Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-15 / 63. szám, csütörtök
8 Március 15. Szendrey Júliát az olasz forradalmárok ihlették meg, amikor Petőfinek 1848 márciusában piros-fehér-zöld színekből kokárdát készített. (Roskovicz Ignác rajza) így terjedt el Budapesten 1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában: „Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállító a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. ” Jelentése: kakastaréj A kokárda francia eredetű, nemzetközi szó. A coq szóból származik, amely kakast jelent, így a cocarde pontos jelentése: kakastaréj. Átvitt értelemben, melléknévként a franciáknál utalhat arra is, hogy valaki korlátolt gondolkozású, gőgös, rátarti. Lehet bármilyen kerek, sapkára, ruhára helyezett jelvény, harci repülőgépen felségjelzés. Nálunk fodros szélű, nemzeti színű, kör alakú szalagcsokor vagy jelvény. A kokárdaviselés a 18. században teijedt el, kezdetben sapkára tűzött jelvényként hordták. Az egyszínű szalagok viselőjük pártállását, és általában a fennálló hatalommal szembeni tiltakozását hirdették. A trikolor kokárdát a nagy francia forradalom idején a francia hadsereg katonái kezdték használni. Polgári körökben egyik nemzetnél sem olyan fontos jelvény, mint a magyaroknál. ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 15. www.ujszo.com A kokárda eredetileg a seregek, illetve különböző rangú katonák megkülönböztetését szolgálta A kokárdának jelentése van Március 15. számunkra nemzeti ünnep. Az 1848- ban kitört forradalomra és a forradalom hőseire emlékezünk az országszerte megtartott ünnepségeken. Ilyenkor kokárdát tűzünk a kabátunkra, mellyel a hősök emlékének adunk tiszteletet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A nemzeti színekből készült kokárdát XIII. Lajos uralkodásától (1610-1643) kezdték használni Franciaországban, magyar neve francia ősének a „cocarde”-nak magyarosított változata. A francia kokárdától eltérően a magyar kokárdát nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára, vagy mellrészére a szív felőli oldalon. Kokárdát olvasni A kokárda színei rend szerint megegyeznek a nemzeti színű zászló színeivel. A kokárda színei helyesen mindig belülről kifelé olvasandók. Magyar- országon a piros-fehér-zöld zászló alapján, a zászló felső piros csíkja kerül belülre és a zöld kívülre. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű. Tehát helyesen kívülre kerül a zöld, belülre a piros szín. Azonban a Szendrey Júlia által Petőfinek készített kokárdán sem ez a színsorrend figyelhető meg, hanem az olasz zászló színeinek sorrendje. Ugyan így 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros és belül a zöld szín. Ez a fordított viselet mára annyira elterjedt, hogy mindenki így hordja a március 15-i ünnepségeken a kokárdát. A kokárda piros-fehér-zöld színhármasa nem kizárólag a márciusi ifjak érdeme, ők csupán felélesztették a nemzeti színeket. A trikolór először Mátyás korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert jelkép legyen. A kokárda az 1848-as forradalom kezdetén vált ismerté és lett nemzeti jelkép. Megkülönböztető jelzés vagy ruhakiegészítő? A kokárda eredetileg a seregek, illetve különböző rangú katonák megkülönböztetését szolgálta. A trikolórt Európában a francia forradalom tette divatossá. A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én elkészítette és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát, hogy így szavalja el a Nemzeti dalt. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei, Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. Az 1848-as forradalom óta Magyarorszáw ... Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848- ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Katona Tamás történész gon a kokárda egyértelműen a függetlenség, a szabadság, az idegen hatalommal szembeni ellenállás szimbóluma. Pontosan ezért a Bach-korszakban (a forradalom leverésétől az 1867-es kiegyezésig) senki sem hordhatott nyíltan kokárdát Magyarországon. A kokárda néhány évtizede a március 15-i megemlékezések elengedhetetlen tartozéka. (Képarchívum) 1. A helyesen varrott magyar kokárda 2. A hajlított magyar kokárda 3. A sokak által használt kokárda A kokárda színei a néphagyomány szerint a következőt jelentik: :: - "’.•v HŰSÉG,- ERKÖLCS remény Kokárda készítése 4 lépésben Kokárdát nem kell a boltokban keresnünk, minimális kézügyességgel otthon is bárki elkészítheti. 1. Egy 30 cm hosszú nemzeti színű szalagot elfelezünk. 2. Az egyik darabnak a két végét összevarrjuk. 3. A zöld szélénél apró le-föl öltéssel végigvarr- juk, majd összehúzzuk a cérnát, hogy kerek korong formát kapjunk. 4. A másik darab szalagot félbehajtjuk és V alakban a kokárda hátuljára varrjuk. A kokárdát biztosítótű segítségével erősítjük fel a ruhára. Az egyik márríusi ifjú Vasvári Pál, mellén kokárdával Barabás Milós litográfiáján A piros-fehér-zöld színhármas először 1848-ban vált az ország jelképévé Az együvé tartozás jelképe ÖSSZEFOGLALÓ Nincs és talán soha nem is volt a vüágon olyan népcsoport, amelynek ne lenne, ne lett volna valamilyen jelképe, ami a közösségük együvé tartozását fejezi ki. Egyik ilyen nagyon elterjedt jelkép a zászló. Ére- detileg kizárólag a harcmezőn használták, hiszen nagyon praktikus, hogy minden oldalról felismerhető, és rúdra tűzhető: egy-egy csapategységnek külön zászlóik voltak, hogy magasba emelve messziről is jól lehessen látni, melyik csapategység hol helyezkedik el. Innen aztán hamar szimbólummá vált, és az egyes csapategységek helyett egyre nagyobb közösséget fogott össze, míg a zászlók egy egész nemzet jelképévé váltak. A magyaroknak is, egészen régi időktől fogva voltak zászlóik, de kezdetben nem volt egy egységes, magyar zászló: mindegyik magyar törzsnek különböző zászlaja volt. A letelepedés után Árpád háromszög alakú vörös zászlója vált az uralkodó jelképpé, ami először egy fehér kereszttel egészült ki, majd a különböző uralkodóházak alatt sokat változott. A piros-fehér-zöld szín először Mátyás korában tűnt fel, egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. A piros-fehér-zöld színhármas először 1848-ban vált az ország hivatalos jelképévé, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen. A trikolor (azaz a háromszínű zászló) a francia forradalom óta vált „divatossá”, így a magyar zászló, és a belőle levezetett kokárda is háromszínű lett. A forradalom leverése után természetesen nem engedélyezték semelyik nemzeti jelképnek a használatát sem, a kiegyezés óta azonban újra magyarságunk legnagyobb szimbóluma lett a piros-fehér-zöld színhármas. Ezért a mai napig is ezeknek a színeknek a környezetében ünnepeljük nemzeti ünnepeinket. Összeállította: (vps)
