Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-02 / 78. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Febiofest-részlet az Intézetben Pozsony. A Pozsonyi Magyar Intézet szakmai kerekasztal- beszélgetésre hívja április 3-án (kedden) a mozikedvelőket. Meghívott vendégek: Vladislava Plančíková rendező, Tomáš Kaminský producer, Gálán Angéla rendező, Prikler Mátyás rendező és Daniela Chlapíková filmteoretikus. Téma: a magyar-szlovák kapcsolatokról készült filmek (Felvidék, Szlovák Magyarok) és bemutatásuk. Helyszín: az intézet székháza (Védcölöp út 54.), kezdés: 18.00. (ú) Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1. A Fórum tartalmából LAPAJÁNLÓ A Fórum Társadalomtudo­mányi Szemle első száma nyolc tanulmányt közöl: Gaučík Istvá­nét (A jövő tervezése. Galánta urbanizációja a hatalom, az ideológia és a racionalitás szö­vevényében. 1949-1989), Szűts István Gergelyét (A szepesi me­nekültek sajtója 1920 és 1944 között), Galo Vilmosét (Anem­zet és az egyház szolgálatában. Tomallyay Zoltán egyházszer­vezői munkásságának irányel­vei és eszmei háttere), Buday Pé­terét (A Forum mint a két világ­háború közötti társadalom és kultúra dokumentuma), Liszka Józsefét (Nepomuki Szent János és a szimbolikus tér. Egy szakrá- liskisemlék-típus „üzeneteinek” változásai), Fukári Valériáét (Schöpflin Aladár magyaror­szági apai ősei, családtörténe­te), Angyal Béláét (Akiok, szál­lások Gután és környékén a 18-19. században) ésTózsa-Ri- gó Attiláét (Egy kocsmai vere­kedés tanulságai. Társadalom- és mikrotörténeti elemzés egy pozsonyi borkimérésben lezaj­Fórum Társadalomtudományi Szemle 'T 2012 1 lőtt 1539-es konfliktusról). A Közlemények rovatban Fülöp László dolgozata olvasható: (Ipoly) Ság és vára 1550 címmel. L. Juhász Hona a kamenyec-po- dolszkiji mészárlás 70. évfordu­lóján tartott konferenciáról számol be, Bolemant Lilla A cseh és szlovák feminista tanulmá­nyok 2. konferenciájáról. A Könyvek rovatban három kiad­vány recenziója kapott helyet, szerzőik: Öllös László, Horbu- lák Zsolt és Fülöp Márta, (ú) Színházak éjszakája az Örkény Színházban. Csoportkép a kedvenc színészekkel: Csuja Imre, Varga Judit (néző), Polgár Csaba, rá­csai Pál és Szandtner Anna. A színházi világnaphoz kapcsolódva 13 budapesti színház ezen az éjszakán beengedte a kulisszák mö­gé és egyedi programokkal várta a közönséget. (MTI) John Malkovich a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként remekelt a Vígszínházban Dupla menet, szenvedéllyel Sorozatgyilkosként lé­pett közönség elé a hollywoodi produkciók démoni erejű sztárja, John Malkovich. A Mi­chael Sturminger által írt és rendezett Pokoli vígjá­tékban a színpadi színé­szet magasiskoláját mu­tatta meg virtuóz átlé- nyegüléssel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Elképesztő menet volt ez is. Egy egészen másfajta John Mal- kovich-menet, mint a filmek­ben. Monodráma zenekari kísé­rettel és két operaénekesnővel. Egy gyilkosságért elítélt férfi könyvet ír a börtönben, szaba­dulása után hallatlan népsze­rűségre tesz szert, közönségta­lálkozókra és televíziós talk show-kba hívják, miközben ki­derül, kilenc gyilkosság, kilenc prostituált halála kötődik a ne­véhez. Letartóztatása után vé­gez magával, bizarr népsze­rűsége azonban tovább élteti alakját. Ennyi a történet. Hátul, fent a színpadon klasszikusokat játszik a zenekar, dirigensük, Martin Haselböck olykor kisza­kítja magát a föld vonzerejéből, hosszú karjaival mint egy tolla tépett keselyű verdes a levegő­ben, a két operaénekesnő - Mal­kovich hatása alatt - komoly szí­nészi teljesítményt nyújtva Vi­valdit, Haydnt, Mozartot énekel lekörözhetetlenül. Monodrá­máról, személyes vallomásról lévén szó nyugodtan beszélhe­tünk parádés one man show-ról is, hiszen az, amit Malkovich művel a színpadon - még ha pontosan felépített színházi produkció is -, az előadás első percétől fogva egy pontos, fe­gyelmezett, fényes elme színpa­di'show-ja. Malkovich pillana­tok alatt belakja, bejátssza, belé- legzi a teret, a közönséggel ugyanolyan szoros kapcsolatot tart, mint a zenekar bármelyik tagjával. Agyilkos anyját, aprös- tikat és a kiszolgáltatott nőket megszemélyesítő két operaéne­kesnőről, a milánói Scalát is megjárt Marie Ametről és a ze­nei nagyágyúkkal dolgozó Kirs­ten Blaise-ről nem is beszélve. Szabadon tépi, vonszolja, fojto­gatja, hangjuktól azonban még a legdrámaibb jelenetekben sem tudja megfosztani őket. Amet és Blaise lenyűgöző operadívák, akik szorosra fogott melltartó­pánttal a nyakukon is elképesztő technikai tudással énekelnek. Miközben kivételes színészi ala­kításukkal dermesztő pillanato­kat szereznek. Ehhez persze olyan partnerre van szükségük, mint John Mal­kovich, aki mesterien egyensú­lyoz átélés és megjelenítés kö­zött. Látjuk, ahogy ábrázol, de szemünk előtt zajlik az átlénye- gülés is. Játékának olyan erős szuggesztivitása van, hogy a néző még akkor sem tudja ki­vonni magát a hatása alól, ami­kor az előadás egyik pontján a zenekari tagok lábánál fekszik (hason) a színpad hátsó részé­ben. Olyat is mond a darabban, hogy „Amíg pihentetem a tor­komat, addig a lányok éne­kelnek.” Humora van. Agya van. Drámai ereje. Varázsa. Fej­lett improvizációs készsége. Fagyaszt és olvaszt. Ha kell, ugyanabban a pillanatban. Monológjátúgyszakítjákmeg az áriák, hogy a néző sose érezze koncerten magát, hanem egy nagyszerű játékos műfajokat egyesítő, megindító előadáson. „Miután megtanultam a szö­veget, a próbákon pedig azt, hogy mikor mit kell tennem a színpadon, a legtöbb dolgom azzal volt, hogy kifejezzem és érthetővé tegyem a szöveg és a zene interakcióját - mondta Malkovich, még a délutáni elő­adás előtt. Majd hozzátette: - A színházban nem mindig fontos a szöveg. A zene nagyon sok min­dent kifejez. A látvány alól ki tudja vonni magát az ember, a zene akkor is hat rá, ha behunyt szemmel nézi az előadást.” Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója a délutáni és az esti színpadra lépése előtt az irodá­jában fogadta a jeles amerikai, de horvát-ír származásának kö­szönhetően meglehetősen eu­rópai érzelmű színészt. „Nagy élmény volt őt látni. Délután kettőkor érkezett, kér­deztem tőle, nem fárasztó-e egymás után kétszer eljátszani a szerepet. Azt felelte, neki ez nem jelent problémát, a két operaénekesnőnek nehezebb dolga van, számukra ez meg- erőltetóbb lehet, hiszen sokat énekelnek. Rendkívül közvet­len, bájos színész, aki nagyon hamar megteremt egy olyan atmoszférát, amelyben min­dent elhiszek neki. Az esti elő­adás előtt, még a színpadra lé­pését megelőzően, a takarásban beszélgettünk. Vártuk, hogy be­üljön a közönség. Kérdeztem tő­le, mit rendezett legutóbb. Pá­rizsban, a Veszedelmes viszo­nyokat, válaszolta. Évekkel ez­előtt én Madame Tourvelt ját­szottam a darabban, mondtam, és finoman puhatolóztam, hogy volna-e kedve esetleg nálunk dolgozni. Mint kiderült: lenne hozzá kedve, csak az időpontot és a darabot kellene jól- megvá­lasztani. Megegyeztünk, hogy akkor tartjuk a kapcsolatot. Mi­vel az idei Színházi Világnapon mindenütt az ő üzenetét olvas­ták fel, kinyomtattuk és aláírat­tuk a szövegét, amely itt fog lógni az irodám falán.” A második előadás után, este tízkor a Vígszínház társalgójá­ban Malkovich hosszasan be­szélgetett a társulat színészei­vel. A kedélyes pezsgőzés során közveüenségével nyűgözte le magyar kollégáit. „Azt kívánom, hogy győzzé­tek le a viszontagságokat, a cen­zúrát, a szegénységet és a nihi­lizmust, amellyel közületek so­kaknak kell megküzdenie - fo­galmazta meg ünnepi üzeneté­ben. - Tehetséggel és kérlelhe­tetlenül tanítsatok arra, hogy a maguk összetettségében értsük meg az emberi érzelmeket.” íme, egy nagy kaliberű mű­vész elgondolkodtató szavai! A Fladak útján majdnem olyan, mint a Ryan közlegény megmentése. Csak lóval... A lovakat megmentik, ugye? KASZÁS DÁVID A Hadak útján (War Horse) majdnem olyan, mint a Ryan közlegény megmentése. Csak lóval. Az Index bohózatában (Návai Anikó és Réz András al- teregói) is hasonló következte­tésre jutottak. Egy csődör vi­harzik át a világháborún. Ez lenne Steven Spielberg tavalyi rendezéseinek egyike. A com- bosabbik? A másik a Tintin kalandjai, melyet az előző évadban moti­on capture (mocap) mivolta miatt a fajsúlyosabb plecsnik elkerültek. Ahogy Andy Serkist (A majmok bolygója: Lázadás, King Kong, A gyűrűk ura...), emberszabásúak életre keltőjét, egy élő animatronixot is! Film- akadémiákat figyelmeztettek, kutyákat (A némafilmes, Kez­dők, A leleményes Hugo...) le­hetőleg ne terjesszenek fel dí­jakra. Nekik egyébként is ott az Arany Nyakörv! Hát a csődö­röknek? Az Oscar-gála egyik nagy vesztesének zabolátlan kancája (equus ferns caballus), Joey az első világégést (1914-1918) testközelből éli meg. Pénzszűke miatt farmról frontra kerül, amibe újdonsült gazdijának A csatamén átviharzik a világháborún (Kép: Archívum) (Jeremy Irvine) szíve majd’ be­leszakad. A paci(fista) tulajdo­nosok sokaságán át vándorol, vérszivattyúkat jár meg, míg Albert tapasztalja, milyen is az, amikor Nyugaton a helyzet vál­tozatlan. A cukros hadi eposzt - Mi­chael Morpurgo táltosát, mely­nek Tony-díjas színpadi válto­zata is ismert - Spielberg hinta­lóról korbácsolhatta. Nagy ívű, könnyfakasztó, terjedelmes hőskölteményét porlepte mozik serkentették, szerény kismono- lógok öltögették, „ragacsosan dagadó” nagyzenekari melódi­ák ringatták. A nyolcvanéves, negyvenhetedik (47!) Oscar-je- lölését begyűjtő John Williams mellett a szakma jól csengő ne­vei nyergelték a paripát, Janusz Kaminski hathatós lencséi (a képek művi jellegét erőteljes szűrőzés hangsúlyozza) és Mi­chael Kahn metsző nyírószer­száma (digitális vágás). Katonai felügyelettel vágtáztak a dicső­ség ösvényem, a Framestore jelzőlobogója alatt. A sok kumisz azonban meg­árthatott, a befejezést mintha Cipő (Republic: Kék és narancs- sárga) fűzte volna: „a lovacska elszaladt... Felhők között a Nap, felhők között a Nap...” Eszenyi Enikő és John Malkovich a Vígszínházban

Next

/
Thumbnails
Contents