Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-24 / 19. szám, kedd
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 24. A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy a jobboldali pártok érdekszövetsége végleg felbomlik Az SDKÚ örökösei Nem kell túlságosan nagy jóstehetség ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, a márciusi választások leginkább a jobboldali pártok pozícióját fogják megingatni. TOKÁRGÉZA A jelenlegi kormánypártok már 2010 nyarán is csodával határos módon nyerték meg a választásokat a Smerrel szemben, azóta pedig csak gyengültek pozícióik. A kérdés az, hogy a választások után melyik lesz a legerősebb párt az ellenzékben - és megmarad-e a szervezett jobboldal. Az SDKÚ a párt fennállása során vezető szerepet töltött be a jobboldali pártok között, most viszont úgy tűnik, Dzurindáék elveszítik a dominanciájukat. A párt problémái több tényezőből eredeztethetők: másfél év alatt nem sikerült érdemben változtatniuk az ország helyzetén, távozik a soraikból a komoly népszerűséggel bíró Iveta Ra- dičovä és nincsenek új arcok, ráadásul a Gorilla-botrány is az SDKÚ-ra üthet vissza a leginkább. Ilyen körülmények között a cél a vezető pozíció megtartása, a választásokon való tisztes helytállás, de ütős program híján, a folyamatosan felszínre kerülő botrányok fényében ez nem lesz egyszerű. Hol köthetnek ki Dzurindáék csalódott szavazói? A legesélyesebb trónkövetelő a KDH. A párt szavazói kevésbé érzékenyek a finanszírozási visszásságokra, a Gorilla-ügyet pedig Dániel Lipšic belügyminiszter a törvényesség határát feszegető módon igyekszik meglovagolni gyors hatósági vizsgálatot ígérve. A Hídnak szintén esélye van rá, hogy a kormány vezető pártjában csalódott szavazók egy részét a Bugár Béla által kialakított botránymentes képre alapozva megszerezze. Más szavazók ahhoz az SaS- hez csapódhatnak, amelyik egyre jobban elhidegül korábbi koalíciós partnereitől, s míg decemberben még lehetett arról elmélkedni, hogy a jobboldali pártok félreteszik az ellentéteiket szükség esetén, mára ez a lehetőség elég távolinak tűnik. Sulíkék a gyakorlatban is az ellenzéki létre rendezkednek be - ha egyáltalán bejutnak, mert a csalódott szavazók inkább elfordulni fognak tőlük, semmint hozzájuk áramlani. Bizonyos szempontból a jobboldal részének tekinthetjük még Igor Matovié listájának egyik felét, de hogy pontosan ki és hogyan kerülhet a parlamentbe az Egyszerű Emberek jelöltjei közül, az nagyon bizonytalan. Az SDKÚ, a KDH, a Híd és az SaS összesített szavazatainak száma valószínűleg súlyos százalékokkal lesz kevesebb, mint az előző választások során. A jobboldali szavazóknak mégsem ezért kell aggódniuk, a legnagyobb veszély ugyanis abban rejlik, hogy a pártok érdekszövetsége végleg felbomlik. Hiába határolódott el mindegyik párt többé-kevésbé élesen a Smertől, továbbra is kérdéses, mennyiben tudnak ellenállni, ha Robert Fico megkeresi őket egy elutasítha- tatlan ajánlattal. Ennek az elsődleges feltétele egyébként ironikus módon az, ha jól szerepelnek a választásokon, a Smernek pedig önmagában nem lesz abszolút többsége. A jobboldal így a saját sírját ássa, ráadásul egy hasonló felállásban a jövőbeni kilátástalanság miatt az SDKÚ örökösének lenni sem nagy dicsőség. A tőkepiacok hangulatánál is nagyobb befolyással bír az, ki áll éppen kormányrúdnál A második pillér újabb viszontagságai HORBULÁK ZSOLT Áprilistól újabb fázisába érkezik a szlovákiai nyugdíjo- düsszeia. A változásokról a kormány folyamatosan fogja értesíteni a lakosságot. Ezekről most elég annyit elmondani, hogy vissza kívánnak térni az eredeti koncepcióhoz, és ismét életszerűbb szabályok lépnek életbe. Ami lényegében kockázatos, az az is lesz, vagyis a részvényalapokban újra lesznek részvények, illetve megszűnik a féléves hozammérés. A rendszer fenntartandó, az újonnan munkába lépőnek megint kötelező lesz belépni a második pillérbe. A közéleti eseményeket figyelő polgárok többsége ma már tisztában van vele, hogy tulajdonképpen minden politikai kérdés. Vannak kényszerítő gazdasági, demográfiai vagy tőkepiaci erők, de hogy ezekre a kihívásokra mikor és milyen jellegű válaszok születnek, azt a politikusok döntik el. Lehet ilyen vagy olyan epidémia, az éppen uralkodó párt (koalíció) képviselői döntik el, kitől és mennyiért szerzik be a vakcinát. Hasonló mondható el akár a kulturális támogatások odaítéléséről is. A nyugdíjreformra is pontosan ez érvényes. Itt is lehetett volna más utat választani, de a második Dzurinda-kabi- net zz ismert variáns mellett döntött. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy bevezetés idején a legnagyobb vita arról dúlt, a tőkepiacok alkalmasak-e arra, hogy biztosítsák a hosszú távú megtakarításokat, illetve a tisztes öregségi nyugdíjakat. Nos, azóta kitört egy globális pénzügyi válság, és a tőzsdék aktuális teljesítménye a napi hírek tárgya lett. Mindenki maga döntheti el, jó helyen van-e a megtakarítása. De még a tőkepiacok hangulatánál is nagyobb befolyással bír az, ki áll éppen kormányrúdnál. A Fico-kor- mány ugyanis olyan változtatásokat hajtott végre, amelyek a nyugdíjalapokat immunissá tették a tőzsdék bármilyen mozgásával szemben, és ezzel a lépéssel ezek tagjai éppen egy nagy fellendülési hullámból maradtak ki. Most, amikor a jobboldali koalíció bevégzi rövid pályafutását, és március után aligha folytathatja jelenlegi összeállításában, gyakorlatilag biztosra vehetjük, hogy a következő ciklusban újra közbeszól a politika. Ha Fico jut ismét hatalomra, biztosan változtatások lesznek. Nemcsak az április 1-jén életbe lépő változtatásokat szüntetheti meg, hanem külföldi példák alapján akár a megtakarítások egészét is államosíthatja. A most induló kampány így eleve felesleges lehet. Fel lehet hát tenni a kérdést, mi rosszabb a nyugdíjakra nézve: egy tőzsdekrach vagy a politikusok. KOMMENTAR Mire elég a többség? NAGYANDRÁS Magyarország a hétvégén megmutatta, hogy a Fidesz és Orbán Viktor támogatottsága nem virtuális, ha a magyar miniszterelnököt és a kormány politikáját kell védeni, akár civil, akár rejtetten politikai kezdeményezéssel és támogatással, továbbra is a kormánypárti jobboldal tudja a legnagyobb tömeget az utcára vinni. Hogy ez a tömeg pontosan mekkora volt, lényegtelen, soha senki sem tudja pontosan meghatározni, és a számháborúsdi örök idők óta a politikai folklór része és még egy ideig az marad. A Békemenet valójában erődemonstráció volt, tömeget akartak felmutatni a magyar kormányfő mögött. Annak, hogy az egészet végül civil kezdeményezésként futtatták, valószínűleg egyetlen oka volt: a kormány, esetleg a kormánypárt nem szervezhet maga mellett tüntetést akkor, amikor a nemzetközi szervezeteknek, az Európai Uniónak, valamint a Nemzetközi Valutaalapnak a jobbik arcát akarja mutatni, mert kér tőlük valamit. Ahhoz pedig már rettentő skizofrénia kellett volna, ha a Fidesz politikusai is felvonulnak, ne adj Isten fel is szólalnak. Azzal, ahogy az egész lejátszódott, szinte tökéletesen elégedetteklehetnek. Az egyszerű matematika szerint aki nagyobb tömeget tud kiállítani, a mögött van a többség. A magyar kormányfőnek rettentően kellett ez a belső önigazolás. Bár a szervezők talán kifelé akarták mutatni a tömeget és az egységet, leginkább Orbán Viktor érezte meg. A korábbi, kormányellenes tüntetések még akár azt a látszatot is kelthették, hogy a kormányfő mögül eltűnt a tömeg, eltűnt a híres „kétharmad”. Ám a szombati rendezvény visszaadta önbizalmát, sőt önigazolásként is működhetett, hiszen akár még joggal is érezhette, a többség a mai napig mögötte áll. Akér- dés csak az, hogy mire jó ez az önigazolás. Többen többször leírták már, hogy Magyarországon ajelenle- gi ellenzék, legyen az parlamenti, esetleg parlamenten kívüli, nem hogy nem tudja megállítani, de még befolyásolni sem képes a kormány politikáját. 2014-ig valószínűleg képtelenek lesznek olyan egységes frontot kialakítani, mely mögé akkora tömeget tudnának felsorakoztatni, mellyel az utcán számban le tudnák nyomni Orbánékat. A magyar kormány politikáját és döntéseit ma összesen két szervezet tudja befolyásolni, az Európai Bizottság és a valutaalap. Végső soron mindkettő ugyanazzal az eszközzel, a pénzzel, vagy annak megvonásával. Magyarországnak pedig égető szüksége van a pénzre. Az ügy pikantériája, hogy végső soron pont az a világrendszer, pont az az eszköz fogja Magyarországon a demokrácia deficites döntéseket visszavonatni, mely a jelenlegi többség szerint antidemokratikus módszerekkel akar „uralkodni a világon”. Hiába van Orbánéknak kétharmada a parlamentben és a legnagyobb tömege az utcán. Paradoxon, de a nemzetközi tőke is lehet a demokrácia utolsó őre. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ A londoni Financial Times szerkesztőségi cikkében írta: erőteljes jelzés, hogy az Európai Parlamentben (EP) szóba került annak az uniós törvénycikkelynek az alkalmazása, amelynek alapján felfüggeszthető lenne Magyarország szavazati joga az EU-ban, és „Orbán Viktor Fi- desz-kormányának erre figyelnie kellene”. A gazdasági napilap szerint a magyar szavazati jog felfüggesztésének csekély az esélye, sőt egy ilyen intézkedés még vissza is üthet, de ha az EU válaszlépései kimerülnek a jogi lépések kilátásba helyezésével, Magyarország veszélyes precedenst teremt, az új alkotmányos berendezkedés „Budapest minden tiltakozása ellenére” súlyosan gyengíti a demokratikus fékeket és ellensúlyokat. A Der Spiegel német hírmagazin Zúgó hallgatás című cikkében arról írt: Magyarországon „akut veszélyben van a jogállamiság”, az Európai Néppárt (ÉPP) mégsem akar fellépni a pártcsaládhoz tartozó Fidesz ellen. A magazin interjút közölt Jean Asselbom luxemburgi külügyminiszterrel, aki szerint a magyar kormány esetében nem néhány jogsértésről, hanem „Európa- ellenes szellemiségű” politikáról van szó. Asselbom szerint „Orbán már régen méltatlanná vált arra, hogy európaiként lépjen fel és szavazzon”. A Der Standard osztrák liberális lap arról írt: a szombati tüntetés „az Orbán tekintély- elvű politikájára reagáló Európai Unió ellen irányult”. Az újság megállapította: „az úgynevezett Békemenetet szélső- jobboldali személyiségek hirdették meg (...), köztük Orbán barátja, a bevallottan antiszemita publicista, Bayer Zsolt”. A bécsi lap szerint „a résztvevőkjó részét buszokkal fuvarozták az ország minden sarkából és Románia magyarlakta területeiről (...) jól olajozott mobilizációs gépezet működött”. (MTI)- Attól tartok, hogy a korrumpált gorillákat nem fenyegeti a kihalás veszélye.
