Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-17 / 65. szám, szombat

18 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2012. MÁRCIUS 17. www.ujszo.com Talpraesett lány vagyok „Vitray Tamás az egyetemen első félévkor minden tanítványáról írt egy értékelő le­velet. Rólam azt írta, Hogy talpraesett lány vagyok, aki jó barát, meghallgatja a mási­kat, sőt ha kell, akkor a kígyót vagy a békát is megfogja puszta kézzel. Azt is hozzátette, megérzése szerint én fogok az elsők között elkelni ebből az osztályból...” Az értékelő levél Peller Mariannról szólt. A mikor annak idején átlépted a Színház­éi Filmművészeti Egyetem küszöbét, gondoltál arra, hogy 5-6 évvel később hol fogsz tartani, mi lesz majd belőled? Igen, ugyanis pontosan az a típusú ember vagyok, aki mindig min­dent előre eltervez. így nemcsak azt terveztem el, hogy mi lesz ak­kor, ha onnan kikerülök, hanem a színművészetire való bejutásomat is elképzeltem. 18 évesen próbál­koztam először, nem vettek fel. Egy „műveltségi teszten” azonnal kiszórtak. Négy évig készültem az újabb megmérettetésre. És közben terveztem. Másodszorra sikerült is. Aztán, amikor beléptem az egye­tem ajtaján, akkor az járt a fejem­ben, hogy itt fel fognak fedezni. Ez most nevetségesen hangzik, de így volt. Igyekeztem minden tudást magamba szívni, amit a tanároktól kaptam, s közben reménykedtem... A jelek szerint jól vizualizáltál, hiszen végül csak bejött az a bi­zonyos „felfedezés”. És ez akkor még teljesen tudat alatt történt, nem tudatosan. Semmilyen ezoterikus vonal nem volt benne. De tény, hogy amit elképzeltem magamnak, az ösz- szejött. Aztán másodikban csinál­tam Vitraynak egy vizsgafilmet, egy angyallátó lányról készítettem portrét. Felvettünk egy szeánszot, ezáltal az angyallátó életébe is be­tekintettünk. Előtte én is hitetlen­kedtem, de a riportot követően magam is nyitottam az ezotéria felé. Ezt követően sokat beszélget­tem az angyalokkal. Most hülyé­nek nézel? Egyáltalán nem. Akkor folytatom. Kértem bizo­nyos dolgokat az angyaloktól, amelyek később ugyanúgy megva­lósultak. Ez a módszer hasonló az agykontrollhoz, vagy különböző meditációs technikákhoz, mert mindegyiknek ugyanaz az alapja. Évekig úgynevezett „angyalkár­tyát” húztam, kíváncsi voltam, mit hoz a jövő. Például, amikor kirúgtak az RTL Klubtól, s vele együtt az akkori párkapcsolatom­nak is vége szakadt, akkor nagyon sok kártyát húztam magamnak. És érdekes módon, így jósoltam meg magamnak a jelenlegi kedvesemet is. Emlékszem, hányszor kidob­ta a kártya Cupidót, és mennyire hitedenkedtem. Korábban soha nem történt olyan az életemben, hogy szakítottam, és egyből jött a következő férfi. Egy vagy két évig mindig egyedül tengődtem, mire megismerkedtem valakivel. Az­tán a jóslat után két vagy három héttel jelentkezett Gyuri... Aztán az angyalokról leszálltam, akkor, amikor már azt éreztem, hogy nagyon beférkőztek a hétköznap­jaimba. Egészen nevetséges volt, amikor már azért is őket hibáz­tattam, hogy késett a busz. Aztán fél évvel ezelőtt találtam rá egy másik hasonló módszerre, amely­nek spirituális választerápia a neve. Ezt már korábban javasolta egy pszichológus barátnőm, hogy sze­rinte ez passzolna igazán hozzám. Akkor még nem érdekelt, mindig leszereltem azzal, hogy majd egy­szer kipróbálom. Fél évvel ezelőtt kapaszkodót kerestem, asztroló­gushoz akartam menni. Miért kerestél kapaszkodót? Mi bajod volt? Eljutottam arra a pontra, amikor a sok-sok félelmet, amelyeket fo­lyamatosan kreáltam magamnak, már nem tudtam kezelni. Pedig nagyon szerettem volna őket le­küzdeni. Példát is említek: féltem a beszédtől az élő adásban. Állan­dóan attól rettegtem, hogy esedeg hülyeségeket beszélek, beégek, pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy műsort vezethessek, és jól csináljam. n Evekig úgynevezett angyalkártyát húztam, kiváncsi voltam, mit hoz a jövő. Az Összeesküvők című műsor kapcsán kerültek elő a félelmeid? Igen. Azért furcsállom, amit mondasz, mert kívülről épp abban a kor­szakban tűntél a legboldogabb­nak Elindult egy egészestés, több hónapig tartó élő műsor egy nagy kereskedelmi csatornán, és épp abban az időszakban kérte meg a kedvesed is a kezed. Miért épp akkor kellett kapaszkodó? Felmerültek bennem kérdések. Honnan ismerem ezt a férfit? Amikor életünkben először talál­koztunk, rögtön olyan érzésem volt, hogy én ezt az embert ezer éve ismerem. De minden apró mozzanatát! Ahogyan az orrát ki­fújja, ahogyan rág, tényleg min­dent. Vagy a nővéremhez fűződő viszony például... Az milyen? Ritka szoros. Olyan, mintha a második anyám lenne. Hihetetle­nül nagy felelősséget vállalt velem kapcsolatban, pedig nem is lenne rá szükség. Ráadásul úgy, hogy csak három év van köztünk. Nem indokolná a korkülönbség sem, hogy ilyen gondoskodó legyen. Ha létezik olyan, hogy újjászüle­tés, akkor egyértelmű, hogy a ked­vesemmel és a nővéremmel is sok életet leéltünk már egymással. És ezekre a kérdésekre roppant kíván­csi voltam. Mi történik egy spirituális vá­laszterápián? A módszert egy szociológus há­zaspár fejlesztette ki Amerikában 30 évvel ezelőtt. Ingát tartasz a kezedben, és annak segítségével kapsz választ a felsőbb énedtől. Vé­gül Czakó Évához mentem el egy tanfolyamra, ő eredetileg gyógy­szerész, de már jó ideje tanárként dolgozik. Két órán keresztül meg sem mozdult az inga. Éppen ezért azokat az úgynevezett „blokko­kat”, amelyeket magamnak okoz­tam az előző életek során, szépen fel kellett oldani. És két óra múl­va megmozdult az inga. Egyszerű kérdésekkel teszteltük. Olyan dol­gokat kérdeztem, amelyekre csak én tudtam a választ, de az inga mindig a helyes irányba ment. Megtetszett ez a módszer. A kezdő tanfolyam után a haladót is meg­csináltam, s nagyon sok eredmé­nyem van. Főleg közeli barátnők­nek, barátoknak és a családomnak csinálom, mert ezzel nem akarok pénzt keresni. Számomra ez egy eszköz, amelynek segítségével ma már sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. És a legtöbb kérdésre választ is kaptam. No és milyen kapcsolat fűz a pá­rodhoz? 0 a mesterem, a lelki tanítóm. Ő is hisz ezekben? Nem. A világon nincs nála na­gyobb szkeptikus! De akármikor kérdezem meg az ingát arról, mi a dolgunk egymás mellett ebben az életben, mindig ugyanazt mutatja. A szabadság megadása. Tehát úgy éljünk együtt és segítsük egymást, hogy közben hagyjuk a másikat, hadd végezze ő is a munkáját, és nem telepszünk rá. Milyen szabadságra gondolsz? No nem arra, hogy mindenki megy szabadon, és ismerkedik. Egészen másfajta szabadságra. Ez a terápia is jó példa erre. A sze­relmem abszolút Vágó István-féle szkeptikus. Minden ezoterikus vo­nalat baromságnak tart. De soha egy rossz szót nem szólt érte. Biz­tos vagyok benne, hogy soha nem is fog hinni benne, de támogat, mert szabadságot adott. Ugyanígy én sem mondom neki soha, hogy ne találkozzon a barátaival, vagy ne menjen el gitározni, hiszen van­nak ilyen fix pontok az életében.

Next

/
Thumbnails
Contents