Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-04 / 29. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com Esterházy a Romboidban LAPAJÁNLÓ Megjelent a Romboid idei első száma. Ján Litvák múltidéző írása nemcsak nemzedékének, az ún. barbár generációnak állít emléket, hanem annak is, milyen kreatív (meghökkentő, megtévesztő és szahotőr) csoportos alkotómódszerekkel léptek fel a nyolcvanas évek második felében (pl. napilapban jelentettek meg vezércikkeket úgy, hogy ezeket felváltva írták, mégpedig mindig ketten, a harmadik pedig aláírta a nevét). Litvák felidézi a Madách Kiadónak is dolgozó René Murat grafikus és képszerkesztő alakját is, valamint a szlovákiai magyar irodalmi életben is szerepet játszó U Michala kávéház légkörét (Grendel Lajossal). A szám egyik húzóanyaga azonban mindenképp az a beszélgetés, melyet Görözdi Judit készített Esterházy Péterrel - nem véletlen került a folyóirat elejére. Az interjú apropójaként Esterházynak az Egy nő című könyve szlovák megjelenése szolgál (Jedna žena; Kal- ligram, 2011, Deák Renáta fordítása), mindemellett a szerző csaknem mindegyik könyvéről szó esik. (cs) Babiczky Tibor versei valahonnan nagyon távolról, a hívogató s egyúttal borzongató ismeretlenből szólnak. Közben viszont már-már zavaróan közvetlenek, alig elviselhetően bensőségesek. Minden pucér ezekben a versekben, a test és a lélek csupaszon didereg a holdfényben, egymagában. Félúton a hit és a hitetlenség, szerelem és gyűlölet, megnyugvás és téboly között. „Ölelni, ölni / Összerímel. S aki szívből szeret, / Akár össze is vétheti e kettőt” - írja Kleist a Pentheszi- leidban. Babiczky Tibornál sincs ez másként: balladái ölelés és ölés rímpárjai, utazások a feszes szenvedélytől a hervadt bukottságig. A jóemberek című verseskötet borítója a hervadtságé: felfelé törő száron kókadt virágok, mint megannyi akasztott ember. A háttérben derengő, kékes szürkeség: köd száll le a zsibbadt esti tájra. Valahol a skót felföldön járhatunk, ahol ez a borongósság nem átmeneti állapot: mintha egy gyógyít- hatatlanul melankolikus lélek fájdalma vetülne ki a tájra. Babiczky Tibor a babonáktól, legendáktól, kísértetektől nyüzsgő kelta ködbe visz el minket. A Jóemberek” az ír mitológiából származnak, tévelygő lelkek, akiket sem a pokol, sem a menny nem fogad be, egyedül a halál semlegessége lehet az övék. Ezt a törékeny világot csak végtelen óvatossággal lehet megidézni: a szellemek az első tétova mozdulatra elrebbennek, és soha nem térnek vissza. A szerző jól tudja ezt, és nem bi- csaklik meg a hangja, nem ragadtatja magát suta cselekre. Engedi, hadd áradjanak a dalok, balladák, szabad versek az ég „kitátott száján” keresztül. KÖNYV A SZALONBAN Jóemberek a másvilágról SZALAY ZOLTÁN A Babiczky-verseket nehéz lenne irodalmi „vonalakhoz” sorolni: ez elsősorban alkati költészet, irodalmi trendekhez nem sok köze van, inkább személyiségekhez. A kortársak közül Győrffy Ákos és Halmai Tamás nevét lehetne megemlíteni, mint költőrokonokét, bár ők nem kötődnek annyira az angolszász lírához, mint A jóemberek szerzője. Ami összeköti őket, az a vágy, bepillantani az ég mögé: „Az ég mögött vajon mi van? / Halottak milliónyian?” (.Szélkerék, 28.). Babiczky álnaiv hangja gyermekies rá- eszmélés a világra, a halálra, s ugyanakkor benne van a gyermeki ösztönös bölcsesség is. Fellegek, hold, csillagok, patak, kísértet, álom - mesék képei elevenednek meg, játékosan, tisztán, de a sorvadás, a pusztulás tapasztalatával telítve. Az angolszász balladák hagyományán kívül Babiczky bátran nyúl a magyar költészeti hagyományhoz is, elsősorban Kosztolányihoz és József Attilához. Több vers is a Boldog, szomorú dal átirataként olvasható: a Mozaik (a kötet egyik legemlékezetesebb darabja) ezzel a sorral kezdődik: „Életünk alatt kincs hever.” (10.) Zárása pedig legalább annyira meghökkentő, mint a megunhatatlan Kosztolányi-klasszikusé: „Ez az otthonom. És újra / elcsodálkozom, hogy a / boldogság milyen / bonyolult, és hogy / mindenre hasonlít, csak / a boldogságra nem.” (11.) De hasonló szellemiségű a Fejadag című vers is, melynek záró versszakát érdemes idézni: „Üres a kamra. Nincs kenyér. / Homlokot támasztó tenyér. / Felnézek. Köröttem senki. / Újra tanulok szeretni.” (45.) A Koszto- lányi-hódolat (s egyúttal az egész Babiczky-kötet egyik) ki- csúcsosodása a Hajnali rész című költemény: bájos lecsupa- szítása a Kosztolányi-opusnak, a belső hazatérés ámulatáról - a nyugtalanság azonban itt sem hagy el minket, a melankólia nem hagy alább. S ez a melankólia csaknem lázadásszerű fellángolásba csap át - azaz csapna át, ha a lázadást nem oltaná ki még csírájában a rezignáltság. Mindenesetre A kisszépal- mai vadászházban című verset valahol a Tiszta szívvel környékére lehet betájolni: „Itt ülök. Nincsen arcom. / Nincs múlt, mi fogva tartson. / Nincs vágy, hogy tudjam: élek. / Se békém nincs, se harcom.” (50.). Innen jutunk el az Ördögszekér című záróversig, amely beteljesíti a borzongást, szembesít az árnyékkal, amely eltaposni készül minden élőt. Ä zárásban ismétlés nyomatékosítja az elkerülhetetlen, végső találkozást: „Nem lépek félre előle. / Nem lépek félre előle”. (86.) A kör bezárult, negyvenkét másvilági, szép verset olvastunk. (Babiczky Tibor: A jóemberek. Budapest, Magvető, 2011, 96 oldal) Orromban hideg, kipirult arcom látszik hópelyhek között. Szerelem A szívedet csak azért enném meg, hogy ne legyen másé. Nem vagy Levelet írok mindennap, pedig nincsen hova küldeni. Egyedül félnék(?) Angyalokkal jó volt repülni, de már egyedül félnék. FOLYÓIRAT A SZALONBAN Fiatal szlovákiai magyar alkotók szlovák fellépése LAPAJÁNLÓ Ritkán fordul elő, hogy egy fiatal szerzőkből álló csoportosulásnak sikerül az együttes bemutatkozás irodalmi folyóiratban, nem is emlékszem rá, szlovákiai magyar közegben mikor került erre utoljára sor. (Csoportosulásnak azért nevezem a Fiatal írók Körét, mert nem nemzedéki vagy szemléletbeli rokonság köti össze őket, hanem maga a kör, melyet saját kezdeményezésükből létrehoztak - de ez nem értékítélet, hiszen a közösen megteremtett alkotói légkör vagy a kör mint összetartó erő is lehet esztétikailag annyira produktív, mint a generációs fellépés.) Most sem egy üyen közös magyar bemutatkozásnak lehetünk tanúi, hanem valami még meglepőbbnek, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának égisze alatt létrejött Fiatal írók Körének (FÍK) tizenhat tagjától közöl a Dotyky című szlovák irodalmi és művészeti folyóirat egy reprezentatív (részleges és mutatós) válogatást. A rendhagyó összeállítás szerzői: Baka L. Patrik, Bényi Klaudia, Czucz Enikő, Gužák Klaudia, Hajtman Kornél, Mucha Attüa, Nagy Csüla, R. Nagy Krisztián, Paluska Zsuzsanna, Puzsér Zsuzsanna, Rajkovics Péter, Takács Zsuzsi, Tóth Tímea, Vida Barbara, Vida Nikoletta és Vörös Gergely - a verseket és kisprózákat Rožňo Jitka fordította; a FÍK-et ugyanitt Rajkovics Péter és Mucha Attila mutatja be. (cs) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com