Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-14 / 87. szám, szombat

Száztizennégy évvel ezelőtt, 1898-ban jelent meg Morgan And­rew Robertson amerikai író Futility című novellája a Titán nevű hatalmas óceánjáró luxusgőzös tragédiájáról, amely az angliai Southamptonból indulva, gyilkos sebességgel New York felé tartva egy áprilisi éjszakán jéghegynek ütközve nyeleden fejszeként merül a tenger mélyére; az utasok nagy része a jéghideg vízben leli halálát, mivel az elsüllyeszthetetlennek hitt csodahajón nem volt megfelelő mennyiségű mentőcsónak. T izennégy év múltán a Southamptonból kifutó, New Yorkba tartó csodahajó, a Titanic, április 14-e holdtalan, sötét éjszakáján teljes menetsebességgel egy hatalmas jéghegynek ütközve elsüllyedt. Az utasok kétharmada a tengerbe ve­szett, mivel nem volt mindegyikük számára hely a mentőcsónakok­ban. Az előző történet az írói fan­tázia szülötte. Az utóbbi véresen komoly, amely ezerötszáz ember halálát követelte. Mindkét eset­ben a kiváltó ok azonos: az emberi gőg, a műszaki alkotásokba vetett vak hit okozta az előrelátható és - mint az irodalmi mű is bizonyítja — megjósolható katasztrófát. Ez utóbbiról először a hírügynöksé­gek tudósítottak, majd számtalan visszaemlékezés, dokumentumre­gény jelent meg róla, végül - több alkalommal - a filmvásznon is megjelent a korábban soha nem tapasztalt méretű, szörnyű tragé­dia. Napjaink embere elsősorban James Cameron 1997-ben készült lenyűgöző, tizenegy Oscar-, négy Arany Glóbusz és egy Grammy- díjjal jutalmazott filmjéből isme­ri. Vele kapcsolatban felmerül a kérdés, mennyire hűen ábrázolja a száz évvel ezelőtt történteket? Az egyik legmeghatározóbb ren­dezőről elmondható, hogy töké­letes munkát végzett: nemcsak az eseményeket és a katasztrófa egyes n A két év alatt megépült Titanic méretei mai szemmel is lenyügözöek: 269 méteres hosszával, 28 méteres szélességével, 56 méteres árbocma­gasságával egy hatal­mas úszó palotára emlékeztetett. részleteit mutatja be halálos pon­tossággal - amiben sokat segítet­tek neki a Robert Ballard amerikai tengerészparancsnok által készített felvételek a négy kilométer mély­ségben fekvő roncsról -, hanem még a legfontosabb szereplőket is teljesen élethűen jelenítette meg. Felesleges hangsúlyozni, hogy a két tizenéves fiatal, Jack és Rose kitalált szereplők, a halhatatlan ve­ronai szerelmespár huszadik száza­di megidézői. Nem hiába állítják a filmes rossznyelvek, hogy William Shakespeare a legtöbbet foglalkoz­tatott hollywoodi forgatókönyv­író. Viszont a hús-vér alakok: az „elsüllyesztheteden Molly” (aki egykori férje frakkját kölcsönzi a koldusszegény Jacknek, az első osztály éttermében elköltött vacso­rához) Kathy Bates remek alakítá­sában, a hajótervező Thomas And­rews (megidézője Victor Garber), Edward Smith kapitány (Bernard Hill), a hajó zenészei, lelkésze, a hajótársaság tulajdonosa, de még a nevezetes utasok, a rézbáró Ben­jamin Guggenheim vagy a mul­timilliomos Jacob Astor is mind megjelenésükben, mind viselkedé­sükben pontosan ilyenek voltak. A valóságban megtörténtek kapcsán érdemes feltenni a legfontosabb kérdést: szükségszerűen kellett elsüllyednie a kor legnagyobb, legdrágább, legszebb hajójának, és valóban el kellett pusztulnia az utasok kétharmadának? Mindkét esetben a válasz egyértelmű nem. E szörnyű tragédia máig ható leg­főbb tanulsága, hogy miként nem szabad dolgainkat vak hittel, az aggasztó előjelek teljes figyelmen kívül hagyásával és elképesztő em­beri felelőtlenséggel végezni. A huszadik század elejét a töreden optimizmus jellemzi: az emberek szerte a világon meg voltak arról győződve, hogy egyre jobban, kényelmesebben fognak élni, a műszaki haladás minden eddigi gondot megold. Ez a hangulat különösen a ködös Albiont jelle­▲ A Titanic nagylépcsőjének fényképe a southamptoni Tengerészeti Múzeumban ▼ A The New York Times 1912. április 16-ai számának címlapja (tasr/ap- és srrA/AP-feivéteiek) "‘srsľj Sty* jNíe&r jjíark bjjgl Wfc m, iw. i>«. __ ________ot rajai TOKwrTirmu. u wt-ncirtr.ronc m«i* ’ ' ota'cat íxeúätlMti TITANIC SINKS FOUR HOURS AFTER HITTING ICEBERG; 866 RESCUED BY CARPATHIA, PROBABLY 1250 PERISH; ISMAYSAFE, MRS. ASTOR MAYBE, NOTED NAMES MISSING mezre: a brit gyarmatbirodalom elért hatalma csúcsára, egyesített lobogója, a Union Jack fölött soha nem nyugodott le a Nap, egy an­gol úgy körbeutazhatta a Földet - mindenütt partra is szállva —, hogy mindig hazájában maradt, údevél- re nem volt szüksége. A világ leg­nagyobb hatalma, a tengerek kor- ládan ura és a feltörekvő Egyesült Államok között egyre élénkülő kereskedelem és utasforgalom bo­nyolódott le. A kor két legnagyobb hajótársasága, a Cunard Line és a White Star Line óriási versengést folytatott az utasokért. Az előbbi a gyors hajókra, az utóbbi a koráb­ban elképzelheteden fényűzésre és a hatalmas méretekre alapozta kar­rierjét. A könnyebb megkülönböz­tetés miatt hajóiknak csak rájuk jellemző nevet adtak. Cunardék vízi járműveinek nevét -ia (Mau­retania, Carpathia, Lusitania stb.) toldalékkal látták el, ez a White Star esetében az -ic volt. Az első óriásgőzöst, az Olympian 1907- ben kezdték építeni, a nagy „hár­mas” ékkövét, a kor legnagyobb hajóját, a Titanicot 1909-ben, a Giganticot 1911-ben. A két év

Next

/
Thumbnails
Contents