Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-02 / 78. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Febiofest-részlet az Intézetben Pozsony. A Pozsonyi Magyar Intézet szakmai kerekasztal- beszélgetésre hívja április 3-án (kedden) a mozikedvelőket. Meghívott vendégek: Vladislava Plančíková rendező, Tomáš Kaminský producer, Gálán Angéla rendező, Prikler Mátyás rendező és Daniela Chlapíková filmteoretikus. Téma: a magyar-szlovák kapcsolatokról készült filmek (Felvidék, Szlovák Magyarok) és bemutatásuk. Helyszín: az intézet székháza (Védcölöp út 54.), kezdés: 18.00. (ú) Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1. A Fórum tartalmából LAPAJÁNLÓ A Fórum Társadalomtudományi Szemle első száma nyolc tanulmányt közöl: Gaučík Istvánét (A jövő tervezése. Galánta urbanizációja a hatalom, az ideológia és a racionalitás szövevényében. 1949-1989), Szűts István Gergelyét (A szepesi menekültek sajtója 1920 és 1944 között), Galo Vilmosét (Anemzet és az egyház szolgálatában. Tomallyay Zoltán egyházszervezői munkásságának irányelvei és eszmei háttere), Buday Péterét (A Forum mint a két világháború közötti társadalom és kultúra dokumentuma), Liszka Józsefét (Nepomuki Szent János és a szimbolikus tér. Egy szakrá- liskisemlék-típus „üzeneteinek” változásai), Fukári Valériáét (Schöpflin Aladár magyarországi apai ősei, családtörténete), Angyal Béláét (Akiok, szállások Gután és környékén a 18-19. században) ésTózsa-Ri- gó Attiláét (Egy kocsmai verekedés tanulságai. Társadalom- és mikrotörténeti elemzés egy pozsonyi borkimérésben lezajFórum Társadalomtudományi Szemle 'T 2012 1 lőtt 1539-es konfliktusról). A Közlemények rovatban Fülöp László dolgozata olvasható: (Ipoly) Ság és vára 1550 címmel. L. Juhász Hona a kamenyec-po- dolszkiji mészárlás 70. évfordulóján tartott konferenciáról számol be, Bolemant Lilla A cseh és szlovák feminista tanulmányok 2. konferenciájáról. A Könyvek rovatban három kiadvány recenziója kapott helyet, szerzőik: Öllös László, Horbu- lák Zsolt és Fülöp Márta, (ú) Színházak éjszakája az Örkény Színházban. Csoportkép a kedvenc színészekkel: Csuja Imre, Varga Judit (néző), Polgár Csaba, rácsai Pál és Szandtner Anna. A színházi világnaphoz kapcsolódva 13 budapesti színház ezen az éjszakán beengedte a kulisszák mögé és egyedi programokkal várta a közönséget. (MTI) John Malkovich a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként remekelt a Vígszínházban Dupla menet, szenvedéllyel Sorozatgyilkosként lépett közönség elé a hollywoodi produkciók démoni erejű sztárja, John Malkovich. A Michael Sturminger által írt és rendezett Pokoli vígjátékban a színpadi színészet magasiskoláját mutatta meg virtuóz átlé- nyegüléssel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Elképesztő menet volt ez is. Egy egészen másfajta John Mal- kovich-menet, mint a filmekben. Monodráma zenekari kísérettel és két operaénekesnővel. Egy gyilkosságért elítélt férfi könyvet ír a börtönben, szabadulása után hallatlan népszerűségre tesz szert, közönségtalálkozókra és televíziós talk show-kba hívják, miközben kiderül, kilenc gyilkosság, kilenc prostituált halála kötődik a nevéhez. Letartóztatása után végez magával, bizarr népszerűsége azonban tovább élteti alakját. Ennyi a történet. Hátul, fent a színpadon klasszikusokat játszik a zenekar, dirigensük, Martin Haselböck olykor kiszakítja magát a föld vonzerejéből, hosszú karjaival mint egy tolla tépett keselyű verdes a levegőben, a két operaénekesnő - Malkovich hatása alatt - komoly színészi teljesítményt nyújtva Vivaldit, Haydnt, Mozartot énekel lekörözhetetlenül. Monodrámáról, személyes vallomásról lévén szó nyugodtan beszélhetünk parádés one man show-ról is, hiszen az, amit Malkovich művel a színpadon - még ha pontosan felépített színházi produkció is -, az előadás első percétől fogva egy pontos, fegyelmezett, fényes elme színpadi'show-ja. Malkovich pillanatok alatt belakja, bejátssza, belé- legzi a teret, a közönséggel ugyanolyan szoros kapcsolatot tart, mint a zenekar bármelyik tagjával. Agyilkos anyját, aprös- tikat és a kiszolgáltatott nőket megszemélyesítő két operaénekesnőről, a milánói Scalát is megjárt Marie Ametről és a zenei nagyágyúkkal dolgozó Kirsten Blaise-ről nem is beszélve. Szabadon tépi, vonszolja, fojtogatja, hangjuktól azonban még a legdrámaibb jelenetekben sem tudja megfosztani őket. Amet és Blaise lenyűgöző operadívák, akik szorosra fogott melltartópánttal a nyakukon is elképesztő technikai tudással énekelnek. Miközben kivételes színészi alakításukkal dermesztő pillanatokat szereznek. Ehhez persze olyan partnerre van szükségük, mint John Malkovich, aki mesterien egyensúlyoz átélés és megjelenítés között. Látjuk, ahogy ábrázol, de szemünk előtt zajlik az átlénye- gülés is. Játékának olyan erős szuggesztivitása van, hogy a néző még akkor sem tudja kivonni magát a hatása alól, amikor az előadás egyik pontján a zenekari tagok lábánál fekszik (hason) a színpad hátsó részében. Olyat is mond a darabban, hogy „Amíg pihentetem a torkomat, addig a lányok énekelnek.” Humora van. Agya van. Drámai ereje. Varázsa. Fejlett improvizációs készsége. Fagyaszt és olvaszt. Ha kell, ugyanabban a pillanatban. Monológjátúgyszakítjákmeg az áriák, hogy a néző sose érezze koncerten magát, hanem egy nagyszerű játékos műfajokat egyesítő, megindító előadáson. „Miután megtanultam a szöveget, a próbákon pedig azt, hogy mikor mit kell tennem a színpadon, a legtöbb dolgom azzal volt, hogy kifejezzem és érthetővé tegyem a szöveg és a zene interakcióját - mondta Malkovich, még a délutáni előadás előtt. Majd hozzátette: - A színházban nem mindig fontos a szöveg. A zene nagyon sok mindent kifejez. A látvány alól ki tudja vonni magát az ember, a zene akkor is hat rá, ha behunyt szemmel nézi az előadást.” Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója a délutáni és az esti színpadra lépése előtt az irodájában fogadta a jeles amerikai, de horvát-ír származásának köszönhetően meglehetősen európai érzelmű színészt. „Nagy élmény volt őt látni. Délután kettőkor érkezett, kérdeztem tőle, nem fárasztó-e egymás után kétszer eljátszani a szerepet. Azt felelte, neki ez nem jelent problémát, a két operaénekesnőnek nehezebb dolga van, számukra ez meg- erőltetóbb lehet, hiszen sokat énekelnek. Rendkívül közvetlen, bájos színész, aki nagyon hamar megteremt egy olyan atmoszférát, amelyben mindent elhiszek neki. Az esti előadás előtt, még a színpadra lépését megelőzően, a takarásban beszélgettünk. Vártuk, hogy beüljön a közönség. Kérdeztem tőle, mit rendezett legutóbb. Párizsban, a Veszedelmes viszonyokat, válaszolta. Évekkel ezelőtt én Madame Tourvelt játszottam a darabban, mondtam, és finoman puhatolóztam, hogy volna-e kedve esetleg nálunk dolgozni. Mint kiderült: lenne hozzá kedve, csak az időpontot és a darabot kellene jól- megválasztani. Megegyeztünk, hogy akkor tartjuk a kapcsolatot. Mivel az idei Színházi Világnapon mindenütt az ő üzenetét olvasták fel, kinyomtattuk és aláírattuk a szövegét, amely itt fog lógni az irodám falán.” A második előadás után, este tízkor a Vígszínház társalgójában Malkovich hosszasan beszélgetett a társulat színészeivel. A kedélyes pezsgőzés során közveüenségével nyűgözte le magyar kollégáit. „Azt kívánom, hogy győzzétek le a viszontagságokat, a cenzúrát, a szegénységet és a nihilizmust, amellyel közületek sokaknak kell megküzdenie - fogalmazta meg ünnepi üzenetében. - Tehetséggel és kérlelhetetlenül tanítsatok arra, hogy a maguk összetettségében értsük meg az emberi érzelmeket.” íme, egy nagy kaliberű művész elgondolkodtató szavai! A Fladak útján majdnem olyan, mint a Ryan közlegény megmentése. Csak lóval... A lovakat megmentik, ugye? KASZÁS DÁVID A Hadak útján (War Horse) majdnem olyan, mint a Ryan közlegény megmentése. Csak lóval. Az Index bohózatában (Návai Anikó és Réz András al- teregói) is hasonló következtetésre jutottak. Egy csődör viharzik át a világháborún. Ez lenne Steven Spielberg tavalyi rendezéseinek egyike. A com- bosabbik? A másik a Tintin kalandjai, melyet az előző évadban motion capture (mocap) mivolta miatt a fajsúlyosabb plecsnik elkerültek. Ahogy Andy Serkist (A majmok bolygója: Lázadás, King Kong, A gyűrűk ura...), emberszabásúak életre keltőjét, egy élő animatronixot is! Film- akadémiákat figyelmeztettek, kutyákat (A némafilmes, Kezdők, A leleményes Hugo...) lehetőleg ne terjesszenek fel díjakra. Nekik egyébként is ott az Arany Nyakörv! Hát a csődöröknek? Az Oscar-gála egyik nagy vesztesének zabolátlan kancája (equus ferns caballus), Joey az első világégést (1914-1918) testközelből éli meg. Pénzszűke miatt farmról frontra kerül, amibe újdonsült gazdijának A csatamén átviharzik a világháborún (Kép: Archívum) (Jeremy Irvine) szíve majd’ beleszakad. A paci(fista) tulajdonosok sokaságán át vándorol, vérszivattyúkat jár meg, míg Albert tapasztalja, milyen is az, amikor Nyugaton a helyzet változatlan. A cukros hadi eposzt - Michael Morpurgo táltosát, melynek Tony-díjas színpadi változata is ismert - Spielberg hintalóról korbácsolhatta. Nagy ívű, könnyfakasztó, terjedelmes hőskölteményét porlepte mozik serkentették, szerény kismono- lógok öltögették, „ragacsosan dagadó” nagyzenekari melódiák ringatták. A nyolcvanéves, negyvenhetedik (47!) Oscar-je- lölését begyűjtő John Williams mellett a szakma jól csengő nevei nyergelték a paripát, Janusz Kaminski hathatós lencséi (a képek művi jellegét erőteljes szűrőzés hangsúlyozza) és Michael Kahn metsző nyírószerszáma (digitális vágás). Katonai felügyelettel vágtáztak a dicsőség ösvényem, a Framestore jelzőlobogója alatt. A sok kumisz azonban megárthatott, a befejezést mintha Cipő (Republic: Kék és narancs- sárga) fűzte volna: „a lovacska elszaladt... Felhők között a Nap, felhők között a Nap...” Eszenyi Enikő és John Malkovich a Vígszínházban
