Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-02 / 78. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 2. Vélemény És háttér 5 Vannak, akik a cinikus főcinkost is képesek überelni Schmitt tolvajlásának takargatásában Schmitt és az erkölcsi fertő Schmitt Pál doktori dol­gozatát Schmitt Pálon kí­vül csak a maga nemzet­vezető szerepét játszó Orbán Viktor által politi­kai kómában tartott, gondolkodó embereknek látszó ösztönlények hir­dethetik „becsületes fér­fimunkának” - ez világos. BARAK LÁSZLÓ Schmitt Pál viszont annyiban különbözik az Orbán Viktor ál­tal politikai kómában tartott, gondolkodó embereknek látszó ösztönlényektől, hogy ő rajta­kapott tolvajként akár mellébe­szélni, sőt, hazudni is jogosult. Hogy mentse az irháját. Vagyis alaposan megtépázott egoját. Ez akkor is így van, ha senki nem tudhatja nála jobban, hogy mikor, miként és miért lopott. Konkrétan: valamikori kollégái szellemi tulajdonát. Ezért lehet megérteni őt függetlenül attól, hogy Schmitt Pál magánember­ről vagy Schmitt Pál államfőről beszélünk. Persze az államfő is ember elsősorban. Méghozzá, amint azt kenetteljesen dekla­rálta volt államfővé varázslását követően, az „emberek em­bere”. Schmitt Pál tehát igenis esendő, mint bármelyik ember. Nyilván ezért fordulhatott vele elő, hogy lopott. És ezért nem akart avagy nem mert beismerő vallomást tenni. Sem közvetle­nül a tolvajlás gyanújának föl­merülésekor, sem pedig a gya­nú beigazolódását követően. Többek között ezért nem bírta levonni a civilizáltabb helyeken ilyen szituációkban szokványos következtetéseket... Vélhetően a nemzetvezetőt alakító Orbán Viktor is azért mondja mindezek után, hogy az államfő, vagyis az emberek em­bere nem esendő, illetve sérthe­tetlen, mert minden ellenkező előjelű illúziókeltéssel ellentét­ben Orbán Viktor is csak egy esendő ember. Aki épp úgy nem sérthetetlen, mint a tolvaj állam­fő, Schmitt Pál. Következéskép­pen, ha Orbán a tolvaj Schmitt Pál államfőnek falaz, joggal mi­nősíthető kártékony és elítélen­dő bűnsegédnek. Cinikus cin­kosnak. Akinek bűne azért sok­kal súlyosabb, mint védencének, mert vele ellentétben neki „tanúként” tilos hazudnia nem­zete színe előtt. Még ha ő emelte is ki egy turkálóból Schmittet, hogy aztán, mint államfőt húz­hassa elő a cilinderéből! Még valami azokról, akik a cinikus főcinkost, Orbánt is ké­pesek überelni Schmitt tolvajlá­sának takargatásában, a nyil­vánvaló következmények ma- szatolásában. Nem, korántsem az Orbán Viktor által politikai kómában tartott, gondolkodó embereknek látszó ösztönlé­nyekről, a társadalmat megosz­tó, pártérdekből vívott hábo­rúkban használatos ágyútölte­lékekről van szó. Azoknak a százezreknek is hiába tennénk szemrehányást, akik képtele­nek fölfogni, mi a különbség abban, ha egy jelenleg csakra- szakértőként működő népmű­velőről derül ki, hogy a diplo­máját annak idején a keresztap­ja vásárolta neki a doktori cí­mével együtt, avagy ha egy je­lenleg államfőként vegetáló emberről derül ki, hogy lopta a doktori titulusát. Van ettől a kádári érában szocializálódott, velejéig romlott emberfajtánál kiábrándítóbb is. Nem másutt, mint a nemzetvezető csicskái között. Egyikük például az a Tarlós István, aki egy kereske­delmi tévében azt bírta monda­ni a minap Schmitt szánalmas afférja kapcsán, hogy tulajdon­képpen nem is ő, vagyis Schmitt a hunyó. Hanem az az ismeret­len személy, aki hosszú hóna­pokon át tartó hangyamunká­val kikutatta Schmitt inkrimi­nált cselekményét és leleplezte azt. Tulajdonképpen a magyar nemzetet károsítva meg ezzel! - így Tarlós, Budapest főpolgár­mestere. Nos, ha Gyurcsányék alatt morális válság sújtotta szegény Magyarországot, Tarlós kiszó­lása kétségkívül az erkölcsi fer­tő legmélyebb bugyrait jelenti! Ahonnét sajnos majdnem lehe­tetlen lesz kivergődni.- Királyfi! Tied lesz a lányunk mega fele királyságunk, ha legyőzöd a hétfejű sárkányt, és szerzel egy tucat olcsó tojást a húsväi asz­talra. (Peter Gossányi rajza) Ugyan mit tudott volna mondani? Azt, hogy most pedig már tényleg meggyőztetek: lemondok? Naplójegyzetek az elnök ablaka alól L1SZKA JÓZSEF Az OSZK-büfé ablakából ki­nézve látom, hogy egy csomó rendőrségi autó, autóbusz par­kol a vár belső Udvarában. Va­lami tüntető küldöttség mosta­nában hoz fel a Sándor-palota elé egy lemondásra felszólító levelet Magyarország első em­berének. Gondoltam, megné­zem. Egy maroknyi tömeg cso­portosult az elnöki rezidencia előtti nem túl nagy téren, s egy szónok az unalomig ismert vá­dakat (amelyeket, úgy tűnik, a címzettet leszámítva már min­denki ért: a jelenlegi magyar köztársasági elnök egy koráb­ban készült doktori disszertáci­ója szövegének nagy részét lop­ta, no!) sorolta. Olykor a tö­megből „bátor” bekiabálások: Schmitt Pál takarodj! vagy Sal­ler, koki! A tüntetők, mihelyt el­rikkantják magukat, találnak valami szemügyre veendő dol­got a cipőjük orrán. Ha nem muszáj, azért az arcukat nem óhajtják adni véleményükhöz. Több tanulsága is van a tün­tetésnek: 1. kevesen voltunk. Mondjuk maximum ötszázan, s ez egy ilyen horderejű eset kap­csán szánalmasan kevés; 2. az a kevés is vélhetően inkább csak bulinak látta, ahol anonim mó­don jól be lehet kiabálni; 3. az arcukat, véleményükkel együtt tulajdonképpen csak a szóno­kok vállalják; 4. a köztársági el­nök is adta a formáját, mert sze­rintem, ha olyan nagy legény, szépen ki kellett volna jönnie az erkélyre, s szólnia a népéhez... Ez persze már eszement naivi­tás a részemről, hiszen ugyan mit tudott volna mondani? Azt, hogy most pedig már tényleg meggyőztetek: lemondok? Ugyan már! Ott, az arctalan bekiabálok között jutott az eszembe (új­fent), hogy mindazoknak, akik nagyjából akkoriban (tehát a rendszerváltás környékéig) szereztük meg az egyetemi dok­tori fokozatunkat, s akik óriási energiákat fektetve bele, való­ban becsülettel dolgoztunk raj­ta, igen, nekünk kellene kikérni magunknak a Schmitt Pál-féle benyögéseket (az akkori szabá­lyoknak megfelelően; akkor még írógépen írtuk a munkákat - Is­tenem! Hát ha lúdtollal írta is, a szabályok ugyanazok!); illetve a Kerényi Imre-féle végtelenül cinikus megjegyzéseket (lássuk be, abban az időben így osztogat­ták ezerszámra a doktori címe­ket!). Lehet, hogy ő úgy szerez­te, ha egyáltalán van neki, de a környezetemben (Filep Tóni, Viga Gyula, Lukács Laci, Szapu Magdi, B. Kovács Pista, Fehér- váry Magda, Farkas Vera stb., de az összes akadémikusunkat említhetném) igenis mindenki keményen megdolgozott érte, s tudományos pályafutása fon­tos, kikerülhetetlen állomása volt ennek a fokozatnak a meg­szerzése. Miről beszél ez az os­toba fajankó?! És az érintettek miért nem szólalnak meg? (A szerző habilitált egyetemi docens.) KOMMENTÁR Karón varjú MOLNÁR NORBERT Mindenki - eme írás szerzője is - némileg meg­döbbenve tekint arra az arculatváltásra, amit Robert Fico mindjárt miniszterelnök produkált az elmúlt pár hétben. A kérdés azonban az, lehet-e kutyából szalon­na. Szerény meglátásom szerint ez az új maszk addig marad, amíg nem jönnek az első komo­lyabb problémák. Ázok pedig akkor jönnek, amikor a kor­mány kénytelen lesz olyan döntéseket hozni, amelyek az em­berek pénztárcáját nagyon konkrétan érintik. És nem a több, hanem a kevesebb pénz formájában. Aztán jönnek az első botrányok. A mindjárt miniszterek némelyike ugyanis tökéle­tes célpont nemcsak az ellenzék, hanem a sajtó számára is. Három szinte miniszter helyében én biztosan nem aludnék nyugodtan. Az első számú agyaggalamb Martin Glváč lesz. A védelmi minisztérium bizonyos szempontból láthatatlan a közvélemény számára, ezért ideális a mutyizásra. Iveta Radičová véletlenül védelmi miniszter estik ámult és bámult, amikor betette magas sarkúját a reszortba. Márpedig Glváč - régi kapcsolatai és ügyei miatt - szinte predesztinálva van ar­ra, hogy valamibe belekeveredjen. A másik két delikvens Ján Počiatek építésügyi miniszter és Ľubomír Vážny miniszterel­nök-helyettes, még nagyobb építész széles nyomvonalastul. Mindhárman vaddisznóként keringenek majd az erdőben, amíg valaki el nem találja őket. Na, ekkor biztosan lekerül a maszk. Vagy egy másikat vesz fel a kormányfő. S ha véget ér a kedvesvezér-korszak, annyi a status quónknak is. Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit jelent a status quo? Hogy minden marad a régiben, semmihez nem nyúlnak, akár jónakvélik, akár rossznak. Fico status quót ígért a kisebbsé­geknek. De mit jelent a status quo Robert Fico felfogásában? Hogy nem nyúl hozzá a törvényekhez, de minden máshoz bármikor. Mert hogyan másként értékelhetjük a kisebbségi miniszterelnök-helyettes tisztségének megszüntetését, hiva­talának feldarabolását, egyes részlegeinek feloszlatását, mint olyan üzenetet a kisebbségeknek, hogy nem vagytok fonto­sak? Ez a fajta hozzáállás egyébként kiviláglott Fico lapunk­nak adott interjújából is, hiszen nem azzal indokolta a status quo megtartását, hogy elégedett az állapotokkal, hanem az­zal, hogy nincs energiájuk ezekben a turbulens időkben ilyen harmadrangú problémával foglalkozni. Tehát idő nincs, nem akarat. Akarat majd lesz, hajönnek a problémák. Hirtelenjé­ben idő is akadhat. A kisebbségek számára az lenne a legjobb, ha négy évig sem idő, sem energia, sem akarat nem akadna a kormányban. Ha hallgatna, és csendben ottfelejtene bennünket a játszótéren. Ehhez csak az kell, hogy mi is csendben maradjunk egy kicsit, és ne hergeljük a Čaplovič-, Maďarič- és Podmanický-féle oroszlánokat, ha tényleg nem nyúlnak semmihez. Alibizmus? Lehet. De én még nem láttam karón varjút. TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Több tízezer brit orvos és orvostanhallgató kénysze­rülhet külföldi munkaválla­lásra a brit állami egészség­ügyben kialakuló „orvostúl­kínálat” miatt - írta a szomba­ti Financial Times, amely sze­rint a nagy-britanniai foglal­koztatásból kiszoruló brit or­vosok egyik célállomása Ke- let-Európa lehet. A londoni gazdasági napi­lap idéz egy új foglalkoztatási előrejelzést, amely a brit egészségügyi minisztérium számára készült. A prognózis szerint a brit orvostanhallga­tók és a szakorvosi vizsgára készülő frissen végzett orvo­sok száma a jelenlegi 40 ezer­ről az évtized végéig várható­an 60 ezerre nő. Mindeköz­ben azonban valószínűtlen, hogy a költségvetésből fenn­tartott, mindenki által ingye­nesen igénybe vehető állami egészségügyi szolgálat (NHS) béralapja ennek megfelelő mértékben bővülhetne, hi­szen az NHS-nek a kormány által kitűzött cél alapján összesen 40 milliárd font költ­ségmegtakarítást kell elérnie ugyanebben az időszakban. Ebben a helyzetben a szak­orvosi állásokra pályázók esetleg arra kényszerülhet­nek, hogy Kelet-Európábán keressenek állást - idézi a Fi­nancial Times a szakértői elemzést. A jelentést összeál­lító munkapiaci kutatócég ve­zérigazgatója, Peter Sharp a lapnak elmondta: a brit kor­mány EU-szintű tárgyalásokat folytat „egyfajta irányított munkaerő-áramlási prog­ramról”, amelynek keretében a frissen végzett brit orvosok egy-három évig olyan orszá­gokban vállalnának munkát, amelyekben orvoshiány van. A legnagyobb üresedési ráta az orvosi szakellátásbanjelen- leg a kelet-európai országok­ban mutatkozik. Az idézett je­lentés szerint a brit szakorvos­jelöltek számára a másik lehe­tőség az, hogy a képzettsé­güknek megfelelőnél jóval alacsonyabb bérezésű állást fogadnak el. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents