Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-28 / 23. szám, szombat
replését a Pajtás újságban. Nekem ekkor pedig azonnal beugrott, hogy ő volt az az akkor általam nagyon utált citerás úttörő pajtás. Enikő hogyan emlékszik vissza Rékasi Károly udvarlására? Mit mesélt erről önnek? Sok fiútól kapott kedvességet a főiskolán, de egy pasas azért kitűnt neki a tömegből, ez pedig én voltam. Ugyanis soha nem köszöntem neki, és soha nem akartam beszélgetni vele. Ha a lépcsőházban találkoztunk, én mindig csak elrohantam mellette. Bosszantóan nem akartam tőle semmit. Éneinek talán így tűntem ki a sok fősulis fiú közül. Mikor fordult komolyra a kapcsolatuk, mennyivel később házasodtak össze? Azt a bizonyos május 19-ét követően négy és fél éven keresztül éltünk együtt, aztán ősszel összeházasodtunk. De nálunk minden fordítva történt. Nyáron elmentünk nászútra, Horvátországba, Énei kismama lett Gigi lányunkkal, majd összeházasodtunk. Olyan környezetben nőttem fel, ahol az élet menetrendjéhez hozzátartozott a házasság. Mi tehát nem azért házasodtunk össze, hogy szorosabban éljünk. Arról sem olvashattunk még, hogy önből hogyan lett színész. Édesanyám akarta, hogy leérettségizzek, és ha már leérettségiztem, legyen szakmám is, mert az érettségi egymagában nem ér semmit. Ezért végeztem el a szakközépiskolát. Már akkoriban is szerettem a verseket, és sikerült több szavalóversenyt is nyernem. A középiskola után az édesapámnak segítettem. Fuvarozó volt, lovas kocsival járt, én pedig mellette ültem a bakon. Szenet lapátoltam, fát rakodtam, mikor mi volt a szállítmány. Egyik ismerősöm, aki már hallott szavalni, valahol olvasta, hogy épp lehet jelentkezni a színművészetire, és kérte, jelentkezzem. Kedden még szenet lapátoltam, szerda reggel pedig a Színművészeti Főiskola felvételi bizottsága előtt álltam. n A középiskola után az édesapámnak segítettem. Fuvarozó volt, lovas kocsival járt, én pedig mellette ültem... Másodszorra vettek fel, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eddigi életemben mindig és mindenben mellettem állt. Lényegében soha nem magamtól döntöttem, mindig volt egy „hang”, amely irányított, én pedig hallgattam rá. Hogyan emlékszik a Barátok közt indulására? Épp egy olyan időszakomban ért, amikor nagyon szerettem volna filmezni. Ezért eljártam különböző szereplőválogatásokra. Egy olasz filmes stáb is megnézett, ka- lózos, tengeri kalandfilmre akartak szerződtetni. Ki ne szeretne nyáron, Olaszország partjainál, hajón forgatni, de felvilágosítottak, hogy egy szexfilm lenne. Igent mondtam. Beleéltem magam abba, hogy a családdal, lányommal és Éneivel megyek, úgy gondoltam, napközben forgatok, este pedig irány a család. Amikor elmondtam otthon, milyen szerepről van szó, Énei hülyének nevezett. Nem mentem Olaszországba. De éppen akkor hallottam, hogy egy induló szappan- operába szereplőt keresnek. így kerültem a Barátok köztbe. Adott karakterre, Bartha Zsolt szerepére kerestek színészt. Karrierem szempontjából nagyon szerencsés döntésnek tartom, hogy elfogadtam a munkát. Mindig jófiú voltam, itt végre rossz lehetek. Boldog családi életet élnek, van két gyermekük, és közismert, népszerű emberek. El tudnak bújni a világ elől? Ha akarunk, akkor igen, de ez csak külföldön vagy otthon a négy fal között lehetséges. Megtanulja kezelni az ember ezt a helyzetet. Általában az emberek akarva-akarat- lanul tolakodóak is tudnak lenni. A legkülönfélébb és legváratlanabb helyzetekben kellett már autogramot adnom. Ilyenkor értékelek, és megnyugtatom magam, hogy ez a népszerűség ára. Igazán akkor lesz majd rossz, ha már én akarok autogramot adni, mert már senki sem kér tőlem. Albert József
