Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-14 / 87. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 14. Szombati vendég 9 Fürst Judit egykori pontozó szerint teljes mértékben az új pontozási rendszer hibája, hogy a nézők elfordultak a műkorcsolyától „Régen a bírónak gondolkodnia kellett” Évtizedeken át pontozóbíróként dolgozott a műkorcsolya-világversenyeken, s ő volt a Magyar Országos Korcsolyázószövetség műkorcsolya- szakágvezetője. 2003-ban azonban ő is alapító tagja volt a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség (ISU) „ellenszervezeteként” létrehozott World Skating Federationnek. A WSF nem tudta átvenni az irányítást a műkorcsolyában, belőle pedig nemkívánatos személy lett. BŐDT1TAN1LLA Jelenleg az Eurosport szakkommentátora, a rajongói közösség érte is rajong. Fürst Judittal a nizzai világbajnokságon beszélgettünk. A tizenkét évvel ezelőtti nizzai világbajnokságon még pontozóbíróként vett részt, most viszont egyszerű nézőként tekintette meg a vb-t. Nem mondhatom, hogy fájó szívvel jöttem, mert én már leszámoltam a pontozással. Minden évben elmegyek egyszer egy nagy világversenyre azokkal a régi pontozótársaimmal, akiket ugyanúgy persona non gratának titulálnak ma a Nemzetközi Korcsolyázószövetségben, mint engem. Persona non grataként milyen érzés évről évre visszatérni ebbe a közegbe? Bizonyos fokú elégtételt érzek, annak ellenére, hogy a World Skating Federation nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Annak idején, amikor még pontoztam, elképzelhetetlen volt, hogy üres székek legyenek egy stadionban egy világversenyen. Bárhol a világban, de főleg a tengerentúlon társadalmi eseménynek számított egy műkorcsolya- és jégtánc-vb vagy Eb, ahová egy évvel előre meg kellett venni a jegyeket. A nizzai lelátóknak viszont hét közben jó, ha az 50 százalékuk megtelt, pedig ez nem egy nagy stadion, csak hétezer ember fér be. Mi okozhatta, hogy a közönség elfordult a műkorcsolyától? Ennek teljes mértékben az új pontozási rendszer az oka, amelynek a legnagyobb hibája a bírók anonimitása. Azt, hogy a pontozási rendszer miből tevődik össze, meg lehet tanulni, ezt idővel a nézők is megtanulják. De régen, amikor például a bírók nagy többsége 6,0-t húzott ki, ketten viszont csak 5,2-t, akkor elkezdtek fujjolni, fütyülni. Most ilyen nincs. Ahogy elnézem a versenyzőket a lihegőben, néha olyan érzésem van, hogy ők sincsenek teljesen tisztában azzal, mit miért kaptak. Hát akkor hogyan legyen tisztában vele a néző? Alapító tagja volt a 2003-ban létrehozott World Skating Federationnek, ami az ISU, a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség ellenszervezete akart lenni. Mi volt a fő ok, ami erre a lépésre késztette önöket? Mi nem akartuk, hogy az ISU megszűnjön. Mi azt szerettük volna, hogy két szövetség legyen: egy a gyorskorcsolyának és a shorttracknek, egy másik pedig a műkorcsolyának és a jégtáncnak. Semmi más nem köti össze a két szakágat, csak a jég. Úgy gondolkodtunk, hogy az ISU maradjon meg a gyorskorcsolyának és a shorttracknek, az újonnan létrehozott szövetség pedig legyen a műkorcsolya, a jégtánc és a szinkronkorcsolya szövetsége. A WSF megalakulásakor azt nyilatkozta, reményei szerint három éven belül már ez a szervezet fogja szervezni a műkorcsolya-versenyeket. Teljesen készen álltunk rá, mindenünk megvolt. Az ISU akkori és azóta is hivatalban lévő elnöke, Ottavio Cinquanta tett nekünk keresztbe, aki akkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának tagja volt. Ő intett be a NOB-nál, s ezen meg is feneklett a dolog, hiszen az első feladatunk az lett volna, hogy a NOB fogadja el az új szervezetet. Nagyon sok ISU- tagország szeretett volna csatlakozni a WSF-hez, de az ISU vezetése által annyira meg lettek fé- lemlítve, hogy nem mertek. Az alapítók közül körülbelül tízen lettünk persona non graták, kizártak minket az ISU-ból. Ám egy olyan francia bíró, aki annak idején a WSF-ben a jégtánctechnikai dolgokat fogalmazta meg, ma az ISU jégtánctechnikai bizottságának a tagja. Bízott benne, hogy a magyar szövetség ön mellé áll, vagy sejtette, hogy le kell mondania a MOKSZ-ban betöltött tisztségeiről? Kezdettől fogva tudtam, hogy a magyar szövetség nem fog mellém állni. Nagyon csúnya ezt mondani, én nagyon drukkolok is a magyar korcsolyázóknak, de most egy kis elégtételt érzek. Tizennyolc évig vezettem a szakágat, s ez alatt az idő alatt olyan nem volt, hogy a kvalifikációból egy magyar versenyző ne jusson tovább. De mi nem ezt tűztük ki célul, hanem hogy az Eb-n az első tízben legyenek. Sorozatban olyan eredményeket értünk el, hogy három magyár lány indulhatott világversenyen. A mai eredményeket ezzel össze sem lehet hasonlítani, és sajnos utánpótlás sincs. A magyar korcsolyarajongók tehát készülhetnek a még ennél is szűkebb esztendőkre? Már most itt a példa, hogy mi vár ránk. Ki lehet esni egy kvalifikációban, de az, hogy valaki messze lemaradva tökutolsó legyen, miközben rá építik a 2014-es budapesti Európa-baj- nokságot, valahol szégyen. Ön szerint jó irányba halad a műkorcsolya? A férfi mezőnyben néhány éve elég komoly vita zajlott arról, szükség van-e a négyfordulatosokra. Ha nagyon jól állítja össze a programját, akkor négyfordulatos nélkül is lehet egy férfi világbajnok vagy akár olimpiai bajnok is. Ésszel kell összeállítani a programokat, mert ki lehet váltani a négyfordulatost. A programok most nem olyan látványosak, mint tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt. Végignézve például a párosokat, a lépéssorok nagyon lassúak, még a nagy párosoknál is. Ők tudnának csinálni látványosabb lépéssorokat is, de az új pontozási rendszer rákényszeríti őket a lassúbbra, mert csak akkor kapják meg rá a négyes nehézségi fokot, ha közben minden nyavalyát beleraknak, s keresztezik egymás pályáját, ezáltal nagyon lelassulnak. A programokban nincs lendület. Teljes egészében elutasítja az új pontozást? Vannak jó részei is. Azzal, hogy összeadják az egyes elemekért járó pontokat, talán tényleg valamivel objektívebb az értékelés. Ugyanakkor azzal, hogy a második pontszám abból a bizonyos öt komponensből áll össze, továbbra is teljesen lehetőséget ad a szubjektív értékelésre. Ha végignézünk egy versenyt, az ötkom- ponens-pontok az elejétől a vége felé emelkednek, teljesen mindegy, hogy hogyan korcsolyázott a versenyző. Vagyis a bírók a második pontszámban továbbra is a régi gondolkodásmódot követik? Igen. Nevet pontoznak. De van másik probléma is. A párosok rövidprogramjában a németek kidobós tripla axelje egyértelműen kétlábas volt. Aid nem veszi észre, hogy a lány két lábra érkezett, az jobb, ha nem néz műkorcsolyát. A bírók minőségi pontszámaiban a kétlábas ugrás annyit jelent, hogy -2-t kell adni, nincs mese. Két bíró mégis +l-et adott rá. Ók mit néztek? Régen egy ilyennél nemzeti elfogultsággal vádolták a bírót, és ha nem tudta megmagyarázni a döntését, akkor három évig nem pontozott. Ha meg tudta magyarázni, nem tiltották el, akkor sem, ha csak ő egyedül adott másféle értéket. Régen a bírónak gondolkodnia kellett. Ma szerintem automatikusan ütik be a pontjaikat. Tisztelet a kivételnek. Ma már semmilyen felelősségre vonás nem következik a nyilvánvalóan téves ítéletek után? Van egy úgynevezett értékelő találkozó a versenyek után, de itt név nélkül beszélgetnek a programokról. Azt mondja a döntnök és a kontroller, hogy volt olyan bíró, akinek esetleg nem értenek egyet a pontjával. Ők sem tudják, ki volt az, ők is csak a protokollt nézik. Önt annyi év pontozás után kielégíti a szakkommentátori szerep? Lenne ambícióm és energiám másra is. Most viszont nincs más lehetőség, van egy állásom, per pülanat van egy unokám, de perceken belül megszületik a második, szóval van mit csinálnom. Mindemellett tudnám csinálni. Nem akarom, hogy nagyképűnek hangozzon, de nem így mennének a dolgok. Sokan kérdezték Magyarországon, hogy visszamennék-e a korcsolyaéletbe. Vissza. Nagyon sok feltétellel. A Magyar Országos Korcsolyázó-szövetségnek most új elnöke van Kosa Lajos személyében, de sokan ott maradtak a régiek közül is. Az új elnököt egyelőre nem tudom megítélni, csak politikusként ismerem, majd kiderül, mit tud tenni. A régi vezetés semmit nem tudott. Ők elmentek a shorttrack irányába, a műkorcsolya és a jégtánc.mél- lékvágányra került. Ezért jó nekik, hogy én már nem vagyok ott, mert már abban az időben is kezdődött ez a tendencia, de nem tudták keresztülvinni. Akkor a műkorcsolya hozta az eredményeket, és addig vertük az asztalt, amíg elértük azt, amit akartunk. Tisztában van vele, hogy a magyar műkorcsolya-rajongók közössége mennyire tiszteli, és szakkommentátorként kinevelt egy generáció értő nézőt? Csak azt tudom, hogy sokan mesélik, akik fórumokat olvasnak, hogy ott mindig azt mondják, ne a közszolgálati tévét nézzék, hanem az Eurosportot. Én ezt szívesen csinálom. A mai napig, annak ellenére, hogy nem pontozok, minden reggel úgy kapcsolom be a számítógépet, hogy az ISU oldalára megyek rá, minden szabállyal kapcsolatban naprakész vagyok. Pedig nekem nem kellene már annak lennem. Viszont naprakésznek kellene lennie a magyar műkorcsolya-vezetésnek és a magyar bíróknak. Pontozói szemmel nem érzi úgy, hogy a kanadai Patrick Chan túl van pontozva? Nem. A korcsolyázótudása félelmetes. Lehet, hogy nem olyan eredeti, mint Takahasi, de tökéletes versenyző nincs, és Chan sokkal biztosabb. A korcsolyázótudása nem változik attól, hogy egyet ront. Azt mondhatjuk rá, hogy unalmasabb korcsolyázó, mint Takahasi, nem olyan szórakoztató egyéniség. De abban, amit a jelenlegi követelményrendszer szerint csinálni kell, s itt azon van a hangsúly, hogy kell, abban tökéletes. Az az élmény, hogy a közönség állva tapsol és tombol, mintha teljesen kiveszett volna a műkorcsolyából. Ez az új pontozás számlájára írható. Hiába futnak különböző zenékre különböző koreográfiákkal, nagyon sok azonosságnak kell lennie a programokban. Minden annyira be van határolva, hogy nem lehet olyan változatossá tenni egy programot. A műkorcsolya-pontozók világát a laikus rajongó gyakran úgy képzeli el, hogy ott folyamatosan kőkemény lobbizás zajlik. Ön pontozóként megélt ilyesmit? 1976-tól voltam nemzetközi bíró. A szovjet érában kezdtem pontozni, amikor azt mondták, hogy adok-veszek alapon zajlik az egész. De én egyike voltam azoknak a bíróknak, akiket úgy ismertek szerte a világon, hogy kár odajönni. Nálunk nem volt adok-veszek, viszont respektáltak, és mindig be tudtam segíteni a magyar versenyzőknek. Hogyan tud egy bíró besegíteni? A legfontosabb, s ez most nagyon hiányzik, a kontaktusteremtés. Ehhez mindenkivel beszélni kell, a legjobb az, ha a saját nyelvén. Nekem megvolt az a szerencsém, hogy németül, angolul, franciául beszélek. Nem véletlen, hogy 1995-től kezdve technikai delegátus is voltam a nemzetközi szövetségben. A legfelsőbb vezetéstől eltekintve az egykori kollégák ma is szeretnek, ezt érzem, látom a versenyeken. A százból talán öt százalék néz rám rossz szemmel. A teljes interjút ! az ujszo.com-ra ________ kattintva olvashatják. (Képarchívum)
