Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-21 / 68. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 21. Régió-szülőföld 13 Egyre több gyalogos töri össze magát a rossz járdákon, de a város nem ismeri el a felelősségét Kátyúba esett, kezét törte - háromezer eurót kap-4 közútkezelő vállalat 1999-ben vette át a járdákat és azóta nem csinált a kátyúval semmit (Miriam Hojčušová felvétele) Nyitra. Négy évig tartó pereskedés után nem egészen 3000 eurós kár­térítést ítélt meg a kerü­leti bíróság annak a nőnek, aki 2008 márciu­sában egy kátyúba lépve esett el és törte el mindkét csuklóját. VRABEC AAÁR1A A városi közútkezelő válla­latnak a biztosító sem téríti meg a kárt, mert a cég tíz éve tudott a húsz centiméter mély gödör­ről és csak a balesetet követően tömte be. Lépegessenek óvatosan! A közútkezelő végig tagadta a felelősségét és nem volt haj­landó peren kívül megegyezni az asszonnyal. A cég igazgató­ja, Jozef Chrenko azzal védeke­zett, hogy a kátyú régóta ott volt, ezért az asszonynak kellett volna óvatosabban lépegetnie a járdán. ,A lakosok kötelessége jelezni nekünk, ha valahol göd­röket, kátyúkat látnak. Ezt ez az asszony nem tette meg” - mondta az igazgató. Hogy ak­kor sem történt volna semmi, ha megteszi, mert városszerte rengeteg a kátyú, arra már nem tért ki, de a bíróság részben iga­zat adott neki. Huszonöt száza­lékban a felperesre, hetvenöt százalékban azonban a közút­kezelő vállalatra hárította a fe­lelősséget a balesetért. A válla­lat elmarasztalásához nagyban hozzájárult a biztosító állás­pontja is, amely a közútkezelő hozzáállását „durva nemtörő­dömségnek nevezte”. Mint a bí­róságnak elküldött indoklásá­ban áll, a szóban forgó 1x0,5 m széles és 20 cm mély gödör a járda 1993-as felbontásakor ke­letkezett. A közútkezelő válla­lat 1999-ben vette át a járdákat és azóta nem csinált a kátyúval semmit. Csak a baleset után tömte be, de nem messze még számos hasonló gödör van.” Az asszony, akit a baleset után többször is műtötték, és öt hónapig volt betegállomány­ban, már első fokon is pert nyert, de a közútkezelő vállalat fellebbezett és azt kérte, a kár­térítés csak 936,60 euró le­gyen. A felperes 3560,40 eurót kért, ezt csökkentette a kerületi bíróság 2809,79 euróra. A per­költségeket a felperes és az al­peres egyforma arányban állja. Azt sem tudták, hogyövék ajárda A precedensértékű pert nemsokára másik követi, mert az a nő is feljelentést kíván ten­ni a város ellen, aki ez év febru­ár 22-én a buszpályaudvaron botlott meg egy kátyúban. A rosszul megvilágított állomá­son egy gödörbe lépett le a jár­dáról és arccal a földre zuhant - eltörte az orrát és a bal karját. Azonnal megműtötték, várha­tóan két hónapig lesz betégál- lományban. „Naponta járok ar­ra, borzasztó állapotban van­nak a járdák, és a lámpák sem világítanak. Azért fogok felje­lentést tenni, hogy végre te­gyenek valamit, mert ez már nem csak szégyen, de veszélyes is” - mondta az asszony. Az eset külön érdekessége, hogy a vá­rosi hivatalban először azt állí­tották, a buszpályaudvar járdái a Veolia közlekedési vállalat tu­lajdonában vannak. Csak mi­után a Veolia ezt cáfolta, néztek utána a dolognak, és kiderült, hogy a kérdéses útszakasz va­lóban a városé. Eddig nyilván azért sem tudhatták, mert 1975 óta - akkor épült a buszpálya­udvar - egyáltalán nem javítot­ták ott az utakat. A pályaudvar újjáépítését évek óta tervezik, de a Veoliá- nak nincs rá pénze, a befekte­tőket nem érdekli a dolog, a vá­ros pedig nem törődik vele. Idén sem tervezték a kátyúk be­tömését, de miután baleset tör­tént, valamennyire befoltozzák a legnagyobb lyukakat. Útjaví­tásra a város ebben az évben 80 ezer eurót szán, ebből 20 ezret a járdák rendbehozására. Ta­valy 200 ezer eurót költöttek el a kátyúk betömésére, de a vá­rosban közlekedők szerint ez sem volt elég. Óvodások mérhették össze ügyességüket Megválasztották az év gyermekét- GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. A párkányi sza­badidőközpont idén is meg­hirdette Az év gyermeke ve­télkedőt, ahol a párkányi és környékbeli óvodások mér­hették össze ügyességüket. A különféle feladatok teljesíté­se mellett a szabadon vá­lasztható versenyszámban a résztvevők megvillanthatták tehetségüket is. „Sajnos Párkányból csak két óvoda - a Szent Imre Egyházi Óvoda és a Bartók utcai Micimackó óvoda - je­lentkezett a vetélkedőre, melyre csak óvodák nevez­hetnek. Nagyon sajnáljuk, hogy az öt párkányi óvoda közül három nem adott lehe­tőséget óvodásainak a bemu­tatkozásra, pedig nyilván oda is nagyon sok tehetséges és ügyes gyerek jár” - mondta Július Hégli, a szabadidő- központ igazgatója. A ver­senynek tizenkét résztvevője volt. Az óvodásoknak több versenyszámban kellett bizo­nyítaniuk ráteremettségüket. ,A feladatok összeállításánál ügyeltünk a játékosságra és arra, hogy a gyerekeknek si­kerélményt nyújtson teljesí­tésük. Külön öröm számunk­ra, hogy a szabadon választ­ható versenyszámban a résztvevők sokoldalúan mu­tatták meg tehetségüket. A vers- és mesemondók mellett voltak bábozók, táncosok is. Voltak, akik énekeltek és vol­Rigó Hanna Róza és Horváth Dávid lett az év gyermeke (A szerző felvétele) tak, akik hangszeren játszottak” - tájékoztatta la­punkat Július Hégli. A há­romtagú zsűri (Simonka Na­tasa, a mozi igazgatója, Ta­kács Erzsébet nyugalmazott óvodaigazgató és Július Hég­li, a szabadidőközpont veze­tője) választása végül Rigó Hanna Rózára és Horváth Dávidra esett. Rigó Hanna Róza mesetündérként Gár­donyi Géza verses meséjével, Horváth Dávid gitárjátékával nyűgözte le a zsűritagokat. „Minden résztvevő ajándé­kot és oklevelet is kapott. A zsűri több különdíjat osztott ki. Bízom benne, hogy a jö­vőben az összes párkányi óvoda bekapcsolódik a meg­mérettetésbe” - fogalmazott a szabadidőközpont igazga­tója. A norvég-szlovák házaspár a passzívházak megszállottjává vált - ezeket szinte egyáltalán nem kell fűteni, maximálisan hasznosítják a hulladékhőt Szalmaházakat tervez, vályogházakat újít fel B. JUHOS MELINDA Hegysúr. Zuzana Kierulffal jó másfél évvel ezelőtt találkoz­tam először, mikor tizennégy ország építészeivel közösen a Szene melletti községben éppen egy egyedi szalmaházat fejez­tek be. Zuzana, aki alacsony energiafelhasználású és úgyne­vezett passzívházak tervezésére szakosodott, évek óta azon dol­gozik, hogy elfogadtassa az emberekkel, környezetkímélő anyagokból is lehet otthont épí­teni és nem biztos, hogy érde­mes a betonhoz és a polisztirol- hoz ragaszkodni. Csak beton és tégla A bazini születésű tervezővel az irodaként funkcionáló, egye­di formájú szalmaházban talál­koztunk, amelyet egy öt méter belmagasságú központi kupola alkot és ezt nyolc kisebb, 2,30 m belmagasságú boltív vesz körül. „Nem is tudtam igazából, mit szeretnék tanulni, annyi bizo­nyos volt, hogy valami művé­szethez közelit. Az építészet mellett döntöttem” - kezdi a be­szélgetést Zuzana Kierulf, aki 1992-ben műépítészként vég­zett Pozsonyban. Zuzana még középiskolásként ismerkedett meg férjével, a norvég Bjömnel, aki 1988-ban ide is költözött Szlovákiába. Björn ipari dizájnt tanult, de hiába nyerte sorra a különféle versenyeket, nem tu­dott elhelyezkedni a szakmájá­ban, így autodidakta módon ta­nulta az építészetet. „Az egye­tem után folyamatosan keres­tem az új lehetőségeket, azt, ho­gyan lehetne másként építkezni. Akkoriban csak a téglát és a be­Legközelebb Kurucz Ottó operatőrt mutatjuk be. tont tudták elképzelni építő­anyagként, az emberek nem tö­rődtek a lakás filozófiájával és azzal, hogy az otthonuk egész­séges legyen” - mondja Zuzana, aki szerint az emberek még ma is aránytalanul sok pénzt fektet­nek egy ház építésébe, mégsem kapják vissza az elvárható ké­nyelmet, jó minőségű lakteret. A malommal kezdődött Zuzana családjának volt egy régi, omladozó malomépülete Hegysúron. A fiatal házaspár hallani sem akart a bontásról. Ma már a malom Zuzanáék ott­hona. „Az épület belső része fa tartóelemekből állt, fából volt a mennyezet is. A statikus azt ja­vasolta, mindent cseréljünk le betonra vagy bontsuk le az épü­let egy részét. Ekkor saját ke­zünkbe vettük az irányítást”. Keresték az energiatakarékos megoldásokat és azt, hogyan lehet új életet vinni a régi épüle­tekbe. Alternatív, egészsége­sebb, környezetbarát metódu­sokkal kezdtek foglalkozni, a természetes anyagok, a szalma, a fa felé orientálódtak. A passzívházakat szinte egyálta­lán nem kell fűteni. A megfelelő rendszerrel minimalizálják a hőveszteséget, és maximálisan felhasználják az ún. hulladék­hőt - a lakók által kilélegzett le­vegőt, a háztartási gépek által kibocsátott hőt. Az energiata­karékos házak építésénél nagy­jából 20 százalékkal magasabb költségekkel lehet számolni. Zuzana szívügye a régi há­zak megmentése is. ,A legideá­lisabb klímát a vályogházak nyújtják. Régen a vályogházak átépítésénél a fa padlót fel­szedték és betont öntöttek a ta­lajra, ezáltal a falak nedvesedni kezdtek, mert a nedvesség már nem tudott a talajon keresztül elpárologni. Ugyanúgy nedve­sedni kezdtek a vályogfalak, ha azokat cementes vakolattal ja­vították ki” - tudtuk meg Zuza- nától. A hőszigetelésnél a po- lisztirol sokkal hatékonyabb és egészségesebb anyagokkal is helyettesíthető, ilyen az ás­ványgyapot, a cellulóz, a pré­selt szalma. Fontos a szakem­berképzés, mert hiába propa­gáljuk az ökoházakat, ha nem lesz elég iparos” - mondja Zu­zana, aki vendégelőadóként a Műszaki Egyetem Műépítészeti Karán oktat. Zuzana Kierulffal a világon egyedülálló kupola formájú szalma­házban találkoztunk A hegysúri szalmaház építéséhez préselt (120kg/m2) szalmát használtak (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents