Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-03 / 79. szám, kedd
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 3. A szabad és a kisebbséget egyenrangú polgártársnak tekintő állam iránt a lojalitás természetes Pro minoritate A parlamenti választások óta több alkalommal boncolgattuk e hasábokon, milyen politikát folytat majd az új kormányzat a kisebbségekkel szemben. LOVÁSZ ATTILA Mivel kompakt kisebbségi programja egyetlen szlovák pártnaksincs, csakkijelentésekre hagyatkozhatunk, s azokból eddig kaptunk kettőt: az egyik szerint marad a status quo, pontosabban a kisebbségi törvényekhez nem nyúl a 83 mandátummal rendelkező Smer, a másik szerint pedig a szlováktanítás minőségén kell változtatni. Mindkettőről írtunk eleget, de támpontnak egyiksemhasználható. A lényegesen higgadtabb Fico- kép, amely a választások óta uralja a hazai sajtót, önmagában csak az ún. kremlológusoknak mondhat valamit, a status quót ígérő kijelentésekre pedig mondhatnánk, láttunk már karón vadnyu- lat. S valóban: általában a kisebbségiproblémakörrészletkérdése- iről vagyunk hajlamosak vitatkozni, nézni meg nemzetközi normákat és ajánlásokat és több ezer oldalon szoktunk értekezni félparagrafusok 15. bekezdésének vonal alatti utalásairól. A probléma gyökere pedig nem a módszerekben, nem az ajánlások és jogszabályok mélyen szántó értelmezésében van. Szlovákia lakosságának elég nagy része nem szlovák ajkú, a múlt század eseményeit nem vérben forgó szemmel néző egyének számára az is világos, miért van ez így. Él ebben az országban néhány nagyon kicsi létszámúkisebbség, amelyek létéről a köznépnek vágyván tudomása, vagy nincs, a politikai elit eseten- kéntfigyelembe veszi,hogy élnek itt németek, lengyelek, ukránok, ruszinok. Meg csehek, de itt „ugorgyunk”, mert a honi szabályozás szerint a cseh hivatalos nyelvként elfogadott. Két kisebbség helyzete teljesen eltérő. Az egyik a roma, a másik a magyar. A szlovák közvélekedés és-sajnos-a szlovák politikai elit mindkettőt feszültségforrásként kezeli, a romát kriminogén közegnek, a magyart nemzetbiztonsági kockázatnak tartja. Itt vanakutyaelásva. Mindegy ugyanis, van-e kisebbségekért felelős kormánytag, van-e tárca vagy legalább tárca nélküli miniszter. Ha két nagy létszámú kisebbség alapvetően ellenségként kezelt közösség, nem lehet jó megoldást találni semmilyen intézményes keretre. Vannak elfogadható és kevésbé elfogadható modellek, vannak finoman elhallgatott témák, de jó megoldás nem létezik. A nemzetállami stratégiák egynyelvű országot célzó tevékenységei ugyanis a szabad, demokratikus államok eszményeivel nem egyeztethetők össze, s így a konfliktus - verbális vagy rosszabb formában-eleve adott. A megoldás kulcsa - akár tetszik, akár nem - a mindenkori többség kezében van. Ha a többség a kisebbséget lekezeli, akkor bántja. Ha ellenségnek tekinti, akkor is bántja. A többség őszinte gesztusa abban az irányban, hogy a mindenkori kisebbséget állampolgárok közösségének tartja, kikerülhetetlen, legalábbis akkor, ha szabad és demokratikus országot akarunk építeni. S ezt a gesztust nem szabad feltételhez kötni, pl. lojalitási megnyilvánulásokhoz, mert az nem alap, hanem következmény. Aszabad és a kisebbséget egyenrangú polgártársnak tekintő állam iránt ugyanis a lojalitás a maga természetességében jelenik meg - magyarán: hajó nekem itt, mi a fenének lázadoznék? A romakérdésben a helyzet nem egyszerűsíthető le ennyire, de a szlovákiai magyarok esetében igenis ez a járható út - egyébként későbbi példát adva a romákhoz való viszonyulásmegváltozásának is. Elérhető ez a mindenkori politikai elit szintjéről? Csakis onnan érhető el. A szlovákiai lakosság egyelőre még zömében tekintélytisztelő. Lefordítva a legegyszerűbb magyar kijelentő mondatra: ha holnaptól Fico a hazai magyarságot társnak, állampolgárnak, polgártársnak és lojális adófizetőnek állítja be nyilatkozataiban, a látens nacionalizmus térvesztése borítékolható. Képes rá? Meglátjuk. JEGYZET Válsághelyzet PÉTERFl SZONYA Amikor az orvosok-veszélyeztetve a betegel- látást-arra kényszerítették Iveta Radičová kormányát, hogy emelje a bérüket, az akkori ellenzék a felmondó majd betegállományba vonuló fehérköpenyeseket támogatta. Ugyan négy év alatt nem sokat tettek, nagy hangon mondták, hogy az államnak többet kell fizetnie az általa biztosítottak betegellátásáért. Az ápolónők ugyancsak elégedetlenek voltak a megalázóan alacsony fizetésükkel, ám ők tárgyalóasztalnál érték el céljukat. Elégedettségük, örömük nem tartott sokáig, a kórházak, intézetek, a nővéreket foglalkoztató magánorvosok szerint pénzhiány miatt kénytelenek törvényt sérteni. Hogy mit tesz majd a sorban 14. egészségügyi miniszter (asszony)? Feltételezhető, hogy a „tűzoltásra” felhasználja az előző kormány 50 milliós tartalékát - legalábbis ezt nyilatkozta Richard Raši, smeres exminiszter. Igen ám, de ezzel a gondok nem szűnnek meg, egy-két magánkórház kivételével a többi óriási adósságokkal küzd. Azok az állami-egyetemi kórházak is, amelyek Fico kormányzása idején „kölcsönt” kaptak adósságaik törlesztésére, de persze a visszatérítést nem vették komolyan. A végnapjait élő kormány, tervezve a minisztérium hatáskörébe tartozó egyetemi kórházak állami részvénytársasággá alakítását, ugyancsak - részben - rendezték adósságaikat, de mert az átalakítást még a koalíciós pártok sem támogatták, a folyamat megszakadt. A milliók pedig elúsztak. A többi kórház (megyei, non-profit) úgy, mint anno, egy cent segítséget sem kapott. Abból kell gazdálkodniuk, amit az egészségbiztosítóktól kapnak. Többnyire kevesebbet, mint a nagy kórházak. Emlékeztetőül: ezt az igazságtalan döntést akkor hozták, amikor a most kinevezett miniszter asszony az állami egészségbiztosító élén állt. Ezzel az intézkedéssel a kórházak léte került veszélybe, a rossz gazdálkodás miatt az Általános Egészségbiztosító szinte fizetésképtelenné vált. A csőd elkerülését az új vezetésjelentős munkaerő-csökkentéssel és (sajnálatosan) a betegellátáson való takarékossággal hárította. Jelenleg nem tudni, miként alakul az ágazat sorsa, ha már az egészségbiztosítás nem fedezi a megfelelő betegellátás, a megemelkedett bérek kiadásait, de az adósságok rendezését sem. A pénzhiány miatti válsághelyzetet az egészség- ügyi miniszternek kell megoldania. Aligha várható, hogy veszi a bátorságot és megszüntet néhány felesleges, egyetemiként drágán működő volt megyei vagy kis kórházat, s megosztva a kiadásokat a szociális ágazattal, esetleg elfekvőkké alakítja, de az sem, hogy a kormányjelentősen megemeli az állam által biztosítottak betegellátásijárulékát. Egy biztos: a válsághelyzet egyhamar nem szűnik meg. KOMMENTAR Ellenzékben szárnyal az SaS TOKÁR GÉZA A Szabadság és Szolidaritásnak sikerült nagyon kínosan összevesznie a KDH-val az ellenzéknek fenntartott bizottsági elnöki helyek elosztásán. Az SaS végül feladta a gazdasági bizottság vezetéséért folytatott küzdelmet, és tapintatlanul/vagányul (a megfelelőnek tartott kifejezés aláhúzandó) böjt idején egy malacot küldött a kereszténydemokratáknak „csillapíthatatlan éhségük enyhítésére”. Sok hasonló húzás várható még a liberálisoktól, Richard Sulik pártja ellenzékben, a felelősség hiánya miatt sokkal életképesebbnek és hitelesebbnek hat majd, mint a kormányban. Az SaS-nek nagyon nem jött jól, hogy megalakulásuk és hangzatos kampányuk után azonnal kormányra kerültek. Az ígéreteket és jelszavakat nemcsak hirdetni kellett, hanem meg is valósítani. A liberálisok kompromisszumot kötöttek, és ellenállás nélkül feladták két szokatlan, de hangzatos programpontjukat, az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatának szorgalmazását és a marihuánafogyasztás dekriminalizá- cióját. A szintén látványos, de a gyakorlatban nem kivitelezhető gazdasági célkitűzéseket szintén megtorpedózták a partnerek, vagy a közvélemény fogta fel, mennyire rossz ötleteket kívánnak megvalósítani Mihálék. Az SaS bajait tetézendő szokatlan húzások terén a listán bejutó Igor Matovič lekörözte Sulíkékat, ráadásul az állandó kormányválság miatt a teljesen ellentétes értékeket valló KDH-val sem lehetett pisz- kálódni elegendő energia és tér híján. Azzal, hogy az SaS márciusban bejutott a parlamentbe, de ellenzékbe szorult, a párt minden kötöttségtől megszabadult. Hogy a választók másodszor mennyire dőlnek be a progresszívnak és fiatalosnak ható ígéreteknek, azt nem tudni, de azzal biztosan számolhatunk, hogy az SaS aktív lesz, és ontani fogja magából a szakmainak tűnő és a kisebb állam ígéretével indokolt ötleteket, a váratlan húzásokat. Sulíkék ténykedésének irányvonala kirajzolódik abból, ami az elmúlt napokban történt. Az SaS jelezte, ismét előkerül az azonos neműek élettársi kapcsolatának és a legalizált marihuánafogyasztásnak az ügye a parlamentben. Az sem véletlen, hogy a gazdasági bizottság vezetéséhez ennyire ragaszkodott a párt, három célt is elértek: azt a képet keltik, hogy az SaS számára abszolút prioritást jelentenek a gazdasági témák, odaszúmak a KDH-nák,“és végrehajtanak egy merőben szimbolikus akciót, tiltakozásként, amire sokan felkapják a fejüket. Az SaS kapott egy újabb esélyt arra, hogy progresszív, fiatalos párttá váljon. Könnyen ígérgethetnek, de az újdonság varázsa már eltűnt. Mert a választók Sulíkék pechjére pontosan tudják, milyen az, ha a liberálisok nemcsak ígérgetnek, hanem kormányoznak. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Hámori József neurobio- lógus akadémikus, az első Orbán-kormány nemzeti kulturális örökség minisztere szerint a Semmelweis Egyetem szenátusának „korrekt döntése” kedvező fejlemény az ügyben, hiszen ezzel meg- védték a tudomány hitelét - erről Hámori József a Nép- szabadságban beszélt. Áz akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének tagja Schmitt Pál pénteki televíziós interjújával kapcsolatban azt mondta, szerinte a köztársasági elnök „nincs teljesen tudatában annak, hogy itt miről is van szó”. Hámori József felidézte, tavaly Viktor Januko- vics ukrán államfő is hasonló ügybe keveredett, amikor kiderült, hogy németül megjelent könyvének egyes részei folyóiratokban közölt cikkekre, egy parlamenti képviselő beszédére, sőt egy főiskolai szakdolgozatra emlékeztetnek, és ugyan a plágiumot a könyv német fordítója vállalta magára, Janukovics azonnal bocsánatot kért. Schmitt Pál az interjú alapján nemcsak az idézés módjával nincs tisztában, hanem „összekeveri az opponens és a konzulens szerepét” - vélekedett az akadémikus. Hozzátette: abból, hogy „ezúttal PhD-fokozatot akar szerezni, arra lehet következtetni, nem tudja, miként zajlik egy ilyen eljárás”. Freund Tamás agykutató akadémikus a Nép- szabadságnak azt mondta, ugyan léteznek korábbi eredmények összefoglalásából született dolgozatok, de ez nem jelenti azt, hogy „mások munkáját egyszerűen lemásoljuk”. Ha az eredményeiből újfajta következtetéseket lehet levonni, az disszertáció akkor is, ha az alapot nem saját kutatások adják - fogalmazott. Hozzáfűzte: ez esetben azonban nem erről van szó. (MTI)- Az adóhivatalt átverhetted, de nekünk fizetni fogsz!
