Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-04 / 29. szám, szombat

24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com Esterházy a Romboidban LAPAJÁNLÓ Megjelent a Romboid idei el­ső száma. Ján Litvák múltidéző írása nemcsak nemzedékének, az ún. barbár generációnak állít emléket, hanem annak is, mi­lyen kreatív (meghökkentő, megtévesztő és szahotőr) cso­portos alkotómódszerekkel lép­tek fel a nyolcvanas évek máso­dik felében (pl. napilapban je­lentettek meg vezércikkeket úgy, hogy ezeket felváltva írták, mégpedig mindig ketten, a harmadik pedig aláírta a ne­vét). Litvák felidézi a Madách Kiadónak is dolgozó René Mu­rat grafikus és képszerkesztő alakját is, valamint a szlovákiai magyar irodalmi életben is sze­repet játszó U Michala kávéház légkörét (Grendel Lajossal). A szám egyik húzóanyaga azonban mindenképp az a be­szélgetés, melyet Görözdi Judit készített Esterházy Péterrel - nem véletlen került a folyóirat elejére. Az interjú apropója­ként Esterházynak az Egy nő című könyve szlovák megjele­nése szolgál (Jedna žena; Kal- ligram, 2011, Deák Renáta for­dítása), mindemellett a szerző csaknem mindegyik könyvéről szó esik. (cs) Babiczky Tibor versei vala­honnan nagyon távolról, a hí­vogató s egyúttal borzongató ismeretlenből szólnak. Közben viszont már-már zavaróan közvetlenek, alig elviselhetően bensőségesek. Minden pucér ezekben a versekben, a test és a lélek csupaszon didereg a hold­fényben, egymagában. Félúton a hit és a hitetlenség, szerelem és gyűlölet, megnyugvás és té­boly között. „Ölelni, ölni / Összerímel. S aki szívből sze­ret, / Akár össze is vétheti e kettőt” - írja Kleist a Pentheszi- leidban. Babiczky Tibornál sincs ez másként: balladái öle­lés és ölés rímpárjai, utazások a feszes szenvedélytől a hervadt bukottságig. A jóemberek című verseskö­tet borítója a hervadtságé: fel­felé törő száron kókadt virá­gok, mint megannyi akasztott ember. A háttérben derengő, kékes szürkeség: köd száll le a zsibbadt esti tájra. Valahol a skót felföldön járhatunk, ahol ez a borongósság nem átmene­ti állapot: mintha egy gyógyít- hatatlanul melankolikus lélek fájdalma vetülne ki a tájra. Babiczky Tibor a babonáktól, legendáktól, kísértetektől nyüzsgő kelta ködbe visz el minket. A Jóemberek” az ír mitológiából származnak, té­velygő lelkek, akiket sem a po­kol, sem a menny nem fogad be, egyedül a halál semleges­sége lehet az övék. Ezt a töré­keny világot csak végtelen óvatossággal lehet megidézni: a szellemek az első tétova mozdulatra elrebbennek, és soha nem térnek vissza. A szerző jól tudja ezt, és nem bi- csaklik meg a hangja, nem ra­gadtatja magát suta cselekre. Engedi, hadd áradjanak a da­lok, balladák, szabad versek az ég „kitátott száján” keresztül. KÖNYV A SZALONBAN Jóemberek a másvilágról SZALAY ZOLTÁN A Babiczky-verseket nehéz lenne irodalmi „vonalakhoz” sorolni: ez elsősorban alkati költészet, irodalmi trendekhez nem sok köze van, inkább sze­mélyiségekhez. A kortársak kö­zül Győrffy Ákos és Halmai Ta­más nevét lehetne megemlíteni, mint költőrokonokét, bár ők nem kötődnek annyira az an­golszász lírához, mint A jóembe­rek szerzője. Ami összeköti őket, az a vágy, bepillantani az ég mögé: „Az ég mögött vajon mi van? / Halottak milliónyi­an?” (.Szélkerék, 28.). Babiczky álnaiv hangja gyermekies rá- eszmélés a világra, a halálra, s ugyanakkor benne van a gyer­meki ösztönös bölcsesség is. Fellegek, hold, csillagok, patak, kísértet, álom - mesék képei elevenednek meg, játékosan, tisztán, de a sorvadás, a pusztu­lás tapasztalatával telítve. Az angolszász balladák ha­gyományán kívül Babiczky bát­ran nyúl a magyar költészeti hagyományhoz is, elsősorban Kosztolányihoz és József Atti­lához. Több vers is a Boldog, szomorú dal átirataként olvas­ható: a Mozaik (a kötet egyik legemlékezetesebb darabja) ez­zel a sorral kezdődik: „Életünk alatt kincs hever.” (10.) Zárása pedig legalább annyira meg­hökkentő, mint a megunhatat­lan Kosztolányi-klasszikusé: „Ez az otthonom. És újra / el­csodálkozom, hogy a / boldog­ság milyen / bonyolult, és hogy / mindenre hasonlít, csak / a boldogságra nem.” (11.) De ha­sonló szellemiségű a Fejadag című vers is, melynek záró vers­szakát érdemes idézni: „Üres a kamra. Nincs kenyér. / Homlo­kot támasztó tenyér. / Felné­zek. Köröttem senki. / Újra ta­nulok szeretni.” (45.) A Koszto- lányi-hódolat (s egyúttal az egész Babiczky-kötet egyik) ki- csúcsosodása a Hajnali rész című költemény: bájos lecsupa- szítása a Kosztolányi-opusnak, a belső hazatérés ámulatáról - a nyugtalanság azonban itt sem hagy el minket, a melankólia nem hagy alább. S ez a melan­kólia csaknem lázadásszerű fel­lángolásba csap át - azaz csap­na át, ha a lázadást nem oltaná ki még csírájában a rezignált­ság. Mindenesetre A kisszépal- mai vadászházban című verset valahol a Tiszta szívvel környé­kére lehet betájolni: „Itt ülök. Nincsen arcom. / Nincs múlt, mi fogva tartson. / Nincs vágy, hogy tudjam: élek. / Se békém nincs, se harcom.” (50.). Innen jutunk el az Ördögszekér című záróversig, amely beteljesíti a borzongást, szembesít az ár­nyékkal, amely eltaposni készül minden élőt. Ä zárásban ismét­lés nyomatékosítja az elkerül­hetetlen, végső találkozást: „Nem lépek félre előle. / Nem lépek félre előle”. (86.) A kör bezárult, negyvenkét másvilá­gi, szép verset olvastunk. (Babiczky Tibor: A jóemberek. Budapest, Magvető, 2011, 96 oldal) Orromban hideg, kipirult arcom látszik hópelyhek között. Szerelem A szívedet csak azért enném meg, hogy ne legyen másé. Nem vagy Levelet írok mindennap, pedig nincsen hova küldeni. Egyedül félnék(?) Angyalokkal jó volt repülni, de már egyedül félnék. FOLYÓIRAT A SZALONBAN Fiatal szlovákiai magyar alkotók szlovák fellépése LAPAJÁNLÓ Ritkán fordul elő, hogy egy fiatal szerzőkből álló csoporto­sulásnak sikerül az együttes bemutatkozás irodalmi folyó­iratban, nem is emlékszem rá, szlovákiai magyar közegben mikor került erre utoljára sor. (Csoportosulásnak azért neve­zem a Fiatal írók Körét, mert nem nemzedéki vagy szemlé­letbeli rokonság köti össze őket, hanem maga a kör, me­lyet saját kezdeményezésükből létrehoztak - de ez nem érték­ítélet, hiszen a közösen megte­remtett alkotói légkör vagy a kör mint összetartó erő is lehet esztétikailag annyira produk­tív, mint a generációs fellépés.) Most sem egy üyen közös magyar bemutatkozásnak le­hetünk tanúi, hanem valami még meglepőbbnek, a Szlová­kiai Magyar írók Társaságának égisze alatt létrejött Fiatal írók Körének (FÍK) tizenhat tagjától közöl a Dotyky című szlovák irodalmi és művészeti folyóirat egy reprezentatív (részleges és mutatós) válogatást. A rend­hagyó összeállítás szerzői: Ba­ka L. Patrik, Bényi Klaudia, Czucz Enikő, Gužák Klaudia, Hajtman Kornél, Mucha Attüa, Nagy Csüla, R. Nagy Krisztián, Paluska Zsuzsanna, Puzsér Zsuzsanna, Rajkovics Péter, Takács Zsuzsi, Tóth Tímea, Vi­da Barbara, Vida Nikoletta és Vörös Gergely - a verseket és kisprózákat Rožňo Jitka fordí­totta; a FÍK-et ugyanitt Rajko­vics Péter és Mucha Attila mu­tatja be. (cs) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents