Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-10 / 34. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 10. Vélemény És háttér 7 A jobboldali pártokkal szemben nagyobbak az elvárások; amit szabad Ficónak, tilos Dzurindának Hol az igazság? A Gorilla-akta kiváltotta össznépi felháborodást szemlélve feltűnik, hogy a legnagyobb indulat a jelenlegi kormánypártok ellen irányul. CZAJL1K KATALIN Az utcai tiltakozó akciókon ugyan látunk áthúzott Fico-feje- ket ábrázoló képeket is, ám a leghangsúlyosabbak a Dzurin- da, Miklós, valamint Bugár távozását követelő hangok. Ezt még azok a 89-es arcok is kifogásolják, akik egyébként nagyon kritikusak a Mečiar-éra után formálódott jobboldallal szemben, pont annak morális-etikai kudarca miatt. A tribünökön szónokoló fiatalok szemében azonban a rendszerváltás óta eltelt 20 év összemosódik, s a teljes politikai osztály, sőt, az egész rendszer leváltását követelik. Vajon tényleg egyenlőségjelet tehetünk a Mečiar-gamitúra, az ő közvetlen és mentális örökösének tekinthető Smer, valamint az SDKÚ, a Híd és a KDH közé? Természetesen nem. Közhely, de úgy tűnik, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a két Dzurinda-kormány ideje (igen, az az időszak is, amikor a Gorilla-ügy lejátszódott) volt az újkori Szlovákia legprogresszívebb, legsikeresebb korszaka. Beléptünk a NATO-ba és az EU- ba, s a számos reform a gazdaság erőteljes fellendülésében nyilvánult meg. A tiszavirág-életű Radicová-kabinettől pedig minden bénáskodása ellenére sem lehet megtagadni, hogy korrupcióellenes igyekezetének ugyancsak nincs párja piciny országunk rövid történetében. De vajon igazolható-e ezzel a Gorilla-akta alapján kirajzolódó hatalmas volumenű állami korrupciós rendszer, melyet a jobboldali pártok tápláltak, illetve hagytak buijánza- ni? Természetesen nem. A Dzurinda-kormányok legnagyobb bűne éppen az, hogy a mečiarizmus megdöntése után nem számoltak le radikálisan annak korrupciós praktikáival is. Igen, hozzá kell tenni azt is, hogy a jobboldal korrupciója sem mértékében, sem stílusában nem említhető egy lapon a mečiari vadprivatizációval, de attól még korrupció marad. A jobboldali pártok rovására megy, hogy ők mindig a közélet tisztaságát hirdették, s önmagukat a tisztesség megtestesítőiként állították be. Választóik is ezt várták tőlük, ezért szavaztak rájuk. Ezért a nagyobb csalódottság. A HZDS és a Smer választói egészen más világban élnek. Ezek zömében olyan emberek, akiknek az erkölcs, a szabadság, az emberi jogok szinte értelmezhetetlen kategóriák. Nekik az számít, hogy tele legyen a hasuk, s hogy legalább minimális biztonságban érezhessék középszerű egzisztenciájukat, anélkül, hogy ezért különösebb erőfeszítést kellene tenniük. Úgy tűnik, a választók körében ők vannak stabilan 30-40%-nyian, de a társadalom egészén belül nem ők vannak többségben. Ennek bizonyítéka, hogy az utóbbi tizenvalahány évben háromszor is alakulhatott jobboldali kormány, s erre a jövőben is megvan az esély, mert van rá választói kereslet. Csakhogy a jobboldali pártokkal szemben sokkal nagyobbak az elvárások erkölcsi-etikai kérdésekben. Magyarán, amit szabad Ficónak, nem szabad Dzurindának. S ez nem erkölcsi ítélet, ez egész egyszerűen a választók döntése. A közélet megtisztulása nem várható a Smer- től, támogatói sem ezért szeretik. S hogy hol itt az igazság? Nos, a világ nem igazságos, s a politika végképp nem az. Amíg a jobboldali pártok nem értik meg, hogy nem elég csak kevésbé korruptnak lenni, mint Fico és Mečiar, képtelenek lesznek kimozdulni a jelenlegi patthelyzetből. Márpedig ha ez nem következik be, elkerülhetetlen a jobboldal valóban radikális átrajzolódása, akár teljesen új pártok színre lépésével. Imádom a válságot, az emberek egyre kevesebb húst vásárolnak. (Peter Gosscmyi rajza) A közügyek tisztességes intézését csak a választó képes kikényszeríteni Korpa közt a disznókkal LOVÁSZ ATT! LA Azok a politikai elemzők, akik az elmúlt húsz esztendőben figyelemmel kísérték a demokrácia elitjeinek maradék tisztességes táborát, bizonyára kisebb szívelégtelenséggel küszködtek, amikor megtudták, hogy Dostál, Zajac vagy Palkó ama bizonyos Matovič listáján indulnak. Akik meg ismerték Martin Mojžíšt, kétszeres szívelégtelenségre panaszkodhattak. Hihetetlen volt, hogy a már korántsem naiv emberkék, akik nem asszisztáltak törvénytelenségekhez és lenyúlásokhoz, vagy legalább saját személyes példájukkal gazdagították a folyamatosan züllő közéletet, ha nem, akkor legalább nyíltan harcoltak a szabadságunkat megnyirbáló gyakorlat ellen, miképp vállalhattak klubtagságot Matovičnál. Itt, e hasábokon is föltettük a kérdést, hogy nevezett úriemberek nem szégyellik-e azt a másik társaságot. Kiderült, hogy ha nem szégyellik, hát majd megtanítják őket rá. Itt volt ez a nevetséges ha- zugságvizsgálósdi. Nevetséges, kedves olvasók, jobban mondva tragikomikus. Annyira azért mégsem lehet leegyszerűsíteni a világot, még ebben a médiaidióta felfogásban sem, hogy vagy hazugságvizsgáló, vagy gazember vagy. Pontosan olyan ez, mint amikor a boszorkányjelöltet összekötözték, bedobták a vízbe, és azt mondták, ha a víz kidobja, akkor nem boszorkány. Matovič médiahisztériája eljutott oda, hogy listájának tisztességes felét meggyalázta. Kellett ez nektek? - tennénk föl a kérdést olyan Korda-típusú újságírónak, aki nem hihette komolyan, hogy a hatalommal PR- eszközökkel kacérkodó pártalapító hagyja majd a független embereket függetlennek maradni. így történt, hogy a szlovák politikai múlt maradék tisztességes figuráinak nagyjából a fele most úgy néz ki, mintha ők volnának tolvajok, gazemberek, korrupt szélhámosok és az ország gazdasági gondjainak okozói. Nem azok. De ha ezek után Matovič hívó szavára mégis visszatérnek az akolba, akkor megérdemlik a sorsukat. A március 10-e után felálló parlamentben valószínűleg hiányozni fog az elvhű emberek sora, de ne higgyük azt, hogy ha nyolc, tíz értelmes ember bekerül a politikába, a parlamentbe vagy netán a kormányba, akkor minden megváltozik. A közügyek tisztességes intézését csak a választó képes kikényszeríteni, arra semmilyen matematikai modellek, szervezeti megoldások nem léteznek, esetleg némi támpontot nyújthatnak. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Még mindig abban az elvetemült hitben élve, hogy van a közügyeknek tisztességes és erkölcsös intézése, higgyük el annak a néhány pici preferenciájú embernek, hogy nem vették észre első körben a tonnányi korpát. Egy próbálkozás elég volt, és... És? KOMMENTAR Görög zuhanórepülés MOLNÁR IVÁN Görögország elveszett. A görög politikai vezetők, az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap ugyan még azt a látszatot próbálják kelteni, hogy nincs minden veszve, az igazság azonban az, hogy ha a görögök egy csoda folytán hozzájutnak is a 130 milliárd eurós új mentőcsomaghoz, az ország zuhanórepülését ez csak lassíthatja, a fájdalmas becsapódást azonban nem kerülheti el. A görög „gép” püótája, másodpüótái és műszaki személyzete tisztában vannak a helyzettel, tudják, hogy előbb-utóbb mindannyian odavesznek, hiszen ha túlélik is a becsapódást, a feldühödött, életben maradt utasok fogják őket agyonverni. Mégis - józan ésszel szülte már felfoghatatlan módon - továbbra is azon marakodnak, hogy az áprilisi választások után ki foglalja el a püóta székét. Ezért továbbra is megpróbálják elhitetni az utasokkal, hogy az ő érdekeiket védik, és a „sima leszállásért” tett intézkedések nem fognak fájni. A minimálbért ugyan az ötödével, ajelenlegi 751 euróról „potom” hatszáz euróra csökkentenék, a görög alkalmazot- taknakjáró karácsonyi, húsvéti és nyári szabadságos pótlékokat, amelyek gyakorlatilag plusz kéthavi fizetést tesznek ki, érintetlenül hagynák. A görög repülőgép utasainak azon- banezsem tetszik, így - miközben a gép orrából már látni a vészesen közeledő földet - azon marakodnak, hogy ki ülhet az ablak mellett, és hogy megkapják-e a beígért uzsonnát, még mielőtt mind összetörnék magukat. Az Európai Unió és az eurózóna országai legszívesebben már veszni hagynák az egész pereputtyot, a probléma azonban az, hogy a görög gép a repülőtér felé vette az hányt, a becsapódás során így más európai „gépek” is súlyos károkat szenvednének, ami a legrosszabb esetben az irányítótoronynak számító eurózóna alapjait is megrengethetné. A zuhanó gépet ezért a levegőben próbálják meg feltölteni üzemanyaggal, hogy sikerüljön elkerülnie az eurózóna légikikötőjét, és olyan helyen essen le, ahol a lehető legkisebb károkat okozná másoknak. Az első tankolás nem járt sikerrel, most újabbal próbálkoznának, azt remélve, hogy ezúttal sikerül legalább annyi időt nyerniük, hogy a többiek felkészülhessenek az elkerülhetetlen robbanásra. Hogy ez utóbbi mekkora károkat okoz, azt egyelőre képtelenség felmérni. Ami biztos, hogy a görög tragikomédia a végéhez közeledik. A tragikomédiával kapcsolatban pedig nem árt tudni, hogy a benne szereplő drámai hős nélkülözi a fenséget, kicsinyes voltában éri a bukás, és nem annyira megrendítő, mint inkább nevetséges a sorsa. Mégis garantált, hogy a mostani darab végén Görögország legnagyobb ellenségeinek sem lesz oka a nevetésre. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Az ukrán alkotmánybíróság decemberi döntése alapján nem alkotmányellenes a regionális vagy kisebbségi nyelveknek az államnyelvvel azonos szintű használata a bíróságokon, a magyar nemzetiségű ukrán állampolgárok is anyanyelvükön intézhetik peres ügyeiket - írta az ungvári Kárpáti Igaz Szó. Az újság által megkérdezett Gaál Lajos, a Beregszászi Városi-Járási Bíróság elnöke szerint Beregszászon adottak azok a feltételek, amelyek a törvény nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseit szavatolják, hiszen az ukrán állampolgárok nem kizárólag ukrán nyelven kérhetnek jogorvoslást. A beregszászi bíróságon ezt magyarul vagy oroszul is megtehetik, s ezt az igazságszolgáltatásnak elkeli fogadnia. Az érintetteka bírósági döntés ellen regionális vagy kisebbségi nyelven is fellebbezhetnek - mondta, megjegyezve, hogy a bíróság nyelvi alapon ezt nem utasíthatja el. A beregszászi bíróságnak két tolmácsa van, az öt bíró közül pedig hárman jól beszélnek magyarul. A tárgyalások azonban csak államnyelven folynak, és ezen hozzák meg az ítéleteket is - fejtette ki. Ha a vádlott nem tud ukránul, tolmácsot kap a tárgyalás teljes idejére, s ha magyar, az anyanyelvén kapja meg a bírósági ítéletet is. Ä bíróságok „több- nyelvűsítése” nem veszélyezteti a működésüket, jóllehet az ilyen tárgyalások időigényesebbek. A beregszászi bíróságon már számtalan többnyelvű tárgyalást lefolytattak. Az ukrán perrendtartási törvény az egész országra érvényes, a bíróságok szükség esetén mindenütt kötelesek tolmácsot biztosítani - mutatott rá a beregszászi bíróság elnöke. Azt, hogy alkalmaznak-e tolmácsot a bírósági tárgyalásokon, mindig az ad ott ügyet tárgyaló búó dönti el - tájékoztatta az újságot Mihajlo Kaminszkij, a Kárpátalja Megyei Fellebbviteli Bíróság titkárságvezetője. A fellebbviteli testület nem alkalmaz főállású fordítót, mivel csak ritkán van rá szükség, a bíró rendelheti el, ki legyen az alkalmi tolmács, akinek eskü alatt kell teljesítenie a vállalt feladatot. (MTI)
