Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-18 / 41. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 18. www.ujszo.com A német kritikusok imádják Fliegauf alkotását Medve-esélyes film MTl-HÍR Simon Curtis egy rendezőasszisztens és a díva kapcsolatáról forgatta a legújabb Monroe-filmet Egy hét csavargás Marilynnel Marilyn Monroe (Michelle Williams) Colin Clarkhoz (Eddie Redmayne) került legközelebb a filmbéli film forgatásán (Fotó: Forum Film) Berlin. Több német napilap az idei Arany Medve-díj komoly várományosaként emlegeti Fliegauf Benedek magyar- országi romagyilkosságokat feldolgozó Csak a szél című filmjét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint amennyiben Mike Leigh brit filmrendezőnek, a zsűri elnökének szava dönt az Arany Medve odaítélésében, akkor ,jó eséllyel” a magyar film kaphatja meg a díjat. Fliegauf alkotása nem a mészárlást mutatja be, hanem félig dokumentarista módon egy roma anya és két gyermeke egy hétköznapját. ,A történet főszereplői ragaszkodnak ahhoz az illúzióhoz, hogy nem történhet semmi rossz, éppen úgy, mint mi, a nézők” - írja Andreas Kilb, a lap kritikusa, hozzátéve, hogy amikor „az utolsó percekben eldördülnek a lövések, ugyanúgy felkészületlenül érnek minket, mint magukat az áldozatokat”. A Berliner Zeitung egyenesen követeli a fődíjat a filmek. Fliegauf alkotásának „kell odaítélni az Arany Medvéd’ - írja Anke Westhpal, aki szerint az alkotás „az első perctől kezdve lélegzetelállító”, a rendező pedig nem a romákról szóló közhelyeket alkalmazva mutatja be a történet szereplőit, hanem tisztelettel fordul feléjük „és érzi félelmüket”. A Die Welt című lapban Co- sima Lutz kiemeli, hogy a film nem csupán egy roma család életéről és haláláról szól, hanem képet ad a szerző hazájáról is, ahol, „mint ismert, évek óta formálódik az idegengyűlölet klímája”. A Tagesspiegel című lapban Peter von Becker „grandiózus roma-drámaként” jellemezi a filmet, szerinte „csendes, mégis kiáltó” mű, amelyben a felszínen gyakran alig történik valami és mégis minden másodpercét áthatja a „felszín alatti rettenetes feszültség”. A fődíjért 18 film volt versenyben Berlinben. Nem tudom, hogy Marilyn Monroe ebben a filmben lenyűgözi-e a nézőt. Ha nem, nem az őt megformáló színésznő hibája. Vele nincs baj, nem véletlen kapta meg a díva megformálásáért az Arany Glóbuszt. Ami azt jelenti: az újságíróknak abszolút bejött. S ez rendben is van. TALLÓS1 BÉLA Mi több, az Amerikai Film- akadémia tagjainál is nyerőre áll napjaink Monroe-ja: Michelle Williams ott van a jelöltek között. S ha nem kapja meg, az minden bizonnyal azért lesz, mivel maga a film, a történet, amelybe Marilyn Monroe-ként belehelyezték, nem olyan átütő, olyan bőr alá ható, amilyent általában a legkiemelkedőbb filmes aranyszobrocskával értékelni szoktak. Bár Simon Curtis rendező irányításával ebben a régi időket megidéző moziban feléled a film máig igézőn ható őskora, olyan ragyogó személyiségekkel, mint Sir Laurence Olivier, akit nem kisebb név, mint Kenneth Branagh vagy Vivien Leigh, akit Julia Ormond formál meg, a sztori valahogy nem bír nagylángon égni. Egy hét történetét doglozza fel a film Colin Clark visszaemlékezései alapján. Azt az időszakot, amikor Clark Laurence Olivier asszisztenseként dolgozott A herceg és a színésznő című film 1957-es londoni forgatásán. Az Egy hét Marilynnel nem is annyira a díváról szól, mint inkább a körülötte lévőkről, arról, ahogy fogadják őt, és kezelik a jelenlétét. Ám mindenekelőtt a napló írójáról, a huszonhárom éves Colin Clarkról, hiszen az ő szemszögéből látunk mindent. Azt, ahogy beleszeretett előbb a moziba, később pedig a szexi filmcsillagba (vászonról és élőben egyaránt). Arról ad képet a sztori, ahogy az ifjú Clark kitartással, ügyességgel és ravaszsággal elérte, hogy az akkori film (A herceg és a színésznő) rendezőjének harmadik asszisztense legyen. Fuss ide, fuss oda, ezt intézd, azt intézd volt a dolga a forgatás előkészítésében, és ugyanez hárult rá a felvételek során. Volt azonban ebben a fiúban valami, a jósága, a szerénysége, a fiatalsága és az ártatlansága - amint Marilyn is mondta róla -, amivel mindenkit lehengerelt, aminek köszönhetően mindenki megnyílt előtte és elfogadta őt. Pimasz is volt egy kicsit, bájosan pimasz, és Marilyn szemében pimaszul fiatal. A díva, aki férjével, Arthur Miller drámaíróval érkezett Londonba a forgatásra, s aki akkor már nyugtatókon élt, csak a pimaszul fiatal asszisztens közelségében, később pedig társaságában érezte magát felszabadultnak. Nekem mindig idősebb pasijaim voltak - mondta a fiúnak, és mindent elfogadott tőle. Azt is, hogy az ágyában aludjon, s hogy egy hétig úgy léphessen be az életébe, ahogy senki más. A napokba moziba került új filmmel A herceg és a színésznő forgatásának rekonstruálását kapjuk. Középpontban Laurence Olivier (Kenneth Branagh szintén ott van az Oscar-jelöl- tek között) és Marilyn Monroe hadakozásaival. Ám főleg a díva szeszélyeit, késéseit, felkészületlenségét. S ami ezt megkoronázza: félelmeit, hogy nem tud megfelelni a szerepnek. Elgyengülését amiatt, hogy abban a pillanatban, ahogy a kamera beindul, s neki játszania kell, kiesik a díva pózából, s elveszti a bátorságát, a tartását és ellehetetlenítik az elvárások. Kérdezi is egyszer a történet során, hogy: „megmutassam nekik őt?”, vagyis hogy megmutassa-e Marilynt, az élő legendát. Beáll a sugárzó pózba, és eggyé válik a vászonról látható és az emlékezetünkben élő Marilyn, megjelenik az ikon, akitől elolvad férfi és nő egyaránt. Egyedül Colin Clark volt az, aki a londoni forgatás során fel tudta tölteni Marilynt, hogy a kamera elé lépjen. A korabeli forgatáson túl erről szól a másfél órás filmdráma - ami állapot-, helyzet- és hangulatfilm hatalmas természeti tablókkal. Marilyn és Clark autós és gyalogos csavargásaival a Londonhoz közeli csodálatos vidék káprázatos természeti kulisszáiban. Olyan helyekre visz el a kamera e két emberrel, hogy a látvánnyal mintha egy festmény borulna ránk a vászonról. Végül is a forgatás viszontagságain túl csak arról kapunk szépen fényképezett, visszafogott érzelmeket ábrázoló kockákat, hogyan lépnek be ők egymás életébe. Olyan átlé- nyegítő hetet élnek meg, hogy Marilyn nem vonakodik a fiú előtt kilépni a bálványból. Miként mondja is neki: azért lehetsz mellettem, mert te nem őt látod bennem. Szép, elgyengítő, de nem nyálasán hollywoodira festett a kapcsolatuk. Michelle Williams valóban elbűvöl, igéző, szexi, s még be- pörgött „kísértete” is mer lenni önmagának. A Colin Clarkot alakító Eddie Redmayne pedig, ahogy megszoktuk tőle, letisztult, pontosan uralt gesztusokkal van jelen minden helyzetben. Az a színész ő, áld az ádámcsutkájával is játszik. Aki az ádámcsutkájával is megille- tődik, amikor első éjszaka szembenéznek egymással. Ez a helyzet a legfeszültebb pontja a filmnek, alakítás szempontjából is csúcs: mindketten néma energiákkal sütnek a vászonról. Maradandó pillanat. Aretha Franklin és Stevie Wonder is énekelni fog Whitney Houston amerikai énekesnő mai zárt körű temetési szertartásán. A temetésre meghívást kapott az énekesnő volt férje, Bobby Brown, Több mint testőr-beli partnere, Kevin Costner és Oprah Winfrey is. Whitney Houstont a család régi barátja, Marvin Winans gos- pelénekes búcsúztatja, de elköszön tőle zenei mentora, Clive Davis is. A newarki New Hope baptista templomot már a temetés előtt kä nappal elkezdték előkészíteni a szertartásra A szertartást komoly biztonsági intézkedések kísérik. (Képarchívum) Élete paradoxonának nevezi, hogy a cenzúra elől menekülve egy olyan országban telepedett le, ahol közvetett cenzúra működik Milos Forman belépett a kilencedik ikszbe Legutóbbi filmjét öt éve forgatta (Képarchívum ÉVFORDULÓ Ma 80 éves Milos Forman Oscar-díjas filmrendező, a csehszlovák új hullám egyik vezér- egyénisége, a Hair, a Száll a kakukk fészkére és az Amadeus alkotója. Szülei a második világháború alatt koncentrációs táborokban haltak meg, Formant és bátyját rokonok nevelték fel. A prágai színművészeti főiskolára nem vették fel, és mivel a katonaságot el akarta kerülni, dramaturg-szakra kezdett járni. 1964-ben mutatkozott be rendezőként, és hamarosan a fiatal nemzedék egyik legismertebb alakja lett. Filmjei egyszerre voltak szellemesek és kesernyések, józanok és leleplezők. Első műve, a nemzedéld konfliktust bemutató Fekete Péter külföldön sorra nyerte a díjakat, odahaza viszont a hatalom képviselői fanyalogva nézték hasonmásaikat a vásznon. Az 1965-ös szomorú vígjáték, az Egy szöszi szerelmei egy munkáslány érzelmi felnőtté válásáról szól. Az 1967-es Tűz van, babám egy kisvárosi tűzoltóbálon játszódik, ahol a tombolaajándékok eltűnnek, a szép- ségkirálynők nem mernek a színpadra lépni és kigyullad egy ház. A kultúrpolitika irányítóinak ez már sok volt, az Oscar- díjra jelölt alkotást betiltották. Az 1968-as események hatására elhagyta Európát és az USA-ban kezdett dolgozni. 1971-ben kis költségvetéssel elkészíthette első amerikai filmjét Elszakadás címmel, s a fiatalok problémáival foglalkozó alkotás elnyerte a cannes-i film- fesztiválon a zsűri különdíját. 1975-ben ő vihette filmre Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényét, munkájának eredménye hat Oscar-díj lett. Forman 1979-ben, immár amerikai állampolgárként forgatta a Hair című musical film- változatát, szuggesztív koreográfiával és színészi alakításokkal. Az 1984-es Amadeus nyolc kategóriában kapott Oscar-dí- jat. A forgatás egy része Prágában zajlott, a szülőföldjére első alkalommal visszatérő rendezőt amerikainak tekintették, a cseh sajtó felsőbb utasításra nem adott hírt a forgatásról. 1990-ben a Valmont, a Veszedelmes viszonyok sokadik feldolgozása egyértelmű bukás volt. A művészi válságból Formánnak 1996-ban a Larry Flynt, a provokátor című, Amerika legsikeresebb pornókiadójáról készült filmjével sikerült kilábalnia. 1999-ben Ember a Holdon címmel rendezett filmet a hatvanas évek egyik leg- excentrikusabb komédiásáról, Andy Kaufmanról. Legutóbbi filmjét öt éve forgatta Goya kí- sértetei címmel, ebben azokat a borzalmakat akarja felidézni, amelyekből az emberiség semmit sem tanult. Forman élete paradoxonának nevezi, hogy a cenzúra elől menekülve egy olyan országban telepedett le, ahol közvetett cenzúra működik: hiába ő filmjeinek írója és rendezője, a jogokkal a nagy stúdiók rendelkeznek. Arra a kérdésre következetesen kerüli a választ, hogy európainak vagy amerikainak tartja-e magát. Tervekről már nem nagyon beszél, mivel úgy véli: minél öregebb az ember, annál nehezebben talál olyan témát, amelyre két évet szánna az életéből, (mti/juk)
