Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-27 / 73. szám, kedd
20 SzÍNFOLK ÚJ SZÓ 2012./V\ÁRClUS27. www.ujszo.com GONDOLATOK/VALLOMÁSOK SZÜLETÉSE 80. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Mit jelentett nekünk Martin György? hogy Szlovákiában magyar vonatkozásban e gyűjtés előtt is voltak tánckutatások és filmezések, de azok csak táncanyagrög- zítések voltak, nem a hagyománykincs társadalmi szerepének feltárása és ismertetése. Ez volt az az óriási többlet, amit Martin György és tudós társainak megjelenése a Felvidéken eredményezett. Az 1956- os magyar forradalom után az 1956-ban ígéretesen beindult hivatalos kapcsolatok lefagytak, vagyjobb esetben személyi szintűvé váltak. Évek kellettek, hogy a kapcsolat újraéleszthető legyen. A Szlovák Tudományos Akadémia táncfolkloristája 1953-tól, 1963-ban bekövetkezett haláláig Štefan Tóth volt, az ő segítségével sikerült újraindítani a két akadémia közötti kapcsolatot. A Zlínben (Gottwal- dov) 1958-ban Csehszlovákia által szervezett nemzetközi folklórkonferencián - jelen volt Kodály Zoltán, Martin György és Pesovár Ernő is - sikerült a két akadémia tagjait összeismertetni, aminek barátság lett a folytatása. 1962 augusztusában Martin és Pesovár kéthetes szlovákiai kutatóútja már a szlovák és magyar tudományos akadémiák közötti kapcsolat újrainduló eredménye volt. A Csema- dok kiemelte őket ebből a vendégkutatói útból, egy napra Martosra vitte őket, a magyar tánchagyomány megismertetésére. Az egymás munkájának segítése a szlovák tudósok közül Štefan Tóthnál eresztett legmélyebb gyökeret. Ő ezt annyira komolyan vette, hogy Martin György felkérésére meggyorsította Szlovákia hagyományos tánckultúrája tanulmányának papírra vetését, mely aztán magyar fordításban szolgálhatta Martinék elmélyülését a szlovák hagyományos tánckultúra alaposabb megismerésében. Ezzel Erdély mellett egy újabb területet ismerhettek meg a Kárpát- medence tánckultúrájából. Ezeknek az eseményeknek részben szorgalmazói, részben közvetítői mi, csemadokosok, Ág Tibor, Takács András, később Tóth Margit voltunk. Társai lettünk Martin Györgyöknek a felvidéki magyar gyűjtőutak előkészítésében, atájegységek/falvak felkészítésében és a néprajzi filmezésekben. Martos után 1966- ban következett Tardoskedd és Kéménd, aztán Deménd, később 1968-ban Vásárát és Vámosfalu, majd az országos dal- és táncünnepélyre, Gombaszögre felkészített Szirénfalva, Magyarbőd, Szilice, Szádvár- borsa, Ipolytúr, Kéménd, Martos filmre rögzítése. A terebélyesedő munkába az előbb említettek mellé bekapcsolódtak a Csemadok további munkatársai és kívülállók is: Hemerka Olga, Szőllős Sándor, Quittner János, Turay László, Sebők Géza, Katona István, Jókai Mária, Takács János, Kamarás Imre stb., valamint számos további amatőr koreográfus, tánc- és éneklőcsoport-vezető. Az amatőrök szakmai felkészítésében is részt vállalt Martin György. Az amatőr népművészeti csoportok vezetőinek - korográfusok, éneklőcsoport vezetők, néprajzosok stb. - szakmai továbbképző tanfolyamain, illetve a nyári néprajzi táborokban az elméleti képzést kapcsoltuk a gyakorlati néprajzi feltáró- és gyűjtőmunkával. Délelőtt Martin és társai előadásai hangzottak el, délután a terepmunka folyt, este pedig a terepen elért eredmények ismertetése és megbeszélése. Az első ilyen találkozó 1966. december 27-29-én valósult meg Érsekújvárott. Akkor rögzítették filnire Tardoskedd és Kéménd táncanyagát. A tanfolyamon részt vettek a Felvidék élvonalbeli táncegyütteseinek vezetői, mintegy harmincán. Az ilyen tanfolyamokon értettük meg és fogadtattuk el a tánccsoportvezetőkkel és koreográfusokkal a tiszta forrás fontosságát. A rendezvénynek nagyon jó visszhangja lett, és ezért ezt a módszert alkalmaztuk a következő években is. A múlt század hatvanas, hetvenes éveiben ezeken a rendezvényeken általában részt vett Martin György is, illetve valamelyik kollégája: Borbély Jolán, Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc, Tímár Sándor, Novák Ferenc, Andrásfalvy Bertalan, Olsvai Imre, később a fiatalabb nemzedékhez tartozók: Pálfy Gyula, Felföldi László, Halmos Béla, Karácsony Zoltán, Németh István, Tari Lujza stb., valamint a Budapesten Martin György irányításával néprajzot Martin György, a néptánctudomány elsőszámú nagy tudósa 1932. február 5-én Budapesten született - élt 51 évet. Munkássága eredményeként vált tudományággá a magyar néptánc kutatása, tudományos feldolgozása, a táncházmozgalom létrehozásával újra közkincs- csé tétele. Ő dolgozta ki a néptáncgyűjtés, -rendszerezés módszerét. TAKÁCS ANDRÁS Munkája során sok-sok magyarországi és határokon túli társat állított maga mellé, Kallós Zoltánt Erdélyből, engem a Felvidékről. 1956 őszén ismertem meg Martin Györgyöt, akinek neve már akkor is sokat jelentett a szakmában, és aki fontos társam lett a munkában. A Csehszlovákia és Magyarország közötti szorosabb kapcsolatépítés a kultúra terén ebben az időben kezdett kialakulni, kiterebélyesedni. Kezdődött 1951-ben: kéthetes körúton volt Csehszlovákiában a Magyar Állami Népi Együttes, melyet abban az évben magyarországi turnéval vi- szonzott a Szlovák Állami Nép- művészeti Együttes, melyben én is táncoltam. A MÁNE vezetői 1954-ben részt vettek a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes ősbemutatóján Pozsonyban. A Csemadok központ vendégeként 1955-ben és ,56-ban dr. Kaposi Edit (Vass Lajosné), a budapesti Népművészeti Intézet néptáncmozgalommal foglalkozó munkatársa sorra látogatta a Csemadok néptánc- és hagyományőrző együtteseit, őt Gyurcsó Istvánnal kísértük. A tanultakat igyekeztünk gyorsan hasznosítani, így 1956 nyarán és őszén megvalósultak az első járási és kerületi magyar népművészeti rendezvények, a járási és kerületi dal- és táncünnepélyek, járási és kerületi Csemadok-napok stb. December 30-án pedig Losoncon az I. Országos Dal- és Táncünnepély. Ezeknek a szervezése részben a magyarországi tanácsokra, részben a hazai szlovák és cseh rendezvények mintájára épült. Akárcsak a tánc- és folklórcsoportok szervezése, színpadra állítása. A Martinnal kiépített kapcsolataink a népha- gyomány-kultúra: tánc, dal, zene, szokások szakszerű feltárásában és felgyűjtésében jelentett jelentős előrelépést. Az első találkozásunkkor a munkahelyén napokat töltött el velem, magyarázta a néptáncgyűjtés módját, a hagyományos népi kultúra megismerésének fontosságát és leendő helyét a nemzeti kultúrában, órákon át vetítette a magyarországi és erdélyi néptáncgyűjtés filmfelvételeit. Hasonló szorgalommal tanított Lánya Ágoston a Lábán táncjelí- rásra. Ez az ismeretség a leendő munkám szakmai minőségét alapozta meg. így vált Martin György a felvidéki magyar néptánckutatás szellemi vezetőjévé, a kutatás minőségének meghatározójává. Az első közös, filmes néptáncgyűjtést 1962-ben Martoson végeztük - Martin György és Pesovár Ernő Budapestről a Népművelési Intézetből, Tóth Margit és én Pozsonyból a Csemadokból alkottuk a csoportot. Nekünk, hazaiaknak főleg az volt a feladatunk, hogy a falut, a helyieket felkészítsük a gyűjtésre. A martosi hagyományőrzők gyön- gyösbokrétások voltak s ebben az időben még teljes pompájában élt a hagyománykultúrájuk, így aránylag könnyű volt őket rábeszélni a bemutatására. A falut képviselő csoport 1939-ben és 1944-ben Osztényi Benő tanító vezetésével többször szerepelt a menyasszonytánccal, a kanásztánccal, a seprűstánccal, a csárdásokkal Budapesten a Városi - most Erkel - Színházban, a Gyöngyösbokréta országos bemutatóin, valamint ők voltak 1945 után a színpadon magyarul megszólalni merő kevés csoport egyike, mely már 1951-ben színpadra állította a teljes lakodalmat. Ennek a táncanyagát sikerült akkor filmre, a dal- és zenei kíséretet pedig magnószalagra rögzíteni. Ez volt az első lépés, amely megalapozta Szlovákiában a magyar népi tánchagyomány szakszerű feltárását, felgyűjtését, és beépítését az egységes magyar kultúrába. Ez a gyűjtés és a minta alapján évtizedeken át folytatott továbbiak alapján lett a hagyománykincs nemzetközösségi tulajdon. A különböző leírások és videokazetták segítségével mára már az egész Kárpát-medencében, sőt vüágviszonylat- ban ismertté vált a Felvidék magyar tánc- és dalkulrárája: a magyar együttesek táncolják, dalolják, színpadi kompozícióként, táncházi anyagként egyaránt birtokukba vették. Igaz, tanuló Ifjú Szivek- és Szőttestáncosunk, Sebők Géza is. Kérésünkre szívesen jött a területi, illetve országos népművészeti fesztiváljainkra is, különösen Zselízre, az Országos Népművészeti Fesztiválra. Annak két műsora a Virágba szőtt álmok és a Csak tiszta forrásból - mindkettőt Méryné Tóth Margit szerkesztette -, jelentett számára fil- mezési, gyűjtési csemegét. A műsorok évente egy-egy járás, illetve gazdag néprajzi tájegység kultúráját: táncait, dalait, zenéjét, szokásanyagát, viseletét állította eredeti formájában színpadra. Az anyag feltárásában is sokat segített, mert a feltáró munka nagyobb részét a néprajzi táborozások alkalmával végezték. Ezért is tudott mindenkor hozzászólni a Kalocsán, Szek- szárdon és Baján rendezett Duna Menti Népek Nemzetközi Folklórfesztiválra a Szlovákiát képviselő magyar és szlovák folklórcsoport kiválasztásához. 1973-tól napjainkig az alábbi falvak magyar folklórcsoportjai képviselték a felvidéki magyar tánc-, dal- és viseletkultúrát: Szilice, Szádvárborsa, Gömöral- mágy, Détér, Péterfala, Martos, a Nyitrai járás tíz falujából összeállított Párta, Jóka, Imreg, Magyarbőd, 1999 pedig a Szőttes mutatkozott be a seregszemlén. Ezeket a gondosan felkészített csoportokat Martin György vezetésével 1983-ig, haláláig rendszeresen filmre vette az MTA Zenetudományi Intézete. Figyelemre méltó volt Martin Györgynek a szlovák, a morva és a cseh szakmával kiépített kapcsolata is. Az első találkozásra 1958-ban a gottwaldovi szemináriumon került sor. Ott Štefan Tóthtal a pozsonyi akadémia szlovák kutatójával, aki tökéletesen beszélt magyarul is, alapozódott meg a barátság. Vele alakítottuk ki a szlovák-magyar közös kutatási elképzelést is. Sajnos, Štefan 1963-ban repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett és így a közös munka nem valósulhatott meg. Elmélyült a kapcsolata a bránni székhelyű morva akadémiai kutatócsoporttal is, ott Zdenka Jelinková lett a társa, aki később rendszeresen részt vett a kalocsai fesztivál nemzetközi tudományos szakértői csoportjának munkájában. Martin - Bartók Béla útját követve ebben is -, a Felvidéken szlovák táncokat is kutatott. Nagyon értékes a pamói (Parchovany), a fintai (Fintice) tánc-, dal- és zenegyűjtése. Sok száz méterre tehető azon filmmennyiség is, melyet a kalocsai fesztiválon szereplő szlovák, morva és cseh folklórcsoportokról készített. Az általa rögzített anyagok már soha nem merülnek feledésbe. Volt szerencsém Martint Východnán, a szlovák országos népművészeti fesztiválon, Strážnicén, a cseh- morva-szlovák köztársasági fesztiválon kalauzolni, valamint több szlovákiai/cseszlovákiai országos konferencián társa lenni. Martin György eredményes formálója, kiterebélyese- désének jelentős segítője volt a felvidéki magyar folklórmozgalom mellett a szlovák, a morva és a cseh néphagyomány ápolásának is.
