Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-17 / 65. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. MÁRCIUS 17. INTERJÚ 1 1 Jól elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől. Amikor ádépted az egyetem küszöbét, konkrét elképzeléseid voltak a jövődet illetően, vagy csak a „nagy felfedezésről” álmodoztál? Épp ellenkezőleg. Kifejezetten az RTL Klubban szerettem volna dolgozni, mert sok szórakoztató műsor ott ment, amelyeket szerettem. Eleve úgy jelentkeztem az egyetemre, hogy utána annál a csatornánál lenne jó dolgozni, ám, ha az mégsem jön össze (ami akkor nagyon valószínűnek tűnt), akkor a Story TV-hez is boldogan mennék, mert ott voltak még olyan műsorok, amelyekből a legtöbbet tanulhattam volna. Volt az egyetemen egy osztálytársnőm, aki korábban Omolnár Miklósnál dolgozott. A Story magazin főszerkesztője pedig beszélgetős műsort vezetett a csatornán. Mindig néztem, mert kezdettől fogva a bulvár és a szórakoztatás érdekelt leginkább, és ebből mindig elleshettem valamit. El is kértem az osztály- társnőmtől Miklós számát. Úgy voltam vele, ha gyakornokként sem kapok lehetőséget a Story TV- nél, majd felhívom Ómolnárt, és megkérem, engedje meg, hadd legyek páfrány a stúdió sarkában... A sorrend aztán pontosan ugyanaz volt, amit elterveztél. Előbb az RTL Klub, majd a STORY4. Bárdos András volt az osztályfőnököm a színművészetin. András elhívta Schiwert Takács Lászlót, az RTL Klub egyik kreatív producerét, hogy tartson nekünk előadást a nagy szórakoztató műsorokról. Rettentően figyeltem, ittam minden szavát, de nem szólaltam meg. Előadás végén odamentem hozzá, és megkérdeztem, elmehetnék-e hozzá gyakorlatra a Reflektor című műsorba, amelynek akkor épp főszerkesztője volt. Mondta, hogy semmi akadálya. Le is húztam ott 2-3 hetet, a világon semmi nem történt, jöt- tem-mentem, néztem, ki hogyan készít riportot, majd véget ért a gyakorlat, és eltelt másfél év, mire Schiwi ismét felhívott. Megjegy- zett engem, és még egy osztálytársamat, Gábort, s kettőnket hívott be egy nagy castingra. Ott mindenféle induló műsorhoz kerestek arcokat. így kaptam meg én a Fogd a pénzt és fuss! műsort is. Gáborral mi van? A Tények reggel műsorvezetője, mellette riporterként is forgat a Tényekben. Ö is a szakmában maradt. Annak idején az egyetemen nem készítettek fel arra ezek a derék televíziós mesterek, hogy a képernyős megbízás amolyan idénymunka és bármikor véget érhet? Dehogynem! Rögtön az elején. Bárdos András mutatott egy rajzfilmet, amelynek egy kisbirka volt a főszereplője. A rajzfilm lényege pedig az volt, hogy a kisbirkának minden ősszel és tavasszal lenyírják a bundáját, akármilyen büszke is rá. Aztán kezdheti elölről az egészet... Bárdos azt mondta, ezt jól jegyezzük meg. Aztán az RTL- ben is próbáltak felkészíteni még a Fogd a pénzt és fuss! elején. A kreatív producer azt mondta, kívánja, hogy sokáig tudjunk együtt dolgozni, de muszáj, hogy legyen az agyamban egy B-terv is, arra az esetre, ha ennek vége lesz. És volt B-terv? Nem igazán. Amikor valakivel elindul a szekér, nem azon gondolkodik, mikor fog majd véget munkahelyem is lett. Rovatom indult a Nők Lapja Cafén, a STORY4-en elkezdődött a Napi sztori és a Rádiói reggeli műsorába is felvettek. Majd a herceg is megérkezett fehér lovon... Először telefonon. Miután véget ért a munkám az RTL-nél, felhívott, hogy üljünk le munkaügyben beszélni. Ugyan nincs semmi fix meló, de terveztek több műsort a STORY4-en, amelyhez szintén arcokat kerestek. Soha nem felejtem el, már a legelső telefonhívás után éreztem, hogy ebből valami lesz. Mondtam is magamban, Mariann, ne flörtölj már, mi van, ha négy gyereke van? Nem vagyok az a „guglizós” típus, nem ütöttem be azonnal a nevét a keresőbe. Sőt, esküszöm, azt sem tudtam, hogy pontosan mit csinál. Valami miatt végig az volt bennem, hogy felhívott egy újságíró a Sanomától. Később persze, amikor elutaztam egy hétre nyaralni a barátnőimmel - felejteni a szakítást és a munka elvesztését -, akkor külföldön már rákerestem, és megmutattam a csajoknak, hogy ki ő. Mit találtál róla a keresőben? Például egy interjút, ami Pécsett készült vele. Ott nagyon magyarázott valamit. Aztán volt motorsporttal kapcsolatos cikk is. Azt, hogy ő korábban a Duna TV-nél és az Ml-nél is dolgozott vezetőként, már tőle tudtam meg. No, ilyen előzmények után találkoztunk. Állítólag, amikor kimentem érni. Ráadásul a Fogd a pénzt és fuss! vetélkedőnél minden egyes televíziós vezetőtől pozitív visszajelzést kaptam, miért gondolkodtam volna máson? Biztos voltam benne, hogy megtartanak. Jött is a Reggeli. Aztán a kirúgás volt nagy fordulópont az életemben, akkor vettem új irányt. Ma már tudom, ha nem rúgnak ki, akkor nem találkozom Gyurival, és nincs a STORY4, ahol - nem titok - több produkcióban is számítanak rám. Sőt, ha nincs elválás, nem is rádiózhattam volna, pedig az is nagy szerelem lett. Ott ismertem csak meg igazán magam, egy reggeli élő rádióműsorban. Akkor és ott annak vége kellett, hogy szakadjon. Persze pofonként éltem meg, sírtam is. De aztán hamar összeszedtem magam. Az lebegett a szemeim előtt, milyen ciki lenne, ha 26 évesen a szüleimnek kellene eltartaniuk. Időben jött minden munka... Imént említetted a rádiós munkádat, és önmagad megismerését. Milyen ember vagy valójában? Pontosan olyan, amilyennek Vit- ray tanár úr látott az egyetemen. Tipikus jó fej csajnak, aki roppant toleráns, van egy kis humora, sőt öniróniája is. Amikor válaszokat kerestél az életedben, akkor az RTL Klubbal történt szakításra is magyarázatot szerettél volna kapni? Arra nem volt szükség, azt viszonylag gyorsan feldolgoztam. Akkoriban annyiszor dobta ki nekem az angyalkártya, hogy engedjem el a múltat, és lépjek tovább, mert jönnek majd új lehetőségek, hogy könnyen megtettem. Később meg is értettem, miért kellett eljönnöm az RTL-ből. Négy hónap múlva hirtelen három az irodájából, közölte a munkatársaival, hogy ez a nő lesz a felesége. Egy héttel később pedig már együtt voltunk. És mit ad isten, épp az esküvőre készültök... Ez is nagy álom volt. Mint annyi minden mást, ezt is kitűztem magam elé, hogy 28 éves koromban szeremék férjhez menni. Hogy kihez, azzal nem foglalkoztam. Nagyon erős szülői példa áll előttem, a szüleim 35 éve vannak együtt. Sőt, a velem egykorú barátnők is már mind hosszú ideje élnek együtt a társukkal. Nem is tudnám másfajta közösségben elképzelni az életem. Gyuri már a második vagy a harmadik beszélgetésnél kérdezte, hogy karrier, vagy gyerek? Mondtam, hogy mindkettő, és két gyerekem is lesz, ha erre kíváncsi... Tévézel, rádiózol, és írsz is. Melyik könnyebb? A szinkronizálás. Abban a négy hónapban, amikor nem volt fix munkám, rengeteget szinkronizáltam. Csak a szinkronból meg tudnál élni? Ha reggeltől estig mennék, akkor igen. Sok kicsi sokra megy. Tudsz félretenni? Tudok, a szüleimtől ezt rendesen megtanultam. Gyerek voltam még, amikor apukám megtanított rá. Egyszer kölcsönkértem egy osztálytársamtól tíz forintot, és abból vettem valamit. Majd apukám mondta, hogy ilyet soha többet, csak addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér. Kellett a szüléidtől valaha kölcsön kémed? Nagy mázlim volt, mert soha. Még abban az időben sem, amikor nem volt munkám. Ott volt egy pici vésztartalékom, de még ahhoz sem kellett nagyon hozzányúlnom, mert utána .jön a Nők Lapja Café, különböző felkérések cégektől műsorvezetésre. A STORY4-es munkáddal elégedett vagy? Ne viccelj! Természetesen! Úgyis az egész beszélgetés az álmokról szólt. Meséltem, hogy Ómolnár mellett akartam páfrány lenni a sarokban. Szerencsére nem kellett annak lennem, hiszen majdhogynem saját bulvárműsort kaptam. Igaz, hogy Montorfly Letti kolléganőmmel felváltva vezetjük, de nagyon szeretem. Én szeretem a bulvárt, engem szórakoztat. És az itteni csapatot is imádom, rendkívül családias a légkör. Magadról kellett már hírt mondanod? Egyszer igen. Vitray tanár úrral találkoztam a Story gálán, és megölelgettem. Mondtam róla néhány szót interjú szituációban, és azt kellett felkonferálnom, hogy most már bevallhatom, imádom Vitray Tamást. A magánéleteddel még nem szerepeltél ebben a műsorban? Nem. Ha a közelgő esküvődet kellene felkonferálnod, hogyan tennéd? Talán úgy, hogy titokban ment férjhez... Megható szertartás keretében, szűk családi körben. És sikerült zavartalanul, meghitten átélniük azt a pillanatot, amely igazán fontos az életükben. Sándor András
