Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-28 / 23. szám, szombat

Nyugdíjas vagyok, de semmi sem változott az életemben A televízió képernyőjén szinte naponta feltűnik, Magyarország közkedvelt fiatal, ámde már nyugdíjas művésze Rékasi Károly. A képernyőn talán mindenki számára egy vagány fenegyerek­nek tűnik, de a személyes beszélgetést követően alaposan megváltozik róla az ember véleménye. omolván mondja, hogy nyugdíjas? Ezen nemcsak ön, hanem mindenki meglepődik. Tavaly kerültem ebbe az „állapotba”, ugyanis a törvény lehetővé tette azt, hogy 25 év színpadon végzett munka után a művészek nyug­díjba vonulhassanak. Én pedig éltem a törvény adta lehetőséggel. De örömmel mondhatom, az éle­temben semmi nem változott. To­vábbra is rengeteget dolgozom, de azért havonta egyszer én is várom a postást, mint az igazi nyugdíjasok. Rengeteget írnak a magyarorszá­gi bulvárlapok önről és feleségé­ről, Détár Enikőről. Ennek mi az oka? Egyszerű. A bulvárt csak a botrá­nyok és a normálistól eltérő dolgok érintik. Ezek a lapok mindenre képesek azért, hogy címlapsztorit gyártsanak, még akkor is, ha a közölt írás nem igaz. Már rögtön az év elején kezdték. Arról cik­keztek, hogy mennyire „meggaz­dagodunk” a szilveszteri fellépése­inken. Arról viszont elfelejtettek beszámolni, hogy amíg mások mulattak, és az óévet búcsúztatták, Enikő dolgozott, három helyen is fellépett. Budapest három legnívó­sabb szállodájában adott műsort a Dívák társaságában. Ezektől a támadásoktól nem tudja megvédeni a feleségét vagy akár önmagát is? De, természetesen igen. Általában Enikő szokott többet mérgelődni a pletykalapok írásain. Én pedig a tettek embere vagyok. Először w ... megláttam egy fotót egy nagyon jó csajról - Détár Enikő rajvezetöröl, úttörőnyakkendőben. mérlegelek, hogy a szegény újság­író rá van kényszerülve arra, hogy szenzációkról írjon, és költsön. O is ugyanúgy kapja a csekkeket, mint bárki más, azokat pedig fi­zetni kell. Ahogy azt mondani szoktuk: a pénznek nincs szaga... Majd következik a tett: a cikk al­ján megnézem az újságíró nevét, a szerkesztőség címét, és elindulok. Útközben veszek egy vastag fekete filctollat, és megállók a tollforgató asztalánál. Megkérem, nyissa ki a telefonregiszterét a nevemnél, azonnal húzza át az adataimat'a toliammal, és felejtsen el minket. Feleségével, Détár Enikővel mi­kor ismerkedett meg? Na, látja, ez egy normális kérdés, talán éppen ezért erről még se­hol sem olvashatott. Köszönöm a kérdését. A Színház- és Film- művészeti Főiskolán, amikor én már elsős voltam. Értelemszerű­en tavasszal érkeztek a felvételiző újoncok, és közöttük egy lány, aki nagyon magas sarkú cipőben volt, fülbevalója, nyaklánca, homlok­pántja is volt. Rohangált a folyo­són, nem lehetett nem észreven­ni. Mindezek mellett csodálatos alakja is volt (van), és az összes többi főiskolás fiúval elképzeltük, hogy miképp képzeljük el vele az együttlétet. O volt Détár Enikő. Majd amikor felvették, három­negyed éven keresztül, egy lépést sem mertem megtenni felé. De figyeltem, és időnként a főiskola portáján letettem egy-egy szál vi­rágot. Megkértem a portás nénit: ha erre jön a Détár, legyen szíves ezt odaadni neki, de ne mondja meg, ki küldi. Aztán hirtelen fel­indulásomból, minden átmenet nélkül meghívtam egy május 19-i házibulira, és gyakorlatilag attól a naptól kezdődően együtt élünk, együtt létezünk. Tudomásom szerint ön már évekkel korábban tudott Détár Enikőről. Általános iskolás koromban léte­zett a Pajtás nevű újság, amely he­tente jelent meg, és az órák alatt, a pad fiókjába rejtve lehetett ol­vasgatni. Egyszer a lap hátoldalán megláttam egy fotót egy nagyon jó csajról - Détár Enikő rajvezetőről, úttörőnyakkendőben. A cikkben arról volt szó, hogy úttörő pajtá­sait citerázni tanítja, és alapítottak egy citerazenekart is. Az olvasottak alapján felháborodtam magam­ban: in van ez a jó csaj, és ilyen hülyeségekre tanítja a pajtásait. Ez nem normális dolog, véleményez­tem a leírtakat. És valamiért meg­maradt bennem. Később, amikor összejöttünk és mindenről beszél­gettünk, ami korábban történt, Énei saját magától mesélte el sze­»Névjegy Rékasi Károly 1962. szeptember 25-én született Jászberényben. 1980-ban érettségizett a Liska József Erősáramú Szakközép- iskolában. 1986-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Házastársa: Détár Enikő. Gyermekei: Eszter (Gigi) és Zsigmond (Zsebi) Rékasi Károly Tom Cruise állandó szinkronhangja, de több szinkronszerepet is vállal. Szinte minden külföldi reklám magyar hangja, ahogy lassan már min­den akcióhőst is ő szinkronizál: a Star Wars eredeti szinkronjában Luke, Legolas a Gyűrűk urából, Mulder az X-Aktákból. Évekig a Nescafé reklámarca volt. 1998 óta szerepel a Barátok közt című sorozatban. Bartha Zsoltot alakítja, aki nőcsábász és rosszfiú is egyben. Ő a sorozat egyik leg­kedveltebb figurája.

Next

/
Thumbnails
Contents