Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-31 / 25. szám, kedd

: Mourinho után Pepe foglalkozni, de ezt meg- iminálpszichológusoknak. z előző mérkőzésen szán- >osott a földön ülő Messi ó nem vette észre, Pepe jyelmeztetést nem kapott, sak az nagyobb botrány, lyol Labdarúgó-szövetség i Real Madridy t nem tudta ti elfogadni. lesszire ment" - írta az El ■o. A Real Madrid trénere a adiön parkolójában, a já- ajelölt helyen várt a bírókra. sem tiltotta el a vétkest. „Ha Messinek amputálni kellett volna az ujjait, akkor lett volna Pepe-ügy; így azonban nincs” - nyilatkozta cinikusan Alfredo Flóres, a szövetség elnöke, fittyet hányva a „fair play” elvére. Angliában sokkal szigorúbbak a szabá­lyok: Mario Balotelli egy hasonló moz­dulatéit (a Tottenham elleni meccsen Scott Parker arcába taposott) négy mér­kőzésre szóló eltiltást kapott a minap. Azt a jelenetet sem látta a bíró, de látták a tévékamerák, s ez elég volt ahhoz, hogy a szövetség fegyelmi eljárást indítson el­lene. Más ország, más szokások. De ha már a spanyol szövetség puha volt, értheteden, hogy a Real Madrid miért mulasztotta el szankcionálni saját játékosát - pedig még a hagyományosan Real-párti spordapok (Marca, AS) is Pepe mellőzését követelték. Mert ez így, sajnos, azt jelend, hogy a Real klubvezetése jóvá­hagyja az ilyen viselkedést. Mintha az el­lenfél szándékos megtaposása helyénvaló cselekedet volna. Nem az. Arról már nem is beszélve, hogy mekko­ra erkölcsi kár éri a Real Madrid márka­nevet azzal, ha egy ilyen mérsékelt intel­ligenciájú alkalmazott képviseli a céget. Hasfelmetsző Jacknek sem volt rosszabb sajtója, mint Pépének. Ahogy Barcelonában a meccs előtt kifu­tott a pályára, a tömeg azonnal rázendí­tett: Asesino! Asesino! (Gyilkos! Gyilkos!). Ez szólt a bemelegítés alatt, Asesino! Asesino!, s a mérkőzés közben is, több tízezer torokból, kórusban. Pépét játszatni lutri. Egy ideig fegyelme­zetten (bár akkor is csontkeményen) látja el a feladatát, aztán átkattan neki, és durr. Jön a ketrecharc, ahogy egy madridista blogger írta róla. A barcelonai meccsen visszakézből pofon vágta Fábregast (nem kapott sárgát), majd kíméledenül fel­öklelte Dani Alvást (ezért már kapott). A meccs végén pedig ő volt az, aki gúnyosan megtapsol­ta a bírót, s ujjával a homlokát kocogtatta. Mindenki bolond, csak ő, Pepe a normális. Ez is egy nézőpont. Hetedik fejezet (melyben búcsúzásként néhány szót szólunk honfitársunkról, Kuksiről, akinek szobrot emel­tek a Camp Nouban) ,A Barcelonához képest még a Manchester United is provinciá­lisnak tűnik. A manchesteri klub j nem rendezett olyan művészeti versenyt, amelyen Salvador Dali is indult volna, és a barcelonaiakkal j ellentétben azzal sem büszkélked- hétnek az Old Traffordon, hogy a 108 000. számú szezonbérlet tulaj­donosa maga a római pápa. Sőt mi több, a Barca-múzeumot többen látogatják, mint a Picasso-múzeumot...” - irta a Bar­celonáról a kiváló holland sportszakíró, Simon Kuper. A klub centenáriumi évében, 1999-ben a szurkolók Kubala Lászlót (becenevén: Kuksit) választották a klubtörténet leg­jobb játékosává. Azt a Kubalát, aki a cseh­szlovák, a magyar, a spanyol és a katalán válogatottban is játszott, s aki a Barcelona mezében tizenegy szezon alatt több mint 250 gólt lőtt. Szobrát három évvel ezelőtt avatták föl a Camp Nou előtt. Rajta a felirat: Ladislau Kubala Stecz (Budapest, 1927-Barcelona, 2002). Nehéz elhinni, hogy valaha nemcsak nézői, hanem főszereplői voltunk az El Clásicóknak. Gazdag József, Barcelona www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2012. JANUÁR 31. RIPORT 1 3

Next

/
Thumbnails
Contents