Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-15 / 63. szám, csütörtök
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 15. Az eddigi parlamenti választások során az egyszer kiesett pártok közül csak az SNS éviekéit vissza Együttélés Bár az Egyesült Államok már a következő elnök- választásra figyel, a szerző mégis az előzőre, a 2008-asra utalna vissza egy gondolat erejéig. KOCUR LÁSZLÓ Amikor John McCain számára az eredményhirdetés után nyilvánvalóvá vált, hogy Barack Obama költözhet be a Fehér Házba, nem azt üzente neki, hogy az ő ellenkampánya miatt mennyi szavazatot vesztett, hanem arra buzdított minden amerikait, aki támogatta, hogy vele együtt „gratuláljon neki, és fejezze ki jókívánságát következő elnökünknek, hogy megtalálja az együttműködés útjait és az ellentétek leküzdéséhez szükséges kompromisszumokat”. A szlovákiai magyar pártok megmaradtak a másikra mutogatásnál. A különbség csak annyi, hogy a Híd jobb pozícióból tud mutogatni, pedig a kialakult helyzetben neki illenék nagyvonalúbbnak lenni. Ot nappal vagyunk a választások után. Akit érdekelt, az már megnézte a különböző grafikonokat és tabellákat arról, hol, hányán, hogyan, kire szavaztak, bár ez a böngészés leginkább arról szólt, hogy melyik választási körzetben mennyivel nyert Fico - anyám, a számok nem hazudnak, parafra- zálhatnánk Petőfit. Botorság lenne azt gondolni, hogy a déli járásokat a „három igaz” kivételével a Smer csak az ott lakó szlovákok szavazataival tudta vinni, a „mi” szavazataink pedig csak a Híd és a Magyar Koalíció Pártja között oszlottak meg. Ficóék a kampány alatt Dél-Szlovákia számára egy szájkosárral a fején eldugták a két magyarfaló főmumust, Dušan Caplovičot és Marek Maďaričot, a gazdaságilag leszakadt régiók pedig vevőnek bizonyultak az erős állam és a szociális biztonság ígéretére. Mindkét pártelnök értekezett az elveszett szavazatokról. A parlamentbe jutott párt vezetője úgy fogalmazott, az MKP miatt elveszett százezer magyar szavazat. Nos, ebben kétségkívül igazat kell adnunkBugár Bélának. Számára. Az a 109 483 felnőtt, szabad, cselekvőképes szavazó ugyanis úgy döntött, nem őt választja. E szavazók egy része valószínűleg akkor sem biztos, hogy szavazna a Hídra, ha egyedül versengene a szlovákiai magyarok voksaiért. E sorok írójának nem tiszte megmondani, mi legyen az MKP-val, a párt nem csak a Híddal szemben szenvedett vereséget, a másodszori kudarc értelmezését nem korlátozhatjuk egy bináris oppozícióra, hanem sokkal komplexebb kontextusba kell helyeznünk, mely alapos elemzést és a 2010-esnél talán mélyebb önreflexiót kíván. Mindenesetre kétszer is bebizonyosodott, hogy az általuk felkínált politikai alternatívára egyelőre van igény, mely a 458 467 „viszonyszám” ismeretében akár magasnak is mondható. A szlovák politikai valóság azonban az, hogy az eddigi hat parlamenti választás során az egyszer kiesett pártok közül csak egyetlen egyneksikerültvisszaevickélnie a parlamentbe, az SNS-nek 2006-ban. A választási kampány számos tanulsága közül legalább egyet az MKP-fanok számára is kiemelnénk. A választások éjszakáján a tévéképernyőn sok „árulót” láthattunk. Ott volt például az áruló Mikuláš Dzu- rinda, akinek 2000-ben volt pofája kilépni a Kereszténydemokrata Mozgalomból, melynek alapító tagja volt, és új pártot alapítani. A szintén „áruló” Robert Fico pedig másodszor is miniszterelnök lett. Hogy nem sült ki a szeme, amikor 1999-ben kilépett a Demokratikus Baloldal Pártjából... És ez csak két példa a közelmúltból és a honi politikából, nemzetközi kitekintés nélkül, pedig véletlenszerűen kiválasztva bármelyik európai országot, tudnánk hasonló példát találni, a pártok fragmentálódása a politikai élet sajátja. Lehet, hogy kisebbségben jobban fáj, hogy a nagy nehezen összesuszterolt, az ideológiai törésvonalakra fittyet hányva a látszategység illúzióját nyújtó gyűjtőpárt felbomlott, és az „oszlásnak indulás” idején emberi természetünkből eredően még esetlegesen helye is lehetett túlfűtött érzelmi reakcióknak, most azonban ezeket már ideje lenne elhagyni. Ami most következik, az az együttélés. Az MKP-nak tartósan meg kell tanulnia együttélni a parlamenten kívüli léttel, most garantáltan berendezkedhetnek rá négy évre. E körülmények között kell kialakítaniuk túlélési stratégiájukat. A Hídnak együtt kell élnie azzal, hogy elsősorban délen vesztett szavazókat, és elgondolkodni azon, miért történhetett ez. Nekünk, szlovákiai magyaroknak pedig együtt kell élnünk azzal, hogy ez a politikai reprezentáció fog irányt szabni az ország sorsának, s benne egy kicsit a miénknek is. Ahogy a méltán népszerű Belga együttes „szavalta”: mi választottuk őket, minket képviselnek. KOMMENTAR Obama kötelező duplája VERES ISTVÁN Nagyon el kell rontania valamit Barack Obama stábjának ahhoz, hogy ne duplázhasson a Fehér Házban a jelenlegi, demokrata elnök. A republikánusok eddigi kampányának forgatókönyvét ugyanis mintha csak Barack Obama kampányfőnöke írta volna. Elhúzódó jelölési folyamat, ellentétes megítélésű jelöltek. Mitt Romney ugyan már szinte ledolgozhatatlan előnnyel menetel, Rick Santorum viszont itt-ott még begyűjt egy-egy államot, így a végső jelöltállítón a másik két indulóval, Newt Gingrichcsel és Ron Paullal összefogva okozhat kellemetlenségeket Romneynak. Az egész republikánus belharc viszont mintha csak egy megrendezett színdarab lenne, nincs valódi tétje. Ha tehát Obama novemberben nem tudna duplázni, az nem a republikánusok győzelmét, hanem a jelenlegi elnök vereségét jelentené elsősorban. Erre viszont akkora az esély, mint hogy valaki pingvinekkel találkozzon a nevadai sivatagban. Gingrich és Ron Paul küldöttei ugyanis aligha állnak majd az ultrakonzervatív Santorum oldalára, így több mint valószínű, hogy Romney lesz a fő anti-Obama, az idei John McCain (ő volt Obama vetélytársa öt éve). A hagyományosan konzervatív államok (például Észak- Karolina, Tenessee, Georgia, Kansas) jelöltállító gyűlésein ugyanakkor láthattuk, hogy a bigottabb déli és közép-nyugati amerikaiaknak Romney elfogadhatatlan; az előválasztásokon Santorum vagy Gingrich mögé sorakoztak fel. Szomorú, de ezen a téren Romney egy cipőben jár Obamával. Utóbbit bőrszíne miatt utasítják el a konzervatív választók, Romneyt pedig nagy valószínűséggel azért, mert mormon vallású. Az USA-ban ugyanis, bármennyire tűnik is Európából a szabad vélemény mennyei paradicsomának, nagyon elterjedt egy isten-haza-család típusú életfilozófia. Ez még nem lenne baj, csakhogy a begyöpösödött amerikaiaknál ez idegengyűlölő viselkedési modelleket produkál, meg azt, hogy nem tudják elfogadni, ha valaki másként járja a Teremtő által neki kiszabott rögös utat. Az újprotestáns szentfazekaknál erre még az is rátesz, hogy a mormonok korábban (és egyesek szerint ma is) gyakorolták a többnejűséget. Egy mormon tehát akkor lesz amerikai elnök, amikor az említett pingvinek be- slattyognak a sivatagba. Ha valami csoda folytán pedig Santorum megelőzné Romneyt, ő sem tarolhatna, ugyanis olyan tervekkel állt elő, amelyektől a normális észjárású embernek feláll a hátán a szőr. Betiltaná a melegházasságokat és az abortuszt, nemrég pedig azt nyilatkozta, hányni tudna az állam és az egyház szétválasztásának gondolatától. Summa summarum (vagy Santorum): ha Obamát le akarnák győzni novemberben a republikánusok, már rég egy jól megerősödött, országosan népszerű ellenjelölttel kellene járniuk az államokat. Mire nyáron eldől, hogy ki lesz a kihívó, már csak néhány hónapja marad, a jelenlegi elnök emellett rekordnagyságú kampányadományokkal, felkészült és higgadt kampánystábbal várhatja a döntő csatát. JEGYZET Égre dobott szívvel LAMPL ZSUZSANNA Ragyognának az orchideák az ablakban, mint a márciusi ifjak a márciusi fényben, ha a napot nem takarnák szürke esőfelhők. A nő megigazgatja a szegfűt és a rózsát, amit nőnapra kapott. Ti megtartjátok a nőnapot? Ezt a szocialista ünnepet? Hitetlenkedik egyik ismerőse. Nekem visszataszító ez a szocialista nőnap, mert azok a forradalmár nők jutnak róla az eszembe, akik erőszakkal kiharcolták, hogy legyen napjuk, mondja rúzsnyomot hagyva a csészén, amiből a teáját kortyolgatja. Mi nem szeretjük a feminista ünnepeket, és az Amerikából ránk erőltetett Valentinokat sem. Mi az anyák napját ünnepeljük, teszi hozzá két korty között. A nőnek eszébe jutnak a máig jól funkcionáló szocialista konyharuhák, amelyeket régi nőnapokon kapott. Meg azok a nők, akiknek nem adatott meg, hogy anyák legyenek, ám attól még megérdemlik, hogy ők is kapjanak egy szál virágot, mert nélkülük sem lenne teljes a (férfi) világ. Egyébként miatta nyugodtan lehetne férfinap is. De nem mond semmit. Nem kényszer az ünnep. Aztán szóba kerül március idusa. A mai ünnep. A nő, amikor még egészen kicsi lány volt, azt gondolta, hogy az idus az Ida név becézett alakja, mint például a Katalinnak a Katus, és a március idusa olyasmitje- • lent, hogy márciusban született Ida. Később, amikor már tudta, hogy miről szól(t) március tizenötödike, barátnőivel összehasonlították Petőfi összes verseinek első és második kötetében látható Pe- tőfi-képet, a dagerrotípiát és a rajzolt portrét, és azon vitatkoztak, melyiken helyesebb Petőfi. Abban viszont megegyeztek, hogy a leghelyesebb Petőfi Petrovics Zoli, aki abban az iskolai műsorban alakította Petőfit, amit Gálán Géza rendezett. Március tizenötödike a magyarok ünnepe szerte a világon, mondta Andrássy tanító néni, és azon a napon a tanítás kezdetén nem a Munka dalát énekelték, hanem a Kis lak állt. És ezt mindenki tudta, pedig az iskolában csak később tanulták. Amikor a forradalomról és a forradalmár költőről tanultak. Gyönyörű büszke verseket tanultak, ha éjfélkor fölkeltenek, ezeket akkor is tudni kell, mondták a tanító nénik. Mikor ezeket szavalták, mintha Petőfi szívéből dobogott volna bennük egy darab. Annál szörnyűbb volt hallani, hogy ezt a fiatalembert, aki Segesvárnál gyalog menekült, egy másik katona lóháton ülve lemészárolta. És a nőnek eszébe jutnak a magyar katonák, akik a Don-kanyamál menekülve fel akarnak kapaszkodni a német járművekre, és az autón ülők puskatussal verik le őket. És Radnóti, akit a bori noteszével együtt lőnek bele az árokba, s akinek még menekvésre sem volt lehetősége. Az utolsó pillanatokban mindenki élni szeretne. A forradalmár férfiak is. Mire gondolhatott akkor Petőfi? , Anyám, az álmok nem hazudnak”? „Már hó takará el a bérei tetőt?” Mindenesetre március tizenötödikén bizonyára ezt érezte: „ha feldobnám az égre a szívemet, melegítené a világot nap helyett”. A nőnek ez a kedvence. Ezt akarja érezni március idusán.- Attól tartok, a válasaztás utáni személycserék engem sem kerülnek el, és a férjem lecserél egy fiatal pipire. (Peter Gossányi rajza)
