Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-05 / 4. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012, JANUÁR 5. Közélet 3 László Róbert: Isten óvja Magyarországot attól, hogy itthon tömegek érezzék úgy, a határon túli szavazók döntötték el a választásokat Két-három mandátumról dönthetnek a külhoniak Nem antidemokratikus, de a Fidesznek kedvez. A külhoni magyarok is voksolhatnak, ám a ne­kik adott félszavazat még bonyodalmakat szülhet. Az új magyar vá­lasztási törvényrőlLász­ló Róberttel, a Political Capital választási szak­értőjével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Az Országgyűlés elfogadta az új választási törvényt. Mik a legfőbb pozitív, illetve ne­gatív jellegű változások? Nehéz meghatározni, hogy mi a pozitív és mi a negatív, hi­szen mindig az a kérdés, hogy kinek jó egy választási törvény. És ez rendre változik is. Ami egy politikai erőnek ma jónak tűnik, az holnap neki rossz le­het. A választási rendszerekkel kapcsolatban mindig hajlamo­sak vagyunk azt hinni, hogy ezek semleges technikák, ame­lyek mandátummá alakítják a szavazatokat. De valójában mindig politikai érdekek men­tén dől el, hogy milyen válasz­tási rendszere lesz egy ország­nak. Ezek a politikai érdekek mindig változnak, és ez igazán ebben a játékban a kockázatos. Választási törvények kap­csán az alapkérdés mindig az, hogy demokratikus-e a rendszer. A legfőbb választási alapel­vek, úgy néz ki, hogy érintetle­nül maradnak, de azt rögtön le kell szögezni, hogy még nem látjuk a választási eljárásról szóló törvényt, ez csak idén ké­szül el. Ebben nagyon fontos dolgok lehetnek, amelyek adott esetben akár korlátozhat­ják is az egyenlő választójog el­vét. Még nincs előttünk a teljes kép. Amit most látunk, az alap­ján elmondható, hogy egy erős elmozdulás van a többségi rendszerek irányába. Sok poli­tikai erő szerint ez már önma­gában antidemokratikus, én ezt nem gondolom. Tehát a törvényt megalko­tó Fidesz adott esetben le­váltható lesz 2014-ben, ha ilyen lesz a választói akarat. Igen. Ám két nagyon prob­lémás eleme van az új jogsza­bálynak. Az egyik a győztes túlkompenzálása, a másik pe­dig a választókerületi térkép. De alapvetően az új választójo­gi törvénnyel le lehet váltani a mindenkori hatalmat, csak jó­val nehezebb, mint korábban. Ez az a két pont, ahol a Fi­desz keze maga felé hajolt? A törvény minden pontjánál maga felé hajolt, csak nem biz­tos, hogy ez eredményes is lesz. A többségi rendszer felé moz­dulással is saját magának igyekszik kedvezni, abból in­dulva ki, hogy továbbra is ő marad a relatíve legnagyobb politikai erő. A feladvány szá­mukra az volt, hogy csökkenő, például 25-35 százalék közötti támogatottsággal, ám elapró­zódott ellenzékkel és sok kis politikai erővel a palettán, ho­gyan tudnának abszolút több­séget Szerezni. Ugyanakkor kockázatos is a többségi logika alapján átírni a törvényt, mert ha nem ők lesznek a relatív legnagyobb politikai erő, vagy a legtöbb választókerületben nem ők hozzák el az egyéni mandátumot, akkor nem kicsit tudnak kikapni, hanem na­gyon. A másik kritikus pont a vá­lasztókerületi térkép átrajzo­lása. A Fidesz saját magára rajzolta a térképet? Ez a törvény legproblemati­kusabb pontja. Az összes többi elem, amit a Fidesz igyekezett a saját képére szabni, a min­denkori győztesnek kedvez. Ha pedig a Fidesz nem lesz győztes pozícióban, nagyot veszíthet vele. Ellenben a választókerü­letek határai úgy vannak meg­húzva, hogy az a mindenkori jobboldalnak kedvezzen. Ám minden kormányzat, amely ehhez hozzányúlhat, úgy akarná átrajzolni, hogy neki kedvezzen, nem? Éppen ezért kellene ezt ki­venni a politikusok kezéből és egy független határkijelölő bi­zottságot felállítani. Nagy-Bri- tanniában például évtizedek óta így működik ez. De még ha ezt nem is tennék meg, akkor is lehet olyan határokat rajzolni, hogy a 2002-es, 2006-os, 2010-es eredmények az új ha­tárokra vetítve ne mást hozza­nak ki győztesként. Akkor nem lehetne politikai manipuláció­val vádolni senkit sem. Most vi­szont azt látjuk, hogy a 2002-es vagy a 2006-os eredmények mellett az akkori győztes MSZP-SZDSZ koalíciónak nem lenne többsége. Ez nem a vélet­len műve, ez manipuláció. Térjünk át a külhoni ma­gyarok szavazati jogára. Ho­gyan értékeli, hogy ez bele­került a törvénybe? Ez egy politikai döntés eredménye. Volt egy ilyen tö­rekvés, elsősorban a KDNP-ben és a Jobbikban, amit a Fidesz 2010 őszén kezdett el magáévá tenni. A 2010-es kampányban a Fidesz következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy ál­lampolgárság igen, választójog nem. Inkább az a kérdés, hogy a helyes módját találta-e meg ennek a Fidesz. A magyaror­szági lakcímmel rendelkezők­nek ugyanis két szavazatuk van, míg a külhoniaknak egy lesz, csak országos listára tud­nak szavazni. Ez mindenkép­pen diszkriminatív, az új al­kotmányba nem fog ütközni, ám az általunk aláírt nemzet­közi szerződésekbe igen. El­képzelhető, hogy ha egy hatá­ron túli magyar ezt sérelmez­né, és jogi procedúrát indítana emiatt, akkor Strasbourgban azt mondanák, hogy sérült a választójog egyenlősége. Az pedig nagyon kellemetlen len­ne. En úgy olvasom a határon túli lapokban, hogy ezt nagyon sokan sérelmezik, az volna a jó a határon túli közösségeknek, ha saját képviselőt küldhetné­nek a parlamentbe, és erre nem lesz lehetőségük. Az országos pártlistákon elvüeg helyet kaphatnak. Igen, de még ezt sem tudjuk biztosan. Azt, hogy a választás mellett a választhatóság jogát is megkapják-e a külhoniak, a választási eljárásról szóló tör­vény fogja szabályozni. Elkép­zelhető, hogy feltétele lesz a listára kerülésnek a magyaror­szági lakcím. Ha tényleg diszk­riminációmentesen akarták volna megadni a választójogot a külhoniaknak, annak három módja lett volna. Az egyik lehe­tőség, hogy Magyarországon belül is csak egy szavazata van a választónak, és ugyanígy a határon túl is, a másik eshető­ség, hogy a határon túliak szá­mára is egyéni választókörze­teket hozunk létre, és így min­denkinek két voksa van, a har­madik pedig, hogy csak a ma­gyarországi bejelentett lak­címmel rendelkezők szavaz­hatnak. Az elfogadott szabá­lyozás bizonyos pártérdekek­nek megfelel, de az egyenlő vá­lasztójog elvét sérti. A Fidesznek nem az lett volna az érdeke, hogy a kül­honiaknak is két voksuk le­gyen? Feltételezhetően igen. Kövér László házelnök ezt egy módo­sító javaslattal indítványozta is, sikertelenül. Magam is kí­váncsi lennék rá, hogy ezt mi­ért nem támogatta a Fidesz- frakció. Szerintem itt nem fel­tétlenül a vegytiszta politikai érdekek döntöttek, hanem in­kább a technikai kivitelezése körüli kérdőjelek. Hogyan építhető fel, hogy nemzetközi jogilag, esetlég diplomáciailag ne okozzon problémát, hogy egy másik ország polgára egy helyi szinten a másik ország­nak a polgárait egy másik or­szág parlamentjében képviseli. Talán ettől tartottak. Az új, 199 fős Ország- gyűlésben hány mandátum sorsáról dönthetnek a kül­honi szavazók? Ez a részvételen fog múlni, és azon, hogy mennyire lesz különböző a határon inneni és túli pártpreferencia. Ha 600-700 ezer külhoni voks fut be, és ha azok nagyon eltérnek, akkor sem változtat 2-3 man­dátumnál többet. Ami nem tűnik soknak, de egy szorosabb választási eredménynél, mint mondjuk a 2002-es volt, akár meg is fordíthatja az erőviszo­nyokat. Nehéz megítélni, há­nyán fognak elmenni szavazni. Az Egyesült Államokban 1-1,5 millió ember vallotta magát a 2001-es népszámláláson ma­gyarnak, de az állampolgársá­guk nem biztos, hogy megvan. Többségüknek feltehetően igen, akinek meg nincs, könnyen megszerezheti. Közü­lük valószínűleg nagyon keve­sen vannak, akiket érdekel a magyar belpolitika, sőt, egy ré­szük már nem is tud magyarul. De hogy 10 ezren, 100, esetleg 300 ezren fognak onnan sza­vazni, ezt senki sem tudja meg­ítélni. Az USA mellett pedig sok százezer magyar él még a Kár­pát-medencén kívüli orszá­gokban, földrészeken is. Nem lehet tudni, hogy ebből a po­tenciálisan többmilliós bázis­ból hányán mennek el szavaz­ni, de háromnál több képviselői helyről csak abban az esetben dönthetnének, ha legalább egymillióan mennének el vok­solni, Sydneytől Kassáig. Ez vi­szont irreális. A választások után egyéb­ként tudni lehet majd azt, hogy a külhoniak kire szavaz­tak? Vagy ezeket a voksokat beöntik a nagy közösbe, s ez sosem derül ki? Ez a választási eljárási tör­vényből fog kiderülni, de sze­rintem lehet majd tudni. Vagy külön számolják össze a külho­ni voksokat, és akkor pontosan fogjuk tudni, vagy ahogy eddig is a külképviseleti szavazásnál, beleöntik egy szavazókor eredményeibe. Utóbbi esetben nagyon pontosan nem fogjuk tudni, de megközelítőleg igen. Azt fogjuk ugyanis látni példá­ul egy közepes város esetében, hogy van 50 szavazóköre, ahol 49-ben közel azonosak az eredmények, de az 50-ikben, ahová beöntötték a külhoni voksokat, egészen mások lesz­nek az erőviszonyok. Ebből jól fog látszani, hogyan szavaztak a határon túlról. Amiatt támadható lesz Magyarország, hogy a külho­niaknak szavazati jogot adott? Kiderül, hogyan reagálnak erre a környező országok poli­tikusai. Elvüeg okozhat prob­lémát, de nem valószínű, mert ezt számos országban alkal­mazzák, többek között Romá­niában és Szlovákiában is. De Szlovákia esetében például ke­vés a határon túli szavazó. Ilyenkor viszont nem az elv számít, tehát hogy szavazati joguk van? Az nem mindegy, hogy ezt ezer vagy százezer ember használhatja? Hivatkozási alapnak az elv számít, de a diplomácia nyel­vén sok mindent meg lehet fo­galmazni. Tehát amit sérel­mezhetnek egy nagyobb lét­számú kisebbségnél, nem biz­tos, hogy sérelmeznék egy kis kisebbség esetén. Egyelőre úgy tűnik, ebből komoly diplomá­ciai vihar nem kerekedik, de ez majd akkor lesz érdekes, ami­kor megkezdődik a kampány a határon túli közösségek köré­ben, és erről sem tudjuk, hogy milyen szabályozás alá esik. Hogyan fog lezajlani a kül­honi szavazás? Postai, elekt­ronikus úton vagy a nagykö­vetségeken? Ezt is az eljárási törvény fog­ja meghatározni. A külképvise­leti szavazás biztos, hogy megmarad, az már bejáratott, és nincs is vele diplomáciai probléma. De ez nagyon kevés, ha csak ez az egy lehetőség ma­radna, tumultuózus jelenetek lennének. Egy magyarországi szavazókörben legfeljebb 1000 szavazó szavazhat. Ha Erdély­ben több százezren meg akar­ják rohanni azt a három kül­képviseletet, ami Romániában van, akkor egy nap alatt képte­lenség lenne lebonyolítani a voksolást. Nem is lehet rá fel­készülni. Emellett a postai vagy elektronikus szavazás valami­lyen módja merült fel. Az elekt­ronikus szavazással kapcsolat­ban óriási a bizalmatlanság. Ez egy nagyon nagy probléma, időszerű lenne elkezdeni a bi­zalmat építeni, ami egy hosszú folyamat. Ehhez konszenzus kellene a politikusok között, hogy megnyugtatóan lépjenek fel, elmondják, hogy ez egy jó módszer, korszerű, ki lehet szűrni a visszaéléseket stb. A szomorú valóság azonban az, hogy a politikus körében még mindig dívik az informatikai analfabetizmus, így aztán ők a legkevésbé alkalmasak arra, hogy ezt a bizalmat felépítsék. Akkor marad a levélben szavazás. Igen, ezzel kapcsolatban na­gyobb a bizalom. Abban, hogy ez a határon túli közösségek­ben valóban bizalmat szül-e, távolról sem vagyok biztos. Hi­szen ez azt jelenti, hogy a ro­mán vagy a szlovák postahiva­talokban kellene megbízni, hogy azokat a szavazatokat megbízhatóan, anélkül, hogy felbontják, a megfelelő helyek­re elküldik. Gondoljunk bele, hogy valaki a Jobbikra szavaz, amelyről a román hatóságok legfeljebb annyit tudnak, hogy nagy-magyarországos zászló­kat lengetnek, tehát el akarják foglalni a román területeket. És akkor egy román állampolgár­ról azt tudják meg, hogy ő ezt a pártot támogatta. Könnyen el tudom képzelni, hogy egy Job­bik-szavazó ettől megijed, és ezért nem fogja feladni a sza­vazatát postán. Valaki pedig lehet, hogy a magyar hatósá­gokban nem fog bízni, mond­ván, én titkosan szavaztam, ám ők ott azt ki fogják bontani, ezt én nem látom, nem olyan, mint amikor az urnába dobom a voksomat. Ahány félelem, annyi interpretáció. Az uniós államok nagy ré­szében is szavazhatnak a külhoni állampolgárok. Ez valahol már választásokat is eldöntött. Milyen társadalmi hatása volt ennek? Müyen hatása lenne annak, ha a kül­honi magyarok döntenék el a választások eredményét? Ez a legfőbb kockázat, és en­nek a hatásait, úgy tűnik, senki nem gondolta végig. Isten óvja Magyarországot attól, hogy itthon tömegek érezzék úgy, a határon túliak döntötték el a választásokat. Ennek a legna­gyobb kárvallottjai a határon túli magyar közösségek lehet­nek. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogy Ma­gyarországon vagy nagyon ba- rátian, vagy nagyon ellensége­sen viszonyulnak a határon tú­liakhoz. Az igazság az, hogy ezzel kapcsolatban közöny van, az emberek döntő többsé­gét ez a téma egyáltalán nem érdekli. Viszont ha lesz egy vá­lasztási eredmény, amit a hatá­ron túlról billentenek át egyik vagy másik irányba, akkor el tudom képzelni, hogy ez az ed­digi közömbös, nyugalmas vi­szony nagyon konfliktusossá változhat. Ennek a kockázatát nem hiszem, hogy bekalkulál­ták a döntéshozók. László Róbert (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents