, módosítani fogja az állampolgárságról szóló törvényt, amelyet nem sokkal a 2010-es választások előtt változtatott meg. JURAJ HRABKO így reagált arra a magyar törvényre, amely lehetővé teszi, hogy olyanok is felvegyék a magyar állampolgárságot, akik nem élnek Magyarországon. Mivel a volt kormánykoalíció képtelen volt bármit is kezdeni a törvénnyel, Robert Fico Smere most megteszi. Ennek'a törvénynek a módosítása a belügyminisztérium legfőbb prioritása, azé a tárcáé, amely előkészíti. Nehéz megjósolni, milyen lesz a törvényjavaslat. Bár Fico miniszterelnök szóban már előadta, ez még nem azt jelenti, hogy valóban olyan lesz, amilyennek ecsetelte. Különösen, ha belegondolunk, hogy felrúg minden szabályt - ellenkezik a józan ésszel, és a szlovák alkotmánnyal sincs összhangban. A kormányfő azt gondolja, úgy kell módosítani a törvényt, hogy ne sértse Szlovákia azon állampolgárait, akik önként kérik más ország állampolgárságát, mert a jelenlegi szabályozás alapján automatikusan elveszítik szlovák állampolgárságukat. „De Magyarországgal kapcsolatban továbbra is érvényesnek kell maradnia ennek a törvénynek” - hangsúlyozta Robert Fico. Ez itt a bökkenő. Olyan törvény, amely mindenkinek megenged vďamit, de konkrétan egynek, ráadásul törvénybe foglaltnak ugyanazt megtiltja, egyszerűen nem létezik. Ebben még a parlament 83 képviselője sem segíthet, mivel ellenzékben legalább annyi törvényhozó van, aki - ha jóváhagyják a képtelen módosítást - az alkotmánybíróságon megtámadja. És bár nem lehetnek illúzióink erről a bíróságról, de ez olyan mértékben sértené az alkotmányt és néhány nemzetközi egyezményt, amelyeket Szlovákia aláírt, hogy nem lenne más lehetősége, mint törölni a módosítást. Ezért biztos, hogy a Smer se indul el ebbe az irányba. Még akkor sem, ha Fico így reagált Semjén Zsolt kijelentésére. A magyar miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy a Fico által jelzett törvényt nemzetközi bíróságon támadják meg. A szlovák kormányfő azzal vágott vissza, hogy áll elébe. Erre azonban tanácsadók tucatjaival sem lehet felkészülni, mint ahogy nem lehet megvédeni a megvédhetetlent. Azt viszont leszögezhetjük, hogy Szlovákia és Magyarország kapcsolata Robert Fico kormányzásával visszatért a régi kerékvágásba. Mindkét ország kárára. JEGYZET Távcső nélkül JUHÁSZ KATALIN A Titanic őrszeme távcső nélkül volt kénytelen szolgálatba állni azon a végzetes éjszakán. Az akkor huszonöt éves matróz azért nem kapott távcsövet, mert az el volt zárva egy szekrényben, amelynek kulcsát tévedésből egy másik hajó vitte magával. A katasztrófa 100. évfordulóján, Jobb későn, mint soha!” üzenettel egy messzelátót helyeztek ünnepélyesen Frederick Fleet sírjára, aki túlélte a katasztrófát, de évtizedekig bűntudattól gyötörten élt, végül 1965-ben öngyilkos lett. Azt állította, ha lett volna távcsöve, idejében észrevette volna a jéghegyet és eltéríti a hajót. Ez a kis adalék most jutott tudomásomra, amikor az évforduló kapcsán Angliában így jópofáskodtak a hajdani matróz sírjára helyezett levélben: „Drága Fred, bocs, hogy 100 évet késtünk a távcsővel. Tessék!” Utólag visszagondolva, mindkét általam látott Titanic- filmben szó esik erről a bizonyos messzelátóról. A James Cameron-félében az első tiszt ugratja az őrszemet, amiért az nem találja a munkaeszközét, meg is kérdezi egy másik matróztól, nem látta-e valahol a távcsövet, mert ez a mamlasz égen-földön keresi. Egy másik, szerényebb kivitelezésű, és egy olasz hajópincért középpontba állító filmdrámában (rendezte Jón Jones) is szerepel a távcső - hajói emlékszem, a matróz már az őrhelyén áll, amikor észreveszi, hogy nincs nála, de nem mer lemenni érte, nehogy azalatt történjen valami. Érdekes, hogy ez a kulcsfontosságúnak tűnő eszköz így elkerülte a filmrendezők figyelmét, illetve nem játszották ki az epizódban rejlő lehetőségeket. Hogy Fred matróz nem feszegeti percekig a szekrény ajtaját, vagy nem próbálja kölcsönkérni a kapitányét (biztosan neki is volt egy). Tudjukpéldául, hogy ahajó kapitánya nyugovóra tért, és csak a nagy zakkanásra ébredt fel, úgyhogy távcsöve nyilván a kabinjában hevert haszontalanul. Persze hozzá bekopogni ilyen ürüggyel még én se mertem volna... Szóval feltételezem, hogy legtöbben csak most értesültünk arról, mi is okozhatta a Titanic tragédiáját. Egy jelentéktelen apróság. Valaki elkövetett egy kis hibát a nagy pakolásban. Óhatatlanul is felmerül a párhuzam: vajon a mai felelősök, az őrzők azon a bizonyos strá- zsán észreveszik-e, ha hajónk jéghegyhez közeledik? Ott van-e náluk minden, ami ehhez kell? És ha nincs, ha tudják, hogy valami hiányzik, vajon megtesznek-e mindent azért, hogy beszerezzék, vagy csak állnak, meresztik a szemüket a nagy, sötét semmibe, és reménykednek, hogy nem történik baj? KOMMENTAR Magyarország szoborpark SERES LÁSZLÓ Magyarországon csak azért nincs kultúrharc, mert kultúra sincs, már a volt gyerekszoba értelemben, tehát illem, viselkedés, polgári ízlés, pláne a politikai szférában. Különben is, ahogy szegény Nagy Atilla Kristóf (1963-1998) ' mondta egyszer, egy országban vagy kultúrpolitika van, vagy kultúra, úgyhogy maradjunk abban, hogy kultúrharc nincs, minden más viszont van. Arrogáns félműveltség reggel, sötétség délben, nacionalista sé- relmi politika este. Intézményesített középszar. Most épp a szobrokat viszik. Mindegy hová, az a lényeg, hogy el onnan, ahol épp vannak, mert bár semmi bajunk velük, épp ott zavarják a közlekedést, a parlament munkáját, az egészséges történelemszemléletünket, ha volna ilyen. Mert nincs. A nemzetről, múltunkról, annak lényeges figuráiról nem hogy konszenzus nincs, de alapvető tudás sem - így történhet meg az, hogy huzamosabb ideje a parlamentből is ágáló nemzeti-szocialista párt határozza meg a történelemről való beszéd módját, tartalmát, üzeneteit és azt, hogy a hazaáruló Károlyi fejének pontosan melyik szögletébe rakjunk kipát, hogy egyértelmű legyen, kiket is szolgált. Szerencsétlen Károlyi Mihályt napok alatt elbontották, gondolom, megy a komcsi Szoborparkba, József Attilát hamarosan odab... ák a rakpartra, hadd nézze a Dunát, ahogy írta is, aztán ha kiönt a folyó, mint évente rendesen, akkor legfeljebb csak a feje látszik ki a vízből, élő mementóként: ígyjárhat mindenki. Nem mindenki olyan mázlista, mint Nagy Imre, hogy legyen egy gazdag barátja, aki kiveri a balhét miatta. Történt ugyanis, hogy Kövér László, a parlament elnöke egy lapinterjúban felvetette (vö. gondolatkísérlet): mi lenne, ha az Országház és a képviselői irodaház közti hosszú téren berendeznénk egy demokratikus szoborparkot, ahová mindenkit pakolhatunk, aki nem ciki, baltól jobbig, na oda kerülhetne Nagy Imre is. Történt ezután, hogy Demján Sándor nagyvállalkozó egy kicsit a szívére vette a dolgot, lévén 74 százalékban ő fizette ’96-ban az ’56-os miniszterelnök 20 milliós szobrát, úgyhogy levélben közölte a főpolgármesterrel, ha Nagy Imrét elviszik, ő bizony visszakéri a tanulópénzt, plusz ő keres majd adekvát helyet nemzeti mártírunk számára. Igen ám, de igazán magyarrá csak mostantól válik a történet. A főpolgármester ugyanis közölte, nem tud semmi ilyen költöztetési tervről, az Órszággyűlés nem kereste meg őket ilyesmivel. Kiderült az is, hogy bár a Kossuth teret átrendezik, Nagy Imre nem része a dealnek, az „Országgyűlés Hivatalának nincs mandátuma a Nagy Imre-szobor elmozdítására”. Az ügy egyetlen tanulsága tehát, hogy hazánkban Kövér László házelnöknek is teljes a szólásszabadsága, konzekvenciája pedig éppúgy nincs a nyilatkozatának, mint ha én azt javasolnám, állítsunk emlékszobrot a Fidesz- gazdaságpolitika két legsúlyosabb áldozatának: a cigányságnak és a vállalkozó kedvű kapitalistáknak. Egy áldozata mégis van a Nagy Imre-ügynek: a kormány legszervilisebb médiatalpnyalóját kirúgták a kormány legszervilisebb médiájából. Ä privát Echo TV beszélgetős műsorában Bencsik András „suttyó tempónak”, illetve „kisstílű, tahó tempónak” nevezte Demján lépését, majd amikor ezt letiltották, öntudatosan felállt, hogy márpedig ő nem tűri az ilyesmit. Ki tudja, egyszer talán neki is lesz szobra a Kossuth téren. Aztán majd elhordják azt is. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES A Terrorelhárítási Központról (TEK) írt cikket Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára. Az írás a The New York Times internetes oldalán, Paul Krugman blogjában jelent meg, Az új magyar titkosrendőrség címmel. A szerző szerint kevesen veszik komolyan a TEK-et, de ez nagy hiba, mert a központ a jelek szerint Orbán Viktor miniszter- elnök saját titkosrendőrségévé válik. Nem egész két év alatt valósággal orwelli hatalomhoz jutott, egyebek közt gyakorlatilag korlátlan lehetősége van titkos megfigyelésre és titkos adatok gyűjtésére - fogalmaz Kim Lane Scheppele. A központ most olyan titkosrendőrség, amilyet minden tekintélyelvű uralkodó szeretne - úja Scheppele. Hozzátette: a szervezet hatalma lassan, de biztosan növekedett a rendőrségi törvénynek a parlament általi sorozatos módosításaival, és mára igen nagyra nőtt. (MTI)- Azt hiszem, hazaviszlek, mert az altató nem segít, csak a te játékodon tudok elaludni.
