Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-16 / 39. szám, csütörtök

18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 16. www.ujszo.com FELVIDÉKI MAGYAR PEDAGÓGUS DÍJ A Dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola diákjai Franciaország szívében A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége 2012. március 24-25-én Rozsnyón megrendezi a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok XVIII. Or­szágos Találkozóját. A pedagó­gustalálkozón ebben az évben is átadásra kerül a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj. A díj azoknak a pedagógu­soknak vagy pedagógusközös­ségeknek ítélhető oda, akik, amelyek munkájuk során jelen­tős nevelői-oktatói eredménye­ket érnek el, sikeresen alkal­maznak célravezető pedagógiai módszereket az oktatásban, a tehetséggondozásban vagy a nevelés területén, akik pedagó­giai-közéleti tevékenységükkel példával szolgálnak környeze­tük számára, akik szlovákiai magyar nemzeti közösségünk értékeinek gyarapításán fára­doznak. A díjra javaslatot tehet­nek magánszemélyek és közös­ségek. Odaítéléséről az SZMPSZ Országos Elnöksége dönt. Az SZMPSZ ezúton is kéri tagjait, alapszervezeteit és te­rületi választmányait, hogy eb­ben az évben a díj odaítélésére javaslataikat 2012. március 5-ig (postára adás dátuma, kér­jük 1. osztályú küldeményként postára adni) juttassák el az SZMPSZ komáromi Központi Irodájába, cím: SZMPSZ P.O.BOX 49., 945 01 Komárno. A borítékra kérjük ráírni: ,Jelölés”. A jelölést a honlapon talál­ható formanyomtatványon kér­jük benyújtani. A POSTA HOZTA Korcsolyázni jó! Az utóbbi napokban az igazi arcát mutatja a tél. A kemény fagyok mindnyájunkat próbára tesznek, fázunk, és a meleg, jól fűtött lakásba menekülünk. Szembesülni kényszerülünk a téli természet viszontagságai­val. A tél azonban nemcsak bosszúságot, hanem örömet is osztogat. így van ez a dióspatonyi is­kolában is, ahol a helyi önkor­mányzat segítségével megépí­tettünk egy korcsolyapályát, bővítve ezzel az iskolai test­edzés lehetőségeit, nem csak a testnevelésórán. A fagyos idő pirosra festi a vidáman hancú- rozó, korcsolyázó gyermekek arcát, miközben fehér sző­nyeggel borítja be a környéket. Mesés világ ez, a téli gyermek­örömök mesevilága. A korcsolyázás örömeinek a gyerekek mellett bárki más is hódolhat, ameddig a téli időjá­rás ezt lehetővé teszi, hiszen ingyenesen használhatja a pá­lyát a falu apraja-nagyja. Isko­lánkon a tömegsportoknak mindig nagy hagyományai vol­tak. A különböző sportesemé­nyeken elért számos kitűnő eredmény bizonyítja tanulóink felkészültségét és a sport iránti szeretetét. Mindehhez biztosí­tottak a körülmények, a jól fel­szerelt tornaterem, egy kor­szerűen megépített műfüves pálya, amelyeket most szezon­jelleggel kiegészít a korcsolya­pálya. Meggyőződésünk, hogy a sport hozzájárul a jobb ta­nulmányi eredményekhez is, hiszen fizikai felkészültség a szellemivel kiegészülve jellem­zi az egészséges, jó magavi­seletű és jól tanuló gyermeket, így teljesedik ki igazán a szülő, a gyermek és a tanár igyekeze­tének közös eredménye. Simon Bianka Élvezik a korizást a dióspatonyi gyerekek (Képarchívum írjatok az Iskola Utcának! Továbbra is szívesen várjuk diákok, tanárok beszámolóit isko­lájuk eseményeiről, eredményeiről, valamint a tehetséges di­ákokat bemutató írásokat, melyeket az iskolautca@ ujszo.com vagy a redakcia@ujszo.com e-mail-címre küld­hetnek el. Kérjük, hogy a fotókat jpg formátumban, külön csa­tolják a küldeményhez, ne a Word dokumentum részeként. Zenekar alakult az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium végzős fiúosztagából Sukár Fivérek - a dal kovácsolta össze őket számtalan műemléke közül meglátogattuk a gótikus Notre- Dame templomot, és sétáltunk a város ódon favázas épületei kö­zött. A burgundiai hercegek át­alakított palotájában található a Szépművészeti Múzeum párat­lan szobrászati és festmény­gyűjteménye. Chalon sur Saone 60 ezer lakost számláló járási székhely. A város büszkesége a St. Vincent katedrális és a fény­képészet alapjait lerakó Nicé­phore Niepce emlékmúzeuma. Autun ősi városát Augustus római császár alapította. A ró­mai kori falakkal körülvett tele­pülés nevezetességei a jó álla­potban fennmaradt városkapuk, a hatalmas amfiteátrum és a ro­mán kori kőfaragványairól híres katedrális. Utunk egyik legnevezete­sebb látnivalója a még romjai­ban is lenyűgöző Cluny apátság román kori temploma volt. Épí­tését 1100 körül kezdték. A templom a bejárattól az apszi­sig valaha 187 méter hosszú volt. Jelenleg csak az egyik ke­reszthajó része és két torony tekinthető meg belőle. Hogy milyen is lehetett fénykorában, azt a helyszínen vetített há­romdimenziós filmen láthatja az érdeklődő turista. Hazafelé vezető utunk ki­sebb kerülővel Párizson keresz­tül tartott. Európa egyik legje­lentősebb fővárosának bemu­tatása pár mondatban merő le­hetetlenség, és talán nincs is rá szükség. Elégedjünk meg tehát a mondással: Párizst látni kell! A szerző a Vidékfejlesztési Szakközépiskola tanára Burgundiái mozaik Burgundia csodás, látni­valókban bővelkedő, rendkívül változatos vi­dék. Területén átvezet az út Franciaország dél­vidéke és a tengerpart fe­lé immár évezredek óta. Története is hihetetlenül érdekes és mozgalmas. TÓTH FERENC Első, név szerint is ismert la­kói a kelta gallok voltak, akiket Caesar galliai hódításai után a rómaiak fokozatosan leigáztak. Később a germán népek közé tartozó burgundok vándoroltak e területre, s alapították meg el­ső királyságukat az ötödik szá­zadban. A burgund hercegek, Merész Fülöp utódai hatalmas és erős birodalmat hoztak létre. A burgundiai udvar nagyrészt az országrész mai fővárosában, Dijonban tartotta székhelyét. A tartomány csak a 15. század vé­gén csatlakozott Franciaor­szághoz. A Dunaszerdahelyi Vidékfej­lesztési Szakközépiskola 37 di­ákja október elején élmények­ben gazdag hetet töltött Bur­gundiában. Vendéglátónk a tartomány Fontaines nevű te­lepülésének mezőgazdasági középiskolája és annak Geug- nonban levő társiskolája volt. Fontaines Dijontól délre fek­szik, a híres francia borvidékek egyikének közepén. A környék kis falvaiban rengeteg régi műemlék található. Chagny, Meursault, Pommard, Mercu- rey települések nevei egyaránt ismerősek a borszakértők és a Beaune, kórházmúzeum román kori építészet szerelme­seinek körében. Chalon sur Saone városától északra található Beaune, a „bor fővárosa”. Valóságos műemlék város román kori, gótikus és re­neszánsz épületekkel. Ősi mag­ját városfalak veszik körül. Ta­lán leghíresebb műemléke a gó­(Képarchívum) tikus stílusban emelt Hotel-Di- eu, amely a középkortól egészen 1970-ig kórházként és men- helyként működött. A város tör­ténelmi központjában heten­ként egyszer a környező falucs­kák árusai kínálják portékáikat. Burgundia tartomány főváro­sa a száztomyú Dijon. A város PÉTER DOMINIKA Mondják, egy kis löket is elég ahhoz, hogy nagy dolgok szülessenek. Egy pillangó számycsapása cunamit vonhat maga után, egy köhintés száz­ezreket fertőzhet meg, és meg­eshet, hogy egy dal kovácsol össze tíz fiatalt a közös cél ér­dekében. így lett Tóth Nikolas, Nászaly Gábor, Borka Péter, Saliga Tamás, Pavelka Adrián, Győrik Krisztián, Molnár Dá­vid, Krupčiak Olivér, Korčok Miklós és Németh Viktor - az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium végzős fiú­osztaga - Sukár Fivér. Történetük egészen a kezde­tekig nyúlik vissza, mikor 2008 szeptembere összehozta őket. Mikor a beszélgetésekből barát­ságok, az órák előtti házifeladat- írásokból pedig közös éneklések születtek, persze akkoriban még csak unaloműzés céljából. Sebe­sen elszelelt négy év, és 2011 őszén már érettségiző osztály­ként ültek be a hétfői tanítás után törzshelyükre, megteremt­ve ezzel az azóta már hagyo­mánnyá vált „Monday Tea- Time”-ot. Az időcipő szorított, egyre múltak a napok, a szalag­avató pedig közelgett. Dönteni kellett - behódolnak a női túl­erőnek, vagy valami egyedivel rukkolnak elő. Ekkor a háttérből istenijeiként szólalt meg a min­dent megalapozó Open Stage- dal, az Aranka. A sarokból előke­rült a gitár, egy pad mélyéről a dalszöveg és nemsokára már a szintivel összemosódó „Várta­lak, elhagytál!” harsogta túl a fo­lyosó zsivaját. A népszerűség nőtt, míg az osztályterem előtti férőhely egyre csak fogyatko­zott. Nyilvánvalóvá vált: valami megszületni készül. Ekkor egy hang így szólt: „Új d alt hoztam! ” A terem megfagyott, minden el­halkult, majd egy eltévedt szív­dobbanás megtörte a csendet. Megtörtént, tétje lett - szalag­avató« műsorszámmá alakult az addig csak kedvtelésből űzött délutáni bohóckodás. Sikerük lett, befutottak, mindenki többet akart belőlük, a felkérések egyre csak érkez­tek, az érdeklődés nőtt - lépni kellett. Gondoltuk, ennyi volt, véget ért a móka, újra csend uralja majd a folyosókat. Azon­ban ekkor egy addig ismeretlen dallam ütötte meg fülünket, melyet kis idő múltán ismerős hangok követtek. Összenéz­tünk, mosolyogtunk és tudtuk, most kezdődik csak igazán. Nem telt sok időbe és viszont­láttuk őket. A karácsonyi, majd a diákbálos fellépés a vártnál nagyobb sikert hozott számuk­ra. Dúdolják a dalaikat, beszél­nek róluk, megismerik őket. Mondhatnánk, hogy olyanok, mint mi, hisz itt élnek köztünk: szembejönnek velünk az utcán, találkozunk velük az üzletben, meglátjuk őket a buszon, vala­miért viszont mégis másnak hatnak. Pedig nem szuperhő­sök vagy rocksztárok. Pusztán magukat adják, azt, amik - Su­kár Fivérek!

Next

/
Thumbnails
Contents