Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-06 / 30. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Tárlat a villában Dunaszerdahely. Az Art Flexum képzőművészeti csoport 17 művésze 60-80 munkával mutatkozik be a Vermes-villában, a Kortárs Magyar Galéria székhelyén. A csoport nyolc éve alakult mosonmagyaróvári központtal, de szlovákiai magyar művészek is csatlakoztak hozzá. A17 kiállító közül Almási Robert festőművész képviseli a hazai magyarságot, ő a kiállítás kurátora is. A pénteken nyűt tárlaton rajta kívül bemutatja képeit többek között Kelemen Benő Benjámin, Sárközi Anikó, Szunyogh László és Tolnay Imre. (juk) Cyurcsík Tibor (Kép: MTI Gyurcsík Tibor sikere a második elődöntőben Sok hűhó semmiért? PUHA JÓZSEF Az Eurovíziós Dalfesztivál helyzete a külcsín ellenére évről évre rosszabb, reménytelenebb. A rendezvénynek európai viszonylatban nincs semmilyen zenei jelentősége. Olvasóink közül emlékszik-e valaki arra, hogy hívják az azerbaj- dzsáni duót, amely a tavalyit megnyerte? Nyüván senki. Hallotta valaki a győztes zeneszámot a fesztivál után valamelyik rádióban? Én szerencsére nem, azonnal elkapcsoltam volna... A műsor készítői és a közvetítő tévétársaságok időközben új célt tűztek ki a zászlajukra, valamiféle európai összefogásról papolnak, ami a zenében még annyira sincs jelen, mint a politikában. A leírtakból eredően nem az a meglepő, hogy a Magyar Televízió komolyan veszi az idei megmérettetést és show-műsort szerkesztett a magyar induló kiválasztása köré. El kell adnia a nagy semmit, nézőket kell leültetnie a készülékek elé. A meglepő az, hogy a zenészszakma komolyan veszi. Persze korántsem érkeztek nevezések a magyar könnyűzene minden meghatározó szegmenséből. Az indulók többsége bizonyára tudta, esélytelen az első hely megszerzésére, ők beérték azzal, hogy kaptak néhány percet egy nézett műsorban, ezáltal kisebb sebességre kapcsolhatnak a zenei élet lejtőjén, s talán még profitálni is tudnak belőle. Szombaton kialakult a döntős mezőny. A második elődöntőben - akárcsak az elsőben - több ismert előadó elvérzett. De ez rendben is van, hiszen az Eurovíziós Dalfesztivál a zeneszámok, nem pedig az előadók versenye. így igazságos az is, hogy Gyurcsík Tibor, lepipálva a társait, a második elődöntő első helyén végzett. A dunaszerdahelyi fiatalembert kárpótolta a sors a tavalyi X-Faktorért, amelynek döntőjéből elsőként esett ki. A Back in Place című dalt tökéletesen előadta, Szabó Zé és Johnny K. Palmer szerzeménye hibátlan a kategóriájában. (Johnny írta Wolf Kati tavalyi eurovíziós felvételének angol szövegét is.) A tapasztalat mégis azt mondatja velem, hogy a nyolcas mezőnyből a Compact Discót kellene kijuttatni Bakiba, ha már a világszínvonalú zenét készítő, az európai vizeken sem ismeretlen kvartett benevezett. (Biztos hosszasan őrlődött.) Igazat adok a zsűritag Rakonczai Viktornak abban, hogy a fiúk Sound of Our Hearts című dala akár a Coldplayé is lehetne. Ha az összeurópai verseny igazságos volna, a Compact Disco az élén, élmezőnyében végezne. Csak az a baj, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon az utóbbi tíz évben egyszer sem született igazságos végeredmény. De hátha idén máshogy alakulnak a dolgok... De hát miért színész a színész? Mert játszani akar. Minél többet, nagyokat, jókat... Kimaradt lehetőségek (Dömötör Ede felvétele) Varsányi Mari 39 éve tagja a Komáromi Jókai Színháznak (és a Magyar Területi Színháznak). Jövőre együtt jubilálna a színházzal - mondja, ha nem döntött volna úgy, hogy január elsejétől nyugdíjba megy. VARGA EMESE Pályája, úgy érzi, némileg a mellőzöttség jegyében zajlott, bár voltak fontos szerepek, rendezők, kollégák, akiknek sokat köszönhet. Varsányi Mari a Sári bíró női főszerepével búcsúzik a színháztól. A főpróba hetén beszélgettünk a pályakezdés nehézségeiről, a kimaradt lehetőségekről. Keserűséget érzek a hangjában, amikor a múltról, a színházban eltöltött évekről beszél, miért? Húszéves voltam, amikor a színházhoz kerültem. Ennek negyven éve lesz ősszel. Kaptam szép szerepeket, játszottam jókat, de ezt az ember valahogy természetesnek veszi. Azt fájlalja, ami nincs, az a szerep hiányzik, amit nem kapott meg. A lelkem mélyén biztosan dédelgettem én is szerepálmokat, de ma már tudom, hogy ez nem jó, annak kell örülni, azt a szerepet kell jól eljátszani, amit rád osztanak. Egyébként ez, többnyire, úgy gondolom, sikerült is. De hát miért színész a színész? Mert játszani akar. Minél többet, nagyokat, jókat. Ha a színház műsorra tűz egy remek darabot, már dobog a szíve és mérlegeli, van-e rá esély, hogy az áhított szerep az övé legyen. Ha nem így történik, de a kolléga nagyszerűen megoldja azt a bizonyos szerepet, akkor rendben van a dolog. De ha az alakítás hagy maga után némi kívánnivalót, és a színész érzi, tudja, hogy ő jobban tudott volna élni a lehetőséggel, emlékezetesebbet tudott volna nyújtani, az bizony bosszantó és fájó. Hogy értelmezte, rakta helyre magában: miért alakult így a szakmai pályafutása? Több oka van ennek. A pályám első éveiben meg kellett küzdenem azzal a ténnyel, hogy nincs színészdiplomám. Mindent menet közben kellett megtanulnom. A tehetség önmagában nem elég. Ez természetes, de csak addig, amíg a különbség a két színész között az évek során ki nem egyenlítődik. Könnyen megeshet, hogy az egyik elbízza magát, hogy ő már mindent tud, de közben egy helyben topog, a másik meg állandóan képezi magát, és színészete egyre teljesebb és markánsabb lesz. Volt, amikor a színház vezetése ezt akceptálta, volt, amikor nem. Voltak szerepek, melyeket aztán kicsit másképp ugyan, de mégis eljátszott... A sors iróniája, hogy közben meg nagyon sok szerepet, amit nem kaptam meg, a végén nekem kellett játszanom, beugrással átvennem. S ezek a beugrások, szerepátvételek az esetek nagy többségében engem igazoltak. Éreztem én is, hogy jó, amit csinálok, s a közönség visszajelzéséből, a kollégák megjegyzéseiből ugyanezt szűrtem le. Elég sok magyar klasszikust játszottam, világklasszikust kevesebbet - amit nagyon sajnálok -, de azért egy-két Goldoni, Shakespeare, Csehov, Gogol akadt. Kik voltak azok a rendezők, akik az elmondottak ellenére mégiscsak olyan szerepeket osztottak Önre, melyekben jól érezte magát? Konrád József mint rendező mindenképpen. Szeretett és bízott bennem a kezdetektől fogva, érdekes, különleges feladatokat is kaptam tőle. Takáts Ernődtől is kaptam szép szerepeket, és szívesen dolgoztam Bor Jóskával, Benedek Miklóssal, aki még húsz év után is üdvözletét küldi, pedig csak egy közös munkánk volt. És nem hagyhatom ki Telihay Pétert, akivel eleinte nehezen találtuk meg a közös hangot, de az eredmény jól sikerült, s a továbbiakban is remekül dolgoztunk együtt. Nagy öröm számomra, hogy volt alkalmam egy színpadon játszani Kaszás Attilával, Darvas Ivánnal, Pápai Erikával. Szívének kedves szerepek? Vannak. A Két úr szolgájában Smeraldina, Szemérmetes Erzsók A helység kalapácsában, Maija Antonovna a Revizorban, Mikszáth Tóth Marija, Claire a Fekete Péterben, a Nyilas Misi, a Rizses asszony a Sze- csuáni jó. emberben, a Fehér házasságban a Szakácsnő, Tó- tékban Mariska, az Egy szerelem három éjszakájában Melitta, Polina Andrejevna a Sirályban, Dorine a Tartuffe-ben, Hrehorowiczovna az Imposz- torban... Az Őszi álmot is nagyon szerettem, és azt gondolom, hogy méltánytalanul nem kapott eiég figyelmet az előadás, egy szem kritika nem jelent meg róla. Hogy érzi, milyen irányban változott a színház ez alatt a néhány évtized alatt? Jó érzés látni azt, hogy színházunk az elmúlt húsz évben megerősödött, a rendezőknek, a friss vérnek, a darabválasztásoknak köszönhetően, s vetekedhet akármelyik vidéki színházzal. Jó társulat ez, a szakmabeliek is mondják. Amióta ismerem, nagyon fontos volt az ön számára, hogy felkarolja a fiatal kollégákat. A pályakezdőnek mindig nehéz a dolga, én is megszenvedtem a magamét. Ezért is pátyol- gattam a fiatalokat, mert nem felejtettem el, milyen kezdőnek lenni. Szeretek velük lenni, lel- kemet, szívemet megfiatalítja, ha velük vagyok. Egy színész nem is öregszik igazából, azt gondolom. Naprakésznek kell lennie, haladnia a korral. Kondícióban tartja őt a tanulás, figyeli a történéseket, veszi az impulzusokat a világból. Megbánta, hogy ezt a pályát választotta? Sokszor. De hát így alakult... Színész lettem. Pályám során sok öröm és bánat ért. Volt részem sikerben és kudarcban egyaránt, de szakmai karrierem nem teljesedett ki igazán. Több van bennem, mint amit lehetőségem volt megmutatni, kiadni magamból. Az Apponyiak könyvtára Appony (Oponice). Teljes pompájában a felújított Appo- nyi-kastély híres könyvtárának mintegy 17 ezer kötetből álló gyűjteménye. A gróf Apponyi Antal által létrehozott rendkívül értékes gyűjtemény a 19. század első felében került a nagytapolc- sányi járásbeli Apponyba. A gyűjtemény harmincegy téma szerint csoportosítja a könyveket, melyek közt igazi ritkaságok is találhatók. A könyvtár legrégibb darabja egy 1505-ös bázeli kiadvány. (TASR)
