Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-27 / 73. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 27. Vélemény És háttér 7 A Smer népszerűsége attól függ, mennyire tudja késleltetni az elkerülhetetlen konfliktusokat Fico: béke vagy tűzszünet? Két hete nyerte meg a Smer a választásokat, azóta mutatja emberi arcát Robert Fico. TOKÁR GÉZA A pártelnök több újságnak, köztük az Új Szónak is meglepően engedékeny hangnemben adott interjút, a Smer vezető politikusai óvatosan nyilatkoznak az ellentmondásos témákról, a nyilvánosság pedig azon gondolkodik, vajon megváltozott-e Fico. Röviden: nem változott meg, az egyetlen kézenfekvő stratégiát alkalmazza. A nagy hatalom felelősséggel jár - ez mondjuk a Pókember képregény jelmondata, de a politikára legalább annyira jól alkalmazható. Fi- cónak kijut mindkettőből. A Smer győzelmének aránya szlovákiai méretekben példátlan 44 százaléknál is nagyobb támogatottsággal, egyedül került hatalomra a legeredményesebb párt. Egy ilyen helyzetben a közhiedelemmel ellentétben nem az agresszív lépéseknek és az azonnali letámadásnak jön el az ideje. A Smer népszerűsége ugyanis attól függ, mennyire tudja késleltetni az egyébként elkerülhetetlen konfliktusokat, miközben a felmerülő problémákért úgyis Ficót tartja majd felelősnek a vele szemben továbbra is ellenséges és bizalmatlan környezet. A Smer sikere eleve a nyugodt és stabil jövő ígéretén alapult. Az ország az egymással civakodó pártok vagy a sárdobálásból előrelátóan kimaradó Robert Fico között választott. A stabilitás ígérete viszont azt is jelenti, hogy a Smer nem megy erőből neki azon intézményeknek, melyek a pártot zavarják - pedig megtehetné. A legszebb az egészben az, hogy közben a párt még nincs is hatalmon, ígérni pedig könnyebb, mint betartani az ígéretet. Fico valódi arca csak egykét hónap múlva mutatkozik meg, ugyanis a Smer a kormányalakítás után óhatatlanul is konkrét lépésekre kényszerül. Azokat a lépéseket pedig a média és az ellenzéki pártok folyamatos kritikája fogja kísérni. Ahogy a Smer ellenfeleinek egyre több támadási felületet ad, úgy fog gyarapodni az ellenségek listája, és ami rosszabb, az érdemi ellenőrzés hiányában a kormánypárt számára egyre csábítóbb lesz a 83 fős parlamenti fölénnyel való visszaélés gondolata. Magyarország példája jól mutatja, miként reagál a folyamatos kritikára egy kormánypárt az abszolút fölény birtokában. Orbán Viktor első megnyilvánulásai legalább annyira megértők és konszenzust keresők voltak, mint most Robert Fico kijelentései. A Fidesz vezetője a közös érdekeket és a közös problémamegoldást hangsúlyozta, miközben rájátszott az ellenzék megosztottságára. A helyzet csak később durvult el, miután kiderült, a kormánypárt az erőfölénnyel visszaélve valójában a jó- és rosszindulatú kritikákat figyelmen kívül hagyva valósítja meg elképzeléseit. Hasonló fejlemények várhatók Szlovákiában is: szinte biztosra lehet venni, hogy Fico két év múlva nem lesz ennyire engedékeny, sem nyitott á politikai riválisaival szemben.- Doktor úr, minden magyar beteg, vagy csak a párttagok? (Peter Gossónyi rajza) Az MKP új embereket, „idegeneket" még mindig nem enged a soraiba Még néhány mondat a választásról HORBULÁK ZSOLT Két héttel a választások után már objektívebb és érzelem- mentesebb elemzések születhetnek. Minket természetesen a magyar hátterű pártok szereplése érdekel. Noha bizonyos felmérések arról szólnak, hogy a felvidéki magyarság mérhető arányban szavazott szlovák pártokra is, közülük hivatalosan egyik sem szólított meg magyar ajkú választókat. Az eredményekből kiindulva kézenfekvő, hogy az MKP- nak kell komolyabb önértékelést folytatnia. A Híd ugyanis bejutott, és ugyan veszített egy mandátumot, de ez a kormánytagság ára, a kormánypártok közül még így is ő járt a legjobban. Az MKP viszont ismételten kinn rekedt parlamentből. 2012-ben egy más, sok szempontból megújult MKP mutatkozott be a választóknak. Talán az igen korai előrehozott választás miatt a folyamatot még nem tudták befejezni. Igaz, sok új arc jelent meg a listájukon, de közöttük mégis alig akadt politikai újonc, csak a második és harmadik vonalbeli aktivisták léptek előbbre. Az egyéni szavazatokat tekintve a pártelnök közel kétszeresen előzte meg az utána következő jelöltet, így ki lehet mondani, hogy Be- rényi Józsefnek sikerült az MKP vezetőjévé válnia. A politikai marketing szempontjából mégis hátrány, hogy nem tudott a párttársaitól úgy elhúzni, mint riválisa, Bugár Béla. Tény, hogy a szlovákiai választók döntő mértékben politikusokat, nem pártokat választanak. Az MKP számára mégis előny lehet, hogy több sikeresnek mondható csúcspolitikusa is van. Persze, közülük egy-két ember felfuttatása a legnehezebb feladat. Habár mindkét párt sérelmezte a másik mediális előnyeit, egészében véve a verseny mégis kiegyensúlyozottnak tekinthető. Mindkét pártnak megvannak az őt támogató médiumai. Amíg azonban a szlovák médiában is van verseny, magyar relációban ez nincs meg. Taktikai hiba volt az MKP részéről, hogy csak egy sajtóorgánumban folytatott folyamatos vitát a Híd politikusaival, saját berkeiben nem. Kevés lett az is, hogy programját csak a szakértők szűk csoportja találta jónak, a választóikkal nem sikerült eléggé megismertetni. Valószínűleg a középpárti- ság maradványa, hogy az MKP továbbra is nagyvonalúan politizál - még mindig nem becsüli meg törzsválasztóit. Új embereket, „idegeneket” még mindig' nem enged a .soraiba, a pártkarrier még mindig a kapcsolatokon múlik. Külső véleményre nem kíváncsi. így van ez más pártokkal is, de új arcokra, friss ötletekre leginkább az MKP-nak van szüksége. KOMMENTÁR Békejobb? NAGY ANDRÁS Marad a status quo. Ennyit és nem többet üzent a szlovákiai magyaroknak a leendő miniszterelnök az Új Szó szombati számában megjelent interjúban, melyből leginkább azt lehetett kiérezni, hogy Robert Ficónak semmi kedve a kisebbségek kérdésével foglalkozni, se pro se kontra. Rontani a helyzeten nem fog, de előrelépni sem lesz hajlandó egy tapodtat sem, mert az embereknek szerinte másra van szükségük. Hogy pontosan mire, azt a választási plakátokon láthattuk, nem túlozták el a kreativitással, a kormányprogram meg egyelőre nem szivárgott ki. Ha ez felvett póz, ideig-óráig elfogadható, ám ha ezt komolyan gondolja, érdemes elgondolkodni rajta. Ez a hozzáállás remekül működhet a szlovák többség és talán a külföldi partnerek komoly százaléka irányában is. Ha nem beszélünk a kisebbségek problémáiról, ha nem rontunk a helyzetükön, a természetes asszimüáció elvégzi helyettünk a dolgot. Nem kell a kisebbséget különösebben nyomorgat- ni, magától is szép lassan bedarálódik. Nincs energiánk foglalkozni ezekkel az ügyekkel, üzente még nyeglén, amivel még inkább tudatosíttatta, hogy számára a kisebbségi téma csak púp a hátán. Talán az előző rendszerben az ország kommunista vezetői viszonyultak így a magyarsághoz. Behívatták a Csemadok és a többi szervezet szintén párttag vezetőit, és nekik mondhatták: Elvtársak! Itten most megtartjuk a sztátuszkót, kaptok pénzt meg mindent, ahogy tavaly is, de nehogy ám itten valaki nekünk ugrálni kezdjen, hogy el vagytok nyomva, meg iskolaügy! Ezért aztán a Csemadok nem is nagyon ugrált, mert a status quo meg volt ígérve, ment minden a maga útján, ám a szlovákiai magyarság helyzete 40 év alatt semmit sem változott. Most viszont fel van adva a lecke mindenkinek. Hogyan viszonyuljunk a helyzethez, amikor senkinek szinte semmilyen befolyása sem lesz a Smer politizálására. Hajói csinálják és vigyáznak, nehogy átlépjék a határt, mellyel magukra haragítanák a nemzetközi közvéleményt és mondjuk az EU intézményeit, remekül elkormányozgathatnak négy évig úgy, hogy közben az asztal alatt azt rugdosnak, akit kedvük lesz. Minden egyes alkotmányos ötletükre találnak partnert. Példának okáért a kisebb parlament ötletére, mely egyfajta divat lett a válság óta, Igor Matovič azonnal ráharapott (ü- letve az ő olvasatában Ficóék vették át az ő ötletét). Úgy tűnik, nehéz lesz olyan témát kitalálnia a Smemek, melyhez nem talál partnert. Ám ha mondjuk Ficóék a kisebbségi témában tovább látnának az orruknál, könnyen rájöhetnének, hogy ha csak egy csipetnyivel adnak többet a semminél, a magyarok között is szereznének támogatókat. A pártnak nincs magyar tagozata, sőt a szlovákiai magyarok közül épp most senki sem vállalja nyilvánosan, hogy nekik adna tanácsot. Pedig ha már a Híd nem vállalta a közös bulit, kellene valaki, aki megpróbálja elmagyarázni a smereseknek, hogy tőlünk aztán már komolyan nem kell félni, ha komolyan gondolják a békülékenységet. TALLÓZÓ LENGYEL LAPOK Az Uwazam Rze című lengyel konzervatív hetilap a magyar kormány ellen irányuló bírálatokról írt, a Dziennik Gazeta Prawna című gazdasági-közéleti napilap a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal (EB) folytatott tárgyalásokkal foglalkozott. Az Úwazam Rze kiemelte, hogy a magyar kormány célja az állam megújítása és a kommunista kötelékek felszámolása. Eközben az európai baloldal „bírálatok, hazugságok és manipulációk lavináját zúdította” a magyar kormányzatra és „csaknem közvetlenül kimondta, hogy a magyaroknak nincs joguk felépíteni saját államukat”, mert „a kisebb, volt kommunista országoknak bele kell nyugodniuk a helyi tolvajok tevékenységébe”. A lengyel lap örömtelinek és meghatónak nevezte a március 15-i ünnepségekben részt vevő több ezer lengyel, valamint az őket köszöntő magyarok látványát, és szerinte az eseményt a jövőben a magyar-lengyel kapcsolatokat elemző történészek sem hallgathatják el. A Dziennik Gazeta Prawna szerint „a magyar kormány kamerák jelenléte nélkül tárgyal az IMF-hitelről”. Kiemelte, hogy a magyar kormányfő egyrészt „bírálja a nemzetközi intézményeket, amelyek szerinte »gyarmati politikát« folytatnak Magyarországgal szemben”, ugyanakkor diszkrét tárgyalásokon igyekszik kompromisszumot kötni az IMF-fel és az EB-vel, mert „Budapestnek egyszerűen nem éri meg minden fronton harcban állni”. (MTI)
