Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-16 / 39. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 16. Iskola utca 19 Egy nem hagyományos nap a komáromi Selye János Gimnáziumban FELHÍVÁS - PEDAGOGUSTALALKOZO KomPrax A diákok aktívan bekapcsolódtak a foglalkozásokba (Képarchívum Sokszor éri az a vád jelenlegi oktatási rendszerünket-megjegyzem, nem alaptalanul hogy nem készíti fel a diákokat a valós életre. Tanulni viszont nem csak hagyományos módszerekkel, az iskolában lehet, sőt! KANOZSAY KATALIN Február 7-én a Selye János Gimnáziumba látogatott Dávid Králik és csapata, hogy harmadikos tanulók részére tartsanak egy nem formális tanítási napot a KomPrax projekt keretében. A KomPrax („Kompetencie pre prax” - készségek a gyakorlatban) arra hivatott, hogy a diákok azon képességeit fejlesszék, amelyekre munka- vállalásnál, az egyetemi tanulmányok alatt és a valós életben lesz szükségük. A délelőtt játékos ismerkedéssel telt, majd egyidejűleg négy különböző workshopot tartottak az előadók. Diákjaink kipróbálhatták magukat különféle szituációs játékokban, ahol a cél az empátia és a tolerancia megélése, átélése volt. Egy másik csoportban a közös és megfontolt döntéshozatal, a megfelelő kommunikáció és együttműködés volt porondon. Dávid Králik vállalkozott arra, hogy tartson egy nem hagyományos foglalkozást az 1945 utáni szlovák prózáról. A téma némileg adott volt, hiszen harmadikosaink mostanság tanulták Dominik Tatarka Farská republika (Reverendás Köztársaság) c. regényének elemzését a szlovákórákon. Hogy miért volt nem hagyományos a mű feldolgozása? Elsősorban a téma megközelítése volt rendhagyó. Nem tanítok irodalmat, de tapasztalom, hogy tanítványaim számára sokszor távolinak, megfoghatatlannak és érthetetlennek tűnnek az időben kicsit távolabbi események. Dávid egy személyes történetet mesélt el: az első Szlovák Állam idején, amikor Tatarka regénye is játszódik, egy kis falucskából vonatra tuszkolták és elhurcolták a helyi zsidókat. A vonatot partizánok támadták meg, így páran az elhurcoltak közül egy pincébe menekültek. Egy másik alkalommal nőket és asszonyokat deportáltak, néhányan mégis megmenekültek. Életüket egy püspök mentette meg. És Dávid életét is, hiszen a két történet nagyszülei története... Ahogy elmondta, az irodalom nem a szerzők életrajza, nem is leegyszerűsített tartalmak bema- golása, hanem érzések sokasága. Ugye, mennyire más, ha így közelítünk meg egy regényt? Ezután a fiatalok feladata az volt, hogy reklámot készítsenek Tatarka könyvéhez: az egyik csoport negatív kampányt, a másik pozitívat. Ebéd után egy általam igen érdekesnek tartott vitasorozat kezdődött. A foglalkozás célja, hogy a diákok megtanuljanak intelligensen vitázni, érveket felsorakoztatni egy adott téma mellett és ellen, meghallgatni és válaszolni a másik fél érveire, végül pedig megtalálni azt a kompromisszumos megoldást, ami mindkét fél számára elfogadható. A vita központi témája a magyar nyelvű oktatás volt: az egyik csoportnak azt az álláspontot kellett megvédenie, miért fontos magyarul, az anyanyelvűnkön tanulnunk, a másik csoport feladata pedig az volt, érveljen a kizárólagos szlovák nyelvű oktatás mellett (természetesen nem meggyő- ződéses alapon kellett érveket felsorakoztatni). Végül a két csoport a következő kompromisszumos megoldást fogadta el: legyen magyar nyelvű oktatás, hiszen a magyar ajkú gyerek magyarul mindent megért, ez számára a természetes, de legyen meg a lehetősége, hogy tisztességesen megtanulhasson szlovákul. Igen, azt hiszem, ennél szebben és jobban nem lehet megfogalmazni azt, ami nekünk, szlovákiai magyaroknak kell. Az anyanyelvűnk az a „ianva scientiarum”, amely számunkra megnyitja a tudás kapuját, de emellett elengedhetetlenül fontos, hogy megtanuljunk helyesen és főképp magabiztosan szlovákul kommunikálni. Ehhez pedig pont az szükséges, amit a gyerekek megfogalmaztak: kell, hogy szlovákul beszéljünk, és ezt gyakoroljuk az iskolában a szlovákórák keretében. Őszintén megvallom, bár nagyon örültem, mikor Králik úr felajánlotta, szívesen eljönnének iskolánkba is egy napra, picit tartottam attól, vajon működni fog-e egy magyar gimnáziumban a projekt. Utólag elmondhatom, alaptalan volt a félelmem. Kétségtelen, a nyelv sokszor akadályt jelentett, a diákok nem tudták megfogalmazni olyan pontosan és szépen a mondanivalójukat, mint magyarul tették volna, ennek ellenére vették az akadályokat és aktívan vettek részt a foglalkozásokon. Nagy köszönettel tartozunk Dávid Králik- nak és csapatának, hogy ellátogattak hozzánk és sok mindenre megtanították tanítványaimat és engem is. Hosszú és fárasztó volt ez a keddi nap, de egyben nagyon szép és felejthetetlen is. Mikor az iskolából késő délután hazaértem, egy kedves tanítványomtól a következő üzenet fogadott az egyik közösségi hálón: „Kedves Tanárnő! Először is köszönjük, hogy ránk esett a választás, úgy gondolom, hogy a többségnek hasznos volt ez a mai nap. Aki nem tud olyan jól szlovákul, az is többé-kevésbé bekapcsolódott a feladatokba. Továbbá az emberi kapcsolatok, a kommunikáció és a csoportmunka fontosságára is rájöttünk. Még egyszer köszönöm.” Még egyszer, köszönjük, Dávid. Maszkabálban a kassai gyerekek Február legjelentősebb eseménye minden gyerek szerint a maszkabál. így van ez a kassai Márai Sándor Alapiskolában is. A farsangi mulatságot a hagyományokhoz hűen iskolánk igazgatónője, Csurkó Éva nyitotta meg. Mindenkit nagyon sok szeretettel köszöntött, majd felhőtlen szórakozást kívánt valamennyiünknek. A program az osztályonkénti bemutatkozással kezdődött, melyet egy kis néptáncbemutató tett színesebbé. A bemutatkozás után a közkedvelt kacsatáncra mindenki táncra perdült. Nagy izgalommal kapcsolódtak be a gyerkőcök a kötélhúzó versenybe is. Mindenki élvezte a néphagyományból kiinduló jelenetet, Konc király és Cibere vetélkedését, mely mindig Cibere győzelmével végződik, és ez a böjt kezdetét jelenti. A hangulat egyre jobb lett, és a maszkabál programjának első felét az Alma együttes Nád a házam teteje című dramatizált dalával zártuk. Egy rövid pihenő és (A szerző felvétele) majszolás után új erőre kapva folytatódott a mulatság. Mivel minden gyerek játszani és versenyezni szeret a legjobban, a napközis tanító nénik játékos vetélkedőt állítottak össze. A gyerekek összemérhették ügyességüket és kitartásukat, és ahogy az már lenni szokott, a legügyesebbek győztek a labdatáncban, az „alvó oroszlán”-ban és az almatáncban. A legnagyobb izgalom természetesen a tombolahúzásnál volt. Vannak örök nyertesek, akiket Fortuna mindig támogat és a legszebb díjakat mindig ők viszik haza. A cukorkaeső a szomorkodókat is jobb kedvre derítette. A program fénypontjaként kiértékelték az otthon készített jelmezeket. Minden osztályból négy büszke gyerek álhatott fel a színpadra, bebizonyítva, hogy az ő anyukájuk a legügyesebb. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az idei maszkabál is felhőtlen szórakozást nyújtott minden kedves vendégnek, legyen az gyerek, szülő vagy tanító. Tóth Zsóka Kicsik és nagyok felhőtlenül szórakoztak a farsangi mulatságban A POSTA HOZTA A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2012. március 24-25-én Rozsnyón „A nevelési - tanítási - tanulási folyamat fejlesztése” címmel kétnapos szakmai konferencia keretében rendezi meg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XVIII. Országos Találkozóját. A konferencia fókuszában az iskolán belüli mikroszintű folyamatok elemzése, a tanítási óra (tervezése, előkészítése, levezetése és értékelése), a hatékony tanulásszervezés, a pedagógus szakmai kompetenciái, szakmaisága (a tanár személyisége), a tantárgyi tervezés (tantárgyi program) áll. Az előadások a professzionalitás - innováció - együttműködés hármasában érintik a pedagógus-kompetenciákat, azok fejlesztésének lehetőségét a hatékony tanulásfejlesztés érdekében. A konferencia tervezett előadói: Falus Iván, Nahalka István, Lénárt Sándor, Mező Katalin, Knausz Imre, Barlai Katalin, Szabó Edit, Sallai Éva, Mo- noriné Papp Sarolta, T. Parázsó Lenke. Bővebb információ és letölthető jelentkezőlap az SZMPSZ honlapján (www.szmpsz.sk) található. FELHÍVÁS - SZMPSZ DÍJ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2012. március 24-25-én Rozsnyón megrendezi a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XVIII. Országos Találkozóját. A pedagógustalálkozón a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj mellett átadásra kerül a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Díj öt kategóriában. A díjak azoknak a pedagógusoknak, illetve a magyar nyelvű oktatást támogató személyeknek ítélhetők oda, akik a szlovákiai magyar közoktatásban kiváló eredményeket értek el. Jelölni az alábbi kategóriákban lehet: 1. A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért 2. Pedagógus életpálya díj 3. Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért 4. A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért 5. Óvópedagógusok részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért (A kategóriát kérjük aláhúzni! A jelöltet csak a kategóriák egyikébe lehet jelölni!) A díjra javaslatot tehetnek magánszemélyek és közösségek. Odaítéléséről az SZMPSZ Országos Elnöksége dönt. Az SZMPSZ ezúton is kéri tagjait, alapszervezeteit és területi választmányait, hogy ebben az évben a díj odaítélésére javaslataikat 2012. március 5-ig (postára adás dátuma, kérjük 1. osztályú küldeményként postára adni) juttassák el az SZMPSZ komáromi Központi Irodájába cím: SZMPSZ P.O.BOX 49., 945 01 Komárno. A borítékra kérjük ráírni: „Jelölés”. A jelölést a honlapon található formanyomtatványon kérjük benyújtani. Piruetteznek a „jégészeti" szakkör tagjai (Képarchívum' A POSTA HOZTA Téli tornaórák a hetényi Tarczyban A nagy hidegnek sokan nem örülnek. Nem így a tarczysok! Az „igazi” télnek köszönhetően a hetényi „nagy” tó alaposan befagyott. Nagyszerű lehetőség ez nemcsak a téli sport szerelmeseinek, hanem iskolásainknak is. A tornatermi tanórák helyett a kinti, szabadtéri mozgásnak adtunk előnyt. Tornaóráinkat a szabadba terveztük. Mozgásos játékok, csoportos korcsolyázás, szánkázás, csúszkálás és hócsatározás volt a program. Meleg ruha, meleg cipő, kinek- kinek korcsolya és persze jókedvvolt a feltétel! Akineknem volt korcsolyája, annak sem kellett elkeserednie. Hóangyalkákat készíthettek, melyekkel beborították a tópartot. Régészeti szakkör helyett most, jégészeti” csoport alakult, akik ,jégészke- désükkel” alaposan felhívták magukra a figyelmet. Apró pici piruettek gyakorlásával igazi jégrevüt varázsoltak mindenki örömére, s még az iskola pedagógusai sem érezték azt, hogy a foglalkozások végére jéggé fagytak! Rancsó Andrea
