Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-04 / 29. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 4. Szalon 23 Ha egy amatőr kórus megtanul egy művet, akkor azt éveken keresztül hangoztatja, így a közönséghez is jobban eljut. Ezért tartom fontosnak... Hajnalok Völgye Kortárs Kórusfesztivál Az idén ötödik évfolyamába ér a Hajnalok Völgye Kortárs Kórusfesztivál Csábon. Az alábbi beszélgetés a rendezvény főszervezőjével, Tóth Árpád Lantos- és Artis- jus-díjas karvezetővel, zeneszerzővel készült. N.TÓTH ANIKÓ Kinek az ödetéből és milyen céllal hívtátok életre ezt a fesztivált? Két ötletgazda is van: az egyik Tóth Ivett, a Csábi Szeder Fábián Dalegylet egykori elnöke és én. Megláttuk, hogy a kórusban van egy csomó potenciál. Aki ismer egy csapatot, az látja, mire képes a színpadon és azon kívül is. Tisztában vagyok azzal, hogy minden csoportnak sajátos dinamikája van. A bennünk rejlő energia egy testet keresett, és ez az energia - nyilván összetalálkozva az én ízlésemmel és érdeklődési körömmel - egy ilyen fesztivál létrejöttében és továbbvitelében öltött testet. Milyen felépítésű, illetve hogyan működik ez a rendezvény? A fesztivál, melyet a Csábi Szeder Fábián Dalegylet rendez, egynapos koncert, melyre amatőr együtteseket várunk, akik 20. századi, illetve kortárs műsort vállalnak. Mivel Csábon nincs kultűrház, a rendezvény helyszíne a csábi római katolikus templom, melynek egyébként nagyon jó akusztikája van. A fesztiválon való részvétel feltétele, hogy minden kórusnak egy kortárs mű ősbemutatóját is kell hoznia. Ez kuriózum, ugye? így van, ilyen fesztivál nincsen sem Szlovákiában, sem Magyarországon. A Hajnalok Völgye mindenképpen egyedi rendezvény, hiszen minden évben négy-öt-hat ősbemutatónak tanúi a csábi templom falai, és ha ezt beszorozzuk néggyel, eddig már egy egészen szép kis kórusrepertoárra való mű gyűlt össze új művekből. A bemutatott művek általában úgy szólalnak meg, hogy a zeneszerző is jelen van. Ez külön izgalom mind a szerzőnek, mind az énekeseknek, de a közönségnek is. A visszajelzések arra utalnak, hogy ez legnagyobb élménye a közönségnek, melynek tagjai nem is gondolják, hogy a zeneszerzők sármos fiatalemberek, teljesen egyszerű, hétköznapi emberek, akik különleges műveket szereznek. Ilyen módon tehát nagy találkozás helyszíne a Hajnalok Völgye. Már az első fesztivál szervezésekor is sorozatban gondolkodtatok? Ahogy a legutóbbi koncert nyitányában meg is fogalmaztad: hagyományteremtő szándékis volt benne? Az én fejemben eleve sorozatként fogalmazódott meg, de az első fesztivál után volt egy kórusbeszélgetés, amikor levontuk a tanulságokat, felírtuk, mit csináljunk másképp, és úgy döntöttünk, hogy lesz folytatás. Véleményem szerint a Hajnalok Völgye akkor tud csak kortárs zenei mozgalommá válni, ha ezt évről évre csináljuk. Ahogy letesszük a lantot novemberben, decemberben már azon törjük a fejünket, kiket hívunk meg a következőre. Tehát az egésznek van egy körforgása. A rendezvényen amatőr kórusok szerepelnek. Ezt miért tartod fontosnak? Nekem nagyon nagy fájdalmam, hogy a kóruséneklősdit áthatja egy áporodott szag. Az a megrögzött ideám, hogy ha Kodály és Ádám Jenő ma élne, akkor teljesen más módszert eszelnének ki, teljesen más utat látnának a zenei ízlés fejlesztésére és a zenélési kedv napi igénnyé alakítására. Azt tapasztalom, hogy a kórusok a kortárs zenével nincsenek kapcsolatban. És tudom, hogy elsőre paradoxnak hangzik, de szerintem pont ez vezet a közönséghez. Tehát nem igaz, hogy a három sziget: a kortárs alkotó, a kortárs előadóművész és a kortárs közönség között nincsen kapocs, hiszen itt van a világ, amiben élünk. Ezek lehetőségek a hídteremtésre, csak meg kell építenünk azokat hidakat. Az az érzésem, hogy egyszerűen csak másoljuk az évtizedekkel korábbi repertoárt. Üss csakfel egy Kodály Napok-brosúrát: pont ugyanazokat a műveket hallhatjuk, amiket ötven évvel ezelőtt. Más művészetekben ez kevésbé jellemző, a kórusművészetben viszont ez van. És itt jön az amatőr dolog, amire rákérdeztél: természetesen az az igazi zenekultúra, amit az amatőrök csinálnak, mert az belőlük jön. Ha belegondolunk, egy profi együttes műsorára tűz egy kortárs művet, azt maximum három koncerten adja elő, és igazán mély benyomást talán még a profi énekkarra sem tesz, mert zsinórban jönnek nekik a darabok. Az amatőr kórusénekes, az amatőr alkotó máshogy működik: talán egy évet is készül arra, hogy előadja, de az örökre beléivódik. Ezt kórusénekesekként tudjuk, hogy ma is dúdoljuk a tizenöt évvel ezelőtti dalokat. Nem beszélve arról, hogy ha egy amatőr kórus megtanul egy művet, akkor évente 10-15 alkalommal is énekli, ráadásul éveken keresztül hangoztatja, tehát valójában így a közönséghez is jobban eljut. Ezért tartom fontosnak. Miért pont Csábot szemelted ki a fesztivál helyszínéül? Egy kulturális centrum nem lett volna ideálisabb háttér? Ráéreztél, hogy ennek üzenete van. Elég jól ismerem Közép- Szlovákiát, és hát látom, hogy Kassa és Pozsony között valamiféle kulturális nihil van, ami nyilván túlzás, de a kortárs kóruszene terén biztosan így van. Tehát az egészet vákuumnak éreztem, és azt fogalmaztuk meg a csábi kórustagokkal, szeretnénk megmutatni, hogy egy napra ez a kicsi falu is lehet a világ közepe. Annak is fontos üzenete van, hogy egy ezerfős faluban fiatalok arra adják a fejüket, a szabadidejüket, a pénzüket, hogy ezt megvalósítsák. Talán rátérhetekarra,hogyaközségtől nem kapunk anyagi támogatást a fesztiválra, a kórus költségvetésére is éppen csak, én pedig nem is fogok soha semmilyen honoráriumot kapni. A koncert utáni fogadást is saját zsebből, jószerével mi magunk készítjük. Azt gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, csak valahogy mintha a világ nem ezt diktálná. Ha tehát ez itt így létrejöhet, akkor fel van dobva a labda a többi városnak, településnek, sőt akár Magyarországnak is, hogy igen, tessék vinni a hírét, meg lehet csinálni. A visszajelzések nagyon jók, aki egyszer volt itt, az visszavágyik a Hajnalok Völgyére. Ezt magam is tanúsíthatom! A Hajnalok Völgye nemcsak sima kórustalálkozó, hanem az a különlegessége, hogy egy szakmai zsűri is végighallgatja a koncertet, sőt díjak is vannak, a zsűri által odaítélt nagydíj és a közönségdíj. Ez miért fontos? Nem a versenyszerűség miatt. A verseny szót nagyon utálom amúgy is. Énúgy látom, hogy egy jóleső izgalom van a kórusénekesekben, deaközönségbenis. A közönség kénytelen koncentráltabban figyelni, mert nem tud úgy kimenni a templomból, hogy ne szavazna. Emellett úgy gondolom, meg is érdemlik azok az alkotók, akik arra adják a fejüket, hogy amatőrök mutassák be a művüket, ami azzal is jár- és ilyen legutóbb is volt -, hogy nem pontosan úgy szólal meg, ahogy a szerző leírta, mert ez sajnos benne van a pakliban. Biztos vagyok abban, hogy egy következő alkalommal sokkal jobban fognak elhangzani ezek a művek, éppen az ősbemutatón szerzett tapasztalatok miatt. Egy díjnak pedig akkor van igazán értéke, ha nem mindenki kapja meg. Van tehát egy nagyon barátságos zsűri, amelyik az egyik alkotást kiemeli, még csak az sem biztos, hogy a legjobb művet, hanem mondjuk a legegyedibbet vagy a legújabb öüeteket felvető darabot. Tehát itt nem a kórusok, hanem a művek mérettetnek meg. Igen, így van, illetve próbáljuk kiválasztani az év legjobb alkotását. Közvetlenül a zeneszerzők mögött ültem, és láttam, hogy amikor a saját művük hangzott el, volt bennük izgalom, feszültség, várakozás. A megszólított szerzők között vannak egészen fiatal, pályakezdő, huszonéves zeneaka- démista szerzők és befutott komponisták is. Miért jó ez nekik? Néha magam sem értem. Persze egy zeneszerzőnek manapság elég mostoha ahhoz a sorsa, hogy ne örülne bármilyen jellegű felkérésnek. Vannak szerencsére igazán jó nevű zeneszerzők, akik évről évre komponálnak nekünk, elsősorban Tóth Pétert kell megemlítenem, aki évek óta figyelemmel kíséri és segíti a fesztiválunkat, ő az egyik legismertebb kóruszeneszerző ma. Szintén fontos kapcsolat számunkra Fekete Gyula, aki kiváló zeneszerző - a Lisztévben pl. Liszt emlékére operát komponált az Operaház felkérésére, ami azért nagyon nagy dolog, mert kortárs operát nemigen mutatnak be a magyar Operaházban-, vagyis nagy név a szakmában, emellett pedig zeneszerzéstanár is a Zeneakadémián. Milyen kihívást jelent egy ősbemutató egy kórusnak? Kórusnak, karnagynak egyaránt különös feladat. Általában a karvezető úgy viszi a kórus elé a művét, hogy jól hallja belül, vagy akár hallotta is koncerten, esetleg énekelte is már, tehát igen konkrét képe van a darabról. Ez egy ősbemutató kapcsán nem lehetséges. Minden benyomást ő maga szerez tehát: átjátssza zongorán, leénekli a szólamokat, minden elképzelés, amit beleplántál a kórusba arról a műről, csak az ő sajátja lehet. Fantasztikus izgalmi, majdnem hogy eksztatikus állapot a karvezető részéről. Akórus részéről szintén sajátságos, hiszen van egy olyan kis trükk is, hogy az újraalkotásban végre az énekes is benne van. Nekem nagy fájdalmam a kóruséneklés kapcsán, hogy néha olyanok az énekesek, mint a gépek: megvalósítják, amire a karnagy beprogramozza őket, tehát gyakran nincsenek ott érzelmileg. Holott az egész ettől kap életet. Éppen Fekete Gyula mondta egy korábbi beszélgetésben, hogy ugyanolyan aggályos a komponistának úgy meghallgatnia a saját művét, hogy a hangzás tökéletes, de abban semmi lélek nincs, semmi szemcsillogás, mint egy szemcsillogással, lélekkel átélt mű, amiben hanghibák vannak. Ezt egy zeneszerzőtől hallani elég meglepő. A szerző fiktív dolgot cselekszik, amikor zenét szerez. Egy hangzóélményt ír le, és azt szeretné visszakapni, bár nem képzel hozzá csillogó szemeket, amikor leírja. Később viszont kiderül, hogy ez mégis fontos. 2011-ben kik vettek részt a fesztiválon? A házigazda Csábi Szeder Fábián Dalegyleten kívül a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, a hatvani Gras- salkovich Énekegyüttes, valamint a kassai Voces Énekegyüttes. A zeneszerzők közül jelen voltFekete Gyula, KecskésD. Balázs, Balogh Máté Gergely és Bartko Zoltán. A zsűri munkájába két zeneszerző is bekapcsolódott: Tóth Péter és Horváth Márton Levente, rajtuk kívül Dr. Kutnyánszky Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense és Orsovics Yvette, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója. A fesztivál mindig közös énekléssel zárul. Ez miért fontos? Megint azt kell mondjam, hogy üzenete van annak, hogy Csáhon, a magyar nyelvtenger partján négy kórus - ebből három a szlovákiai magyar nyelvterületkülönböző részeirőljön- együtt kortárs magyar szerzőtől való kórusművet énekel. Ez már önmagában is elég lenne, de van egy praktikus oka is: az összkari mű úgy kerül kiválasztásra, hogy a legjobb műveket igyekszünk propagálni, ezért a korábbi évfolyamok győztes alkotásaiból kerülnek ki a közös művek, ilyen módon élnek tovább. Az idén Tóth Péter művét énekeltük, amit Csontos Vilmos Fáradt már a madár c. versére komponált a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának, tehát mondhatom, hogy a szlovákiai magyar kóruskultúráé ez a darab; hát akkor használjuk és énekeljük minél többen és gyakrabban. A fesztiválok anyagából CD- felvétel készül, így válik közkinccsé is.Hollehethozzájutni a Hajnalok Völgye egyes évfo- lyamainakfelvételéhez? Van egy honlapunk: a fesztival.dalegylet.com, ott lehet megrendelni, de természetesen minden érintett kórus szokott kapni ajándékba néhány példányt, illetve a résztvevők meg is vásárolhatják a helyszínen. Nagy köszönettel tartozunk Kovács Jánosnak, a Pátria rádió hangmesterének, mert koordinálja a pályázatokat, hogy ezeket ki tudjuk adni, így dokumentáljuk ezt a rendezvényt, illetve életben tartjuk a kortárs műveket. Ez segítséget is nyújt azoknak, akik vállalkoznak valamelyik kortárs mű bemutatására, hogy hallják, hogyan is szólhat. Nagyon poétikus címet választottatok a fesztiválnak. Csáb egy szűk kis völgyben fekszik, akijárt már itt, nehezen felejti a három hegyet, ami körbeveszi ezt a nyelv alakú völgyet. És hát gyönyörűek a hajnalok Csábon. A haj nal, mint a fény születése, a kortárs mű bemutatásának és az újrateremtésnek a szimbóluma is lehet. A Csengő Énekszó és a Kodály Napok versenyeken is díjazzuk a legjobb kortárs előadásokat, a Hajnalok Völgye pedig kifejezetten az újonnan születő kortárs kórusművek fesztiválja és egy mozgalom kíván lenni, ezért választottunk egy hangzatos, fülbemászó címet, ami csak minket jelöl, felhívja ránka figyelmet. Ki kapta a nagydíjat? A zsűri díját Kecskés D. Balázs kapta Libera me Domine c. alkotásáért. Az előadás igen lendületes volt, pont olyan, amilyet a darab megkívánt, s kicsit hagyományos is... A fesztiválra általában inkább egyházi művekíródnak? Igen, bár most két világi mű is elhangzott. Közrejátszik ebbena templomi helyszín. A csábi atya, Mgr. Novák József jó szemmel nézi, hogy mi itt aktívkodunk, éppen ezért előre egyeztettem vele, így némi szövegváltoztatással lehetőség volt világi mű bemutatására is. Ő mindig nyitott arra, ha fiatalok az energiáikat valami nemes cél létrejöttére fordítják. Nekem egyébként is tetszik ez a kettősség, ami Pestről nézve olyan furcsa, hogy kortárs, de katolikus, hogy konzervatív, de mégis nyit a világ felé, az én lelkemnek nagyon fontos ez a kettősség. Valójában szerintem mindannyiunk lelkében ez a kettő együtt él, csak nem meijük kimondani, hogy lehetnek katolikus liturgikus művek is modernek. Tehát ez inkább egyházi, spirituális fesztivál.
