Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-02 / 52. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 2. Vélemény És háttér 7 Vegyük már végre észre, hogy magyarnak lenni nem morális kötelezettség Mínusz micsoda? Minimum tragédiaként értelmezik az első reak­ciók a tavalyi szlovákiai népszámlálás magya­rokra vonatkozó adatait. A sokak számára várat­lan és meglepő számok tükrében nem csoda, ha máris bűnbakok, magya­rázatok, ujjal mutogatá­sok kellenek, pedig en­nél rosszabb reakciót nem is produkálhatnánk. LOVÁSZ ATTILA Merthogy a számok láttán ideje volna tán észhez térni, és a tükörbe nézni. Nem e sorok írójától szár­mazik az a híres mondás, mely szerint „magyarnak lenni kol­lektív neurózis”. Ha ehhez a kisebbségi lét vélt vagy valós traumatizáló hatását és a má­sik oldalon a magyarság morá­lis kategóriaként való beállítá­sát nézzük, ne csodálkozzunk az adatokon. A szlovákiai ma­gyarság értelmiségi elitje és közéleti szereplői abból a hi­bás elgondolásból tekintenek a „gyalogmagyarra”, hogy an­nak kutya kötelessége a tizen­hat gyermekes csángó anya, az emblematikus adatközlő Cse­repes Anna néni szavai szerint élni: „Nem hagyom el, ami szülőimtől reám maradott, sem nyelvemet, sem hitemet, sem hordozatomat.” Félő, hogy a mondat felét a mai ma­gyar népesség jelentős hánya­da nem is érti. Vegyük már végre észre, hogy magyarnak lenni nem morális kötelezettség. Hogy nem is tradicionalizmus és fő­leg nem folklorizáló romanti­ka. Magyarnak lenni egy kö­zösséghez, egy nyelvi és kultu­rális közösséghez való tarto­zás, az azzal való azonosulás élménye. Ezt az élményt valaki vagy megkapja és pozitívan vi­szonyul hozzá, vagy elfordul tőle, vagy meg sem kapja. Két évtizede, amióta nemzeti, nemzetiségi, közösségi kérdé­sekről nyíltan folytathatunk eszmecserét, soha senkinek nem sikerült pozitív definíciót lefektetnie arra vonatkozóan, hogy egy szlovákiai magyar miért is maradjon magyarnak. A kilencvenes évek elején eretneknek tűnt még a kérdés felvetése is, az „ugyan már, micsoda kérdés ez?” reakció­val együtt. Márpedig a kérdés legitim, és ha nem válaszoljuk meg, akkor a honi magyar ér­telmiség még inkább kollektív neurózisba hajlik, a gyalog­magyar pedig szépen lassan föladja. Föladja a mit is? Hiszen magyarnak lenni feladat. Kiállás. A magyar is­kolásnak - tanuld meg, fiam - kétszer annyit kell teljesíte­nie! A magyarnak meg kell mutatnia! A magyar ember szívós, dolgos, tisztességes. Nem ijed meg a saját árnyéká­tól. A magyar ember büszke a magyarságára. Magyar gyere­ket magyar iskolába! A ma­gyarság megmaradása a tét. Megszenvedte már e nép. El­nyomják a magyart. Elvették a hazáját. Mindenki a magya­rokba rúg. Már megint a ma­gyart bántják. Soroljuk to­vább? Ezek után tulajdonképpen mit is ad föl az a szegény sze­rencsétlen, élete hajnalán álló ifjú, aki semmi mást nem akar, csak boldogulni pici kis életében, szeretne jól élni, szeretne valami értelmes munkát végezni, szeretne örömmel gyermeket nevelni, hittel tekinteni az égbe, ha hisz Istenében. Szeretne sze­retni, szeretve lenni, és köz­helyek tonnáit sorolhatjuk még. Egy-két kellemetlen ta­pasztalat, egy-két kiábrándu­lás, egy-két szembesülés az­zal, hogy ő nem jó magyar, egy-két alapos berúgás, ami­kor is el lehet mondani han­gosan, hogy „sírva vigad a magyar”, és fiatalemberünk oly magasról tesz rá az álta­lunk hirdetett nemes eszmék­re, mint a...? Mint a pinty. A cenzus eredménye talán egy nagy pofon. Akkor viszont tessék fölállni, körülnézni és mihamarább elmondani ha­zugság és az etnobizniszből származó érdek nélkül először saját magunknak, s aztán má­soknak is, hogy miért élmény éppen ehhez a nemzethez tar­tozni - még ha ez néha némi többlet vállalásával jár is. Enélkül kár siránkozni, mert a siránkozásra ebben a kenyér­harcos korban az égvilágon senki nem kíváncsi.- Kevesen érdeklődnek az irodalom iránt. Nem emlékszem, mikor loptak utoljára könyvet. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Óvatosan az árulókkal MOLNÁR IVÁN Még ma is vannak olyan naiv vagy épp ellenke­zőleg, nagyon is számító szlovákiai magyarok, akik úgy gondolják, ha Robert Fico pártja, a Smer megnyeri a választásokat, a parlamentbe kerülő magyar pártnak mindent meg kellene tennie azért, hogy bevegyéka Fico-kormányba. Megfeledkeznek azonban arról, hogy Fico a szlovákiai magyarok számára nem egyszerű politikai ellenfél, hanem a megsemmisítésünkre törő ellenség, aki pedig lepak- tál az ellenséggel, az áruló, bármilyen célokvezérlikis. Hogy a Smer hogyan viszonyul a magyarokhoz, azt már az előző Fico-kormány idején tapasztalhattuk, amikor a ma­gyarellenes hangulatkeltés soha nem látott gyűlölethullámba csapott át. Hogy ez az elkövetkező időszakban sem lesz más­képp, az már a párt választási programjából is kiderül. Ebben összesen két mondat szól a nemzeti kisebbségekről: „Gondos hozzáállás a nemzeti kisebbségek problematikájához. Akor- mány ennek a kérdéskörnek kiemelt figyelmet szentel.” Ma­gyarán: olyan problémának számítunk, ami megoldásra vár. Ennyi. Ez is jól elrejtve a szövegben. Sokat elárul azonban a szövegkörnyezet. Á két mondat a program külpolitikai részé­ben található, olyan problémák társaságában, mint a nemzet­közi terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereske­delem, a tömegpusztító fegyverek. Ebből is látszik, hogyan vi­szonyulnak hozzánk a „baloldali” párt politikusai, és az is, mi­lyen elbánásban részesülhetünk az elkövetkező években. Mindezt figyelembe véve nem valószínű, hogy Fico bepiszkí­taná a szlovák etnoktaták körében szerzett jó hírnevét azzal, hogy leállna tárgyalni a parlamentbe bekerülő magyar párt­tal vagy pártokkal a kormányalakításról, az elmúlt időszak­ban egyes szlovákiai magyar politikai körökben mégis felve­tődött a kérdés, mi lenne, ha... A kormányban való részvétel­lel enyhíthetnénk a magyarellenes lépéseken - állítják, és látszik rajtuk, ők sem gondolják komolyan. Vannak persze örök idealisták, akik képtelenek tanulni a történelemből. Ők a kevésbé veszélyesek, hiszen idővel kijózanodhatnak. Sok­kal veszélyesebbek a hataloméhségben szenvedők, akik kép­telenek megválni jól fizetett állami posztjuktól vagy ilyenre vágynak, ezért az ördöggel is képesek lennének cimboráim, csak hogy a megélhetésüket az elkövetkező négy évre bebiz­tosítsák. Mindezt persze hangzatos jelszavakkal palástolják, a lényegen azonban ez nem változtat: a megfelelő időben szó nélkül átállnának az ellenség oldalára, lejáratva ezzel az egész magyar kisebbséget. Kik azok a politikusok, akik a ne­kik és a csicskásaiknak odadobott jól fizetett posztokért haj­landók lennének az árulásra? Ezt már a választóknak kell el­dönteniük a jövő héten. Egy biztos, aki azt állítja, hogy könnyű dolguk lesz, az nem ismeri a politikusainkat. FIGYELŐ 4000 cseh neonáci Csehországban 4000 aktív tagja van a neonáci mozgal­maknak; 10%-uk a kemény maghoz sorolható - áll egy ta­nulmányban, melyet a szélső­séges mozgalmakkal foglalko­zó szakértők készítettek, akik úgy vélik, a neonáci mozgal­mak erőszakveszélyt jelente­nek a társadalomra, a hatósá­goknak fokozottan kell rájuk figyelni. Megnőhet aromák, a betelepülők elleni erőszakos cselekedetek száma, a kemény mag terrorista cselekedetekre isragadtathatjamagát. (kj) Senkit semmi nem akadályozott abban, hogy szobája rejtekébe elvonulva beírja az árkusba, hogy ő magyar 458 467 KOCUR LÁSZLÓ Szokjuk. 458 467. Az elkövet­kező tíz évben, ha a szlovákiai magyarságról esik szó számsza­kilag, ez és a 8,5 százalék lesz a két leggyakoribb mutató, amely leíródik, elhangzik. Kétségkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetiséget fel nem tüntető 382 ezer embert, lehet matekozni - ha kivonjuk a nemzetiséget be nem vallók számát, és az azon kívüli tarto­mányt vizsgáljuk...; ha azt néz­zük, hogy romának 105 ezren vallották magukat, pedig ennél valószínűleg többen vannak...- lehet okolni a külső körülmé­nyeket - rosszul volt előkészít­ve...; az emberek féltek a kódok­tól...; a közösségi hálózatokon és biogokon terjedő hisztéria- keltés ezerszer hatékonyabb volt, mint a statisztikai hivatal napi szinten kiadott nyilatkoza­tai...-, defelesleges. A relativizálás önámítás. Mivel az adatokat önbevallá­sos módszerrel vették fel, senkit semmi nem akadályozott abban, hogy szobája rejtekébe elvonulva beírja az árkusba, hogy ő magyar, mintahogyabbólsemszármazott semmilyen előnye egyetlen szlo­vákiai magyarnak sem, ha hason­ló körülmények között beírta, hogy ő bizony szlovák, navahó indián vagy éppen eszkimó. Mint hogyha ez valami titkolnivaló lenne, vagy a szomszédja nem tudná róla, hogy ő magyar (vagy navahó). 458 467, ennyien val­lották - és a hangsúly a vallották igén van - magukat magyarnak. Ebben a helyzetben tálcán kínálja magát a jóleső leegyszerűsítés: aki nem vallotta magát magyar­nak, az nem magyar, oszt’ jóna­pot, ám a helyzet ennél némileg bonyolultabb: az antipatikus számlálóbiztoson át az e sorok írója szerint a politikusi nyilatko­zatokban sokszorosan túldimen­zionált félelemig számos oka le­het annak az alapvetően egyéb­ként nehezen érthető jelenség­nek, hogy valaki nem vállalta a nemzetiségét. A hosszúra nyúlt eredmény- várás során, felteszem, senki nem várt emelkedést - bár nincs kőbe vésve, hogy a szlovákiai magyarságnak fogynia kell -, a csökkenéssel eleve számolhat­tunk, csak annak mértéke volt kérdéses. A két évtized alatti 109 ezres fogyás - a miheztar­tás végett: ez Komárom lakos­ságának a háromszorosa - kijó­zanító, egyben elgondolkodta­tó. Rámutat, hogy a politikai érdekképviseletünket vállaló pártok, párt, majd újra pártok kisebbségi programja - és az ehhez társuló hatalmi pozíciója - mennyire volt hatékony. Per­sze, az eredményt legfeljebb részben varrhatjuk az ő nya­kukba, egészében véve semmi­képp, a kisebbségi diskurzus­ban az uralkodó kollektivista narratíva miatt nem annyira kedvelt személyes felelősség el­vitathatatlan, a számlálóíveket nem az MKP és a Híd töltötte ki, hanem mi. Mi, akik vagyunk még vagy 458 467-en (tudom, meg azok, akik szlováknak vallották ma­gukat, de egyébként magyarok). Ez nem túl jó szám, de még min­dig elég magas ahhoz, hogy ne engedjünk a legnagyobb közös­ségi portált a népszámlálási eredmények miatt az elmúlt két napban elborító apokaliptikus hangütésnek, és a jeges Duná­nak menjünk. Innen azért még van visszaút, ha a felvidéki ma­gyarság képes lesz a hatékony önszerveződésre.

Next

/
Thumbnails
Contents