Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-24 / 71. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. MÁRCIUS 24. INTERJÚ 19 WBm Anya és Tereza lánya Szívesen vállalok szerepet komédiákban, a humor segít feledni a szomorú dolgokat. SÉÍm M együtt. Az előző férjem elég sokat foglalkoztatott, ugyanakkor másoktól ritkán kaptam szerepet. Amint elváltunk, rengeteg ajánlat jött, különböző színházaktól. Ezt mivel magyarázza? Nem tudom megmagyarázni, most ugyanez ismétlődik Csehországban. Amióta köztudott, hogy együtt élünk, sokkal kevesebbet foglalkoztatnak. Pozsonyban több az ajánlat, pedig fordítva szeretném. Kisebbik lánya, Terezka doku- mentaristának készül Prágában. Ha ő rendezne, elvállalná a szerepet? Persze. Gondolkodik rajta, hogy mindhárman közösen csinálunk egy filmet. Dorotkát régóta próbáljuk rávenni, hogy írjon egy forgatókönyvet. Terezka már játékfilmet is forgatott az egyetemen, díjazták is. Remélem, hogy egyszer megvalósul a tervünk. Terezkával már játszottunk együtt, s a lányom gyakran szerepel cseh sorozatokban. Érdekes, mert a lányai eredetileg nem készültek színésznek. Többre vágynak. Dorotkának most fog megjelenni egy új albuma, amelyet nepáli zenészekkel készít. Állítólag ott olcsóbb. Gyökerek címmel nekem is írt egy dalt. Egyébként az életben mindkét lány nagy színésznő, a színpadon ugyan nehezebb lenne a helyzetük, bár Terezka most színházban is próbálkozik. Dorotka tiniként szintén játszott. Bevallom, soha nem akartam, hogy színművészetire jelentkezzenek, mert ez a pálya korlátokat szab, folyton arra vár az ember, hogy szerepet kapjon. Ök képesek egyedül alkotni, sokoldalúak. Dorotka írogat, könyvet adott ki, választhattak, hogy mivel akarnak foglalkozni. S ennek örülünk. Nem könnyű a dolga, mindkettő kicsi korától erős egyéniség. Az ismert szülők gyerekei mindig nehezebben keresik identitásukat, lányaimat is hagyni kellett, hogy megtalálják. Nem volt mindig könnyű a dolgom, pubertáskorukban kegyedének tudtak lenni. Önállósítani akarták magukat, szemtelenek voltak, sokszor megbántottak. Azáltal, hogy ezen túlestünk, sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk, izgulunk egymásért, mindennap telefonálunk, skypolunk. Évente együtt nyaralunk, csak mi, hárman, olyankor a férfiakat félreállítjuk. A mama is ilyen akaratos gyermek volt? Nem, mi egész másként nőttünk fel Zsolnán. Öten voltunk testvérek, a szüléink sokat dolgoztak, nem tudtak velünk túl sokat foglalkozni. Az én gyerekeim másként nőttek fel, mindenre megtanítottuk őket, síelni, korcsolyázni, úszni, minden nyáron üdülni vittük őket. Nem is dúskáltunk a pénzben, de rájuk mindig szakítottunk időt. Dorotka nekivágott a világnak, kiment Nepálba. Izgult is a mama... Előbb egy hónapra, aztán hosszabb időre ment, fokozatosan szoktatott hozzá a távollétéhez. Utazási irodája van, fél évig ott van, fél évig itthon. Most épp esküvőre készül, május 15-én férjhez megy Cornwallban, a jövendő férje angol. Terezkával előbb Londonba megyünk, kétnapos kirándulásra, aztán csatlakoznak a férfiak is, s velük együtt megyünk Cornwallba autóval, hogy megismerjük a vidéket is. Már alig várom. Nyáron meg mi a párommal tervezünk esküvőt Prágában. Indiában, Nepálban meg is látogatták Dorotkát. Láttam Katmandut, a Himaláját, de hegyet nem másztam, egy ajurvéda központban a hátgerincemet gyógyíttattam. Dorotka a karácsonyokat Goában, az indiai partoknál tölti. Gyönyörű vidék, jó meleg van, Jirkával, Terezkával és az ő barátjával tavaly mi is ott töltöttük a szilvesztert, vagy húszán ültünk az asztalnál, lábunk a homokban, s bámultuk a tengert. Nagyon kellemes volt. Én főztem, karácsonykor káposztalevest, a kofferben vittem a savanyú káposztát, a gombát, a hozzávalókat. Érdekes módon ön sem színművészetire járt, hanem pedagógiai főiskolára. Nem vettek fel, nem voltam jó káder, abban az évben ment el a fivérem a Vatikánba. Folyton zaklattak bennünket a titkosrendőrök. Pedagógiára bejutottam, de egy év után megszakítottam a tanulmányaimat, elmentem válogatásra az iglói színházba, amely az eperjesihez tartozott, s az utóbbiban kötöttem ki. Hat szerepet is kaptam. Egy év után kerültem Nagyszombatba, mindjárt Júlia meg Szent Johanna szerepét osztották rám. Tíz évig maradtam Nagyszombatban, közben teherbe estem, s nem fejeztem be a főiskolát. Egyébként csodálatos évek voltak, csupa fiatal jött össze, jó volt a színházban. Bár gyermek- és ifjúsági színház volt, a pozsonyiak is eljöttek, szellemes, jó humorú, az akkori kor szellemét, a szocializmust kipellengérező előadásokat láthattak a nézők. Szerencsére nem skatulyázták be. Nem. Bár gyakran játszottam szerencsétlen sorsú lányokat, asszonyokat, az igazat megvallva, egy kicsit magamat láttam ezekben a szerepekben. A színész a maga tapasztalataiból indul ki, s minél többet szenved a magánéletben, annál őszintébb a játéka. Van, amit el lehet lesni, de a belső érzések akkor valódiak, ha maga az ember, a színész is átéli. Azáltal, hogy én húszévesen megéltem egy nagy fájdalmat, hogy Dorotkával egyedül maradtam lányanyaként, nem volt könnyű. Sokáig volt miből merítenem. Talán az volt a szerencse, hogy a színpadon kiadta magából a fájdalmat. így igaz, az előadás kitűnő pszichoterápia, az ember egy színpadi alak bőrébe bújva elsírhatja a maga bánatát. Ami megtörtént, megtörtént, volt benne sok szép is, manapság sokkal nyugodtabb az életem. A műtét kicsit mellbe vágott, de összeszedtem magam. Szívesen vállalok szerepet komédiákban, a humor segít feledni a szomorú dolgokat. Urbán Klára
