Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-24 / 71. szám, szombat
18 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2012. MÁRCIUS 24. www.ujszo.com Dupla 1 •• // esküvő készül Prágából Pozsonyba tartott autóval, amikor telefonon elértem. Lassan újra helyreáll az élet rendje, megint játszik és forgat, bár még visszafogottabb a tempó. Anka Šišková komoly gerincműtéten esett át, s egy színésznőnek - ugyanúgy, mint bárki másnak - nehéz elviselni, ha tétlenségre ítélik. S közben még fájdalmak kínozzák, szorong, izgul, mi lesz tovább. Mert bármennyire is pozitív gondolkodású ember, benne is van félsz. Újra mosolyog, sugárzik az arca A 2008-ban forgatott Malé oslavy (Kis ünnepségek) című filmben lányával, Tereza Nvotovával A mikor találkozunk, újra mosolyog, sugárzik az arca. Olyan, mint egy kislány, pedig két nagylánya van. Az idősebb Dorotka nagy eseményre készül. S vele együtt a mama meg a hugica... A pozsonyi Astorka színházban van otthon, de szerepel az Arénában is és két tévésorozatban, a Rendelő a rózsakertben és a Hivatásosok címűben. Most egy hosszabb szünetem volt a gerincműtét miatt. Prágában operáltak, utána fél évig nem dolgozhattam. Nem sejtettem, mi vár rám, eredetileg csak egy kisebb beavatkozásról volt szó, a narkózisból felébredve tudtam meg, hogy mi történt velem. A műtét jóval fájdalmasabb, sokkal bonyolultabb volt a vártnál, az orvosok sem sejtették, mert a mágnesesrezonancia-vizsgálat nem mutatta, hogy mennyire rossz állapotban van a gerincem. Összesrófolták, összefoldozták, s amíg újra rendbejött, eltartott egy ideig. Addig mindentől elestem. Örülök, hogy végre újra játszhatok. Gyorsan le is kopogom... Sejti, hogy mi okozta a bajt? Nem. Valószínűleg genetikai okai vannak. Rossz evő voltam, gyerek- és tinikoromban szinte zörögtek a csontjaim. Alultáplált voltam, étvágytalanságban szenvedtem. Mindkét szülés után is nagyon sovány voltam, sehogy sem tudtam felszedni egy-két kilót. Ugyanez a probléma a huszonkilenc éves Dorotka lányommal, ő is ilyen vézna. Meglehet, hogy ennek következményét nyögöm most a gerincemmel, s félő, hogy a lányaim is örökölték, mert Dorotkánál és Terezkánál is jelentkeznek a problémák. Evek óta ingázik Pozsony és Prága között. Nem (árasztó? Mostanában kevesebbet utazgatok, Prágában csak alkalomadtán forgatok, s havonta kétszer van előadásom. Ez azt jelenti, hogy minden második héten megyek, de néha hetente is. Ha forgatok, hosszabb ideig maradok, s ez a hátam miatt lényegében jobb is, mint az autózás. Most épp egy új darabot kezdünk próbálni a Studio DVA-ban, egy nyári projekt keretében szabadtéri bemutató lesz, ősszel pedig az előadás beköltözik a színházba. A Švandovo színházban vagy a Palace-ban játsszuk, s bejárjuk vele Csehországot. Ez ott a második darabom, az első egy monodráma, nagy sikerű volt, de egyben fárasztó. A Mindent a nőkről című darabbal Pozsonyban is jártak, nem kis sikerrel. Jitka Schneiderovával és Jana Krausovával hárman játszunk benne, szeretik a nézők. Szórakoztató, jó humorú, nem nehéz darab, ami már negyedik éve fut. Amikor kézhez kaptam a forgatókönyvet, túl bulvárosnak tűnt, de igyekeztünk egy kicsit korrigálni rajta, hogy ne legyen túl együgyű. Abban a darabban, amit most tervezünk, szintén hárman vagyunk nők, de beveszünk a partiba egy férfit is, aki a férjeket testesíti meg. A prágai színpadon szlovákul Egy parti közben Dorotkával. Idősebb lánya május 15-én férjhez megy Cornwallban. Utazási irodája van Nepálban, játszik, a sorozatokban, filmekben viszont csehül. Nem gond a váltás? Martin Huba azt nyilatkozta a magyar színinövendékekkel kapcsolatban, hogy nehéz figyelni a játékra és egyúttal egy idegen nyelvre is. Nemrég fejeztem be egy filmet, amelyben németül kellett beszélnem. Nyáron, közvetlenül a műtét után csak egy kisebb szerepet vállaltam. Egyébként a Mindent a nőkről egyik jelenetében csehül, a másikban szlovákul szólalok meg, de még soha nem tévedtem. Az igazság viszont az, hogy ha sokáig Szlovákiában tartózkodom, érezhető a szlovák akcentus, ha hosz- szabb ideig tartózkodom Csehországban, sokkal jobban beszélek csehül. Egyébként: amikor Maroš Kramárral a Repülőtér című sorozatot forgattuk, mindketten csehül beszéltünk, de a gyorsan pergő, emotív jeleneteknél gyakran becsúszott egy-egy szlovák szó, rossz hangsúly vagy szóvégződés. Kramár halálra nevette magát, de másnap ugyanaz történt vele. Hol érzi magát jobban, a színpadon vagy a kamerák előtt? A kettő nem ugyanaz, de nekem lényegében mindegy, attól függ, mit forgatunk vagy milyen szerepet játszom. Ha túl sokáig van műsoron egy előadás - az Astorkában sokszor tíz-tizenegy évig is —, azt már unom, már alig várom, hogy befejezzük. Fontos, hogy engem is szórakoztasson az, amit csinálok, az az igazi, ha mindig találok benne valami újat, ha rögtönözhetek. Az izgalmas. A forgatás pedig mindig tartogat valami újat. Szeretem, ha az alkotás autentikus. Az első férje, Juraj Nvota rendező, jelenlegi partnere, a cseh Jirí Chlumský ugyancsak. Egy színésznőnek ez megkönnyíti vagy megnehezíti az életét? Könnyebb annyiban, hogy jobban megértem, mit akar a rendező, elég egy szó. Nagyon szerettem a volt férjemmel dolgozni, ugyanúgy a jelenlegi partneremmel, csak éppen az a probléma, hogy szerepet adjanak. A mostani élettársammal alig dolgozunk együtt. Ha foglalkoztat, akkor is csak kisebb szerepet bíz rám, szégyelli, nehogy azt mondják, hogy engem protezsál. Válogatáson vettem részt, mielőtt elkezdődtek azok a sorozatok, amelyekben játszom, s abba az egybe, amelyet a partneremmel készítettem, a Nova televízió választott ki, nem ő. Érdekes dolog, mert számos világhírű rendező, például Woody Allen, sokat foglalkoztatta a feleségét. Hát igen, és nem csinálnak belőle problémát. Nálunk sem az a gond, hogy a partnerem nem tisztelné eléggé a munkámat, nem tartana jó színésznőnek, egyszerűen elvei vannak. Bánt a dolog, mert most is számos sorozatot forgat Prágában, s ha lenne bátorsága, hogy szerepet adjon, nem kellene Pozsonyban dolgoznom, többet lehetnénk
