Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-16 / 64. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 16. www.ujszo.com SZEMSZÖG Magunkat ütöttük ki Az elszalasztott nagy lehetőség kínjai négy hosszú éven át terhelni fogják nemzettudatunkat, pedig a szlovákiai magyar választók most is, az előrehozottvá- lasztásokon megtették, amit a lelkiismeretük diktált. Az MKP 4,28%, Híd 6,89%-os eredményt ért el (legutóbbi népszámlálási részarányunk 8,5% volt). Egyszerűen nem vagyunk többen. Méltó és ütőképes parlamenti képviseletet akartunk. Gyengébbre sikerült annál is, mint amilyen a csonka parlamenti ciklusban volt a 2010-es parlamenti választások után. Politikai elitünk- a Híd és az MKP - különböző utakon akart célba érni, de melléfogott. Leírni könnyű, de tudomásul venni nehéz. Bebizonyosodott: amit csak együtt tudunk elérni, nem lehet külön-kü- lön akarni. Van egy angol mondás: Do not cry over spilled milk (Ne sírj a szétöntött tej felett! - azaz: Eső utánköpönyeg.), amely halvány fénysugár lehet a jövőbe. A szlovákiai magyar lét új fundamentumának lerakásánál, amire bőven lesz időnk, elgondolkodhatunk azon, mi történt a kormány 2011-es októberi megbuktatása óta, a választások napján, 2012. március 10-én, szombaton, meg azon is, lehet-e négy évig tétlenül keseregni. Nemokultunkabbólsem, hogy néhány hónap alatt ízekre szedte magát a szlovákiai politikai jobboldal, esélye sem volt labdába rúgni a választásokon, megrengetve az amúgy is imbolygó szlovákiai demodrácia és az egyelőre alig létező jogállam alapjait. Egy rossz futball-filozófiához hasonlítanám azt a nevetséges politikai vergődést a választások előtt és közben, amit a jobboldal produkált - Robert Fico és népes hada önfeledt örömére -, mely szerint null-háromnál is szépen - mintha ők vezetnének - adogattak Sulíkék a saját térfelükön, az ellenfél meg élvezhette, milyen nyugodtan játszadoznak a kellemetlen ellenfelek alaposan vesztésre állva. És eljött a meccs vége - értsd parlamenti választás -, az eredmény ismert. Nem tudom gondolt-e valamit az ellenzéknek ígérkező Figeľ, Matovič, Bugár, Dzurinda, Sulik ötös fogat, de ez most már mindegy. Robert Ficóék választási központjában örömkönnyek hullottak, ha úgy vesszük, joggal. Talán azért, mert Szlovákia kurta múltj ában ekkora hatalmat ilyen ellenzéki üresjárat után még senki sem kapott. De téljünk vissza magunkhoz. A választási kampányban egy jó szó nem hangzott el a két politikai pártunk részéről a másik, de főképpen a kiszolgáltatott választópolgár címére - legalább annyi, hogy ez a nagy hercehurca, más szóval politikai versengés semmi különös, csak más úton próbálkozunk eljutni ugyanoda, vagy, hogy nem gondolhatja mindig mindenki ugyanarról ugyanazt, különbözőek vagyunk stb., hogy legyen valamilyen kinyögött érv arra, miért nem lehetett valamilyen formában együtt indulni. Mindkét párt azt gondolta, csak ő a jó, vagy legalábbis jobb, mint a másik. És a választót mártották bele a tisztátlan játékba, rájuk bízva a megoldhatatlant. Elértük/elérték, hogy a Smer majdnem alkotmányos többséget szerzett a parlamentben, s azt tesz az ország törvényhozásával és gazdaságával, amit akar, egészen 2016 tavaszáig - és teli szájjal hirdeti majd, hogy minden az istenadta nép, no meg az ő érdekükben történik. A fontossági sorrendet ők állítják föl. Törvényalkotási hajlandóságukat ismerjük. Persze ehhez a csaknem korlátlan hatalom megszerzéséhez az is kellett, hogy a 26 pártból húsz parlamenten kívül maradjon, amelyeknek szavazatait a bejutó pártok között a választási százalékarányuk szerint, így jutott hozzá a Smer a saját választói 44,41 %-nak megfelelő 67 képviselői hely helyett 83-hoz, tehát 16-tal többhöz, mint azt az objektív választási eredmény lehetővé tette volna. Abban biztosak lehetünk, hogy a 83 mandátummal Ficóék fognak tudni mit kezdeni, mint ahogy abban is, hogy ezt a sokaknak köszönhető szép eredményt nem köszönik meg. És valószínűleg mise. Jóba Mihály VISSZHANG Ad: Varga József „Áprilisi tréfa?", Új Szó, 2012. március 1. ■ SZUBJEKTÍV „Feledékeny” vádaskodó Felháborodva olvastam Varga József írását, aki állítólagos nagykaposi barátaira hivatkozva fejti ki véleményét a nagykaposi Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában történt igazgatóválasztásról. Nehezményezi, hogy az iskolatanácsba az alapiskola nevelői, tanítói, tanárai csak 2 személyt nevezhettek. A tényt, hogy ezt a létszámot nem önkényesen a buta nagykaposiak határozták meg, hanem azt a jelenleg hatályos törvények írják elő, azonban már „elfelejti” megemlíteni. Közli azt is, hogy „még az alpolgármester is szavazott” - csak megint „elfelejti” hozzátenni, hogy az alpolgármester (akit lehet szeretni, vagy nem szeretni) egyben képviselő is, a legerősebb önkormányzati frakció tagja, s két gyermekéből az idősebb ebbe az iskolába jár, a másik pedig a helyi magyar óvodába. Az önkormányzat iskolatanácsban helyet kapó többi küldöttjének gyermekei szintén az említett iskolába járnak vagy jártak, s így ezeknek az embereknek erős kötődésük van ehhez az intézményhez. Ez a helyzet egyébként az elmúlt választások után alakult így, addig az önkormányzat többek között olyan képviselőt is beültetett a magyar iskola iskola- tanácsába, akinek mindkét gyereke a helyi szlovák iskolába járt, de ez érdekes módon nembántotta sem Varga Józsefnek, sem nagykaposi barátainak az érzékenységét. Az Uj Szó az igazgatóválasztásról korrekt, tárgyilagos tudósítást közölt, ezért meglepő, hogy most nem járt utána a levélben közölt dolgok tényszerűségének. Abban egyetértek Varga Józseffel és barátaival, hogy a győztesnek „nem volt komoly kihívója”, viszont övön aluli ütésnek tartom a felháborodását amiatt, hogy az „iskola új igazgatója nem járt magyar iskolába”. Mindannyian ismerjük a szomorú tendenciát, hogy az, aki magyar iskolát látogatott, felnőtt korában szakít gyökereivel, és saját gyerekét szlovák iskolába íratja. Ha előfordul ez fordítva, hogy a szülő rossz döntése által szlovák iskolába járó magyar gyerek felnőtt korára korrigálja szülei helytelen döntését, s magyar tanítóként szerez diplomát, majd hosszú évek munkájával eléri, hogy bizalmat szavazzanak neki ahhoz, hogy vezethesse a Felvidék egyik legnagyobb magyar iskoláját, és saját gyerekét magyar iskolába járatja, akkor biztos, hogy ezért a tettéért gyalázkodást érdemel? Megjegyzem, nincs Nagyka- poson olyan ember, aki ne tudná, ki áll Varga József levele mögött. Az új igazgató már megkezdte munkáját. Mi, Nagyka- poson élő magyarok segíteni szeretnénk, amihez természetesen hozzátartozik a korrekt, tárgyszerű kritika is, de nem a lejáratás, nem a tények elferdítése, mint ahogyan azt Varga József az állítólagos nagykaposi barátaival folytatott beszélgetése alapján teszi. Gabri Rudolf, Nagykapos Nem voltunk okosak! Nem voltunk okosak, mármint a szlovákiai magyarok. Ha okosak lettünk volna (akár egy MKP-Híd koalíció megkötésével vagy ennek sikertelensége után egy egyszerű észjárással is felfogható, logikusan és matematikailag is alátámasztható választási stratégiával), akkor ma az ország második legerősebb politikai csoportosulása lehetne a magyar kisebbség mindkét képviselete, összesen és nagyjából 20-21 mandátummal. A „...mi lett volna, ha...” fejtegetés fölösleges, de biztosan Fico nem kapott volna 75 mandátumnál többet és így koalíciós partner után kellett volna néznie. így majd egyedül kormányozhat, ellenőrizhetetlenül, a megszokott nacionálbolsevik stílusban. Úgy látszik, túlnyerte magát... Ha pedig talál valakit a kormánykoalícióba, az egyenlő a résztvevő jobboldali párt (ok) politikai öngyilkosságával. A gorillások pedig, megtépázva ugyan, de túlélték! Nem kis felelősség terheli az MKP-t, a Híd vegyes pártot, de a választásokon résztvevő és főleg nem résztvevő polgárokat is. Az az érzésem, hogy „...nekünk mindig Mohács kell...”, hogy valami nagy áldozatok árán megváltozhasson! Isten óvja Szlovákiát! Agárdy Gábor A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. a9Yal0tSia?U? Ke cjvexrt'e ^ ,nntó\He dót>on‘ : 'VEot cső'00'ooKóla0' Merő M\de9 'eVl 0 .. Spesen$ ^6do ° Fal siótól W _ <##*** ^C\Os Van .. v,- YS^t^eWness0> oVtfP•"t'U f.COt™ MAGYARORSZAG Minden élménnyel több leszel MP120162
