Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-31 / 25. szám, kedd
12 RIPORT FOCITIPP ■ 2012. JANUAR 31 Pepe fellöki Alexis Sánchezt a madridi tizenhatoson belül, Sánchez megsérül, a közönség tüntet, de a bíró - ebben az esetben - jól döntött: Pepe vállal ütközött a chilei támadóval. Negyedik fejezet (melyben megtárgyalásra kerül a mérkőzés, s feltűnik a színen Doktor Jekyll és Mister Hyde) Ez volt az utóbbi évek legizgalmasabb El Clásicója. A Real Madrid végre nem állt be védekezni, hanem letámadott, ahogy kell. Mesut Ozil például parádésan játszott, kavart-kevert, osztogatott és szlalo- mozott, hűvös eleganciával. A másik oldalon Messi volt a líder. Gólt nem lőtt, de adott egy szenzációs gólpasszt, az El Clásicókon már a tizediket. Rekord. Messi zseniális, itt most nem is dicsérjük többet; mindenesetre élmény, ahogy három-négy madridira rávezeti a labdát. (Lásd még: Tíz érv Messi mellett, Új Szó, 2012. január 11.) De ezúttal csak egy hajszálon múlott a Barcelona sikere. A vége kapkodás volt, pánik és - katalán részről - egy nagy, megkönnyebbült sóhaj. Madridi részről pedig: szitkozódás, mutogatás, a bíró hi- báztatása. Mint mindig. Kár. Doktor Jekyll és Mister Hyde esete ez. A Real kiválóan, szinte sallangmentesen fiitballozik más ellenfelekkel szemben. Mosolyogva rúg hatot Sevillában, mosolyogva rúg hatot Valenciában. Aztán jön a Barcelona, s valami megváltozik. A madridisták gyávák lesznek és alattomosak. Túlpörögnek, agresszívvá válnak. Ilyen szempontból az El Clásicók nagy vesztese a spanyol válogatott. Nehéz elképzelni, hogy a csapategység még a régi lehetne, látva azt, Casillas vagy Sergio Ramos milyen hisztérikusan perlekedik (vagy inkább: dulakodik) Xavival meg Puyollal. „Nem tudnak veszíteni” - mondta róluk Xavi egy nappal a meccs után az El Mundo Deportivo stúdiójában. S mondott még mást is. Ennél cifrábbakat. QOE ĽE GAHAPMiS AU50N Dk A ď 4 Alkatúra a Marca sportlápban. A Real SÄÄ° tonaldo, Florentino PerM kiubelnokJose o ^ 'f Madridba Puskást is, később pedig rola ÄÄ'ÄSÄ Ä« valaha is legyőzzük ezt a Barcelonát?” Ötödik fejezet (melyben meghallgatjuk Mourinhót, s kiderül, hogy a tolvaj kiáltott rendőrért) Jósé Mourinho 2008 nyarán majdnem a Camp Nouban kötött ki. A Barnánál Frank Rijkaard utódját keresték, tárgyaltak is a portugállal, de végül túl hangosnak, arrogánsnak és agresszívnek találták - derül ki a Barca: The Making of the Greatest Team in the World című kötetből. Mourinho az arroganciára építi imázsát, s ez nem tetszett Barcelonában, úgyhogy inkább a visszafogottabb stílusú Guardiolát szerződtették. A Barcelona azóta 13 trófeát szerzett (a Real Madrid egyet). Arról is megoszlanak a vélemények - még az ortodox madridisták között is hogy a Real jó üzletet csinált-e Mourinhóval. Első lépésként kidobta a klub ikonikus alakját, Raúlt, s egy fullextrás csapattal nem tudta megnyerni sem a bajnokságot, sem pedig a BL-t. Már ez is necces, de alapjáraton még belefér. Ami nem fér bele, s ami ösz- szeegyeztetheteden a Real Madrid tradícióival: az alamuszi taktika az El Clásicókon. A médiaháború. A hecckampány. A rivális fizikai bántalmazása. A bírók terrorizálása. Az állandó panaszkodás. A sírás-rívás. A sok összeesküvés-elmélet. S lehetne sorolni, hosszan. A barcelonai kupameccs után például nem gratulált kollégájának, Pép Guardiolának a továbbjutáshoz, s nyilatkozataiban (ismét, sokadszor) arra utalt, hogy a játékvezetők csalták el a meccset. Hogy esedeg ő szúrta el a taktikát (amikor hazai pályán hét védekező típusú játékost jelölt a kezdőbe), s ez is közrejátszhatott a Real kiesésében, az föl sem merült benne. Tény, hogy a játékvezető (Fernando Teixeira Vitienes) nem állt a helyzet magaslatán. Sergio Ramos kiállítása például túlságosan is szigorú ítélet volt. O talán nem érdemelt pirosat. Más madridisták sokkal inkább. Vagy ahogy Puyol fellökte Benzemát, az is minimum véleményes szituáció volt. Ha Mourinho nem imádná a mártír szerepét, akkor elismerte volna, hogy a bíró legalább olyan mértékben tévedett a Barca kárára is: az első félidőben például ki kellett volna állítania (második sárgával) Lassana Diarrát, aki kőkeményen odalépett Messinek. Márpedig azzal eldőlt volna a meccs: 2-0, s egy félidőnyi emberfór. A portugál tréner kettős mércét alkalmaz a játékvezetőkkel szemben: ha a bíró a Real javára téved, az rendben van. Csakhogy így Mourinho jajveszékelése hiteltelenné válik. Hatodik fejezet (melyben lerántjuk a leplet Pépéről, az El Clásicók antihőséről) Zicc lelki hág; Ant déki keze sem Enn hog Jói de m „M( Mu me ték
