Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-02 / 27. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 2. Iskola utca 19 A Senior Mentor Programban 55 év felettiek segítenek a tanulásban alsó tagozatos kisdiákoknak Kicsik és idősek - együtt (Képarchívum) A magyar Senior Mentor Program idősebb felnőt­teket visz általános isko­lákba a diákok olvasásá­nak és szövegértésének fejlesztése céljából, emellett új lehetőséget biztosít az ötvenöt év fe­lettiek számára, hogy hasznosíthassák felhal­mozott tudásukat. MISLAY EDIT Hamarosan a szlovákiai magyar alapiskolások is kipró­bálhatják, milyen egy tapasz­talt segítővel tanulni. A prog­ramot elindító és működtető Civil Vállalkozások Nonprofit Kft. társalapítójával és ügyve­zetőjével, Áichelburg Márton­nal beszélgettünk. Hogyan született meg a Senior Mentor Program? Már egyetemistaként foglal­koztatott az érdemi társadalmi szerepvállalás gondolata. Ké­sőbb ügyvédi irodában dolgoz­tam, és úgy éreztem, valami másban lennék igazán jó, vala­milyen társadalmi mozgalom­ban. Nekem nagyon tetszenek az egyszerű öüetek, amelyek nem egy bonyolult társadalmi tervet akarnak megvalósítani, hanem egy könnyen véghezvi­hető célt fogalmaznak meg. Rendkívül rokonszenves volt számomra az Experience Corps nevű amerikai kezdeményezés, melynek ugyanez a lényege, az­az 55 év feletti felnőttek segítet­tek az általános iskolás gyere­keknek az olvasás gyakorlásá­ban. Úgy gondoltam, ez a mód­szer Közép-Európában is mű­ködne. Ösztöndíjjal sikerült ki­utaznom az Egyesült Államok­ba, ott végeztem el a program stratégiai tervezését 2007-ben. 2008-ban indítottam a progra­mot Magyarországon, és már a legelső alkalommal több mint 90 ember érdeklődött a mentori helyek iránt. Akkor csupán hét embert választottam ki, mert egy nagyon erős kis csapattal akartam kezdeni. Voltak speciális feltételei a jelentkezésnek? Nagyon fontos, hogy a je­lentkező elkötelezett legyen a gyerekekkel való munkára, és komolyan vegye ezt a felada­tot. Mert van, aki úgy gondolja, csak játszani kell. Fontos, hogy csapatjátékos legyen az illető, és jó kapcsolatokat tudjon ki­alakítani. Sokak számára meg­lepő volt, hogy a mentori mun­ka nincs pedagógiai tapaszta­lathoz kötve. Mi ugyanis egy la­ikus segítségnyújtó szolgálat vagyunk, tulajdonképpen a pedagógus és a nagyszülő kö­zötti szerep az, amit a mento­rok vállalnak. Emberi támaszt akarunk biztosítani a gyere­keknek, főleg az alsó tagozat 2. és 3. osztályában, mert ha itt nincs rendszeres támasz és se­gítség a gyerekek mellett, és nem tanulnak meg rendesen olvasni, akkor a későbbiekben más dolgokat sem lesznek ké­pesek megtanulni. Hogyan indult a program? Véletlenszerűen választottak ki egy iskolát, vagy érdeklőd­tek, hol lenne rá igény? All. kerületet, Újbudát vá­lasztották ki számunkra. Azért tartottam jó helyszínnek, mert egyrészt ez a legnagyobb bu­dapesti kerület, másrészt elég színes. Vannak nagyon jó kör­nyékek és kevésbé jók, tehát könnyű találni magasan kép­zett értelmiségieket, akik egy közeli iskolában a hátrányos helyzetű gyerekeknek segít­hetnek. Az első évben egyéb­ként több mint húsz iskolát szólítottunk meg. Kettőt akar­tunk kiválasztani, de nem is jelzett vissza több. Minden­képpen „kicsiben” akartam el­kezdeni a tevékenységet. így az első évben referenciát tud­tunk felmutatni, és sajtótájé­koztatót szerveztünk. Emellett nagyon jó szakmai visszhangot kapott a Senior Mentor Prog­ram, nagyon sok professzor, a szakmában tekintéllyel bíró ember állt mellé, és az orszá­gos médiában is elég jó volt a visszhangja. Jelenleg 21 hely­színen dolgozunk Magyaror­szágon, és három éven belül megvalósíthatónak látjuk, hogy 100 iskola vegyen részt a programban. Ez évente akár 5000 gyereket is jelenthet, és úgy gondolom, rendszerszintű változást hozhat a közoktatás­ban, ha egy önkéntes kezde­ményezés ilyen lefedettséget érd. A gyakorlatban hogyan működik a program? A mentor egy gyerekkel fog­lalkozik egyszerre, délutánon­ként találkoznak. Az az irány­adó, hogy 3-4 egyéni foglalko­zást kaphasson egy gyerek egy héten, és a mentor egy teljes tanéven végigkísérje a munká­ját. A gyerekeknek legtöbbször az olvasásban segítünk. A tan­év során végigvesszük a kötele­ző olvasókönyvet, de ha vala­melyik gyereknek ez nem kelti fel az érdeklődését, akkor mást olvashat, akár A kis herceget. A fiúk az autók vagy a vadászgé­pek iránt érdeklődnek, náluk gyakran előkerülnek az ilyen jellegű könyvek. Hogyan fogadják a gyere­kek ezt a segítséget, az időse­ket? Az elején, amikor bemutat­kozunk egy új iskolában, ez meglepő dolog lehet számukra. A gyerekeknek gyakran nincs is kapcsolatuk 50 év felettiekkel, például mert a nagyszülők tá­vol élnek, és nem találkoznak gyakran. Eleinte talán némi gyanakvással fogadják a men­torokat, hogy kik is ők tulaj­donképpen, és mit akar tőlük, de amint megismerik őket, ez a hozzáállás nagyon gyorsan megváltozik, és erősen kötőd­nek hozzájuk. Az alsós korosz­tály még nagyon felnéz a fel­nőttekre. Persze nem kis szere­pe van ebben annak is, hogy a mentori programba kivételes felnőttek kerülnek be, és vonzó foglalkozásokat tartanak a gye­rekeknek. Úgy látom, ez a program nem csupán a gyerekeknek szeretne segíteni, hanem egyúttal az 55 év felettieket is aktivizálja. Azt szeretnénk, hogy azok az idősek, akik részt vesznek ben­ne, folyamatos lehetőségként éljék meg, ami őket is feltölti. Úgy vélem, az 55 év feletti kor­osztályra nagyon nagy szükség van, mert egy hatalmas humán tőkét képviselnek. Rengeteg tapasztalatuk, tudásuk van, és ezt vissza kell csatornázni olyan helyekre, ahol ez hasz­nosítható. Lemérhető pár év tapaszta­lata alapján, mennyit javul a gyerekek olvasási készsége a mentorok révén? Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeknél mindig mérhető változást tudjunk felmutatni. Minden félévben közvélemény-kutatásokat ké­szítünk, a tanárok véleményét is kikérjük, hogyan látják, mennyit fejlődtek a gyerekek. A tanárok 85 százaléka már egy fél év után azt mondja, a gye­rekek sokat vagy kicsit fejlőd­tek, éskb. 15 százalék esetében érzik azt, hogy a gyerek nem lett jobb. Egyébként a fejlődé­sen belül kb. 35 százaléknál azt látják, nagyon sokat lépett elő­re a gyerek, és kb. 45-50%-ban azt, hogy a gyerekek jobbak let­tek. Szerintem ezek nagyon jó arányok. Az olvasás és szöveg­értés mellett a gyerekek maga- biztossága is nő. A tanárok most már egyre inkább látják azt, hogy a tanítványokon túl az iskolára, az osztályra is ha­tással lehet ez a kezdeménye­zés. Azzal, hogy a legproblé­másabb gyerekeket felzárkóz­tatjuk, az egész osztály munká­ja megváltozik, hatékonyabbá válik, hiszen az addigi „lema­radók” is magasabb szinten tel­jesítenek. Terveik szerint Szlovákiá­ban is elindítják a Senior Mentor Programot. Hogyan jött az ötlet? Azért esett a választásunk Szlovákiára, mert egyrészt na­gyon közel van, másrészt azt gondoljuk, ha ez a módszer működik Magyarországon, ak­kor más közép-európai orszá­gokban is igény lehet rá. Az is előny, hogy Szlovákiában ma­gyar közösségek is vannak. Nem hiszem, hogy egy ország­ban kellene csak működnünk, az Európában való terjeszkedés most nagyon fontos. Milyen stádiumban van a program szlovákiai beindí­tása? Most érkeznek be a jelentke­zések. Ebben az évben tobo­rozzuk mind az iskolákat, mind a jövendőbeli mentorokat. Van egy koordinátorunk Nagy Ildi­kó személyében, akivel már egy fél éve együtt dolgozunk, ő Pozsonyban lakik, tehát a helyi szervezést tudja vállalni. Szlo­vákiában is két mentorcsopor­tot szeretnénk létrehozni. Az eredeti terv az volt, hogy Kas­sán és Pozsonyban lesz a két csoport, de a kisebb városokból is elég élénk a jelentkezés, le­hetséges tehát, hogy az első projektünk Nyitrán fog megva­lósulni. Mert onnan és a kör­nyékről is több jelentkezés ér­kezett. Jövő tanévtől akár be is in­dulhat a munka Szlovákiá­ban? Lehet, hogy már ebben a tanévben elkezdődhetnek az első mentorfoglalkozások. A POSTA HOZTA Jól szerepeltek a kassaiak A nyitrai Konstantin Filozó­fus Egyetem Közép-európai Ta­nulmányok Karának Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézete és a Gramma Nyelvi Iroda ebben a tanévben is közö­sen szervezte meg a szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák számára az ímplom József Kö­zépiskolai Helyesírási Versenyt 2012. január 20-án, Nyitrán. A felvidéki forduló 2 kategó­riában zajlott. A gimnazisták kategóriájában 26, a szakkö­zépiskolások kategóriájában 6 diák mérte össze erejét a kö­vetkező városokból: Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom, Ipolyság, Rimaszombat, Galán- ta, Nagymegyer, Kassa, Tornai­ja, Érsekújvár, Zselíz, Ógyalla és Királyhelmec. Iskolánkat, a kassai Márai Sándor Gimnázi­umot két diáklány képviselte, Furik Gabriella a III. A és Tóth Flóra a IV. A osztályból. A verseny két részből állt: tollbamondásból, valamint egy feladatlapból. Ebéd után a ver­senyzőknek bemutatták az egyetemet, majd a feladatla­pok megbeszélése következett, ahol rámutattak a leggyako­ribb hibákra. Lányaink jól sze­repeltek, Gabriella 14., Flóra pedig 5. lett. A Kárpát-medencei döntőt február 24-25-én rendezik meg Gyulán. Magyarországról és a határon túlról (Felvidék, Er­dély, Vajdaság, Kárpátalja) mintegy 120 diák vesz részt a versenyen. Felvidéket 10 diák képviseli majd (a nyitrai fordu­ló első tíz helyezettje), tehát mi még Flórának szoríthatunk. A verseny 1992-től szélesült ki határon túlivá, a kassai gimi- sek mindig képviseltették ma­gukat, sőt mindig helyezettek is voltak. Flóra, mindent bele Gyulán! Akik képviselik a Felvidéket: Kovács Anna - Magángim­názium, Dunaszerdahely ­186.5 pont Sebők Bereniké - Vámbéry Ármin Gimnázium, Dunaszer­dahely-184,5 p. Škoda Máté - Selye János Gimnázium, Komárom -183 p. Zilizi Kristóf - Pozsonyi Ma­gyar Gimnázium -180,5 p. Doboš Tímea - Ipolysági Magyar Gimnázium -180 p. Tóth Flóra - Márai Sándor Gimnázium, Kassa -180 p. Ruszó Ivett - Tompa M. Re­formátus Gimnázium, Rima­szombat-176,5 p. Zsabka Regina - Kodály Zol­tán Gimnázium, Galánta ­175.5 p. Zagyi Boglárka - I. Krasko Gimnázium, Rimaszombat - 173 p. Balogh László - Corvin Má­tyás Gimnázium, Nagymegyer -173 p. Tóth Mónika Több mint harminc diák mérte össze tudását a verseny szlovákiai fordulójában (Danko Aliz felvétele) ISKOLAI DOLGOZATOKBÓL ♦ És akkor a költő megírta a Szundi kétapródja címűverset. ♦ A Bibliát Guttenberg talál­ta fel. ♦ A kutatók az őshazában megtalálták az ősmagyarok hátrahagyott részeit. ♦ Lincoln anyja már csecse­mő korában meghalt. ♦ Boldog Margit az erény út­ját követte. Ártatlan életét és elsőszülött gyermekét az Úr­nak ajánlotta. ♦ Barbarossa seregében ki­tört a pestis, amely elől maga a császár is csak álruhában tudottmenekülni. ♦ If. József, a vaskalapos ki­rály Mária és Terézia fiavolt. ♦ Szulimánt a szigeti ost­romnál megölték, ezért egye­lőre felhagyott azzal a szán­dékával, hogy Magyarorszá­got meghódítsa. ♦ Eötvös József többek kö­zött Budán született.

Next

/
Thumbnails
Contents