Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-28 / 74. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 28. Régió-szülőföld 13 Összefogott a muzeológus szakma - egyetlen hét alatt minden megmaradt műtárgyat elvittek Mentették az értékeket a por és a hamu alól Krasznahorka várából Megkoszorúzták Vámbéry mellszobrát (A szerző felvétele 180 éve született a híres orientalista Vámbéry Árminra Krasznahorka. Abajban a gyorsan érkező segítség a legértékesebb - ezek­kel a szavakkal jellemez­te Csobádi József, a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója a szlovákiai muzeológus szakma példaértékű összefogását a kraszna- horkai tűzesettel és a műkincsek mentésével kapcsolatban. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A március 10-i tűzben meg­rongálódott krasznahorkai várban épségben vagy sérülten megmaradt kiállítási tárgyak mentését és biztonságba helye­zését mintegy ötven szakember - muzeológusok, régészek, tör­ténészek, dokumentátorok, restaurátorok, technikusok, műszaki és adminisztratív dol­gozók - alig egy hét alatt elvé­gezték. Akik szemtanúi voltak a tűznek A mentésben a Betléri és a Krasznahorkai Múzeum mun­katársai mellett a Túrócszent- mártoni Múzeum, a Vöröskői Múzeum és a Rozsnyói Bányá­szati Múzeum dolgozói vettek részt, köztük Petronela Potoc- ká. A Rozsnyói Bányászati Mú­zeum szakembere a vár mellet­ti Andrási (Paca) községben lakik, ő volt az, aki a vár alatt terjedő bozóttűzről az elsők közt értesítette a tűzoltókat és a rendőrséget. „Leírhatatlan érzés volt látni az égő várat. Amikor március 12-én felkér­ték a múzeumunk dolgozóit, hogy vegyünk részt a műtárgyak kimentésében, mindenki jelezte, szívesen se­gít. Nagyon jól megszervezett munka kezdődött. Én a vár Franciska-múzeum részében dolgoztam. Ott szerencsére nem sérültek meg a kiállítási tárgyak, de mindent vastagon hamu és por borított. Nagyon lassan és óvatosan lehetett csak dolgozni, a helyiségek megközelítése sem volt egyszerű. A tűzoltók is ott dol­goztak, a romokat takarítot­ták, a még mindig izzó geren­dákat távolították el. Bent a várban mi is védősisakban dol­goztunk. Nagyon mély nyomot hagyott bennem az a pár nap” - mondta Petronela Potocká lektor, dokumentátor. Sylvia Holečková történész Rozsnyón él. Évente többször is ellátoga­tott a krasznahorkai várba. „Az alsó vár alagsorában elhelye­zett raktárakból mentettük a kiállítási tárgyakat kollégá­immal, ezek a raktárak a vár bejárata mellett, a középkori konyha alatt vannak. Minden egyes darabot külön csoma­golva, gondosan elhelyezve szállítottunk el. Ez egy nagyon nagy figyelmet kívánó, precíz és pontos munka volt. A raktá­rakban szerencsére nem volt akkora por és hamu sem, mint a vármúzeum többi részében, ahol a tűz borzalmas pusztítást végzett” - mondta a történész. Mindenkit mélyen megérintett az eset Badin Gabriella múzeumpe­dagógus személyes trauma­ként élte meg a krasznahorkai vár pusztulását. „Várhosszúréti házunk udvarából földbe gyö­kerezett lábbal néztük, mi tör­ténik. Amikor felkértek minket, hogy vegyünk részt az értékek mentésében, természetesen én is azonnal felajánlottam a munkám. Amikor ott dolgoz­tunk, nyugodt, csendes, na­gyon fegyelmezett légkör ural­kodott a várban, mindenki a lehető legnagyobb figyelem­mel tette a dolgát. Ott értem meg a március 15-i ünnepsé­get, könnyezve, csendesen ün­nepeltünk, szomorúan ugyan, de bizakodva is egyben. Azért fohászkodtunk, hogy a vár régi fényében a lehető leghamarább újjáépüljön” - mondta Badin Gabriella. Szükség van az összefogásra Az eddigi becslések szerint a kiállítási tárgyak mintegy 90 százaléka megmaradt a tűz után, bár több darab is megsé­rült, eltört, megégett, de a leg­rosszabb állapotban lévő tár­gyakat is biztonságba helyez­ték. A megmaradt műkincsek a betléri kastélyba, a Kassai Műszaki Múzeumba és a Kelet- Szlovákiai Múzeumba kerül­tek. A gyűjteménynek csak az a része maradt a várban, amelyet csak nehezen vagy esedeg szét­szerelve lehetne elszállítani, de ezeket is gondosan becsoma­golták, hogy további kár ne étje őket. Csobádi József úgy látja, példamutató összefogás volt a krasznahorkai munka. „Felvet­tem a kapcsolatot a vármúze­um igazgatójával, Lázár Évá­val, felkínáltam a segítségün­ket. Amíg égett, amíg a tűzoltók dolgoztak, megközelí­teni sem lehetett a várat. A vál­ságstáb másnapi ülése után azonnal szervezni kezdtük a mentést” - mondta az igazgató. „A Rozsnyói Bányászati Múze­um nyolc dolgozója vett részt a mentésben. Egy hét után, már­cius 16-án, pénteken két órára minden tárgyat sikerült bizton­ságba helyezni. Optimista va­gyok, abban bízom, hogy ez a csodálatos erőd, amely a temp­lomainkat, kastélyainkat véd­te, hamarosan megújul. Ehhez legalább olyan emberi összefo­gásra lesz szükség, mint ami­lyen példás volt a szakemberek összefogása. A vár megóvása már megkezdődött, nagyon sok pénz kell hozzá. Az ideigle­nes tetőt már úgy építik, hogy a későbbiekben annak anyagát fel lehessen használni a végle­ges tető építésekor. Mivel az al­só és a középső vár nem sérült meg komolyabban, remélem, legkésőbb jövő őszre újra láto­gatható lesz Krasznahorka vára” - mondta Csobádi József, a Rozsnyói Bányászati Múze­um igazgatója, (szekeres) emlékeztek KISS BALÁZS Dunaszerdahely. Tizenket­tedik alkalommal rendezte meg a Vámbéry Ármin Polgári Társulás a Vámbéry Napokat. A híres keletkutató születé­sének 180. évfordulója alkal­mából rendezett megemléke­zés első napján Hodossy Gyula köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követően Vásáry István, az ELTE Orientalisztikai Intéze­tének igazgatója, a Vámbéry Tudományos Kollégium elnöke mutatta be a közönségnek Vámbéry Ármin Oroszország és a Kelet című könyvét. Ho­dossy Gyula bevezetőjében ki­emelte, fontos megemlékez­nünk azokról az elődeinkről, akik komoly örökséget hagytak ránk. „Vámbéry példája min­den nemzedék számára pozitív példa, amely azt mutatja, hogy vált egy szegény beteg gyer­mekből világhírű tudós. Élete és tevékenysége üzenet a du- naszaszerdahelyi és minden szlovákiai magyar ember szá­mára, hogy erről a helyről el­indulva is hatalmas életutat járhatunk be, ha kellő kitartás­sal és akarattal vágunk neki az útnak. Ázsiában végzett kiter­jedt kutatásainak eredményei­re mind a mai napig büszkék lehetünk. Nem csupán mi, itt élő magyarok, hanem a többi nyugat-európai nemzet is, hi­szen az ő külpolitikai kapcsola­taik kialalakítása szinte teljes egészében Vámbéry útmutatá­sa alapján történt. Vámbéry Ármin hagyatéka ezért nem csak dunaszerdahelyi, hanem világraszóló hagyaték is egyben” - emelte ki Hodossy Gyula. A megemlékezés más­napján rendezték meg a kelet­kutató nevével fémjelzett föld­rajzversenyt a Csallóközi Mú­zeumban. A versenyen a leve­lezés előfordulókat követően a tíz legjobb csapat vett részt, a madari alapiskola diákjai sze­repeltek a legsikeresebben. Az iskolások megméretteté­sét követően megkoszorúzták Vámbéry mellszobrát. A koszo­rúzáson jelen volt Balogh Csa­ba magyarországi, valamint a török és a kirgiz nagykövet, to­vábbá Kazahsztán külképvise­leti ügyvivője. Hodossy Gyula elmondta, Magyarországon jö­vőre Vámbéry-évet tartanak, ézért is fontos, hogy minél több olyan ország képviselőjével felvegyék a kapcsolatot, ahol korábban Vámbéry Ármin ku­tatásokat végzett. A raktárakban szerencsére nem volt akkora por, mint a vármú­zeum többi részében A Franciska-múzeum értékes napernyői épségben maradtak (A Rozsnyói Bányászati Múzeum felvételei) Mimim ismét Két hant), egy a ze - nővérekként ugyanannak a színháznak, a Komáromi Jókai Színház társulatának tagjai. Hoiocsy Krisztinával és Holocsy Katalinnal beszélgettünk. Neveljük gyerekünket a horoszkópjegye szerint - eláruljuk, milyen készséget, tehetséget kell fejleszteni a különbözőjegyben született lurkóknál férfiak és nők - megtudhatják, hogy a köztudatban tényként élő állítások közül melyek igazak, és melyek csupán mítoszok Havonta 16 oldalon az (Jí SZÓ ban! '

Next

/
Thumbnails
Contents